Bruyneel mindig magabiztos, mindig optimista, de nem mindig a legjobb döntéseket hozta…
Lance Armstrong egykori csapatfőnöke, aki a meghurcolt amerikai versenyző mind a hét Tour de France győzelmét kilométerről kilométerre levezényelte, ugyancsak egy USADA-vizsgálattal néz éppen szembe, és a jelek szerint nincs nyerő pozícióban. Az alábbi CyclingNewsban megjelent interjúban jogászai utasítására kikötötte, hogy a vizsgálatról, illetve az amerikai csapatnál eltöltött esztendőkről nem fog beszélni, ellenben a RadioShack és a Leopard viselt dolgai, Schleckék és Cancellara, a Flavio Beccának nyújtott és vissza nem fizetett „kölcsön”, Contador 2009-es versenyszezon közbeni majdnem átigazolása, illetve miért fogja még az UCI-főtitkár, Pat McQuaid visszaszívni, amit Lance Armstrongról mondott az USADA-vizsgálatot követően szerencsére nem képezi tabu tárgyát. Akkor lássuk a várva várt megnyilatkozást!
CN: Kezdjük a RadioShack és Leopard Trek polémiával: miért kellett fuzionálni a két csapatnak, és miért siklott ki a Luxemburg-Amerika szerelvény?
Johan Bruyneel: Rendben. 2011-ben a RadioShack úgy döntött, hogy Lance végső visszavonulása után még 2 évig támogatja a csapatot. Ennek a hírnek mindenki nagyon megörült, de sajnos pár héttel később egy nem kívánt házasság kellős közepében találtuk magunkat.
RadioShack csapatbemutató a kényszerű házasságot követően: ebből a helyzetből nem lehetett jól kijönni…
CN: A RadioShack ezek szerint nem akarta a fúziót a Leoparddal, mi kényszerítette mégis erre a lépésre?
Johan Bruyneel: Ezt ma sem sokan tudják, de a valódi ok mindkét csapat kerékpárszponzora, a Trek volt. A RadioShack csapatot név szerint a Nissan és a Trek is szponzorálta, de mint kiderült, a Trek nem bízott a RadioShack döntésében, hogy Lance után is szponzor marad, titokban már leírtak minket, így Flavio Beccával, a Leopard tulajdonosával aláírtak egy kizárolagos szponzori szerződést 2012-től 2014-ig. Ez azt jelentette, hogy más Pro Tour csapat nem versenyezhetett Trek kerékpárokon az elkövetkező 3 évben. Amikor a Trek megtudta, hogy a RadioShack „hosszabbít”, nekünk csak annyit mondtak, hogy minden megy tovább, valószínűleg abban bízva, hogy Beccával újra tudják tárgyalni a megállapodást ennek tükrében. Becca viszont megmakacsolta magát, ragaszkodott a leírtakhoz, így mindenki kényszerpályára került.
CN: A RadioShacknek szüksége volt erre a „házasságra”?
Johan Bruyneel: A Trek támogatása nélkül a mienk lett volna az egyik legszegényebb csapat a Wolrd Tour mezőnyben a 2012-es szezonban, több neves versenyzőnktől kellett volna megválni. Nem volt fejünkhöz szegezve a pisztoly, de a másik út sem tűnt egyszerűnek. Valójában nem is számoltunk azzal, hogy a másik fél, a Leopard, milyen jól jár velünk: egy csapásra szereztek a neves szponzort és évi 15 millió dollárt, az irányítás pedig az ő kezükben maradt. Mai fejjel egy pillanatig sem gondolkodnék a fúzión, azonnal elvetném a lehetőséget…
Johan és Andy, a problémák hátterében pedig a háttérben látható Trek…
CN: Hol kezdődtek a gondok?
