hírek kiemelt magazin országúti tudástár

Kerékpáros élet az NDK-ban a ’70-’80-as években…

2014.01.12.

Ha sportról beszélgetünk, még mindig sokszor példálózunk az egykori NDK-sokkal. Illés Bálint egy rendhagyó visszaemlékezésen keresztül próbál betekintést adni ebbe a gyakran emlegetett világba, egy kerékpárversenyző, Wolfgang Lötzsch történetén keresztül, akit az évszázad tehetségeként emlegetnek.

Az időszak, amiről az alábbiakban szó lesz, az én korosztályom, versenyzői, és edzői tevékenységem alatti életéről szól egy kiragadott példán keresztül, de erre az útra bárki „rátévedhetett”, akár minden ok nélkül.

Wolfgang Lötzsch életéről még napjainkban is kötelező beszélni, mert a történelemkönyvekből kimarad, és szükséges, hogy a mai kerékpárosok szerezzenek tudomást az elkötelezettségről a sport iránt.

Wolfgang Lötzsch egy hazai versenyen

Wolfgang Lötzsch 1952-ben született Chemnitzben (Karl-Marx-Stadt). Gyermek, és ifjúsági sportiskolát végzett, a két későbbi befutott labdarúgóval, Joachim Müllerrel és, Gerd Schädlichel. Az NDK kiváló kiválasztási szisztémája már 12 évesen kiemelte a többiek közül. Ettől kezdve mindent megnyert, ahol csak elindult a Karl-Marx-Stadt egyesület színeiben.

1972 a sorsdöntő fordulat.

Ekkor 19 évesen kezdődött hosszú kálváriája. Az egyes források különbözően számolnak be az eseményről. Az tény, hogy eredményei alapján az olimpiai csapatba nyert delegálást. Ám azt a minősítést kapta az illetékes politikai szervtől, hogy „politikailag nem világos”. Ezt a bélyeget azután kapta, miután visszautasította a SED (Német Szocialista Egységpárt) belépési „felkérését”.

A SED logója

Még ez év márciusában kizárták klubjából, edzője, Werner Marschner mellette való állhatatos kiállása ellenére. Mivel kizárták a kiemelt egyesületek egyikéből, ez azt jelentette, hogy más kiemelt egyesület sem foglalkoztathatta. Gyakorlatilag visszaminősítették az amatőr sportolók közé. Ez még állhatatosabbá tette, a Motor Ascota Karl-Marx-Stadt amatőr egyesületben folytathatta a kerékpározást, mindenféle támogatás nélkül. Kerékpárját is saját magának kellett összerakni, sokszor barátai által juttatott alkatrészekből.

Mindezt alapos Stasi¹ felügyelet mellett tehette, ám ez most még nem zavarta. Mindezen hátrányok ellenére 1973-ban, és 1974-ben is bajnok lett 4000 m egyéniben, ezen kívül 1974-ben a klasszikusnak számító országúti presztízs versenyt, az „Around Berlin”-t is megnyerte. Most már nem kis zavart okozott az NDK sportvezetésének, akik nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy egy „gyári amatőr” versenyző minden támogatás nélkül sorra nyeri a versenyeket az agyon menedzselt válogatott versenyzők előtt.

1976, a példátlan eset, és a szankciók szigorítása.

1976 a montreali olimpia éve. Az NDK kerékpáros válogatottja klimatikus edzőtáborokkal, magas teljesítményt segítő táplálkozással, és hát ma már tudjuk, hogy egyéb, illegális módszerekkel készül az olimpiára. Lötzsch otthon a hóban, hidegben a kisebb hegyek közé sorolható szász lankákon készül.

Eljött a minden világverseny előtti szokásos válogató verseny. S megesett a nagy blama, amire senki sem számított: Wolgang Lötzsch nyerte a válogató versenyt. Nyilvánvaló lett volna, hogy ő legyen az elsőszámú jelölt az Olimpiára, de nem az NDK-ban. Minden tájékoztatás, bel-, és külföldi felháborodás ellenére, minden magyarázat nélkül kimarad a csapatból.

Azért, hogy neve legyen a gyereknek, a legfelsőbb utasításra ki kellett találniuk az illetékeseknek valami indokot. Az eddigi szabályokban, törvényekben nem találtak, így hát megalkották az un. Lex-Lötzsch szabályt, amelynek az volt a lényege, hogy BSG (amatőr státusz ahova száműzték) sportoló nem lehet a válogatott tagja, és eredményét nem kell figyelembe venni a csapatkijelöléskor. Ezt a szabályt, és még sok egyebet az NDK sporttörténelmében, Manfred Ewald² nevéhez kötik.

