Tadej Poagacar az utóbbi 50 év legfiatalabb győztese lett, miután egy 30 kilométeres szökés után megnyerte az ötödik monumentumot, lesprintelve a hazaiak versenyzőjét, az élete egyik legjobbját nyújtó Fausto Masnadát.
Foto LaPresse – Marco Alpozzi
Szombaton elérkezett az UCI World Tour sorozatának utolsó idei versenye, az Il Lombardia. Az olasz egynapost 115. alkalommal rendezték meg. Tavaly a járványhelyzet miatt a szokásosnál korábban, nyáron került megszervezésre, idén azonban maradt a hagyományos októberi időpont. A szakasz kezdő és végpontjait ezúttal felcserélték, a comói-tó partjáról indult neki a mezőny a 239 km-es távra – 4500 méter szinttel -, hogy aztán egy jó hatórás verseny után megérkezzen Bergamóba. A kemény hegyi szakaszok ellenére még az is elképzelhető volt, hogy sprintbefutó fog dönteni, mivel az utolsó emelkedőt (Colle Aperto, 371m) leküzdve egy 3 kilométer hosszú, enyhén lejtős szektor várt a versenyzőkre, melynek soraiban két magyar honfitársunkat is üdvözölhettük Valter Attila (Groupama-FDJ) és a friss vb-4., Fetter Erik (EOLO-Kometa) személyében. Rajtuk kívül olyan klasszisok képviseltették magukat az ötödik Monumenten, mint Primoz Roglic (Team Jumbo-Visma), aki múlt héten diadalmaskodott a Milánó-Torino egynaposon, vagy honfitársa, a Tour-címvédő Tadej Pogacar (UAE Emirates), de a mezőnyben tekert szivárvány-csíkos trikóban a franciák világbajnoka, Julian Alaphilippe (Deceuninck – Quick Step) is. A nagy nevek közül itt volt még a mezőnyben Remco Evenepoel (Deceuninck – Quick Step), Adam Yates (Ineos), Vincenzo Nibali (Trek-Segafredo), Alejandro Valverde (Movistar) és az élete utolsó profi fellépésére készülő Dan Martin (Israel Start-up).
Délelőtt fél 11-kor megtörtént az éles rajt, és a 172 kerékpáros nekivágott az év utolsó nagy versenyének. (Egyedül James Whelan /EF Education – Nippo/ nem állt fel a rajtvonalhoz.) A verseny elején rögtön elszöktek páran, természetesen nem a nagy nevek közül, akik türelmesen tekeretek a főmezőnyben. 37 km után tíz kerékpáros szökött el Mattia Bais (Androni Giocattoli – Sidermec), Doman Novak (Bahrain-Victorious), Andrea Garosio (Bardiani-CSF-Faizanè), Thomas Champion (Cofidis), Jan Bakelants (Intermarché – Wanty – Gobert Matériaux), Tim Wellens (Lotto-Soudal), Chris Hamilton (Team DSM), Victor Campenaerts (Team Qhubeka NextHash), Amanuel Ghebreigzabhier (Trek-Segafredo) és Davide Orrico (Vini Zabú) személyében, előnyük több, mint két perc volt. Ők értek fel először a ghisallói-domb tetején álló templomhoz (Madonna del Ghisallo), amelynek különlegessége, hogy itt őrzik a kerékpáros világ által nagy becsben tartott rózsaszín trikó legelső darabját, amely a milánói szabó, Vittore Gianni munkája.
A szökevénycsoport előnye nőtt a további kilométereken – Bergamó tartományba beérve már több, mint 4 perc volt, a 89. kilométerhez érve pedig 6 és fél percig is felkúszott! A főmezőnyben a DSM, az Astana és a Israel Start-up kerekesei diktálták a tempót, majd a Quick-Step és az Ineos húzóemberei mentek előre, akiknek köszönhetően nőtt is a peloton sebessége, míg az elöl lévőknek minden egyes kilométer egyre nehezebb volt. Ennek ellenére a szakasz legmagasabb hegyére (Zambla Alta, 1264m) – ahol nemegyszer adódtak kétszámjegyű emelkedők – még a szökevények értek fel elsőként, előnyük azonban 38 másodpercre olvadt. A főmezőnyből közben folyamatosak voltak a támadások, de ezeknek az akcióknak nem volt hosszú életük, hamar megfogta őket a mezőny. Végül a 182. versenykilométerig tartott ki a szökevények előnye, itt egyesült újra a mezőny, amellyel elkezdődött az igazi verseny. A lejtmenetben teljesen szétszakadt a csoport, és egy bukás is történt, amelynek Alexey Lutsenko (Astana) és Davide Formolo (UAE) volt az elszenvedője.
A nap utolsó emelkedője a Passo di Ganda volt, amelyen igazi háború kezdődött a főbb esélyesek között. Előbb Geoghegan-Hart (Ineos) ment el Sivakovval (Ineos), majd Nibali (Trek-Segfredo) és Pogacar támadott, utóbbi le is szakította vetélytársait, olyannyira, hogy 30 másodperces előnyre is szert tett bő 30 kilométerrel a vége előtt. A hegyről lefelé nem sokon múlt, hogy a szlovén kerékpáros kiszálljon a versenyből, kétszer is hatalmasat mentett, 70 km/h-s sebesség mellett. A mezőnyből egyedül az olasz Fausto Masnada (Deceuninck – Quick Step ) tudott felérni rá, nem akármilyen egyéni akcióval, így egy új verseny kezdődött kettejük között az utolsó kilométereken. Az üldözőkkel szemben – melynek soraiban Michael Woods (Israel Start-up), Alaphilippe, Adam Yates, Roglic, Romain Bardet (Team DSM) és David Gaudu (Groupama-FDJ) tekert – egy stabil 40-50 másodperces előnyre tettek szert. Beérve Bergamóba, az utolsó rövid, macskaköves emelkedőn Pogacar támadott, de nem tudta leszakítani Masnadat, aki viszont ment volna, de egyszerűen nem volt helye a szurkolók által ellepett szűk kaptatón. A vége sprintbefutó lett, amelyet a szlovén sztár húzott be, akinek ez volt a második Monumentuma az idei évben a Tour mellett, ahonnan győztesként térhetett haza. Ezzel olyan versenyzőkhöz csatlakozott, mint Fausto Coppi, Eddy Merckx és Bernard Hinault, akik egy évben szerezték meg a sárga trikót, és nyerték meg a „hulló falevelek versenyét”. Pogacar lett az első szlovén, aki megnyerte az Il Lombardiát , illetve az utóbbi 50 év legfiatalabb győztesévé is előlépett, ami még inkább megmutatja, hogy mekkorát ment ma (is) a még mindig csak 23 éves kerékpáros. Harmadik helyre végül Adam Yates jött be szűk egy perces hátránnyal (aki mindössze a harmadik brit kerekes, aki dobogóra állhat az egynapososon), miután lehajrázta Roglicot és üldözőtársait. Valter Attila is fantasztikusat ment, egy négyfős csoporttal a 12. helyen haladt át a célvonalon, 2 perc 25 másodperces hátránnyal.
Foto Gian Mattia D’Alberto – LaPresse
Szerző: Bartha Kristóf
