Én magam nyitott szemmel figyelve a kerékpáros társadalmat úgy látom, hogy a Balaton vonzereje a nyári szezonban nem csak strandolási, hanem kerékpáros szempontból is megkérdőjelezhetetlen. Közép-Európa legnagyobb tavának megkerülése 200 kilométer feletti távot jelent, mely jelentős felkészültséget kíván meg attól, aki ezt kerékpáron egy nap alatt teljesítené. Azonban a földrajzi adottságok és a Tihany és Szántód között közlekedő komp megteremti annak a lehetőségét, hogy három különböző edzettségi szinttel is élvezhessük a kerékpáros tókerülés örömeit a Balatonnál.
A Tisza-tó kerülésénél egyel hosszabb, mintegy 80 kilométeres penzumot jelent a keleti medence köre, melyet akár vállalkozó szellemű, sportos középhaladók is bevállalhatnak, ha rászánják az időt. A középső lépcsőfok, vagyis a komptól nyugatra fekvő rész köre a nem régen bemutatott Fertő tó körrel van egy szinten 140 kilométeres távjával, így mondhatni ugyanazok a dolgok vonatkoznak rá. Ez már valós kihívás egy rendszeresen sportoló, jó erőnléti állapotban lévő kerékpáros számára, de ugyanakkor egy nap alatt még mindig reális keretek között teljesíthető. Bizonyára mostanra a kedves olvasó számára is egyértelművé vált, hogy ezen cikkünkben ez fog bemutatásra kerülni, de hogy ne legyen a dolog triviális körülbelül húsz kilométer hosszan elhagyjuk a Balaton partját.
Mitől lesz ez a túra egy kicsit más?
A legtöbben jól ismerjük a Balatont, így senkinek nem újdonság, hogy annak partján egymást érik a települések. A tavat körbeölelő kerékpárút pedig szimplán végigmegy ezeken a településeken, üdülőövezeteken, így az élmény a Fertőhöz hasonlítva sokkal kevésbé lesz természetközeli. Ráadásul a déli part általunk bejárt része teljesen sík, tulajdonképpen üdülők, szállodák, strandok, vendéglátóhelyek és bazársorok váltják egymást. Hogy ezt tompítsuk és némi szintkülönbség is belekerüljön a túránkba azért került bele egy kis csavar, ami a távot egyébként nem növeli. Ez a csavar pedig a Badacsonytól Zánkáig tart, miközben végigtekerünk a különleges szépségű Káli-medencén.
A mi esetünkben Keszthelyről indul a túra, amely a Balaton északnyugati nagyvárosa, innen haladunk keletre az északi-parton, Badacsonytördemicig a tavat kerülő kerékpárúton, ahol Nemesgulács felé fordulva innentől országúton visz az utunk egészen Zánkáig. Itt visszatérünk a tavat körbeölelő kerékpárútra, amin haladva megmásszuk Tihanyt, majd a komppal átkelünk a déli partra. Szántódtól elindulunk nyugat felé egészen Balatonberényig, ahonnan mindössze csak néhány kilométer északra Keszthely. A túra 140 kilométer, edzettségi szinttől függően mintegy nettó 6-8 óra alatt teljesíthető, így ha rászánjuk a napot, akkor jut idő másra is: így nézelődésre, gasztronómiára vagy akár egy csobbanásra is.
Mi vár ránk a 140 kilométeres út során?
Ahogy fentebb említettem, a tavat aszfaltos kerékpárút öleli körbe. Ez a kerékpárút erősen változó minőségű és szélességű, mondhatni a déli part nagy részén Szántód és Balatonmáriafürdő között szinte végig kiváló minőségű, azonban Máriafürdő végétől Keszthelyig bőven hagy kívánnivalót maga után az útvonal mind az útminőség, mind a szélesség tekintetében. Ugyanez igaz a túránk elejére, Keszthelytől a Badacsonyig, viszont a balatonedericsi elágazástól Szigligetig kifejezetten vacak, amit különböző felületmarásokkal és ráaszfaltozásokkal próbáltak orvosolni – nem túl nagy sikerrel.
