fbpx

Útban felfelé – itt vannak a Giro kemény szakaszai

Mint már arról korábbi cikkünkben is szót ejtettünk, az olasz kerékpáros körversenyt szervező RCS egy négynapos sorozat keretében jelenti be a jövő évi megmérettetés útvonalát. Miután tegnapelőtt nyilvánosságra hozták a sík szakaszokat, tegnap a dombos etapokon volt a sor, ma pedig a hegyek kilétére is fény derült.

Összesen hat darab dombos, és ugyanennyi hegyi szakasz vár majd a versenyzőkre a Giro-n, amely történetében 14. alkalommal egy másik országból indul. Mint ismert, a Grande Partenza-nak ezúttal Budapest ad otthont, míg Magyarországon három szakaszt rendeznek. A legutolsó szakasz után pihenőnap következik, majd a verseny Szicíliában fog folytatódni, és a 18 olaszországi szakasz során szépen eljutunk délről északra. A hétfői nap folyamán bejelentésre került 5 sík szakasz (a három magyar szakasszal együtt összesen 8), tegnap pedig a 6 dombos szakaszt is bemutatták.

Az első hét második felében érkeznek meg a dombok a Giro-ra, amely jövőre is várhatóan a dombosabb, illetve a hegyi befutókat tartalmazó szakaszokon fog eldőlni. Ha a legkegyetlenebb szakasz díj kiosztásra kerülne ebben a kategóriában, akkor arra a Diamante és Potenza közötti 198 km-es, 4500 méter szintet tartalmazó szakasszal jó eséllyel pályázhatna. (Nem véletlenül rakták a verseny korai szakaszára ezt a távot.) Az útvonal során a versenyzőknek meg kell mászniuk az 1402 méter magas Monte Sirino-t, amely 23 év után tér vissza a programba. Az első kategóriás hegy mellett még két második, és egy harmadik kategóriás emelkedő is vár a mezőnyre. Igaz, a szakasz vége sík lesz, így akár sprintbefutóra is lehet számítani.

A második dombos szakasz kicsit könnyebben emészthető, mint az előző: mindössze 149 km. Esetleg a monotonitás zavarhatja a versenyzőket, akik a 2130 méter szintet a Monte di Procida ötszöri megmászásával teljesítik. Ebből csak az utolsóért osztanak pontot, előtte pedig kétszer sprintelni is van lehetőség. A szakasz Nápolyból indul és ugyanoda is érkezik vissza, de előtte a kerekesek a vulkáni tevékenység során kialakult Flegrei-félszigeten kanyarognak majd, érintve a szintén geológiai erők által létrehozott Lucrinói-tavat.

A következő szakaszra már a második héten kerül sor, és egyben áttérünk Olaszország adriai partvidékére. A versenyzőkre egy igazi dombos szakasz vár, amelynek a fele teljesen a lapos, a másik felére pedig megérkeznek az emelkedők. A 194 km-es, 1730 métert tartalmazó etapon három darab, egyenként negyedik kategóriás dombocska vár a mezőnyre. Az emelkedők nem hosszúak, de meredekek lesznek, így várhatóan kicsit szétszakad majd a mezőny, mielőtt megérkezik a hamisítatlan olasz kisvárosba, Jesi-be.

Várhatóan még mindig a második héten leszünk akkor, amikor a mezőny nekivág a Parma és Genova közötti 186 km-es etapnak. Egy szép hosszan, közel 100 km-en keresztül elnyúló emelkedő vezet fel a Passo del Bocco-ra (Boccói-hágó), majd egy hosszabb lejtő következik annak érdekében, hogy a kerekesek lendületet vegyenek a még előttük álló két kategorizált hegyre. Az utolsó, 700 méter feletti hegyen lehet majd várni az nagy csatákat, itt fognak ugyanis megindulni azok, akik meg szeretnék nyerni a szakaszt, így várhatóan a peloton is szétszakad majd a végére. Az Appennini-hegység áttörése 2840 méteres szintet jelent a versenyzők számára.

Egy igazi hullámvasút vár a mezőnyre északon Santena és Torino közötti 153 km-en, 3470 méter szinttel megtoldva. Aki nem bírja a monotonitást, annak ez sem lesz könnyű, gyakorlatilag két és fél kört tesznek meg a kerekesek egyazon útvonalon. Háromszor kell majd megmászni a Colle Della Maddalena-t, mindháromszor részpontokért cserébe. Közben kétszer kell majd feljutni a Bric del Duca tetejére is, amely már keményebbnek ígérkezik, nem véletlen az a kettes szám a hegy alatt. A pálya során háromszor is érintik Torinót – kétszer másszák meg a város felett ékeskedő, bazilikájáról híres Superga-dombot – de megpihenni csak a legutolsó alkalommal lesz lehetőség. A befutó várhatóan a neoklasszikus stílusú körtemplom, a Gran Madre előtti téren lesz, a Pó folyó partján. Újabb izgalmas szakasz, amely várhatóan megbontja majd a mezőny egységét.

