Nyitólap » gravity » Kellys Eraser 90 kerékpárteszt: könnyű és játékos

gravityhírekkerékpártesztkiemeltmagazinmountain bikeMTB

Kellys Eraser 90 kerékpárteszt: könnyű és játékos

KGAdam

2016.08.12.

0

Mindig hálás feladat, ha komoly tesztgépeket kapunk, még ha csak rövid időre is, ahogy ez az 1800 grammos vázzal rendelkező Kellys Eraser 90 esetében is történt. Ugyanakkor ennél a biciklinél hatványozottan igaz, hogy nem mindegy, hogy melyik szakág felől és milyen beállítottsággal közelítünk a géphez a vázon tündöklő Enduro feliratok miatt: egy vérbeli endurós ugyanis mást vár el egy ilyen géptől, mint egy túrázósabb vonalról érkező allmountain bringát használó társa. De mit is kellene ma egy vérbeli endurónak tudnia?

A német sajtó imád mindenre remek szakkifejezéseket gyártani, így az endurós modernséget a „volahiku” szóval jellemzik, magyarul „elhohárö”, azaz elöl hosszú, hátul rövid. Az első háromszög hossza ugyanis jelentősen befolyásolja, hogy kiállva tekeréskor, ami az endurós lejtőzés nagy részére jellemző, mennyi helyünk van előre-hátra mozogni. Ezért fontosabb érték ma már a reach (a fejcső felső peremének közepétől számított vízszintes távolság a középrész közepének vonaláig), mint a felsőcsőhossz, ami a nyeregvázcső szögétől függ, így nem ad olyan pontos adatot a tényleges hosszról. Sajnos ezt a fontos értéket a Kellys nem tűntette fel a geometriai adtok közt, házilag meg elég nehézkes pontosan lemérni, de érzésünk alapján elég rövid a gép.

Az Eraser geometriai adataiból már papíron is nyilvánvaló volt, ami élőben egyértelmű lett, hogy ez nem egy kemény terepezésre és versenyzésre szánt varacskos disznó, ahogy az a csúcs enduró karbon gépektől megszokható, hanem inkább a könnyebb, csiki-csukis ösvényeken lesz elemében túrázósabb felhasználás mellett. Ma ugyanis egy a termékpaletta tetején lévő enduró gépnél 65 fok körüli villaszöget, hosszú első háromszöget (reach), rövid, 435 mm körüli láncvillahosszt és az M-es méretben is legalább 1200 mm-es tengelytávot várhatunk el olyan 13 kg környéki menetkész tömeggel. A lapos villaszög és a hosszú tengelytáv ugyanis nagy tempónál stabilizál, de cserébe nehezebb kanyarodni vele. A rövid láncvillával fürgébb lesz a gép a kanyarokban, a hosszabbal meg stabilabb és jobb a mászásoknál, úgyhogy itt megint hamar kiderül, hogy melyik gyártó hova teszi a hangsúlyt.

Az Eraser 90 a szinte kereken 12 kg-os tömege mellé ma inkább meredeknek számító 66,5 fokos villaszöget, rövid első részt, 441 mm-es láncvillát és csak 1162 mm-es tengelyhosszt kapott, azaz inkább lankásabb és kanyargós terepre való, mint nagy sebességű, durva versenypályákra, amit a vásárláskor érdemes szem előtt tartani.

A váz részleteinél azonban minden egyértelmű: a könnyű karbon csövek szép fényezésűek és minden modern MTB-s vívmánnyal fel vannak szerelve, mint a 12×142-es tengelyszabvány Rock Shox átütőtengellyel, a kúpos fejcső, a vázon belül – és szerencsére részben kívül is – vezethető kábelek, a pressfites hajtóműcsapágy, a rejtett nyeregcső-kábel csatlakoztatás, a szuper FOX túlfolyótartályos rugóstag és a kulacstartó szemek. Minden ott és úgy van, ahogy annak lennie kell.

Felszereltség

Az alkatrészekre sem lehet panasz, mert mindenből a rugóút tartományhoz megfelelőt kapjuk. A Rockshox Pike villa ár-érték arányánál kevés jobb van, ugyanakkor az AM-es felhasználás felé tendál az állítható utassága is. A 3 centis süllyesztés ugyanis a hosszú, sima talajú emelkedőkön segít igazán az ideális mászó testhelyzet megtalálásában, bár én egyszer sem éreztem azt, hogy szükségem lenne mászáskor erre az állíthatóságra. Gyökeres, technikás terepen meg nem árt odafigyelni, mert könnyen fennakadhat a hajtókar ebben a mély helyzetben. A nagyon finoman meginduló és viszonylag lineárisan mozgó tag pedig három állásban is használható, azaz a rugózásra és a személyre szabhatóságára nem nagyon lehet panasz, de mégsem szükséges hozzá egy komplett beállítási gépkönyv, mint egy-két versenyzésre szánt tag esetében.

