Holló Tibi jelentkezik szokásos blogjával az ausztriai AlpenTour Trophy-ról, ahol több szálon, egyéniben, UCI-pontszerző elit kategóriában, valamint amatőröknek, párosban is zajlik a küzdelem, a szokásos maratonoknál nehezebb, technikásabb pályákon, június 11. és 14. között:
A tegnapi menet Józsiban semmi negatív nyomot nem hagyott, ellenben Petivel, akinek a lába reggel még kicsit húzódott. Szerencsére korántsem annyira, mint tegnap, így neki egy fokkal erősebb bemelegítő gyúrás elég is volt. Fél tíz felé közösen legurultunk a rajthoz, ahol már szépen gyűlt a tömeg. Itt most nincs akkora elszeparálódás, mint a TransAlpon. Kb. ugyanaz a rajtceremónia, mint tegnap, vagyis az elit mezőnyből szólítanak, helyezés alapján, utána jöhetnek a többiek, ömlesztve. A mai különbség, hogy az elit kategória tegnapi győzteseit mindenki elé, az utolsó pár percben szólították be. Gondolom, a többi napon, az összetett vezetőket fogják kihívni. Ma időben mentem le a célba, mert nem szerettem volna a nagyok befutóját elkottázni, mint tegnap… Taktikám helyesnek bizonyult, mert perceken belül meg is érkezett az első 6 ember, szinte egyszerre, mintegy 2 és negyed óra alatt teljesítve a mai távot. (szerintem UFO-k…) Az első három nap befutója a Planai dh pálya utolsó szakaszán, egy sípályán kanyargó lejtő végén van, ahova szinte beesnek a versenyzők, így sprintbefutóról szó sem lehet. Ha hasonló kvalitású versenyzők nagyjából együtt érkeznek erre a szakaszra, itt már nem tudják egymást előzgetni. Mondjuk a tegnapi lejtőzésünk is ezen a szakaszon volt, és bizony mentünk el emberek mellett, de ez más tészta. Nem voltunk egy kategóriában a kerékpárokat illetően…
Alpentour Trophy 2. szakasz
Szóval a befutó. A tegnapi élmezőny jött együtt, bár kicsit átvariálva a sorrendet. Az összetettben a tegnapi győztes Paez vezet, aki ma a második lett, de csak tizedmásodpercekkel. 12 percre az elejétől befutott Parti Andris, majd rá 3 percre Vígh Zoli, akik elég szótlanok voltak. Mint megtudtam, a második frissítésüket nem kapták meg, mert valami fennakadás volt, és nem ért oda a supportjuk… Mire percekkel később befutott Bogár Gabi, addigra le is pattantak a szállásukra. Így most Gabival társaloghattam egy kicsit, aki jóval kedélyesebb állapotban volt, mint tegnap. Szerintem tetszett neki a mai menet. Mivel annyira nem néztem az órát, így ilyen infókkal nem tudok szolgálni, de kis várakozás után megérkezett Tufi is, majd percekre rá befutottak Petiék is. Megint Petit láttam nyúzottabbnak, de szerencsére csak azért, mert neki kifejezetten nem tetszik ez a befutó szeksön. Jobban tolerálja a nyomatós sottert… Mondjuk, az időjárás kifejezetten kedvez a versenyzőknek, nem is tudom mit művelne, ha ezt esőben kéne megrakni…Mivel ma még kevésbé voltak koszosak a szekerek, mint tegnap, így hamar végeztem a mosásukkal. Nógattam is a fiúkat, hogy mihamarabb le tudjam őket masszírozni, mert várt a mountain gokart! Illetve Gergő a kis családjával…
Ez amúgy elég mókás kis szerkezet! Háromkerekű, magasan van a kormány, alacsonyan van az ülés, az első keréken lévő tartókra kell tenni a lábakat, és a két fék külön-külön fékezi a hátsó kerekeket. Ennek az lett az eredménye, hogy az első két-három gyakorló kanyar után, csak a belső ívét fékeztem, ezért kitűnően lehetett kilinccsel előre venni a kanyarokat! Amiből szerencsére volt jó pár a 7 kilométeren! A mókát különösen izgalmassá tette, hogy induláskor még csak szemetelt az eső a hegytetőn (a tegnapi szakasz első hegye, 1850 m-es magassággal), rá egy percre már ömlött! Úgy néztünk ki a célba érkezéskor, mint aki ruhástól állt be a zuhany alá. Mondanom sem kell, teljes ruha csere volt a vacsorához.
