A norvég hegyikerékpáros legenda, az olimpiai- és sokszoros világbajnok Gunn-Rita Dahle Flesjå nagyszerű szezonra tette fel a koronát az elmúlt hétvégén Ornans-ban (Franciaország) rendezett mountain bike világbajnokságon, ezüstérmet szerezve a dán specialista, Annika Langvad mögött.
Sokan nem hittek benne, de „szülési szabadsága” után Gunn-Rita idén újra magára talált, újabb győzelmeket szerezve. (A szezon előtt készült riportunk Gunn-Ritával IDE KATTINTVA olvasható.) A világkupában is sikerült újra a dobogó legfelső fokára állnia, és 28. vk-sikerével sikerült beállítani az egyetlen hiányzó rekordot is, amit nem ő tartott, hanem az amerikai Julie Furtado. Emellett az olimpiai számban Európa-bajnoki címet szerzett, majd a szerencsétlenül alakult londoni verseny után a vb-n második lett, és ezúttal a marton versenyszámban is övé lett az ezüst.
Ahogy a norvég hölgy nyilatkozatából kiderül nem voltak jók az előjelek: “Két napja a Merida Multivan csapatából Jochen Käß, a férjem és én is gyomorproblémákkal küszködtünk, talán az elfogyasztott hússal volt a gond.”
Aztán az égiek sem kedveztek a versenyzőknek, nagy esőzések áztatták a pályát, melyen a női mezőnynek 63 kilométert kellett megtenni, néhány emelkedő gyakorlatilag kitekerhetetlen volt. A verseny napján is folyamatosan esett, ami még inkább nehezítette a bringások dolgát. Gunn Rita számára azonban ez már nem feltétlenül jelentett hátrányt, sőt, pontosan ez hajtotta a malmára a vizet, hogy megszerezhesse ötödik maraton-világbajnoki címét.
„Az esőzések miatt a lejtők trükkösebbé változtak, az emelkedők pedig nagyobb izomerőt igényeltek, ezt már a szerdai pályabejáráson konstatáltuk. Mindebből előnyt akartam kovácsolni, és keményen támadtam már az első mászás során, hogy döntésre vigyem a dolgot, megpróbáljak minél nagyobb előnyt szerezni.”
A terv azonban nem működött, bár sikerült körülbelül egyperces előnyt szerezni:
„Annika Langvald erősebb volt nálam már az első emelkedőn, a legtöbb, amit tehettem, hogy a lejtőn hozok időt. Egyértelmű, hogy a mászások során veszítettem el az aranyat. Természetesen a világbajnoki ezüst szép teljesítmény, de egy ambiciózus versenyző ennek csak pár nap elteltével örül, főleg, hogy Annika csak nagyon kevéssel vert meg a végén.” (44 másodperc volt a különbség)
