Eurobike ahogy én láttam. A következő cikkben nem elsősorban a kerékpárokról lesz szó, hanem a háttérről, egyáltalán merre tart ez az iparág. Nem feltétlenül értünk mindenben egyet még a szerkesztőségen belül sem, nyilván máshogy láthatnak dolgokat azok is, akik a standok túloldalán állnak egy kerékpáros kiállításon. Viszont nehéz nem észrevenni ezeket a trendeket, melyek túlmutatnak a bringák színén…
Azt hiszem a tizedik Eurobike kiállításomon jártam, de ez volt az első ahol igazán felhúztam magam. És nem, nem a fotózás közben eléd beguggoló jellemzően Távol-Keleti „kollégák” tetteitől, mert ezt már megszoktam. Nem is azért mert áthúzzák a lábadon a gurulós bőröndöt – őket megértem, én is azzal közlekedem. Inkább az “irány” zavar, ami felé mostanában tart a kerékpáripar illetve maga a kiállítás.
A hiányzók:
Először a Trek döntött úgy, hogy nem állít ki az év „legjelentősebb?” kerékpárszakmai kiállításán. Majd őt követte a Specialized, a CUBE, a Cervelo, a Kalkhoff, a Focus, a Pinarello, a Kross… és ahogy hallottam a folyamatnak még nincsen vége. Mi a baj ezzel? A külföldi sajtó szempontjából semmi. Mindegyik cég saját sajtótábort szervez, ahol az újságírók ki tudják próbálni a legújabb fejlesztéseket, de ami még fontosabb: a végletekig megismerik a technológiákat, beszélgetni tudnak a mérnökökkel, sales-esekkel, marketingesekkel, így rengeteg olyan információt tudnak átadni az olvasóiknak, mint amit a cég weboldaláról, vagy a katalógusukból nem tudhatsz meg. Ez viszont a hazai piacon lassan teljesen hiányzik. CUBE-on talán 5 éve voltam utoljára, Specin két éve voltunk, Trek-en pedig idén már nem.
Anno az egyik Shimano eseményen az esti vacsoránál az volt a kérdés, hogy melyik a legjobb sajtóesemény a világon. Egyöntetű volt a szavazás ami a SRAM-ot jelölte meg. Eddig SOHA nem vettünk részt ezen az eseményen, mivel nem kaptunk meghívást. Hogy ebben mennyi a felelőssége a hazai forgalmazónak vagy az anyacégnek, az sosem fog igazán kiderülni, bár a SRAM illetékese elég egyértelműen fogalmazott… Egy valami biztos, idén csak két dedikált sajtótáborban vettünk részt, és mindkettőt a Merida szervezte. Az egyiket az új Scultura Disc bemutatásakor a Paris Roubaix-n, a másikat az albstadti világkupán amikor a Big Nine és a Big.Trail mutatkozott be.
Illetve van még az Eurobike Media Days esemény, ahol van tesztelési/beszélgetési lehetőség, de arra meg 5-6 cég és 8-10 bringa jut, így nem tudja kiváltani a külön táborokat. Költséghatékonyság címen ide szervezte többek között a KTM és a ROSE is az új modelljei bemutatását. Tehát a bringatesztelés a legtöbb esetben megoldódik vagy hazai flottából, a Media Days-en vagy az Eurobike tesztnapjain. Viszont ezzel nem jönnek meg az igazi infók, a technológiák komolyabb mélységű ismerete. Marad a csináld magad mozgalom, illetve a külföldi sajtó követése. És hogy az újdonságokról mikor érkezik meg az infó? A kiállításról elmaradók közül többtől még mindig nem érkezett meg az infó.
„trendek”:
Írd rá hogy „pedelec” vagy „ebike” és bármit bármennyiért el tudsz adni! És ez nem vicc. Ebike ruházat? Miért ne? Ebike csengő? Igen volt ilyen. Ebike ready pecsétes gumi? Bizony, idén volt olyan gumigyártó akinél ez volt az újdonság…. Biztosan nem közlekedtek eddig 25 km/h fölött sem trekkinggel sem montival a bringások. De ugyanilyen vicces az ebike fejvédő. Mihez kell nagyobb védelem? Amikor 60-nal száguldasz le az Alpok szerpentinjein, vagy amikor egy brutál köves lefelén ereszkedsz, esetleg 25-tel a városban a bringaúton? Ugye?
Legnagyobb kedvencem a Pure Electric E-bike Clothing volt ami KIFEJEZETTEN elektromos bringásoknak készít némi ütéselnyelő szivaccsal bélelt utcai kinézetű ruházatot. Nem mondom, hogy nincsen értelme, hiszen a városban betonon nagyot lehet esni és biztosan van az a réteg akinek jól jön a szolid kinézetű ruha mikor belép az irodaházba. De eddig nem volt ilyen. Bezzeg pjúr elektricben már eladható, mert a pedelec gyors, tehát lehet kelteni a “veszélyes is” rémképet, és máris hipp-hopp ott az indok a ruhára. Az hogy ennyiért tudsz venni profi védőfelszerelés gyártótól fullos testprotektort? De az nem KIFEJEZETTEN elektromos bringához van… és most ezzel mindent el lehet adni. Gondoltad volna, hogy egy e-bike csengő hangosabb mint egy hagyományos? Na ugye!
