2006-ban a legtöbb UCI pontot gyűjtötte a hazai hegyikerékpárosok között. Egy márkakereskedő hívására vidékről jött a fővárosba, hogy montis pályafutását felépítse. A 2004-es Athéni Olimpiai Játékokra ő szerezte Magyarország kvótáját, mégsem ő utazott. Tagja a pekingi négyfős keretnek – talán, ami késik, nem múlik…
Ciprus 2007
Aztán, mint tudjuk, végül Parti András szerezte meg a pekingi indulás jogát, így Buruczki Szilárd most már csak Londonban reménykedhet. Idén, 2009-ben viszont Szilárd nyerte az MTB szakág két legrangosabb bajnokságát, XCO és XCM – azaz olimpiai krossz és a maraton versenyágban egyaránt magyar bajnoki címet szerzett. Ebből az apropóból idézzük fel a Bikemag 2007. májusi számában Vasvári Ferenc tollából megjelent Buruczki interjút, nézzük, hogy hogyan vezetett a versenyző útja idáig:
Buruczki Szilárd: A jelenleg a Pilis Cross Country Club tagjaként versenyző 28 esztendős bringás 2003-ban a 71. helyre tekerte magát a világranglistán, 2006-ban a kilencvenedik volt. Többszörös junior és felnőtt bajnok, több világbajnokság résztvevője és nemzetközi pontszerző viadal dobogósa. Kedvenc pályája – mint az egy korábbi interjújából kiderül – a száraz kisnánai, valamint a madridi világkupa helyszíne; kedvenc versenye a Pilis Kupa; kedvenc ellenfelei pedig az Andrások: Melts és Parti. S, hogy Pócsföldi Ottó tanítványa miért „Magellánember”? Olvassátok el a vele készült interjút, hamarosan ez is kiderül…
– Bikemag: Szilárd, folytassuk a legekkel! Melyik győzelmed a legkedvesebb számodra?
Buruczki Szilárd: Mindegyik győzelem fontos számomra, legyen az bármilyen kategóriájú verseny. Talán a legfontosabb győzelmeim a 2003-as görög Class 1-es és a 2004-es szlovén Class 2-es versenyeken történtek.
– Bikemag: Többször voltál a világ legjobb száz montisa között. A legjobb világranglista-eredményed, úgy gondolom, nem csak a rangsor miatt érdekes…
Buruczki Szilárd: 2003-ban a 71. helyet szereztem meg, ezzel a helyezéssel hoztam fel az országot az utolsó olimpiai kvótaszerző helyre.
A 2000-es év U23-as és felnőtt bajnokaként
– Bikemag: Tavaly a legtöbb UCI pontot szerző magyar montis voltál, a világranglista 90. helyét foglaltad el. Idén mit vársz e téren? Hogyan látod, sikerül felülmúlni tavalyi önmagadat?
Buruczki Szilárd: Muszáj lesz, mert különben nem lesz meg a kvóta. Tavaly megint főleg Parti Andrissal hajtottunk célirányosan, hogy legalább az utolsó helyre hozzuk Magyarországot a 2006-os év végére, ami szerencsére sikerült is. Ezúttal nem csak ez az év számít majd a kvalifikációban, hanem a 2006-os és 2007-es év két ország-rangsorának átlaga adja majd a végeredményt.
– Bikemag: Olimpia: 2004, Athén… Majdnem kijutottál. Mi történt pontosan?
Buruczki Szilárd: Magyarországnak megszereztem az utolsó kvalifikációs helyet az athéni olimpiára, a 22. országként. Igaz, hogy Parti Andrissal egy éven keresztül körbeutaztuk a világot, és rengeteget küzdöttünk együtt, de végül az ő pontjai kevésnek bizonyultak a 100-ba kerüléshez, így csak az én eredményeimet vette figyelembe az UCI, azaz a nemzetközi szövetség. Ennek ellenére a szakági szövetség és annak közgyűlése azt a döntést hozta, hogy noha az én pontjaim alapján kvalifikálta magát Magyarország, nem vehetek részt automatikusan az olimpiai játékokon, hanem 4 válogatóversenyen kell elindulnom több „jelentkezővel” együtt. A kiírt 4 válogatóverseny nagyon rosszul sikerült. Széthajtottam magam a 2003-as szezonban, hogy meglegyen a kvalifikáció, lerövidült a pihenési és alapozási időszakom, a szezonvégi vállsérülésem is hátráltatott és ehhez jött még pár saras, esős futóverseny… – minden összejött, ami rossz csak létezhet, így aztán teljesen begörcsöltem. Nagyon nehéz volt folytatni a kudarc után, de végül sikerült újra talpra állni.