Bibi
Tényleg! A vacsoráról még nem is beszéltem, pedig a kaja az kulcskérdés! Mint írtam, svédasztalos, all you can eat rendszerű a felhozatal, ami nyilván bringásoknál nem létkérdés, mert ők úgyis csak annyit esznek, amennyit lehet, nem olyan habzsolhápok, mint én! Tegnap volt grill csirke (persze nem egyben), sült hús, rakott zöldség, valami rakott húsos dolog, a minden este jelen lévő salátán, kenyeren, és levesen kívül. Mára marhahúsból készült tokány, kétfajta szósszal választható tészta, rizs, párolt bébirépa, krokett és végül, de korántsem utolsó sorban, lazac és kagyló valamilyen szószban került a csévigenkbe! Pazar! Aztán hab a tortán, hogy a mai este tematikájából kifolyólag, Belga est volt. Tegnap ugye a Crocodile Trophy-t népszerűsítették, ma Belgiumot. Ez azzal járt, hogy meg lehetett kóstolni három fajta csapolt sört (egy búzát, egy világost és egy feketét), illetve a Belga csoki készítés jó néhány remekművét! Én ezt most nem kommentelném…
Meg is jegyeztük a fiúkkal, hogy nagyon jól vagyunk tartva.
Remélem ez a vacsi is hozzátesz majd a holnapi menethez, mert az egy dolog, hogy feltehetően a legnehezebb szakasz lesz, de a jelenlegi kategória összetett 5. helyezésüket, könnyen dobogóssá válthatják, mert csak 3 perc körüli idővel vannak lemaradva onnan. Nyilván hasonlóan gondolkodhatnak a 4. helyezettek is, így holnap nagy csatározás várható! Fizikai állapotukat tekintve nincs gond (mármint azon a részen, amit én kezelek), így inkább mentálisan kell topon lenniük. Ebben meg nagyon bizakodom, hogy úgy lesz, mert amíg e sorokat írtam, hallottam, hogy a holnapi taktikát beszélik meg, ami azért jó jel.
Alpentour Trophy 2. szakasz
Holnap olyan lesz a pálya vonalvezetése, hogy nem lesz gond bringával odamenni az egyik itatóhoz úgy, hogy még visszaérjek előttük a rajt-cél területre. Kíváncsi is vagyok, milyen állapotban lesznek akkor!
Most nézzük, hogy élték meg ők a mai napot!
Hauser Kaibling, 56 km, 2000 m
Vas Peti: A rövid neutrál szakaszt követően több, rövidebb emelkedővel kezdődött a mai etap. Sajnos még éreztem a lábamban a tegnapi szakaszt és nem sikerült úgy haladni, ahogy szerettem volna, Józsi végig előttem volt, látszott rajta, hogy nem nyomja, sokat várt rám. Az első óra ezzel a küszködéssel telt, próbáltam magam felpörgetni, kicsit gyorsulni, de kevés sikerrel. A 22. km-nél kezdődött egy komolyabb mászás, 700 m-ről kellett szinte egyhuzamban 1840 m-re emelkedni. Hát ez sem indult valami fényesen. A pulzusom sem akart emelkedni és nem tudtam tartani a lépést azokkal sem, akikkel addig együtt jöttünk. Próbáltam megtalálni a gyengélkedés okát, mert annyira fáradtnak azért mégsem éreztem magam. Hátha az energiapótlással van a gond? Gyors egymásutánban benyomtam magamba vagy 3 gélt, közte egy koffeinest is, rögtön jobban ment. Sőt, egész jól. Végre! Jocó is boldogabb volt, hogy végre tudunk menni, elkezdtük összeszedni az embereket fölfelé – majdnem mindenkit, aki korábban megelőzött. Az emelkedő tetején már láttuk a konkurens csapatokat is. A lejtő egy nagyon gyors murvás lefelével kezdődött, amit nagyon jól éreztünk, így teljesen fel is értünk az előttünk álló dán csapatra. Még hátra volt egy rövid emelkedő, ahol ismét nagy volt a küzdelem és ismét nem sikerült a dh pályára előttük fordulnunk, ahol ismét kaptunk tőlük 1 percet. Nem baj, jól mentünk és ugyan még nem ismerjük az eredményeket, de nagyon reméljük, hogy sikerült előrelépnünk az összetettben is.
Jocó, Peti, Gergő
KisJocó: A mai szakasz sokkal könnyebb volt, mint a tegnapi. Kevesebb szint és kevesebb technikai buktató. Jó erőben éreztem magam, rendben volt a keringés és a láb is. A mai szakasz egyetlen hosszú mászása is nagyon könnyen ment. Végig láttam az előttünk lévő három csapatot az emelkedőn felfelé. A vége felé Peti is magára talált, elkezdtünk közeledni feléjük, de a tetőig nem értünk fel teljesen. A hosszú lejtmenet nagyon jól ment, a dán csapatot be is fogtuk, ezen még mi is meglepődtünk. Jött az utolsó kis mászás, ahol hiába próbáltam tempót menni, a dánok csak Petit figyelték és ő sajnos nem tudott velem tartani és a dh-s lefelében még növelni is tudták az előnyüket.
A holnapi szakasz lesz a leghosszabb és valószínűleg a legnehezebb szakasz is egyben, de nagyon bizakodóak vagyunk.
Folytatása következik…
Fotók: Regina Stanger, Bibi, Tufi