Minden évben, vagy legalább két éves ciklusokban jönnen mennek a trendek. Volt a 29-es kerekek forradalma, aztán a jött a 650B láz, beindultak az elektromos bringák, az enduro, a plusszos kerékméretek, a komfort országútik, végül minden aero lett megfejelve a különböző „plusszos” kerékméretekkel, lehetőleg beleszőve a „system integration”-t hogy egy nyomorult kereket se tudj kicserélni a megvett bringádban. Voltak trendek melyek létjogosultságát mi magunk is támogattuk, de azért nem kevés olyan maradt amit „lenyomtak a torkunkon”. Ma egy tárcsafékes kereket nem tudsz egyszerűen kicserélni az országútidban, mert ahogy megírtam, tucatnyi szabvány keletkezett.
A jövő év sikersztorija ismét az elektromos bringa lesz mivel brutális növekedés van a piac ezen szegmensében, sőt ha ez a sokak által gyűlölt kerékpározási ág nem lenne, bizony sok nagy gyártó lehúzta volna már a rolót az utóbbi évek válságnak köszönhetően. Tehát valahol örülnünk kell neki. Viszont most itt a bikepacking, ami a „pakolj sok csomagot csomagtartó nélkül a bringádra, és irány a kaland” vezérelvet követi. Lesz majd róla egy részletes cikk is, nekem tetszik az irányzat, lehet ki is próbálom 🙂
A hozzáállás:
Egyre inkább látszik, hogy a Eurobike célja, hogy odamenjen a bringaboltos, és vegyen. Lehetőleg sokat. A sajtós meg oldja meg a dolgát. A Winora csoport és a Shimano nemzetközi marketingese is finoman szólva lepattintott minket ahelyett hogy 10 perc alatt képbe helyezett volna. Tegyük hozzá megbeszélt időpontokról volt szó! Persze tudjuk a helyünket a nemzetközi rangsorban, a magyar kicsi piac, de ezek szerintem mind áthidalható dolgok. Persze le a kalappal a többiek előtt akiknél a cég hazai képviselője részletesen bemutatott mindent, vagy pedig maguk oldották meg a kérdést. Csak sajnos nem ezek maradnak meg a fejemben, hanem akikre fél órát vársz hiába.
Eurobike award:
Na ez mára a komplett vicc kategóriába tartozik. Oké minden évben láttunk jellemzően német cégeket akiknek bármilyen erőltetett is a „fejlesztése”, de egy díjat kapnia kellett, hiszen hogy mutatna ha nem rakhatná a plecsnit mindenre. Az hogy sokan még idén is a 2014-essel hakniztak az inkább őket minősíti, az viszont a zsűrit, hogy a képen látható bambusz vázat is a nem kevesebb mint 51! díjazott közé sorolta, az már több mint mókás. Szakiskola első osztályban ha ilyen kalapácsot reszelek kézzel, akkor még ma is oda járnék…. Na de ki is a zsűri? Aki régi „motoros” a szakmában annak Karen Eller neve lesz ismerős, aki a nem kevésbé híres Holger Meyer felesége, és már akkor is bringázott mikor én csattogós lepkét tologattam. Nem mellékesen nyert Transalpot is háromszor (1999, 2001, 2003). Tehát hiteles. De ki a többi? Alex Thusbass neve ismerős? Nekem nem. De ráguglizva kiderül, hogy az általa vezetett Kucher and Thusbass egy marketing cég aki kerékpáros cégekre fókuszál, és meglepő módon egy Haibike elektromos bringa van a főoldalukon. Vagy ott van Matia Bonato aki ugyan a „híres” Rossignol kerékpármárka sales managere, de hát annyira sorolom a síléc gyártó melléktermékeit a kerékpárokat a híresek közé, mint amennyire a valódi kerékpáripari szakemberek közé egy sales-est.
Nos így kaphatott a BAM Original bambusz bringa díjat, és az adatlapon ki is emelik, hogy a kidolgozási minőség az egyik kritérium ami ide juttatta.
Emellett oldalakat lehetne írni a hasonlóan fontos díjazottakról. Ennek egyetlen hátránya, hogy a valóban érdekes fejlesztések súlya csökken. Ilyen volt idén a Garmin Edge 820-as, a Focus Project Y, vagy a 3T Exploro. Ezek valódi fejlesztések voltak. Viszont a magenta alapú négyzet úgy látszik komoly marketing értéket jelent…
A hosszúra nyúlt elmélkedés után azért jelentkezem majd még egy képgalériával az érdekesebb dolgokról!