– Bikemag: Olimpia: 2008, Peking… Mit vársz a kvalifikációtól?
Buruczki Szilárd: Az olimpia egy gyerekkori álmom, és egy életre szóló élménynek tartom, plusz egy elérhető célnak, hogy legyen, ami motivál a jövőben. Ugyanakkor tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ennél többet nem tud az olimpia adni, nem leszek tőle gazdagabb vagy híresebb: egyszerűen a kerékpársport, a kerékpáros kultúra nem tart ott ma Magyarországon, hogy a magyar emberek számára „számottevő” eredményt, (értsd olimpiai aranyat) érjünk el… És ebben minden benne van. Nem várok semmi világmegváltó dolgot az olimpiától, csak, hogy végre én képviselhessem az országot Pekingben, és be tudjam fejezni a versenyt körhátrány nélkül, hogy aztán legyen mit mesélni az unokáimnak… Már nem görcsölök rá, ahogyan azt tettem a 2000-es sydney-i olimpiai előtt, ahol a pénzhiány miatt nem sikerült a kvalifikáció, majd a 2004-es athéni olimpiát megelőzően, ahová ugyan sikerült a kvalifikáció, de nem én mehettem. Három a magyar igazság… Ne folytasd!
– Bikemag: Akkor maradjunk a közeljövőnél. Mi a célod a 2007-es szezonra?
Buruczki Szilárd: Eredményesebb legyek az idei szezonban, mint az elmúlt években, visszaszerezzem megtépázott elsőségemet – mert már nem érem be 2-3. helyekkel -, illetve természetesen, hogy a válogatóversenyeken végül én legyek a legjobb magyar. És persze amiről már beszéltünk: megszerezni a kvótát Magyarországnak, ami szerintem nem lesz egyszerű, mert sajnos még mindig nagy a szakadék a nemzetközi mezőny és közöttünk.
– Bikemag: Aktuális versenyed a napokban az eBIKE Kupa volt Csesztvén, ez volt a Groupama Magyar Kupasorozat első állomása. Nem fejezted be, mi volt az oka?
Buruczki Szilárd: Nos, ez a kupafutam természetesen nem így volt tervezve, de ha szabad ironikusnak lenni, rajtgyakorlatnak jó volt… Évek óta komoly pollenallergiával küzdök, ami okoz néha kemény perceket az egybeeső allergia- és versenyszezonban… Már a hét közepén rosszul éreztem magam a hirtelen és hamar jött allergiaszezontól, és ez most ráadásul áttevődött vírusos fertőzéssé, de én nem foglalkoztam vele eléggé. Sajnos arra csak versenykörülmények között jöttem rá, hogy rosszabb a helyzet, mint azt gondoltam, nem kaptam elég levegőt, azt pedig már nem vártam meg, hogy leszédüljek a bicikliről, így az első kör után rögtön kiálltam.
– Bikemag: Ugorjunk vissza gondolatban a kezdeti esztendőkhöz, miért éppen monti?
Buruczki Szilárd: Gyerekkoromban kezdtem el bringázni, és az elsők között voltam az országban, akik Ausztriából kikönyörögtek maguknak egy jó kis montit 1991-ben… Innentől kezdve elég egyenesen vitt az út felfelé: szülővárosomban, Zalaegerszegen, a ZKSE-nél kezdtem bontogatni a szárnyaimat, méghozzá 1994-ben, a mountain bike cross country szakágában.
– Bikemag: Milyen további állomáshelyeid voltak az elmúlt 13 évben?
Buruczki Szilárd: A ZKSE-ben kezdtem a kerékpársportot, aztán ahogy felkerültem Budapestre, volt a Cseke-nek egy sportklubja, a Cseke KC, majd jött a Pálos István-féle Főnix KE, utána a K.S. Kistarcsai KE, egy szezonig a botrányoktól hangos Pécs Városi Kerékpár Klub, végül pedig a Pilis Cross Country Clubnál horgonyoztam le három évvel ezelőtt. Ezúton is köszönöm nekik a bizalmat és a támogatást. Első edzőm éppen Dr. Hidas Péter, a PCCC mostani elnöke volt, aztán Lőrincz Olivérrel dolgoztam évekig, majd Benkó Lászlóval egy évet, őt követte mostani edzőm, Pócsföldi Ottó.
C1-es kategóriájú verseny közben Cipruson
– Bikemag: Hogyan lettél „Magellánember”?