Badacsonytördemicen van egy szakasz ami macskaköves, innen relatív normális, de nem extra állapotú országúton haladunk Zánka felé. Amikor mi teljesítettük a túrát – egy augusztusi, meleg pénteki napon – közepes forgalom volt, de a táblázás felhívja a figyelmet arra, hogy ez egyúttal kerékpáros használatú út is, így az autósok türelemmel voltak irányunkban. Zánkától folytatódik a kerékpárút, többnyire vékony nyomsávon és gyökerek miatt összetöredezett aszfalton, egy-egy hajmeresztő vonalvezetési megoldással. Tihanyba felfelé szintén rendben van a kerékpárút, majd onnan lefelé szinte forgalom nélküli országúton gurulhatunk le a révig.
Ami szerintem nagyon nagy probléma, hogy összesen egy helyen találkoztunk a kerékpárút mentén kúttal ami lehetővé tette a kulacsunk újratöltését. Ez azt jelenti, hogy rá vagyunk szorulva arra, hogy vagy boltban, vagy vendéglátóhelyen intézzünk magunknak frissítést, mi azt a megoldást választottuk, hogy vettünk itt-ott másfél liter vizet, amit ketté töltöttünk. A nyomvonal mentén rendszeresen vannak kerékpárkölcsönzők, így ha valamilyen kisebb technikai problémánk adódna, jó eséllyel tudnak nekünk valahol segíteni.
A túra eleje: Keszthely – Badacsony
Én a keszthelyi városi strand parkolóját szemeltem ki indulási helynek, mivel itt ingyenes a parkolás – és egyébként délelőtt tíz óra magasságában bőven volt szabad hely. A parkoló rajta fekszik a kerékpárúton, így startpozíciónak is egyértelmű. Utunk a vasút mellett vezet, keresztül Gyenesdiáson és Vonyarcvashegyen közel a parthoz, illetve részben a parton. Az első emelkedő Balatongyörök után jön, ahol a kerékpárút felmegy a 71-es út mellé – ehhez hasonlóból még lesz pár az északi parton. Itt van egyébként egy Szépkilátó névre hallgató kilátópont – de a kerékpárút kialakítása nem kedvez annak, hogy ide könnyen feljusson az ember, így mi kihagytuk.
Továbbmenve gyűlnek a kilométerek, a balatonedericsi elágazás után egyenes út vezet Szigliget felé. Ezt a kerékpárutat mindig nézegettem gyerekkoromban mikor Badacsony irányába mentünk mert nagyon tetszik a táj ezen a részen, de ahogy fentebb említettem az útminőség rendkívül vacak sajnos itt. Ellenben a szigligeti vár akár megérhet egy megállót, ha valakit érdekel az ilyesmi. Itt egyébként az út bevezet egy rövid részen az erdőbe ahol az útminőség is feljavul. Nagyjából 24 kilométer után keresztezzük a 71-es utat és apró kockakövekkel kirakott úton megérkezünk Badacsonytördemicre, ahol nem jobbra fordulunk, hogy kövessük a tóparti kerékpárutat, hanem balra.
Üdülők közül a természetbe: a Káli-medence
Badacsonytördemic után először Nemesgulácson haladunk keresztül, melyet elhagyva nem sokkal később jobbra fordulunk Káptalantóti felé, és jobbra nézve láthatjuk a Badacsony hátulsó felét. Innentől közel húsz kilométeren keresztül egy másik dimenzió, ahol kerékpározunk. Engem alapvetően is feltölt, ha természetközelben, és főleg szőlők között tekerhetek. Ez itt kombinálva van a Balaton-felvidék vulkáni tanúhegyeivel, ami így együtt egy egészen különleges és megismételhetetlen élményt nyújt.
