Glasgowban járva meglátogattuk az egykori tengerjáró-készítő kikötőben létesült közlekedési múzeumot, ahol a környék szülöttje, az egyórás kerékpáros rekordot kétszer is felállító Graeme Obree “Old Faithful” kerékpárja(i) is megcsodálható(ak).
Egy külön kis “szentélyt” kapott az excentrikus skót versenyző által adományozott két igencsak leharcolt “hűséges társnak” elkesztelt bicaj, illetve a világcsúcs-felállítások és olimpiai időfutamok során használt mezek és egyéb kellékek. Magáról a múzeumra, illetve annak nem lebecsülendő méretű kerékpáros részlegéről ősszel még írunk, most viszont a nemrég közzétett Francesco Moser egyórás rekorddal foglalkozó cikk kapcsán aktualitást kapott “Old Faithful” lesz a RetroBlog “hét műtárgya”!
Graeme Obree 1965. szeptember 15-én született, két alkalommal (1993 és 1994-ben) döntött világrekordot saját építésű pályakerékpárral, valamin 1993 és 1995-ben egyéni időfutam-világbajnoki címet nyert. A különleges és szokatlan kerékpáron elfoglalt pozícióiról, illetve az általa épített mosógépalkatrészt tartalmazó biciklijéről ismert versenyző igen változatos és színes karrierrel büszkélkedhet, amelyet a mai napig folytat, aktív résztvevőként járul hozzá a nemzetközi kerékpáros élet eseményeihez.
A különc skót kerékpáros első megmérettetése 16 éves korában egy 16 km-es (azaz tíz mérföldes) időfutam volt, amelyre rövidnadrágban, pulóverben és bakancsban érkezett. Mivel a start és a célvonal ugyanazon a helyen volt, áthaladva a vonalon a pálya kellős közepén nekiállt átöltözni, és csak a bírák felszólítására fejezte be a versenyt a valódi célvonal átlépésével, 100 m-re a startvonaltól. A távot így is fél óra alatt teljesítette!
Súlyos depressziótól és bipolaritástól szenved, tinédzser korában és utána is voltak öngyilkossági kísérletei. Az amatőr szintű versenyzés mellett a középiskola elvégzése után bicikliboltot nyitott, majd amikor a kerékpárkereskedésével csődbe ment, Fransesco Moser, velodromban felállított 51.151 km-es rekordjának megdöntésére kezdett felkészülni. A hivatásos szerelő és a versenyző karrier pedig abban egyesül, hogy Obree fiatal korátol kezdve rendszeresen készít kerékpárokat és hozzájuk alkatrészeket, a rekordkísérletre is egy saját gyártású kerékpárt épít, amivel a rekordot végülis 1993-ban felállítja.
Ez a masina – nevezhetjük gépszörnynek is – jelen bemutatónk tárgya. Az “old faithful” esetében a felsőtest az egyenes kormánynak köszönhetően közelebb helyezkedik el a nyereghez, ezáltal a mellkas alá kerülnek a karok. Egy kiszuperált mosógépből kerültek át a csapágyak a váz középrészébe, bár készült olyan változat is, amelynél a középrész hagyományos típust fogad. A mosógépcsapágyas változat előnye a keskenyebb pedáltávolság, amely aerodinamikai és biomechnikai előnyökkel jár.
Az összezsugorodott, áramvonalas üléspózban és az átgondolt, egyedi, testre szabott kialakítású „Old Faithful’ nevű kerékpárral 1993. július 16-án a Vikingskipet velodromban vágott neki a rekordkísérletnek. Az első alkalommal egy kilométer híján fejezte be a küzdelmet az idővel, de mivel a kerékpáros pályát 24 órára bérelte ki, még egyszer nekivágott az egy órás menetnek. Éjjel szándékosan túlhidratálta magát, óránként felébredt és kinyújtotta magát, hogy levezesse az előző napi fizikai terhelést, kimossa a szervezetében felhalmozódott tejsavat.
Másnap a testi fájdalmak ellenére 51,596 km-es megtett távval új egyórás rekordot állított fel. Obree rekordja nem tartott sokáig: julius 23-án fő riválisa, Chris Boardman, 52,270 km-el Bordeaux-ban megdöntötte a világcsúcsot. A rákövetkező év április 24-én Obree újra a rekordért küzdött, most már Bordeauxban, a cipőit a pedálhoz csavarozta, hogy ne csúszhasson ki a lába belőlük a startnál (mint az korábban megtörtént), és 52,713 km-rel ismét övé lett az áhított egyórás csúcs.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) máig nem ismert okoból betiltotta az „Old Faithful”-t és Obree által ezen felvett különleges testpozíciót. Obree ezt csak az olasz világbajnokság kezdete előtt egy órával tudta meg, amiből így kis is zárták. Az esetet igen erős sajtóvisszhang követte, amelyben bírálták a túlzott hivatalias magatartást az UCI részéről.
