Koppenhágából indulunk, Budapestre érkezünk, útközben pedig igyekszünk megtalálni a legrövidebb, legbiztonságosabb utat. Koppenhágából dél felé vesszük az irányt, az első nap célja Gedser, ahol kompra szállunk a németországi Rostock felé. Rostockból Berlin, vagy legalábbis Berlin környéke a következő úticél. Innen Csehország felé vesszük az irányt, valószínűleg Zittau és Liberec között kelünk át a határon. Hradec Kralove, majd Brünn után Breclavnál tervezzük átlépni a Szlovák határt, majd innen Nagyszombaton és Érsekújváron át érünk el Esztergomba, ahonnan Budapest már szinte a szomszédban van. Sátrat, hálózsákot, benzinfőzőt viszünk magunkkal, igyekszünk önellátóak lenni. A terv szerint, ha tudjuk tartani a 15 km/h átlagsebességet, napi 13 óra tekeréssel kb 200 kilométert tudunk megtenni. Így hét nap pont elég lehet 1300 kilométerre.
Pár nappal ezelőtt jelent meg nálunk egy cikk arról, hogy két bringás egy nem mindennapi kalandra vállalkozik, közel 1300 km-t fognak megtenni egy cargo bike-kal és egy folding bringával 7 nap alatt. A történet folytatásaként ebben a cikkünkben pedig azt fogjuk megnézni, hogy milyen felszerelést visznek magukkal, milyen útvonalon jönnek haza és hogyan ment a tervezés.
Mostanában egyre divatosabbak az ultra kerékpáros túrák, ahol egy jelentős összegű nevezési díjért cserébe gyakorlatilag semmit sem kapunk a szervezőktől. Most nem egy ilyen túráról lesz szó, ugyanis Szoki és Andris egy cargo bringáért megy ki Koppenhágába, amit “lábon” hoznak haza, pontosabban Szoki tekeri haza a teherbringát, míg Andris egy Birdy összehajtható kerékpárral kíséri. Elsőre hallva igazi őrült vállalkozás! Két olyan kerékpárral teszik meg ezt a távot, amit egyáltalán nem erre terveztek.
Cargo 4 Arló – Túra Koppenhágából Budapestre egy cargo bringával jótékonysági céllal
Pár szó a felkészülésről
by Szoki
Bár Andris és én is már rengeteg különféle túrán vettünk részt, mindig akadhat újdonság, amire nem árt előre készülni.
Mivel én odavagyok a kütyükért, a technikai dolgokért, ezzel kezdeném a sort, ezen a téren is akadhatnak buktatók. Kezdjük rögtön a navigációval. Mára már egy ilyen hosszú úton igen nehézkes lenne papírtérképpel tájékozódni, ezért mi is az elektronikus eszközökhöz fogunk folyamodni. Ezt sosem bízom a véletlenre, nem hagyatkozom arra, hogy majd reggel bepöttyintjük a következő úticélt a Google Maps-be és rábízzuk magunkat egy távoli szerveren történt útvonaltervezésre. Sok buktatója lehet egy ilyen megoldásnak: éppen nincs térerő, a telefon a sok képernyőhasználat és a nagy hideg miatt nem bírja elegendő ideig, illetve magának az útvonaltervezés hiányosságainak is kiszolgáltatottá tesz. Ezért ilyen esetekben én szeretem előre megrajzolni az útvonalat, majd ezt GPX formátumban elmenteni és így egy dedikált eszközön magammal vinni – általában még ezt is duplán megteszem. Az útvonalat napi bontásban feltöltöm egy Garmin kézi GPS-re és egy kerékpáros navigációra is – ezek az eszközök egy napot üzembiztosan elmennek egy töltéssel, éjszaka pedig új erőre kaphatnak egy powerbankról. Utóbbi, a Garmin Edge készülék már olyan szempontból is nagy könnyebbséget jelent, hogy a fordulókat, letéréseket pittyenéssel jelzi, így nem kell folyamatosan a térképet sasolni.
Ahogy már említettem, éjszaka powerbankról megoldható a töltés, azonban 3-4 powerbanknál többet cipelni sem szeretnénk. Eddigi terveink szerint egyszer, a második éjszakán Berlinben Andris kollégájánál fogunk aludni, így itt hálózatról tölthetünk, de a biztonság kedvéért egy napelemes töltő is velünk lesz. Ez egy 28 Wattos egység, amely már gyorstöltést is tud, természetesen megfelelő fényviszonyok között. Az eddigi tesztek azt mutatják, hogy egy 8800 mAh-s powerbankot nulláról teljesen, ezzel párhuzamosan egy 16000 mAh-sat pedig 3/4-ig feltölt 6 óra alatt, napsütéses időben még télen is. Ez a napelem pedig vígan utazik majd a csomagok tetején a cargo bike-on. Így van okunk feltételezni, hogy nem fogyunk majd ki az energiából, legalábbis ami az elektromos kütyüket illeti. Fel fogjuk tudni tölteni a navigációs eszközöket, a telefonokat és a lámpákat is, másra pedig előreláthatólag nem lesz szükség. (Megoldás lenne még az agydinamó, de az túl nagy bonyodalommal járni mind a Birdy, mind a teherbringa esetében.)