Rund um Berlin közben

Ezekben az években már egyre több nyugati ország nyitott külképviseletet Berlinben, így a Német Szövetségi Köztársaság is. A külképviseleten keresztül Peter Pragal a Süddeutsche Zeitung újságírója az egyre szorosabb Stasi jelenlét ellenére felvette a kapcsolatot a versenyzővel. Az újságíró tisztában volt vele, hogy irodája be van poloskázva, mégis itt bonyolították le az interjút. Ezzel kb. egy időben egy Mr. Wegner (valószínű nem az igazi neve), azt ajánlotta a mindenképpen súlyosabb retorziókra számító versenyzőnek, hogy ha szánnak rá 20.000 DM-t, hamis útlevéllel nyugatra távozhat. A 20.000 DM-ből 10.000-et ő kapott volna. A S.Z. cikk megjelenése után, mint az várható volt, minden eddiginél szorosabb megfigyelés következett, amiben 50 fizetett Stasi ügynök, és mintegy 200 „önkéntes” besúgó követte minden lépését. Köztük legjobb barátja küldte róla a legtöbb jelentést. (A névről nem lelhető fel említés.)

10 hónapig a Stasi jelképét kellett címernek tekintenie

Exkaláció.

A történtek után, és Wolfgang teljesen nyugodt viselkedése annyira felbőszítette a hatalmat, hogy 1976. december 3-án éjjel két személy jelent meg lakásán igazoltatás céljából. Wolfgangot elönti a düh, és kifakad: „Ez jellemző az NDK-ra, hogy a polgároknak nincsenek jogaik, minden szar ebben az országban”. A népi rendőrség természetesen letartóztatja, majd másnap közlik vele, hogy miért: „az állam rágalmazása” miatt.

Börtönben.

Lötzsch a hírhedt Kaßbergi Stasi fogolytáborba kerül, számos kihallgatás, 8 m²-es ablaktalan nyáron nyirkos, télen hideg cella jut neki. Ezen kívül napi 20’ séta egyedül, szigorú őrizet mellett. Lötzsch életét nagyon megnehezítette, hogy intenzív edzésből, minden átmenet nélkül semmittevésre kényszerítették, mely a szokásos, nem súlyos, nehezen elviselhető tüneteket okozta nála. Álmatlanság, szapora szívdobogásérzés, izomfájdalom és erős kitartó fejfájás gyötri.

Stasi börtöncella

Csaknem három hónapos előzetes letartóztatás után 1977. mácius 18-án közlik vele, hogy a bíróság „az állam rágalmazása”, bűncselekmény elkövetése miatt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. A fellebbezést elutasították.

Lötzsch, az engedélyezett heti egy levélben többször kérte fogva tartásának javítását, edzéslehetőségek biztosítását. Vonakodva teljesítették csak kérését. Már az előzetes letartóztatás alatt is szinte hihetetlen fizikai terhelést alakított ki magának, ami 3-5 ezer guggolás, és 400 fekvőtámasz naponta. Ezt úgy osztotta be, hogy egyszerre 1000 guggolást csinált, majd egy órát pihent, ha hagyták. Ilyen adagokat a fekvőtámaszokkal kiegészítve igyekezett tartani kondícióját. Sokadik kérelmező levele után biztosítottak neki egy rozoga ergométert, ami egy órát sem bírt ki a kondícióját a lehető legjobban karbantartó sportoló alatt. Lötzsch bízva helyes értékítéletében, 1977. április végén levelet ír egyenesen Siegfried Gehler helyi Stasi vezérőrnagynak, és Eirich Mielke miniszternek Berlinbe, hogy engedélyezzék, hogy sportorvosok állapítsák meg, jelenleg milyen állapotban van és milyen állapotban lehet szabadulása után. Sportorvosok véleménye szerint szabadulása után képes lesz a börtön előtti teljesítményre. Ez persze nem okozott feltétlen örömet bizonyos körökben.

Élet a Börtön után.

1977. december 03-án szabadul. Szabadulása előtti utolsó Stasi interjú szerint „Lötzsch befejezte az NDK-hoz való negatív hozzáállását, de azt is kijelentette, hogy a negatív kritikáinak továbbra is hangot fog adni”.

Mondani sem kell, hogy szabadulása után is megkülönböztetett figyelem övezte tevékenységét. Ez abból állt, hogy mindössze két utat használhatott edzésre, állandó kísérettel, amit nem az edzőjétől kapott. Kapott viszont eltiltást a versenyzéstől 1979-ig. (Így a messzi távolból nézve teljesen értelmetlen, hogy miért?ILLÉS)

Akik jól ismerték tudták, hogy lesz még nagy versenyen dobogós Wolfgan Lötzsch. Így is lett. 1983-ban ismét megnyerte az „Around Belin” versenyt potom 8 és fél perc előnnyel egyedül. 1985-ben a Berlin-Cottbus-Berlin versenyt, és 1986-ban már, mint Béke verseny keret tagjaként az akkori évek leghosszabb amatőr versenyét nyerte a Prága-Karlovy Vary-Prága 250 km-es szakaszon. (Az akkor érvényes szabályok szerint amatőr versenyzőknek 200 km lehetett a leghosszabb táv. Az ilyen estekben egyedi engedélyt kellett kérni az UCI-tólILLÉS) Nosztalgikusan emlékszik vissza, hogy a még amatőr Indurainnal versenyzett, utazott, lakott együtt.