Haladunk tovább, át Káptalantótin amit elhagyva jobbra kanyarodunk a Tapolca és Zánka közötti országútra. Eddig az országút nem volt túl forgalmas, de innentől azért nagyobb forgalomra számítsunk, emiatt nem árt egy kis extra óvatossággal haladni. Miközben nézelődünk és élvezzük a hely varázsát a szép szőlőhegyekkel, Mindszentkálla mellett elhaladva másszuk meg az első jelentősebb emelkedőt utunk során. Köveskálra érkezve megérkezünk a Káli-medence szívébe, egy igazi ékszerdobozba. Köveskál a Káli-medence gasztrofővárosa, ahol a csendes, nyugodt vidéki hangulat párosul neves éttermekkel és borászatokkal.
A települést elhagyva az út tovább emelkedik, és hamarosan elérjük túránk földrajzi tekintetben legmagasabb pontját. Az emelkedőt megmászva utunk a tó irányába fordul, így közel 100 méterrel magasabbról tekinthetünk le az előttünk elterülő hatalmas, kék vízre, miközben gurulunk le Zánka felé, hogy tovább folytassuk a túrát a Balaton partján.
Visszatérve az északi partra: Zánka – Tihany
Zánkára körülbelül a 45. kilométer tájékán megérkezve visszatérünk a korábbi ritmusunkhoz, innentől a kerékpárút váltakozva halad hol a települések üdülőövezetén, hol a 71-es út mentén. Zánka után Balatonakali következik ahol a falu végén az út balra kanyarodik, hogy ismét egy rövid mászás következzen, majd egy jobbos után az országút mentén egy hosszabb szakasz után érkezünk Fövényesre, ahol szintén visszavisz az út a település belsejébe, hogy aztán egy fás részen keresztül Balatonudvariban találjuk magunkat, hogy aztán ismét visszatérjünk az országút szomszédságába. Itt, és a következő településen, Örvényesen is van 1-2 olyan megoldás a kerékpárút vonalvezetését illetően, ami nem túl kerékpárosbarátra sikeredett, így nem árt figyelni, hogy elkerüljük a bajt. Továbbmenve Aszófőn a Tihanyi-félsziget felé fordul az utunk, ahol egy utolsó, keményebb emelkedő vár ránk a déli part végeláthatatlan síksága előtt.
Tihany egy igazi különlegesség a Balatonon belül is, ahol érdemes elidőzni. Az egyik főszereplő a levendula, a másik pedig az 1055-ös alapítású Bencés Apátság, és a mellette fekvő park, ahonnan a körülbelül 80m magasságkülönbségnek hála páratlan kilátás nyílik a tó keleti medencéjére. Ide egyébként a „főutcáról” a lépcső után egy picit továbbmenve egy rövid, macskaköves szakasz után juthatunk fel. Ha kiélveztük Tihany látnivalóit, akkor nincs más hátra, mint legurulni a révhez, hogy a komppal átkelve a déli parton folytassuk utunkat.
Kompátkelés a Balatonon
A kompátkelés a Balatonon szintén nem egy hétköznapi élmény, így nem csak a kényszerűség miatt érdemes átkelni itt. A kompok alapesetben félóránként járnak, reggel hétkor indul az első Szántódról, és 23:45-kor az utolsó Tihanyból, ilyenkor nyáron azonban forgalomarányosan jóval sűrűbben járnak. Kerékpárral az átkelés jelenleg összesen 1400 forintba kerül fejenként, és a jegyünket online is megvehetjük a BAHART oldalán, így nem kell sorba állnunk a pénztárnál. Érdemes a rövid átkelés közben a komp teraszára is felmenni és szétnézni, mert a látvány páratlan.
A déli part közepén haladva: Szántód – Balatonboglár
Szántódra megérkezve a rövid, de látványos pihenő után megkezdjük a túra második hetven kilométeres etapját. Innentől utunk szinte végig az üdülőövezeteken keresztül halad, először Balatonföldvár következik, majd Balatonszárszó, egy viszonylag kellemes árnyékos szakaszon. Időközben utunk néha-néha kanyarog és jön egy bal-jobb, vagy jobb-bal kombináció. Ezek az utak nem kifejezetten kerékpárutak, ellenben szélesek és az autó forgalom elenyésző itt.