Elérkeztünk mai útvonal nézőnk utolsó dombos etapjához. A 178 km-es szakasz során kikacsintunk Szlovéniába is, így a kis jugoszláv utódállam válik a harmadik országgá, ahová betérnek az elit kerékpárosok. A szakasz a csendes Adria-parti városból, Marano Lagunare-ból indul majd, és egy enyhe emelkedő után érkezik el a hegyekhez. Elsőre a Grotte di Villanova következik, amely egy gyönyörű cseppkőbarlangot rejt magában, majd a harmadik kategóriás Passo di Tanamea után az Ucceai-hágón keresztül átérünk Szlovéniába. Itt érinti a mezőny Caporetto-t, majd a tíz kilométeren 10%-ot emelkedő, első kategóriás hegynek minősülő Kolovrat megmászása után lejtmenetben visszatér Olaszországba. A dombos szakaszok közül ez lesz az egyetlen, amely hegyi befutóval végződik: a castelmontei-szentély előtt lesz a cél, miután a versenyzők leküzdöttek egy második kategóriás emelkedőt.  Az etap 3230 méter szintet tartalmaz, és egy sor olyan helyszínen kalauzol minket végig, amely a magyar történelemhez is szorosan kapcsolódik. Izgalmakkal teli szakasz ez is.

A dombos szakaszok után a versenyiroda a mai nap folyamán közzé is tette a hegyi szakaszokat, amelyből szintén 6 darab lesz, ahogy az az alábbiakban olvasható.

Az első hegyi szakasz gyakorlatilag a tengerszintről, Avola városából indul majd, és egy rendkívül izgalmas, első kategóriás hegyi befutóval végződik 166 km-el később. Már a szakasz elején szétszakadhat a mezőny, ugyanis közel 900 méteres emelkedők már ott is lesznek, az igazi csatákat azonban a vége tartogatja: a kerékpárosoknak déli irányból kell feljutniuk az Etnára, amely komoly kihívásnak ígérkezik (25,6 km, átlagosan 5,6%). A híres vulkán korábban már számtalanszor szerepelt az útvonalban, jövőre az első héten kapott helyet a 3580 méter szintet tartalmazó etap részeként. Bízunk benne, hogy a versenyzők még kipihentek lesznek, és kemény párharcokat látunk majd az Etnán.

A második hegyi szakaszra már a félszigeten kerül sor, kicsit hosszabb lesz (187 km), és több szintet is tartalmaz, egész pontosan 4990 métert kell felfele tekerniük a versenyzőknek. Iserna-ból indulunk, és északkeleti irányban vágunk neki az Appennineknek. Először a második kategóriás Roccaraso-t kell leküzdenie a mezőnynek, majd lejtmenet következik, amiben remélhetőleg sikerül felkészülni a két első kategóriás hegyre. Először a Passo Lanciano jelent kihívást, majd a kétszámjegyű emelkedőket is tartalmazó Blockhaus következik (13,6 km, átlagosan 8,4%), amely egyben a szakasz végpontja is. Éles hajtűkanyarok, kilométeres szerpentinek és izgalmas csatározások várnak a versenyzőkre.

Már a második héten járunk, amikor elérkezik a harmadik hegyi szakasz, 177 km-rel, és 4030 méter szinttel. A szakasz kezdőpontja Rivarolo Canavese lesz, és az eleje nem is vészes, kisebb emelkedőkkel jutunk el egészen a táv feléig. Utána azonban magas hegyek fognak a versenyzők szemei elé tornyosulni, kezdve a Pila-les Fleurs-szal (ez a hegy 30 év után tér vissza a programba), majd a szintén első kategóriás Verrogne-al (ez két éve is szerepelt). Nem véletlen a franciás elnevezés, hiszen a ezen a ponton nagyon közel leszünk a francia határhoz, Európa legmagasabb hegye, a Mont Blanc alatt teker majd a mezőny. Az Aosta-völgy bejárása után a cél a második kategóriás hegy megmászása, melynek tetején Cogne (illetve a befutó pontos helyszíne, Lillaz) városa fekszik (22,4 km, átlagosan 4,3%). A cél is itt lesz, méghozzá a helyi nemzeti park tiszteletére (Gran Paradiso NP, Olaszország első nemzeti parkja), amely jövőre ünnepli alapításának 100. évfordulóját.