A hajtásrendszer az itthonra tökéletesen megfelelő 1×11-es Sram GX elemekből áll, amelyek működésben szinte semmivel sem maradnak el a drágább testvéreiktől, ráadásul egy könnyű rockringet is kapunk a hajtóműre, ami egyrészt véd a kövektől, másrészt segít fent tartani a láncot, ha az a narrowwide tányér ellenére le akarna esni. Már egyértelműen használt állapotban volt a gép, amikor kézhez kaptuk, de ennek ellenére soha nem volt problémánk a lánc feszességével és/vagy leesésével. A 32-es első lánckerék a 10-42-es kiosztású sorral pedig egy átlagos erőnlétű montisnak minden terepen elég kell, hogy legyen.

Egyszerű, könnyű és stabil rendszer, amely kellően tág átfogást biztosít. Nem véletlen, hogy ez a leggyakoribb fokozatkiosztás a versenyeken használt bringákon és gyakorlatilag minden cég gyári kiszerelésű enduró gépén is. Persze a 2×10/11-es vonal finom kiosztását kedvelő felhasználóknak talán nagy lehet az ugrás a fokozatok között, de ők utólag feltehetnek egy első váltót, mert a vázon található hozzá előkészítés.

A DT E1700 SplineTwo ár-érték-tömeg arányban az egyik legjobb enduró kerék, ami ma kapható, ráadásul az agy személyes kedvencem. Egyszerűen gyönyörűek ezek a polírozott felületek. Hab a tortán, hogy a SplineTwo még későbbi fejlesztés is, mint a csúcs SplineOne, így a 2017-es modelleknek is ez az alapja. A felni 25 mm-es belső szélessége pedig bőven elegendő az átlag felhasználónak, de az EWS futamok élversenyzői is ezzel a szélességgel mentek eddig a komolyabb pályákon. A Guide fékek, az állítható utas KS nyeregcső és a zömmel Raceface kiegészítők is mind-mind a célnak megfelelő darabok, így csak egyéni ízlés kérdése, hogy a vétel után lecseréljük-e őket vagy sem.

Terepen

Mint a bevezetőben írtam: nem mindegy, hogy melyik szakág felől közelítünk a géphez. Én ugyanis 6 éve már csak endurókat hajtok és évente többször indulok külföldi enduró és könnyebb hazai DH futamokon enduró géppel. A 186 centis magasságom miatt L, de inkább XL-es gépekkel megyek, azaz nagyon megszoktam a lapos és hosszú bicajokkal történő mászást, lejtőzést és kanyargást. Emiatt egyszerűen nem azt éreztem az első méterek után, hogy egy 12 kilós karbon endurón ülök, hanem hogy egy nagyon vidám és izgága, de elég magas AM össztelóson, ami baromi jól mozog.

A nagyon kis mérete és meredek villaszöge miatt ugyanis nagyon jól lehetett pakolgatni a kanyarokban és villámgyorsan lehetett irányt váltani vele. Bármilyen kis kavicsról könnyedén fel lehetett húzni akár fél méter magasra, vagy jó pár méternyire repülni vele. Egyszerűen mindenhol állandó manuálozgatásra sarkallja az embert, mert ezzel a géppel ez még annak is megy, akinek amúgy nem. Az egyeneseket is el lehet felejteni, mert annyira játékos és könnyű, hogy csak jobbra-balra dobáltam és cikáztam vele. Folyamatos vigyorgás volt vele minden könnyebb terep.

A laposabb villaszög elérése érdekében a villát inkább olyan versenyzős 15%-os beüléssel, míg a tagot puhábban, olyan 25% körül használtam, de a nagytempós szakaszokon így is nagyon észnél kellett lenni, mert hamar bizonytalanná és orrnehézzé vált. A nem túl fékfüggetlen hátsó felfüggesztés szintén éreztette a hatását a kanyarok előtti kifékezett féktávokon, bár az amúgy talán túl sokat is bemozgó lineáris tag ilyenkor kellemesen besegített.

Összességében tehát egy jól felszerelt, rekordgyanúsan könnyű, de geometriailag nem a szűken vett célterületre pozícionált géppel van dolgunk. Kényelmes és bőséges rugóút tartalékkal rendelkező AM gépként sokkal inkább ajánlanám, mint hardcore enduróként. Arra ott van a következő tesztünk alanya, a Kellys Swag.

InfoBox:
Forgalmazó: Mama Sro. www.kellysbike.hu
Származási hely: Szlovákia
Vázgarancia: 5 év
Ajánlott fogyasztói ár: 959 990 Ft

Műszaki adatok:

Geometriai adatok:

Fejcsőszög: 66,5 fok

Fejcsőhossz: 120 mm

Nyeregvázcső-szög: 74,1 fok

Vízszintes felsőcső-hossz: 584 mm

Középrész-magasság: + 10 mm

Nyeregvázcső-hossz: 457 mm

Tengelytáv: 1162,4 mm

Láncvilla-hossz: 441 mm

Tömeg: 12,08 kg

Hozzászólások