Időnként adódik némi változatosság a tájban, Balatonszemesen például a Fenyves parkon keresztül, platánfák árnyékában megy a kerékpárút. Innen megérkezve a vasútállomásnál lévő térre található az egyetlen ivóvizes kút, amit a túránk során sikerült észrevennünk és itt a kulacsunkat megtölteni. Itt másik kerékpárosokkal beszélgetve a problémát megerősítették: rettenetesen kevés a vízvételi lehetőség a Balaton körüli kerékpárút mentén.
Utunkat folytatva Balatonlellén, majd Balatonbogláron haladunk át. Maga az útvonal nem sok izgalmat tartogat, így például megállhatunk egyet fagyizni, hogy újult erővel folytathassuk a kilométerek szelését a vasút és a tó között.
A száz kilométert átlépve: Fonyód – Balatonfenyves
Fonyódot átszelve megérkezünk a vasútállomáshoz, amely mellett közvetlenül ott van a kikötő. Ide mindenképpen érdemes kimenni már csak azért is, mert pont szemben van a Badacsony, így elképesztő látványt nyújt számunkra. A kikötőből visszatérve nosztalgikus élményünk lehet, ugyanis a vasútállomás mentén még kézi működtetésű sorompó van, ami szintén nem mindennapi látványosság.
Utunk Bélatelep irányába visz a fonyódi várhegy mentén. Ezen a szakaszon a kerékpárút sajnos ismét vacak, de a látvány talán némileg kárpótolja az embert ahogy szinte közvetlenül a tó mellett halad Balatonfenyves felé. Fenyvesen aztán a nyomvonal ismét visszatér az üdülők közé, és itt egy ritka alkalom jön el, mégpedig az, hogy közvetlen a kerékpárút mellett van egy élelmiszerbolt, ahol végre ismételten meg tudtunk állni egy kis frissítésért.
A déli part nyugodtabb, „retro” arca és a túra befejezése: Balatonmáriafürdő – Keszthely
Máriafürdőre érkezve az üdülőövezetek egyre csendesebb arcukat mutatják, beköszönt egy retro hangulat is. Míg korábban a déli part közepe táján gyakori volt a luxusszálloda vagy üdülő, itt sokkal vidékiesebb stílus lesz a meghatározó. Ekkor már átlépjük a 120 kilométert és megkezdjük az utolsó húszasunkat. Balatonmáriafürdőt elhagyva utunk ismételten az országút mellett halad Balatonberény irányába, és ez itt ismételten azzal jár, hogy a minősége leromlik. Berény a déli part legnyugatibb települése, innen már az utolsó kilométerek következnek.
Berényt elhagyva pár kilométer megtétele után kifordulunk az M76 és 76-os utak mentére, hogy átkeljünk a Zala folyón – és egy utolsó pillantást vessünk a tóra a déli oldalról. Innen az út vékony nyomvonalon – és sajnos vacak állapotú aszfalton vezet vissza az északi partra. Útközben elhaladunk Fenékpuszta mellett, ahol a Festetics major és a frissen felújított, hozzá tartozó kis kastély is található.
Miután a kerékpárút az elágazás után befordult az országút mellől, ismét keresztezzük a vasutat egy rettenetesen rosszul kivitelezett átkelőn, ahol érdemes leszállni a kerékpárról és nem próbálkozni a szlalomozással, mert baleset lehet belőle. Kicsit arrébb ismét van egy jobb-bal kanyarkombináció, ami ismét rettenetesen szűk és nem belátható, tehát itt szintén legyünk óvatosak. A kutyás strand után elhaladva lassan visszaérünk Keszthelyre, előbb a Helikon strand mellett haladunk, majd az Erzsébet liget után jobbra fordulva megérkezünk a városi strand parkolójába.
Összegzés – a túra után
Érdemes volt belerakni a csavart? Nekem mindenképpen. A Káli-medencén való átkelés egy olyan változatosságot adott a túrának, ami engem rendkívüli módon feltöltött, és az ott tapasztalt látványvilág, atmoszféra abszolút kompenzálta azt, hogy nem kerékpárúton, hanem országúton, autók, buszok és teherautók között kellett haladni. Amit így a túra után valószínűleg másképp csinálnék, hogy Badacsonynál még a parton haladnék, és Badacsonytomajról venném az irányt Káptalantóti felé. A másik kedvenc részem Tihany volt, ami teljesen elbűvölt, és mindenképpen arra ösztönöz, hogy visszamenjek oda hamarosan egy kicsit jobban szétnézni.