Nagy húzása volt, hogy 1986-ban az országúti egyéni bajnokságon harmadik lett Olaf Ludwig, Uwe Ampler mögött. Ebben az évben Ampler nyerte az amatőr VB-t, Ludvig pedig pálya pontversenyen ezüstérmes lett pontegyenlőséggel. Lötzsch természetesen nem kapott helyet ebben a csapatban sem.

1990-92 között Rudy Altig invitálásnak eleget téve az RC Hannover csapatához igazolt, ahol 1990-ben 100 km-es országúti csapatbajnokságot nyertek. Lötzsch 1995-ben 42 évesen 552 győzelemmel a háta mögött fejezte be pályafutását.

Nyugdíjban.

2012-ben a Reconannaissance Interjú Mag-ban jelent meg Uwe Kreißig beszélgetése az egykori ikonnal. Philip Köster könyvet írt életéről, és Sandra Prechtel, és Sasha Hilpert pedig egy 89 perces megrázó riport-dokumentum filmet forgatott, amelyben megszólaltatott egykori Stasi tiszteket, akik minden lelkiismeret furdalás nélkül nyilatkoztak a diktatúra éveiről, mintha ő, vagy ők nem is lettek volna részesei a rezsim fenntartásának. A filmet az elmúlt két évtized ötödik legjobb filmjének tartják.

A riportban Lötzsch elismerően szól az egykori NDK tehetségnevelő rendszeréről, példaként említve Jan Ulrich esetét, akit édesanyja 3 testvérével egyedül nevelt, szerinte manapság esélye sem lenne ilyen környezetből a csúcsra jutni. Arról is megemlékezik, hogy úgy látja, hogy egykori Stasi tisztek, ügynökök egyre magasabb pozíciókat töltenek be újra az új Németországban. Érdekes példát említ meg, hogy egykori Stasi tiszt, aki korábban arról döntött, hogy az utazni vágyó állampolgárok elutazhatnak-e oda ahova szeretnének, jelenleg jól menő utazási irodát vezet. Mert ért hozzá!

Beszél a nagyon átgondolt doppingolásokról is, és az egykori első számú sportvezetőt, Manfred Ewaldot nevezi meg kizárólagos felelősnek. Arról sem feledkezik meg, hogy megemlítse: az NDK kerékpársportjában az elvártnál óvatosabban bántak a doppingszerekkel, mint egyéb sportágakban. Egyetlen NDK kerékpáros, Norbert Dürpich akadt fel az ellenőrzésen az 1978-as müncheni pálya VB-n, mint ezüstérmes. Úgy elkaszálták, mintha minderről ő egyedül tehetett volna. Kellett a színjáték a külföldnek, az nem számított, hogy sok dicsőséget hozó sportoló további életét tönkre tették. Szolidaritásról, jóvátételről szó sem eshetett.

Saját műhelyében trófeák, emlékek között

Dolgozott a ’70-es években a Diamant kerékpárgyárban, mint tesztversenyző. Elmondása szerint a gyárnak kellett volna előállítani nagyobb tételben jó minőségű versenyvázakat. Mivel azonban nem jutottak megfelelő acélhoz, ez nem sikerülhetett. A legjobb váz, amit a Diamantnál töltött évek alatt kipróbálhatott, az két Reynolds váz volt. Miután bizonyossá vált, hogy saját erőből nem tudják megoldani a válogatottak rövid időn belüli kerékpár ellátását, a versenyképesség fenntartása érdekében Wolfram Lindner a Colnago márka mellett döntött. (Természetesen nem adták fel a saját világszínvonalú kerékpár létrehozásának kísérleteit, ebből születtek meg a mai napig használatos FES vázak, kerekek 1984-ben)

A békeidő.

Lötzsch volt edző egy helyi egyesületnél, majd Nürnbergben, a Gerolsteinernél és a Milramnál szerelő. Van emellett saját műhelye is.

1995-ben Roman Herzogtól átvehette a Német Szövetségi Érdemkeresztet.
2012-ben bekerült a német Hall of Fame tagjai közé is.