Johan Bruyneel: Becca ezzel a házassággal elérte célját: azaz már nem a saját zsebéből kellett finanszírozni a csapatát […] A Leopard versenyzői, Schleckék és Cancellara ugyanúgy semmit se tudtak a fúzióról, senki meg sem kérdezte őket, így mint mi, ők is sokként élték meg a történteket, rájuk lett erőszakolva az egész. Következésképpen így is álltak az egész helyzethez. Volt egy jól működő, bejáratott csapatszerkezetük, amit eszük ágában sem volt átalakítani. […] Bár kétségtelenül érdekes volt ez a szerkezetfelépítés: nem volt valódi csapatfőnök, a versenyzők egy baráti társaságot alkottak, diktáltak, a tulajdonos csak bólogatott. […] Ezt a helyzetet nem láttam előre, nem mértem fel, hogy milyen lesz, ha két teljesen eltérő csapatszerkezetet kell eggyé kovácsolni. A sztárversenyzők természetesen ragaszkodtak meglévő jogaikhoz, bármit is szerettem volna változtatni, azt valamilyen módon megakadályozták. Ha máshogy nem ment, sztrájkoltak, azaz nem mentek teljes erőbedobással.
CN: Mik voltak a terveid 2012-re? Hogyan képzelted Schleckék és Cancellara versenyszerepléseit?
Johan Bruyneel: Frank Schlecknek kellett volna a Giróra készülni, Andynek pedig a Tourra, Cancellaráé lettek volna a tavaszi és őszi klasszikus Pro Tour versenyek. Mindegyik rendkívül tehetséges versenyző, de ők úgy látták, hogy egy amcsi befektetői csoport, a RadioShack akar beleszólni az ő baráti társaságuk munkájába. Abban a csapatban lényegében mindenki haver volt, még a csapatvezető, Kim Andersen is: ő volt a Schleck fivérek pótapukája. […] Már a Liége-Bastogne klasszikuson közölték velem, hogy nem én, hanem Kim Andersen lesz a csapatfőnök a Touron, habár Becca nem így állapodott meg a RadioShackkel. Ők tette erre, Beccának addig se volt beleszólása a csapatmunkába… Én senki nem akarok kritizálni, elvégre a Leopard sikeres csapat volt a fúzió előtt, Tour-t nyertek, Pro Tour versenyket, de a helyzet így már tarthatatlanná vát, nem tudtunk tovább együtt dolgozni.
Frank sem engedelmeskedett a mester utasításainak…
CN: Szerinted Frank Schleck meg tudta volna nyerni a 2012-es Girót?
Johan Bruyneel: Szerintem igen, de ő egyszerűen nem arra készült, nem oda időzítette formáját, hanem a Tourra, hogy Andyt segítse. Nem is nagyon csinált ebből titkot: a Girót csak úgy se szó, se beszéd félbehagyta, talán ők már eleve így tervezték a felkészülést. […] Nem tudtam közel kerülni hozzájuk, nem engedtek be a körükbe. Bármilyen teljesítményre képes volt a két Schleck, de inkább külön-külön, mint együtt. Szerintem két tényező befolyásolta Schleckékkel való együttműködésem: ők képtelenek kompromisszumot kötni, engem pedig betolakodónak tekintettek, akit nemes egyszerűséggel ki kell iktatni.
CN: A Leopard valódi csapatot alkotott?
Johan Bruyneel: Most már jól látom a működési elvet, de akkor nem láttam bele a rendszerbe, és így rossz döntéseket hoztam. […]
CN: Mikor romlott meg kapcsolatod a Leopard tulajdonossal, Beccával?
Johan Bruyneel: Habár a versenyzőkkel lényegében az első naptól nem működött a kapcsolat, Beccával eleinte nem volt konfliktusom, mindenben támogatott, legalábbis szóban. Vele akkor kezdődött a polémia, amikor úgy döntöttem, hogy otthagyom a csapatot. Akkor jött előtérbe a probléma a kölcsönnel kapcsolatban [amit a RadioShack csapat adott a Leopardnak].
CN: Haladjunk lépésről lépésre! Te ugyebár azért nem voltál ott a 2012-es Tour de France-on, mert nyilvánosságra került az USADA-jelentés…
Johan Bruyneel: Ezt is megbeszéltem Beccával, beleegyezett. […] Nem akartam terhére lenni a csapatnak, túl sok volt az engem ért súlyos vád. Közös döntés volt, akkor senki nem neheztelt a másikra.
CN: Az USADA-jelentés előtt nem is fontolgattad a visszavonulást?
Johan Bruyneel: Nem, csak már amikor amikor a jelentés nyilvánosságra került.