A túrát Domokos barátommal teljesítettük, aki velem ellentétben nem kerékpározik rendszeresen, ellenben sportos és aktív életet él. A déli parton, valahol 80 és 100 km között éreztem, hogy fáradok, de aztán átestem a holtponton és 142 kilométer megtétele után meglepően frissen szálltam le a bicikliről – ebben persze szerepet játszott az is, hogy Domi némileg visszafogott, így nem a saját tempómat mentem.
Az, hogy közvetlenül a nyomvonal mellett egy víztöltő lehetőséggel találkoztunk számomra elég vérlázító, mert a nyári 30-35 fokban rengeteget kell inni, és kellemetlen, ha kiürül a kulacs, majd azon kell gondolkodni, hogy milyen módon találunk megoldást annak újratöltésére. Volt egyébként még egy kút Balatonakaliban a Fék étterem és kávéház parkolójában, ami nem kerékpárúton van közvetlenül, azonban érdemes észben tartani.
Időközben egy kedves olvasónk jelezte, hogy a felsoroltakon kívül tud még néhány vízvételi lehetőségről, így ezt közreadjuk: Eszerint van Zánkán egy kis téren is egy kút, ezen kívül Köveskálon is van, de viszonylag nehezebben észrevehető. Ezen kívül az olvasónk javaslata alapján érdemes a vasútállomásokat felkeresni, hogy ha fogytán a kulacsunk tartalma. Részemről annyit tennék hozzá, hogy a magammal vitt két kulacsban a másfél liter nagyjából Tihanyig kitartott, így a déli part volt kritikus ilyen szempontból, emiatt az északi parton kevésbé tekertem nyitott szemmel erre vonatkozólag.
Kinek ajánlanám a túrát?
Ahogy a Fertő tó megkerülésével kapcsolatban is írtam, ezt is hasonlóan elég sok mindenkinek. Domokos példája mutatja, hogy ha valaki rendszeresen sportol, aktív életet él, akkor az meg tudja csinálni, aki pedig rendszeresen kerékpározik és az edzettsége megvan, ott nincs nagy kérdés A 140 kilométer persze nem kevés, de 20 km/h átlagsebességgel ez nettó hét óra a bringán. Ha valaki nem kerékpározik rendszeresen hosszabb távokat, akkor mindenképpen az északi partot ajánlom kiindulási pontnak, hogy az itteni emelkedőket a túra első részében letudhassa, és a déli parton már csak a síkon kelljen menni, fordítva 80-100 kilométer után, fáradtan nem biztos hogy kellemes lesz emelkedőkre mászni.
A Balatont körbevevő vasúthálózat megadja annak a lehetőségét, hogy mondjuk Budapest irányából vonattal tudjunk érkezni, és szálláshely foglalása nélkül tudjuk abszolválni a túrát. A vasút – és annak közelsége megadja annak is a biztonságát, hogy ha időközben valami történik és a túrát nem tudjuk folytatni, akkor vissza tudunk jutni a kiindulási pontra, így nagyobb bátorsággal indulhatunk útnak.
A Balaton szerintem sokunk régóta kedvelt üdülőhelye, mely méretéből és adottságaiból következően mást és mást nyújt különböző részein. A túra során számomra nagyon izgalmas volt megtapasztalni, hogy mit adnak a különböző települések, és egy ilyen túra arra is kiváló, hogy lássuk azt, hová mennénk vissza nagyobb időt eltölteni, vagy hová mennénk el akár hosszabb időre nyaralni. Így ha valaki szereti a Balaton által nyújtott életérzést, annak azt ajánlom, hogy kerekedjen fel barátaival, családjával, és járja be azt kerékpáron.
Komoot útvonal:
https://www.komoot.com/tour/2484431447
Komoot útvonal – a leírt badacsonyi módosítással:
https://www.komoot.com/tour/2484440389
