fbpx

Az országúti maraton, amit nem szabad kihagyni! – Maraton Franja BTC City

Nehéz szavakba ölteni azt az élményt, amit a Maraton Franja BTC City-n éltünk át, egy tökéletesen szervezett verseny, hibátlan pályával és mindezt egy olyan országban, Szlovéniában, ahol a kerékpározás a legnépszerűbb sportágak közé tartozik.

Tavasszal már bemutattuk déli szomszédunk legnagyobb országúti maratonját, mely egyébként az UCI Granfondo sorozatának is része, júniusban viszont ellátogattunk a háromnapos rendezvényre, hogy mi is átélhessük ezt a háromnapos bringás ünnepet Szlovénia fővárosában, Ljubljanában.

Fotó: Franja.org

Mivel úgy terveztük, hogy egyikünk az időfutamon is elindul, így péntek kora délután érkeztünk Ljubljanába, az út mindösszesen csak 4 óra volt Székesfehérvárról, pedig a szlovén-magyar határon éppen szélesítették az utat. A szállás elfoglalása után a rajthelyszínre (BTC City, innen indult az összes verseny) igyekeztünk, de egy nem várt esemény lassított le minket, a rajt előtt 2 órával már teljesen zárták az utat így a fél várost megkerülve értük el a rajtközpontot. Itt már sejtettük, hogy igazán komoly, profi versenyről lesz szó, nem véletlenül UCI minősítésű és a szlovén országos bajnokság egyben az amatőrök futama mellett. (Tanulság, jövőre korábban megyünk vagy hátulról közelítjük meg a rajthelyszínt).

Sajnos az időfutam nem jött össze, mert Niké váltófüle letörött bemelegítés közben, így nem tudunk beszámolni, hogy belülről milyen volt a verseny. Bár azt érdemes elmondani, hogy komoly felhőszakadás kísérte az időfutamot és estek keltek a versenyzők a kanyarokban (akárcsak Tour de Hongrie prológján), mondjuk azt, hogy a sors keze volt ez a “kis” technikai probléma. Egyébként volt magyar induló az időfutamon, az UCI versenyen Király Móni állt rajthoz, míg az amatőrök között Ányos Szilvia állt a dobogóra.

Fotó: Franja.org

Szombaton a gyerekversenyeket és a városnéző túrát kihagytuk, helyette a vasárnapi maraton hegyét jártuk be. Hihetetlenül gyönyörű Ljubljana és környéke, bár a hegyek nem magasak, de a táj egyértelműen alpesi, legelők, tehenek és a hozzájuk tartozó kellemes illat. Nem mellesleg az autósok is barátságosak, senki nem akart elütni, letolni minket az útról, néha már nekem volt kellemetlen, hogy ennyire vigyáznak ránk és feltartjuk a forgalmat.

Nem tudjuk mit akar szimbolizálni. Lehet azt, hogyha túl gyorsan megyünk, feltekeredünk a villanyoszlopra 🙂

Különböző egészségügyi okokból vasárnap egyikünk sem volt fizikálisan a topon, de a várva várt Franja Maratont nem hagyhattuk ki. A pénteki tapasztaltok alapján úgy döntöttünk, hogy kicsit korábban megyünk ki a rajt helyszínére, ki tudja mennyire lesz dugó, tudunk-e majd parkolni, így a hosszú, 156 km-es táv rajtja előtt egy órával értünk, a saját rajtunk, 97 km-es táv, előtt 2 és fél órával értünk ki. Hát mi mondjak, meglepetés fogadott minket, semmi dugó, millió parkoló hely, amire a magyarázat nagyon egyszerű volt, BTC City egy bevásárló központ negyed Ljubljanában, ami vasárnap zárva van. Szóval volt időnk még bőven nézelődni a rajtunk előtt.

Ilyen kivetítőn lehetett nézni, hogy mi zajlik a pályán

Két dolog, amit kiemelnék a rajt előtti nézelődésből. Az egyik, ennyi rendőrmotorost még életemben nem láttam egy helyen, mondták, hogy jó lesz a biztosítás, de azt nem hittem volna, hogy ilyen mennyiségű motorost használnak hozzá. A másik, a magyar szemmel elsőre szigorúnak tűnő box rendszer, ami szerintem igen fontos egy ilyen rendezvénynél, mindenki az eredményei alapján vagy a licence alapján került besorolásra az adott boxba, amit a szervezők példásan ellenőriztek, ráadásul montival vagy trekkinggel csak hátulról szabadott indulni, ezzel elkerülve a felesleges veszélyforrást.

