Régen tervezem, hogy az egykoron a BikeMag hasábjain megjelent “Hogyan írjuk?” nyelvészkedő szösszenetemet egy “Hogyan ejtsük?” írással ki kellene egészíteni. A BikeMag on-line ideális megjelentetési forma, mivel Ti azonnal példák garmadáival folytathatjátok a cikket, vitatkozhattok az általam ajánlottakkal!
Az idegen szavak kiejtése sokak számára okoz problémát. Kevesen vannak, akik minden kerékpár(alkatrész)gyártó nemzet kiejtési szabályaival tisztában lennének (angol, olasz, francia, japán, német, holland stb.), illetve sok márka- vagy típusnév latin vagy görög eredetű fantáziaszó, így az ókori nyelvek ismerete is hasznos lenne. Bár rögtön felmerül a kérdés: kell-e egyáltalán ezzel a témával foglkozni, nem lehetne-e úgy elintézni a dolgot, mint a világnyelvet beszélő nemzetek: ami nem az ő nyelvükön született, azt úgy ferdítik, ahogy nekik kényelmes!
Szerintem ennél legyünk egy fokkal igényesebbek. Lényeges továbbá, hogy a kiejtés egységes legyen. Ne járjunk úgy, mint az egyszeri ember a falusi kocsmában: “kérek egy doboz Zsötemet!” “Talán Zsitánnt?- kérdez vissza a kocsmáros. “Hát úgy is lehet mondani…” Így ha szeretnénk venni egy Shimano Deore hajtóművet a kerékpárboltban, célszerű közismert nevén kérni, és nem “Szimánó Derelye”-ként, mint ahogy ez konkrétan egy üzletben elő is fordult…
És még milyen variációk fordulnak elő? Például egy-két nem túl nehéz kiejtésű patinás olasz kerékpárgyártó – példának okáért a Colnago – is szenvedett el furcsa változatokat: volt már “Kolnadzsó”, “Kolangó”, illetve “Kolnánó” is. Az ugyancsak olasz Miche nevezetű alkatrészgyártó pedig “Májki” vagy “Mishe” névre is hallgatott már. A Bianchi esetében pedig gyakran előfordul a “Bijancsi”, mely minden bizonnyal az egykoron gyakori magyar keresztnév becézésére asszociál. Gyöngyszem még a Selle Itáliára a “Sellő Itália”, a Campagnolo Veloce-re a “Velosz”, a Centaurra a “Kentaúr”, a Xenonra pedig a “Xenox”. Ki gondolta volna, hogy a patinás angol vázgyártó, a Raleigh ejthető “Relé”-nek, a francia Gitanne “Gitár”-nak, vagy a Specialized nemes egyszerűséggel “Speciális”-nak! Utolsó gyöngyszem a bowden (fémhuzal) “bogden”-ként történő kiejtése.
Tehát, ha egységesek akarunk lenni, legcélszerűbb az eredeti nyelv kiejtését alkalmazni. Mondjuk a francia Mavic esetében legjobb, ha nem az angol nyelvben honos torzítást (“mevik”) használjuk, hanem a “mávik”-ot. Szerencsére a japán neveknél általában nincs ekkora eltérés: a Shimano angol változata is kb. “simanó”, legfeljebb “simánó” – az eredeti japán kiejtés közel áll a magyar hangrendhez “simano”. Persze van ellenpélda, ahol vigyázni kell: a SunTour fúzionált a Ringyo acélóriással, amit ha egy mód van “ringió”-nak ejtsünk, már ha szükség van rá, és kerüljük a “sanyó”, “sony” típusú magyarítást!
Az amerikai márkákkal sok esetben szerencsénk van, mivel arrafelé divat, hogy a márkanév az eredeti szótól úgy különbözik, hogy kiejtés szerint írják le. Így járt a Trek, ami ugyebár Track lenne, de nekünk így tökéletes. A Litespeed is jobban fekszik nekünk – köszönjük szépen! Az olasz márka- és típusnevek esetében legegyszerűbb megtanulni a Cecilia-szabályt “csecsília”, ezek “cs”-k, a többi lágy “k”. (Vannak kivételek, eltérések, de ezzel sok problémás eset megoldható!) Francia márkanévből szerencsére nem sok van – a híresebbek angol nevet kaptak (Time, Look, Stronglite, stb), a németekre is ez a jellemző (Focus, Red Bull).
Ragozhatnám még a problémakört, de azt hiszem ennyi most elég lesz, a többi pedig a Ti dolgotok: jöhetnek a példák, a tanulságok, illetve az ellentmondásos esetek!
Forrás: BikeMag (köszönet a Matuzmaster.hu-nak!)