CN: Biztos gondoltál arra, hogy ami a jelentésben lesz, rád nézve nem lesz túl kedvező…
Johan Bruyneel: Erről nem nyilatkozhatok…
CN: De a Beccának nyújtott kölcsön problémájáról reméljük igen! Ugyebár ő még a mai napig tartozik – személy szerint Neked.
Johan Bruyneel: [A versenyzők bérét előlegeztem meg], ennek egy részét kifizette, a többivel tartozik. Bíróságra kellett mennem, megnyertem a pert, de a mai napig nem érkezett meg a pénz.
CN: Térjünk vissza Schleckékre: nem állhatott a visszautasítás hátterében, hogy kerékpáros berkekben azért mindenki sejtette, hogy mi áll majd az USADA-jelentésben? Nem tarthattak attól, hogy ha szorosabb kapcsolatba kerülnek Veled, ők is gyanúba keverednek?
Johan Bruyneel: 2011-ben, amikor elkezdtük a közös munkát, még nem körvonalazódott az USADA-történet, szerintem egyszerűen nem akartak velem dolgozni, és Cancellara is ugyanígy volt a kérdéssel. Szerintük ez az ő csapatuk volt, ők akarták a döntéseket meghozni. Már a kezdetektől fogva hiányzott a kölcsönös bizalom.
CN: Ezek szerint Te sem bíztál bennük?
Johan Bruyneel: Én naiv voltam, és számos rossz döntést hozam, amiért csakis magamat hibáztatom. Több időt kellett volna hagyni az átállásra, az ő esetükben a gyors döntések nem működtek. Szerintem a 2014-ben újraalakult Trek csapatban már megfelelő lesz a struktúra, illetve az egyetértés a célokban és a módszerekben. Valójában ismét egy Leopard csapat lesz Trek név alatt, olyan versenyzőkkel és szakvezetőkkel, akik kiválóan tudnak együtt dolgozni. […] Például én Andyt kapásból elküldtem volna az idei Vueltára, mert a formája sokat javult tavasz óta, most már képes lett volna valami maradandó teljesítményre is. Versenyről versenyre jobban ment neki, pont most érhetett volna el oda, hogy áttörje azt a lelki gátat, amit a tavalyi sérülése okozott. E helyett végigment a Coloradói Körversenyen, sokadik lett az összetettben, hasonlóan az előző versenyeihez…
A kényes 2009-es szezon az Astanánál: ki gondolta volna, hogy lesz ennél még nehezebb feladatai is Bruyneelnek…
CN: Evezzünk más vizekre! Látsz-e párhuzamokat a Leopard-konfliktus és a 2009-es Astana Armstrong-Contador feszültség között? Lance visszatért, és ezzel felborította a jól működő csapatszerkezetet…
Johan Bruyneel: Az utóbbi sokkal nehezebb és kilátástalanabb helyzet volt. Az Astanán belüli probléma nem volt egyszerű, de nem is volt kilátástalan. Akkor én voltam a főnök, én hoztam a döntéseket, és minden e szerint alakult […] Lance-szel közössen hoztuk meg azt a döntést, hogy velem folytatja karrierjét, bár ez kétségtelenül Contadort rosszul érintette.
CN: Ha jól emlékszem, a 2008-as Vueltán történt a bejelentés, akkor tudta meg Alberto, hogy mi vár rá. Hogyan reagált?
Johan Bruyneel: Leültem megbeszélni vele a helyzetet, és gondolhatod, hogy nem volt egy kellemes élmény. Contador nagyon jó formában volt, évről-évre javulást mutatott, reálisan nézve, alig volt olyan versenyző, aki akár meg tudta volna szorongatni. Tudta azt is, hogy milyen szoros szálak fűznek Lance-hez. Szerencsére végül is jól sikerült a kötéltánc, megoldottam a legnehezebb helyzeteket, és az eredmény szempontjából a lehető legjobban jöttünk ki az egészből.
Condarorral 7+1 Tour-győzelem…
CN: Volt arról is szó, hogy Lance másik csapatban folytatja?
Johan Bruyneel: Voltak tárgyalások ez ügyben, mivel mindenki előre látta a nehézségeket, Lance is, Contador is. Még a 2009-es szezon kellős közepén is felmerült egy esetleges átigazolás.
CN: Melyik csapathoz?