Elkapott minket a sárkány egy fotóra 🙂

Nekünk szerencsénk volt, nem kellett sietnünk a rajtba beállással, mert a főszervező meghívott minket a VIP boxba és így a rajt előtt még pár perccel is a kabalaállattal fotózkodhattunk 🙂 . A rajt az esemény rangjához méltó volt, beszédek, szponzorok, már itt látszott, hogy valószínűleg jól szervezett esemény lesz. A rajt után pillanatok alatt 40 km/h óra fölött volt a tempó és ez még csak a lassú rajt volt, érezhető, hogy a szlovén amatőr bringások elég komoly erőt képviselnek. A széles főút teljesen zárva volt, sehol egy autó, még az útszélén sem (egyébként az egész verseny során nem volt nem a versenyhez tartozó jármű az úton), biztonságban hagyhattuk el a szlovén fővárost. Az éles rajt után még rákapcsoltak a srácok elöl és óriási tempóban száguldottunk el a hegy lábáig, ahol gyorsan eldőlt, hogy kik igazán az erősek. Itt mi is saját tempóra váltottunk és elengedtük az élmezőnyt. Maga a mászás is örök élmény marad, szerencsére nem volt meredek így nem az marad meg róla, hogy az életünkért kell küzdenünk, hanem a rengeteg szurkoló, zene a hegytetőn, hihetetlen emlék lesz mindörökre.

Fotó: Franja.org

A lejtő volt az egyetlen szakasz, ahol nem tökéletes minőségű aszfalton kellett bringáznunk, volt rajta néhol egy-egy repedés, persze a magyar viszonyokhoz képest még mindig átlagon felüli. Egy számomra vicces szituáció is előfordult lefelé, kb kétszer 20 méteren felmarták az utat a lejtő aljában és az egyiknél az egyik bringás leszállt és a vállán vitte végig a kerékpárját… mit csinált volna bizonyos hazai versenyeken? 🙂

A síkon pár kilométer után egy óriási bollyá duzzadtunk, ami elég szép sebességgel halad, de mivel nem voltak nagyobb emelkedők már a célig, így lényegében csak kormányozni kellett a mezőnyben. Az ilyen létszámú versenyek hatalmas előnye, hogy ritkán maradunk egyedül, mindig van boly, ahol lehet kényelmesen bringázni, vagy versenyzőset játszani. Az élmezőny után lehettünk már jó pár perccel, de még nekünk is tökéletes útbiztosítás járt, sőt minden kisebb boly is külön motorost kapott, nem véletlenül láttunk annyi motorost a rajtnál.

Ljubljanába beérve autómentes utak fogadtak minket, az út teljes szélességét kihasználhattuk, olyan érzés fogott el, mintha valamelyik nagy körversenyen lennék. Bár a sokadik helyért mentünk, az utolsó kilométereken megindult a verseny a mi bolyunkban is, imádtam ahogy a körforgalmakban, kanyarokban száguldottunk a cél felé. Persze végül nem én nyertem a sprintet, de így is örökre megmarad ez az élmény.

Fotó: Franja.org

A célban megkaptuk a befutóérmet (UCI felirattal!), emellett volt innivaló, joghurt, tésztaparti meg minden, ami egy ilyen rendezvényen szokott lenni. Az eredményhirdetésnek is megadták a módját, óriási színpad a sátor mögött, kabalaállatok a gyerekeknek és profi szpíker, tipikusan az a hely, ahonnan nem akarunk azonnal hazamenekülni a verseny után…

 

Ahogy a címben is szerepel, a Franja Maraton BTC City az az országúti maraton, amit nem érdemes kihagyni, hihetetlenül jól szervezett (ilyen útbiztosítást még a Magyar Körversenyen sem láttam!) és a szlovén természeti adottságokkal és a kerékpársporthoz való hozzáállással párosítva garancia arra, hogy örök élmény lesz.
Egy biztos, jövőre mi újra ott leszünk!

További információk:
http://en.franja.org/homepage.html

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.