Ezután Obree kifejlesztett egy új testhelyzetet, az azóta elhíresült „Superman”-t, ami az előre hosszan kinyújtott karokról kapta a nevét. Ezzel 1995-ben megnyerte a világbajnoki címet. A Superman lett az új etalon, minden pályaverseny időfutam számában ilyen pőzban indultak a versenyzők, így nyertek olimpiai és világbajnoki címeket. Mellette – mint később megtudtuk – egyéb sportorvosi segítség is szerepet játszott a világcsúcsok egymás utáni megdöntésében. Obree állítása szerint nem használt sosem teljesítményfokozó szereket, és erre büszke is. Egyszer próbált profi kerékpáros csapatban elhelyezkedni, de mivel a második héten a sportorvos teljeítményfokozókat adott neki, azonnal kilépett a csapatból.
Életrajzi könyve alapján 2006-ban The Flying Scotsman (magyarul: A skót kerékpáros) című filmet is elkészítették, amely talán az egyik legjobban sikerült kerékpáros témájú film. Obree-ról saját honlapján is olvashatunk: http://www.obree.com/
Akkor szóljunk most magáról az Old Faithful masináról. Az egydedileg tervezett és Obree által épített vázon látszik a nem hivatásos kéz munkája, ellenben a részletfotók alapján számos olyan megoldást alkalmazott, amely teljesen új gondolat. A váz különben az amatőr kidolgozás ellenére nagyon precíz munka: milliméter pontos és egyenes. A rajta elfoglalt testhelyzet – mint már irtuk – egyedi és testreszabott. Obree 1987-től kísérletezett egy a szokásostól eltérő vázgeometriával, újabb és újabb ötleteit az amatőr versenyzésben kamatoztatta (miközben a kerékpárkereskedést vezette), brit időfutambajnok is volt az Old Faithful egy korai változatával.
Moser 1994-ben, 42 évesen megkísérelte megdönteni Obree csúcsát, de csak a veterán egyórást sikerült…
Az így létrehozott testhelyzet még számára sem volt kényelmes, de a brit időfutamok 10 illetve 25 mérföldes (16/40 km-es) távjaihoz megfelelt. Más versenyzők soha nem tudták megszokni a furcsa görnyedést, maradandó eredményt nem tudtak az Old Faithful másával elérni. (Lásd Francesco Moser kísérlete 1994-ben, amelyről előző cikkünkben már tettünk említést.) Nemrég az Old Faithful-t szélcsatornában is tesztelték, amely kimutatta, hogy 15%-kal csökkenti a teljes légellenállást. Ez 50 km/órás tempó mellett (mint az egyórás csúcs során), 2 km/órás többletet jelent.
Bár képen látható 2 Old Faithful nem az eredeti mosógépcsapágyas változat (később közel egy tucat változatott épített Obree, az első, amivel az 1993-as csúcs is megdőlt, a skót nemzeti múzeumban látható), a 111 mm-es középcsapágytengely helyett 102-est alkalmaz, így a hajtókarok 4,5 mm-rel közelebb kerülnek a kerékpár középvonalához. Ezt az egyedi láncvilla-kialakítás teszi lehetővé. A térdek is ennyivel keskenyebben helyezkednek el így javítva az aerodinamikát, illetve Obree esetében a biomechanikát. A térdei majdnem összeértek, de mivel az Old Faithfulnak nem volt felsőcsöve, ez nem jelentett problémát.
A “mosógépcsapágyas” változat a keskenyebb csapágyházban oldotta meg a 90 mm-es hajtóműtengely elhelyezését, egy a kerékpárt kipróbáló szakíró szavaival élve “az Old Faithful olyan, mintha egy papírlapot hajtanánk”. Az alig 30 cm-es kormánnyal a kerékpár stabil irányítása a legtöbb halandó számára lehetetlen, amelyben szerepet játszhat a meredek homlokcsőszög is.
Az aerodimikát az egyszárú első villa is fokozza, később ez a megoldás más projektkerékpárokban is visszaköszön, de az UCI versenyeken ilyen kialakítású villával nem lehet elindulni.
Obree Superman testhelyzete újabb rekordok útját nyitotta meg…
Máig nem tisztázott, hogy az UCI milyen (meglévő) szabályra hivatkozva tiltotta be az Old Faithful által biztosított testhelyzetet. A betiltás során került a szabálykönyvbe, hogy a nyereg orrának minimum 50 mm-rel a középcsapágy mögött kell elhelyezkedni. Az indoklásban még szerepelt egy sor, miszerint a “karok és a test nem érhet össze”, bár ez mint szabály soha nem volt korábban írásba foglalva, 1994-ben, a betiltással egy időben került a szabályzatba. Obree fontolgatta is a betiltás elleni jogi lépést, de nem voltak meg hozzá az anyagi források.
Obree 1993-as mérföldköve újabb technikai újításokat hozott, és állítólag ezek között nem szerepelt orvosi innováció, mint másoknál!
Nehéz elvitatni Obree zsenialitását a számos korszakalkotó újítás láttán. Az, hogy emellett amatőr versenyzőként ilyen fantasztikus sportteljesítményre volt képest, egyszerűen lenyűgöző. Ellenben személyisége nem könnyítette meg az innovációk elfogadtatását. Amíg olyan újítások mint a telikerék vagy az időfutamkormány a nagy gyártók felől érkezett, Obree nem a “szolgálati utat” használta, kommunikációs stratégiája sem volt valami kifinomult e téren.
szöveg és múzeumi képek: Németh Balázs
