Magam is furcsállom, de az egyik olyan bringa, amire még most is úgy gondolok az Eurobike-ról, hogy „de jó lenne, ha lenne”, egy pedelec kerékpár volt a Haibike standján. Na igen, talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Hai a legerősebb az „e-sport” vonalon, persze az „egyszerűbb” kerékpárok között is akadtak érdekességek a kiállításon.
Annak ellenére, hogy az Accel Group-ba tartozó márkák – Haibike, Winora, Hercules – kerékpárjaiból nem kis mennyiséget állítanak elő Magyarországon (Tószegen), a hazai utakon nem túl sok Haibike-kal találkozunk. 2014-ben talán ez másképp lesz… Persze valószínűleg nem milliós Haibike pedelecek fogják elárasztani a magyar aszfaltot, mégis tegyük idei Haibike Eurobike-beszámolónk fókuszába ezt a szegmenst és a Haibike Xduro szériát.
Csak kapkodtuk a fejünk, mert a Haibike ellátta elektromos rásegítéssel az összes sport kerékpár kategóriát, a Gravity vonaltól a koskormányos országútiig. Mindezt úgy megoldva, hogy a bringákra ránézve egyáltalán nem az az érzésem, mintha egy torzszülött valamire tekintenék. Bocsánat, de néhány e-bike esetében volt már hasonló az első gondolatom.
A Haibike lehetőségeit az – egyébként szintén Magyarországon, Miskolcon előállított – új Bosch motorok is kitágították, 3-400 Wattos teljesítmény mellett 60 Nm-es maximális nyomatékot adva, és designjuknak köszönhetően jobban belesimulva a bringákba. Könnyebbek lettek a 300Wh-ás és 400Wh-ás akksik is (2,5 kg), ami egyáltalán nem mindegy, amikor tenni-venni szeretnénk mondjuk egy 20 kilós sport pedelecet terepen…
A bevezetőben említett kedvencem egy kategóriába nehezen sorolható S-pedelec (az S a magasabb, 45 km/h-s leszabályozási sebességhatárra utal a korábban egyöntetű 25 km/h-ssal szemben). A Haibike Xduro Superrace-nél (egyes országok közlekedési szabályai szerint már rendszámköteles) egyszerűen nem tudok elképzelni királyabb közlekedési eszközt a városban.
Tudom, ez nem kimondottan egy city használatra tervezett bringa, de a 45 km/h-s könnyen elérhető csúcssebességével, gyorsulásával a sűrű forgalomban szinte már egy robogó menettulajdonságaival rendelkezik, mindemellett könnyebb mozgatni a dugóban, ráadásul fölvihetjük bárhová, akár a liftbe is befér, így még a nagy értéke sem gáz a lopás szempontjából. Ja, meg környezetbarát.
Szóval szerelem első látásra, ha azt a közel két gurigát nem kéne leperkálni… El is játszottam a gondolattal, hogy átlagos magyar pénztárcámból a vételár tizedét gondolkodás nélkül, mondjuk az ötödét már hosszas mérlegelés után fizetném ki érte… Ellenben ha mesésen jómódú volnék, nem haboznék, hogy legyen egy ilyen közlekedési eszközöm.
Az Xduro Superrace-nek van egy országúti versenybringa változata is, de ez már kevésbé illene a garázsomba. Érdekes és megosztó kérdés egyébként az elektromos rásegítés megjelenése a sport kategóriákban… Erre csak azt szoktam mondani, hogy Ausztriába átrándulva jó érzés látni a 60-70 éves bringásokból álló pedelec-konvojokat, vagyis ha sokakat az elektromos rásegítés lendít át azon, hogy sportoljanak, akkor igenis jó dolog, ne mindig magunkból induljunk ki.
Amúgy egy ilyen országúti pedelecet még remek „edzőpartnernek” is el tudnék képzelni gyengébb bringás partneremmel, akivel így szerepet cserélhetnénk, és simán foghatná a szelet 45 km/h-val haladva.
A Haibike sport pedelecjeiről amúgy egyöntetűen elmondható, hogy mennyit fejlődtek a formatervezés szempontjából, az előbbi bringák mellett elég csak ránézni a gravity vonalat képviselő Nduro széria zászlóshajójára, a Haibike Nduro Pro-ra.
Érdekes megfigyelni a lánc vezetésének módját is, összhangba hozva a felfüggesztéssel, mert ugye nem egyszerű megtartani a használható lejtőzős geometriát, és elhelyezni a motort és a felfüggesztést is. Az már csak hab a tortán, hogy sehol egy kiálló vezeték, a Bosch rendszer tökéletesen belesimul a váz vonalaiba.
Még az enduró kategóriában maradva, de elköszönve a pedelecektől lássuk, hogy nem csak az e-bike-ok szintjén szolgált csemegékkel a Haibike. A Stealth-nek 2014-re egy „nehézbombázó” verziója is elérhető 2014-re 29-es kerékmérettel és 150 mm-es rugóúttal (de a kínálatban maradt az e:i Shock-kal szerelt Heet is).
Aki próbált már 130-140 mm-es twentyninerrel, nagyjából sejtheti mire jó a 150-et mozgó bringa: ha beállítod a kormányt a lejtőn egy irányba, nem kell félned, átmegy mindenen. A karbon váz, a könnyű alkatrészek és az all-mountain/enduró geometria pedig garantálják, hogy könnyen leküzdöd az emelkedőket, ha újra le szeretnél jönni a lejtőn (vagy egy másik lejtőn).
A full karbon (hátsó háromszög darabjai és himba is) „Lopakodó” váz súlya gyári adat szerint 2,150 gramm rugóstag nélkül, amivel a legkönnyebbek közé tartozik a piacon. Mindemellett a váz univerzális kialakítású, vagyis a kábeleket belül és kívül is vezethetjük.
Természetesen így van hely az elektronikának is, ha a Haibike e:i shock rendszerével (intelligens elektronikus csillapítás) akarnánk használni. Az e:i shock az Accel Group és a RockShox közös projektjének eredménye, egy elektronikusan – automata vagy manuális módban – vezérelt rugóstag, amely alkalmazkodik a terephez és a kerékpáros stílusához.
A mountain bike kategóriákban egyébként továbbra is teljes a paletta (mindhárom kerékméretet beleértve), a Haibike azok közé tartozik, akik szép számban kínálnak 26-os kerékméretű kerékpárokat is, nem tették le a voksot egyelőre a 650B mellett bizonyos szegmensekben.
Országúton természetesen meglovagolták a tárcsafék-divathullámot is, és egyből egy hidraulikus tárcsafékkel szerelt országúti szerepel a palettán, a vadonatúj Ultegra rendszerrel szerelve, Q Race RX Pro néven. A Noon cyclocross gépek pedig csak tárcsás verzióban kaphatók majd 2014-ben.
És végezetül egy kuriózum: a Haibike standon az Affair országúti csúcsmodellt mindig különleges ruhába öltöztetik, ami mellett nem lehet elmenni. Idén sem volt ez másképp, a 10 000 eurós álomkategóriát képviselő zászlóshajó Sram Red 11-es szettel, Clavicula karbonhajtókarral, Lightweight karbonkerekekkel és a művészi igényességű apró részletekkel sokak fantáziáját megmozgatta…
Bővebb információ Haibike kerékpárokról a forgalmazó oldalán, IDE KATTINTVA.
.