Johan Bruyneel: Több megkeresés is volt.
CN: Ez most Contador vagy Armstrong átigazolását jelentette volna?
Johan Bruyneel: Mindkettő felmerült. Contadort a Garmin-Slipstream környékezte meg, rögtön a Girót követően. Ők szellőztették meg, hogy az Astana nem fizette ki a versenyzők bérét.
CN: Ugye nem Vaughters-en akarsz most revansot venni a USADA-jelentésben megfogalmazott vádak miatt?
Johan Bruyneel: […] Ő beszél spanyolul a szakvezetők közül, szerintem ő keverte a dolgokat. De végül nem fordult élesre az átigazolás kérdése.
Welcome to Astana, Lance, én majd mindent elrendezek!
CN: Váltsunk témát, mi a véleményed az UCI elnökválasztásról?
Johan Bruyneel: Szerintem Pat McQuaid olyan helyzetben van, mint én a RadioShacknél: nem tud jó döntéseket hozni, bármit tesz, az így vagy úgy rosszul sül el. Bár ezt a szituációt egy-két nyilatkozatával részben maga idézte elő. A mi kettőnk viszonya ugyancsak megromlott. De azért ne felejtsük el, hogy elnöksége alatt sok jót tett a kerékpársportnak, nehéz múltat örökölt 2006-ban, egymás után jöttek számára a nehezebbnél nehezebb helyzetek. Sajnálom, hogy a jó dolgokat már mindenki elfelejtette, csak a rosszak maradnak meg, azokkal küszködik. Brian Cookson [a kihívó az UCI-elnök pozícióért] abban a szerencsés helyzetben van, hogy nincs UCI-múltja, bármit mond, a közvélemény neki ad igazat. Ideális helyzetben van, azok számára, akik változást akarnak, ideális jelölt. Logikus választás, megértem az emberek ezen akaratát, természetes reakció részükről.
CN: Szerinted Pat McQuaid jól kezelte az USADA-jelentés által előidézett kényes helyzetet?
Johan Bruyneel: Számomra egyértelmű, hogy azon kijelentése, miszerint „Armstrongnak nincs helye a versenykerékpározás történetében, és megérdemli, hogy a feledés homályába merüljön” nagy hiba volt, még akkor is, ha sarokba volt szorítva, amikor ezt nyilatkozta.
Johan könyve a jelen helyzet tükrében inkább megmosolyogni való olvasmány…
CN: Akkor ez a kijelentés szerinted még visszaüt?
Johan Bruyneel: Nem kellett volna ilyet nyilatkoznia, és ma már ezt ő is jól tudja.
CN: Ezek szerint Armstrong és Te olyan információk birtokába vagytok, amely befolyásolhatja a UCI-elnökválasztás kimenetelét?
Johan Bruyneel: Ezt nem mondtam.
CN: Igen vagy nem?
Johan Bruyneel: Ezt inkább hagyjuk!
CN: Tudod mire gondolok, az állítólagos gyanús tesztek eltusolása…
Johan Bruyneel: Erre nem válaszolok. Annyit mondok, hogy Pat McQuaid nehéz időszakban volt elnök, és nem választhatta meg, hogy melyik csatát vívja meg és melyiket nem. Például ott volt a versenyzők rádiós összeköttetésének kérdése, amelyben egyértelműen állást foglalt, a nagy kérdések mellett úgy tűnhet, mintha egy huszadrangú dologról lenne szó, habár ez szerves részét képezte a profi csapatokkal vívott többfrontos harcnak. Ezzel sajnos egyértelműen elszigetelődött, elvesztette a csapatok támogatását. Túl sok volt a csata, amit valamilyen okból – nem önszántából – fel kellett vállalnia, egy kicsit át tudom érezni a helyzetét, mert én is sok esetben ilyen helyzetben találtam magam. Ha nem járhatod az általad választott utat, akkor sajnos eljön a pont, amikor már nincsenek jó döntések…
CN: Akkor ezek szerint Te is szívesen változtatnál korábbi döntéseiden? Mit bántál meg?
Johan Bruyneel: Jó lenne erre a kérdésre részletes választ adni, de jogászaim erről lebeszéltek, amíg a vizsgálat folyik.
CN: Köszönjük a beszélgetést!