A díjátadáson

2013-áprilisában Wolfgang Lötzsch megkapta a tiszteletbeli Chemmy díjat

Szabadidejében egykori börtönében idegenvezetőként is találkozhatunk vele. Az elismerések szépek, de a sok megaláztatásért, meghurcolásért soha senki nem kért bocsánatot!

Utószó.

Stasi: Röviden a Staatsichereit, azaz állambiztonság. Az egyesülés előtti utolsó pillanatokig létezett hihetetlen létszámmal. 91.015 fő fizetett alkalmazott, és 173.081 fős különböző szintű, és értékű külsős besúgó hálózat biztosította a „rendet, fegyelmet”. Csak viszonyításképpen az NDK-ban 63 lakosra jutott egy ügynök, és 166 lakosra egy besúgó. Ugyanez a KGB-nél 1:538 arány, míg a hírhedt Gestapónál 1:2000 fős arányt tartanak nyilván. Ezek a számok 80-as adatok, korábban jelentősen magasabb is volt a létszám.

Stasi lehallgató szoba

Mivel Németországban rekord gyorsaságban rendezték az ügynök törvényt, relatív gyorsan, és egyben maradt anyagokhoz juthattak az érintettek. Lötzschről 20.000, nem tévedés, húszezer oldalnyi anyagot gyűjtöttek össze. Lehet csodálkozni, hogy lehetetlenné tudták tenni az életét? A Stasi egyesületei a Dinamó sport klubok voltak, és nagyon keményen kézben tartották a sport minden területét. A dopping kísérletek elsődleges helyszínei is a Dinamó klubok voltak. A kerékpársport doppingolása a közhitelemmel ellentétben eléggé a perifériára szorult, ezért a nagyon durva dopping kísérletekből kimaradtak. A női sportokban láttak nagyobb lehetőséget. A másik nagyhatalom a hadsereg egyesületei (ASK) voltak, és állandó konfliktusban volt a két vezérkar egymással.

Manfred Ewald.

Ma azt mondanánk, hogy a jég hátán is megélne. 1926-ban született a mai Lengyelország területén lévő helységben. Edwald a világháborúban is hamar feltalálta magát, vezetője lett a Hitlerjugednek 4 falu, és Stettin területén. 1944-ben már náci párt tagja, 44-ben elveszti két ujját és jobb kezét és szovjet fogságba esik.

Szinte hihetetlen, de 1945-ben alapító tagja a német kommunista pártnak, most már felszabadult lengyel területen, ahol korábban Hitlerjugedként járőrözött. Miután visszakerült Németország keleti felébe szinte az összes antifasiszta, és baloldali politikai szervezet tagja lett. 1947-től már a FDJ központi tanácsának tagja (német Ifjúsági szervezet, mint nálunk a KISz).

1952-től 1960-ig az állami Testnevelési és Sportbizottság elnöke. (Stako) 1961-ben Ewald elnöke a korábban általa alapított német torna sportszövetségnek (DTSB). (Ez gyakorlatilag sport minisztériummá alakult, és megszűnéséig így is funkcionált a fentebb látható módon) 1963-tól tagja volt a SED központi bizottságának.

1973-ban átvette az elnökséget az NDK Nemzeti Olimpiai Bizottságban.

Ezt követően abszolút mindenható ura volt az NDK sportjának. Ha az életrajzából eddig nem derült volna ki valakinek, hogy jellemtelen, gátlástalan emberről van szó, annak az életrajzi kötetének címét ajánlom, „Én voltam a sport” (Berlin 1994). Állítólag tiltakozott a cím ellen, de átnézve pályafutását azért egy picit csak elhitte, hogy ez így volt. Kicsit nagyképűnek sikeredett a cím, de ehhez volt hozzá szokva, hogy az övé az egyetlen, és az utolsó szó.

Megdönthetetlenül rábizonyosodott, hogy a 14:25 állami tervet Ő dolgozta ki és diktatórikus módszerekkel be is vezette az NDK sportjába. Ez a terv volt törvénybe iktatva, amely a sportolók állami doppingolását rendelte el. Ezért a bíróság 22 hónap felfüggesztett büntetésre ítélte 66/2001 számú ítéletével. Ezt is megúszta.

Irodalom:

Reinhold Andert, Manfred Ewald: Manfred Ewald – ich war der Sport. Berlin 1994, ISBN 3-88520-526-2.
Sportsman Loetzsch) Sasha Hilpert/Sandra Prechtel DDR (You Tube részlet)
Sportsfreund Lötzsch, Dokumentarfilm von Sandra Prechtel und Sascha Hilpert, Deutschland 2007, 85 Minuten
Philipp Köster: Lötzsch. Der lange Weg eines Jahrhunderttalents. Covadonga Verlag, Bielefeld 2004, ISBN 3-936973-12-1