A Nyugati-Alpok hágóinak áttörése után haladunk tovább, és maradunk Olaszország északi részén: Saló és Aprcia között egy combos 200 km és 5440 méter szint vár a résztvevőkre. Aki eddig nem fáradt volna el, most garantáltan lemerül majd, az egész körversenyen ugyanis ezen a szakaszon kell a legtöbbet felfele menni, igaz, a táv is hosszabb, így az emelkedők talán jobban szétoszlanak, ami a kilométerenkénti átlagos szintet illeti. Egy biztos: ezen a szakaszon nem lesz a pihenő, és ki is jelenthető, hogy ez lesz a verseny egyik királyszakasza, ahol hajtania kell annak, aki összetettben jól szeretne szerepelni. Három első kategóriás emelkedő lesz a szakaszon: a Goletto di Cadino 1998-ban szerepelt utoljára, amin akkor a tragikusan elhunyt Pantani alkotott nagyot. A Passo del Mortirolo-n (12,6 km, átlagosan 7,6%) való átjutás után Valtellina vidéke következik, amely kiváló minőségű borairól ismert. (Az etap beceneve Sforzato Wine Stage, utalva a bortermelő vidékre.) A végére még maradt a Santa Cristina (13,5 km, átlagosan 8%) megmászása, amely utoljára 1999-ben volt az verseny része.

Az előző két hegyi szakasz után egy kisebb felüdülést jelenthet a 165 km-es, 3740 méter szintet tartalmazó etap Ponte di Legno és Lavarone között. Egy kisebb mászás után 70 km-en keresztül lejtmenet következik, majd egy harmadik kategóriás hegy a Palú di Giovo személyében. Az összetett menőkre (és persze a többiekre is, de rájuk leginkább) vár még két első kategóriás emelkedő, az ilyen formán először szereplő Passo del Vetriolo (eddig a hegyet északi irányból nem mászta meg soha a Giro mezőnye), és közvetlen a cél előtt a Monte Rovere (7,9 km, átlagosan 9,9%). A két ezres csúcs között a kerekeseknek a Kaiserjägerweg-en kell felkaptatniuk, amelyet az első világháború időszakában, kézi erővel vájtak ki a Vicentini-Alpok szikláiból. Az út szűk és éles kanyarokat, illetve alacsony belmagasságú alagutakat tartalmaz, éppen ezért a nagyobb kamionok, buszok és teherautók ki is vannak tiltva róla, a sebességet pedig 30 km/h-ban maximalizálták. Pontosan ezen okért vált az út népszerű kerékpáros útvonallá, amelyet nem szabad kihagyni, és így voltak ezzel a verseny szervezői is.

Az utolsó hegyi szakasz lesz a meglepetés, és itt, a Dolomitok falai között fog eldőlni várhatóan az összetett győzelem sorsa is. 167 km-es 4490 méter szint, benne két első kategóriás emelkedővel, és egy kiemelt heggyel. A még versenyben lévők Belluno hangulatos városából feszülnek neki az távnak, amely során először Passo san Pellegrino jelenthet akadályt a mezőnynek. Előbb a Piave folyó mentén kerekeznek, majd nekivágnak a közel 2000 méteres hágónak, amely 15%-os emelkedőket is tartalmaz. Utána egy rövid lejtmenet, majd következik is a hegyek királya, a Passo Pordoi (11,8 km, átlagosan 6,8%), amely a Cima Coppi-t hivatott helyettesíteni. 2239 méteres magasságával a kiemelt kategóriás emelkedő lesz a verseny legmagasabb pontja is egyben. A Giro utolsó hegye a Marmolada lesz (14 km, átlagosan 7,6%), az utolsó hat kilométeren 10% feletti átlagos emelkedéssel. (Legmeredekebb részén meredekség 18%-os!) A hegy 14 év után ad újra otthont egy Giro-szakasz befutójának. (Eredetileg egyébként a Serrai di Sottoguda szurdokon keresztül vezették volna az útvonalat, azonban a néhány évvel ezelőtt, a Vaia szélvihar által okozott károkat még nem sikerült rendbe hozni. Kétség sem férhet hozzá, így is gyönyörű tájakon keresztül követi majd a kamera a mezőnyt.)

A verseny lényegi részére ezennel fény derült, azonban az útvonal teljes bemutatására csütörtökön, azaz holnap kerül a Grande Arrivo keretében, egyben ekkor hozzák nyilvánosságra a záró szakaszt is.

 

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.