Buruczki Szilárd: Életem első versenyén a profi serdülő kategóriában Velencén az ob-futamon a hatodik helyen végeztem, utána már sorra jöttek a dobogós eredmények, elég egyenesen ívelt felfelé a dolog: már juniorként a világ első 20 hegyikerékpárosa között voltam. Ennek eredményeképpen a magyar Magellan kerékpármárka forgalmazója és gyártója – a Cseke Rt. – felhívott Budapestre, hogy az ő reklámemberükként versenyezzem, albérletet, fizetést biztosítottak. Ennek most már 9 éve, azóta folyamatosan Magellánnal megyek. Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem ezt a 9 évvel ezelőtti lehetőséget Pócsföldi Ottónak, mert ő ajánlott be a Magellánnál. Ráadásul most éppen ő az edzőm immár két éve. Természetesen a Cseke Rt. nélkül lehetetlen lenne, hogy ennyi ideig a versenyzésnek éljek, köszönöm nekik a szponzorációt, főleg Lajtár Jenőnek – a cég egyik vezetőjének -, aki a hullámvölgyek idején is bízott bennem, és azóta is mellettem áll.
– Bikemag: Kivel edzel, készülsz, kivel utazol a versenyekre?
Buruczki Szilárd: Legtöbbször egyedül edzem, de néha tréningezem országútisokkal és triatlonosokkal is. Nem utolsósorban persze Ottó bával, az edzőmmel, akivel járunk stéheres edzésekre: ő motorral megy előttem és diktálja a tempót. Terepedzéseken is ő szokta mérni a köridőmet. A versenyekre vagy a barátnőmmel vagy szövetségi szervezésben utazom mostanában.
– Bikemag: Meddig tervezed a folytatást?
Buruczki Szilárd: Ameddig nem jutok ki valamelyik olimpiára… Viccen kívül: addig, amíg eredményesnek és hasznosnak érzem magam a montizásban, és természetesen addig, amíg a szponzorok mellettem állnak – ez erről szól.
– Bikemag: Számoltad-e, hogy eddig hány montiversenyen vettél részt?
Buruczki Szilárd: Ez idáig úgy 300 verseny körül járhatok…
– Bikemag: És azt, hogy eddig hány bringát koptattál el?
Buruczki Szilárd: Húsz bringát már biztosan…
– Bikemag: Mostani kerékpármárkád?
Buruczki Szilárd: Nem fogjátok kitalálni… Magellan Pyxis Teamet használok már 9 éve, úgy látszik, hogy nem bírunk megszabadulni egymástól, örök a szerelem…
– Bikemag: Rólad, de ne a sport vonatkozásában. Milyen személyiségnek tartod magadat?
Buruczki Szilárd: Attól függ, hogy milyen kedvemben vagyok. Változó, de legtöbbször bizakodó és pozitív gondolkodású vagyok.
– Bikemag: Hobbi, kiegészítő sport, család, barátok – van-e rájuk időd?
Buruczki Szilárd: Sok szabadidőm nincs, inkább pihenéssel töltöm azt a kevés holtidőt, amit nem edzőtáborokban, versenyeken és egyáltalán: edzéssel töltök. Ha mégis marad némi időm, akkor az autóval, számítógéppel bíbelődöm, a honlapomat szerkesztgetem, illetve igyekszem némi kultúrát is magamba szívni, ha belefér egy-egy mozi, színház, koncert vagy előadás.
A legfrissebb győzelem: Bükk Maraton, egyben XCM ob 2009
– Bikemag: Hogyan alakultak a tanulmányaid? Hol tanultál, tudtál-e az aktív sportolás, versenyekre járás mellett valamilyen szakmát elsajátítani?
Buruczki Szilárd: Autószerelőként végeztem még otthon, Zalaegerszegen, majd leérettségiztem, de egyelőre ennyi. Nem mondom, hogy hiányzik a diploma, de tény, hogy ezzel a területtel jobban kellett volna foglalkoznom. Szerencsére már körvonalazódik, hogy mivel fogok foglalkozni, ha befejezem a versenysportot.
– Bikemag: Adódik a kérdés: mik a terveid a versenysport utáni időszakra?
Buruczki Szilárd: Nem tervezem, hogy kifejezetten a kerékpársportban fogok tevékenykedni, de persze majd meglátjuk, hogy megy majd az elszakadás… Több irányba is tervezgetek: honlapszerkesztés, webáruház, táplálék-kiegészítők, aztán majd meglátjuk, melyik hogy jön be…
Forrás: Bikemag archívum: 2007. május
Szöveg: Vasvári Ferenc
Fotó: Vanik Zoltán, Székely Zsolt, Buruczki archívum