A technikához tartozik még a kerékpár is. A cargo új lesz, így ott nem számítunk nagy problémákra – persze a defektekre, a láncolajozásra 1200 km alatt szükség lesz. Mivel terepen, sárban, nem tervezünk tekerni, így a fékbetétek nagy amortizációjával sem számolok, ebből tartalékot nem viszek. Amit tartalékként tervezek vinni, az egy pár pedál – már csak azért is, hogy SPD-kompatibilis legyen, illetve egy nyereg, amely már bevált. Sok múlik ezen, ha az ember naponta 13 órát tervez ülni egy kerékpáron.
A Birdy
Andris Birdy bringája viszont már nem mai darab, de minőségi és jól szolgál. Pár dolgot együtt, pár dolgot pedig ő maga újított fel rajta: új felnit fűztünk a kerékbe, mivel a gyári már igencsak kopott volt – nem hiányzik, hogy útközben roskadjon össze. Kapott új fékbetéteket is, még egy előző körben a fékbovdeneket, bovdenházakat is lecseréltük, illetve a láncot, a hátsó sort és az első lánckereket is cserélni fogjuk a túráig. Így remélhetőleg ez a kerékpár is kibírja az egész utat nagyobb problémák nélkül.
Amire még készülnünk kell, az az időjárás és a csomagok szállítása. Azért veszem egy bekezdésbe a kettőt, mivel szorosan összefüggnek. Sajnos a téli időpont azt is magával hozza, hogy sokkal több és nagyobb holmit kell magunkkal vinnünk: nagyobb a téli hálózsák, a pulóverek, kabátok, kesztyűk, zoknik, sapkák, sőt, még síszemüveg is. Ezen felül pedig viszünk magunkkal szerszámokat a kerékpárokhoz, sátrat, matracokat, kellékeket a főzéshez és önellátáshoz. Mindezt persze úgy kell megtennünk, hogy egy zápor, de még a kitartó eső se jusson el a száraz holminkhoz. Szerencsére kiváló megoldást kínál a cargo bike: kettőnk felszerelése könnyedén felfér a rakfelületre, melyet plusz egy ponyvával biztosítva biztos nem ér minket meglepetés. Így a Birdy-vel nem is kell majd semmit szállítanunk.
Ahogy olvastátok, sok mindenre kell gondolnunk egy ilyen út során, de ezek megfelelő felkészüléssel könnyedén biztosíthatók. Persze ugyanígy biztosítható a testi-lelki felkészülés is, ám az mégiscsak nehezebb. Mindketten sokat biciklizünk a hétköznapokban, ám arra készülni kell, hogy egy héten keresztül minden nap tekerni nem csak fizikailag, de lelkileg is szokszor meg terhelő lesz. Én már próbáltam – egy Magyarországot átszelő túrán, a Hungarian Divide-on 9 és fél nap volt arra, hogy letekerjünk 1400 kilométert 23.000 méter szintemelkedéssel, ráadásul nagyrészt terepen. Ezen út tapasztalataiból kiindulva határoztuk meg a napi távolságot, tekerési időt – most burkolt úton kell majd megtennünk 1200 kilométert majdnem 6000 méter szintemelkedéssel. Ha úgy vesszük, akkor minden napra jut egy Balaton-kör. Én azt szoktam mondani, hogy végülis azt fogom csinálni egész nap, amit amúgyis szeretek, remélhetőleg a táj is szemetgyönyörködtető lesz, változatos, illetve most végig ketten megyünk majd, így bátoríthatjuk egymást, amikor a másiknak már fáj a feneke, görcsöl a lába, vagy hasonló testi kínok gyötrik.
Amit útközben meg tudunk tenni a testünkért, az az, hogy eszünk-iszunk rendesen. Bár még nem egyeztettünk pontosan Andrissal, de Ő felvetette az izotóniás italokat is, amit mindenképp viszünk, szükségünk lesz rengeteg egykezes rágcsára: csokikra, müzli- és gyümölcsszeletekre, ezeken kívül pedig ott lesz a benzinfőző és néhány konzerv vagy zacskós tészta, leves. Mivel rengeteg falun és városon fogunk áthaladni, így nem hiszem, hogy a víz pótlásával nagy problémánk adódna.
Ami még egy ilyen úton probléma lehet és nehéz előre okosnak lenni, az az, hogy nem tudjuk, mennyire lesz gyors a teherbringa a csomagokkal, mennyire lehet száguldani majd a Birdy-vel, így mindenképp alkalmazkodnunk kell egymáshoz és a helyzethez is. Elképzelhető, hogy nem tudjuk tartani az időtervet és hosszabban belecsúszunk az éjszakába, de nyilván annak örülnénk a legjobban, ha hamarabb végeznénk a napi letekerendő távval. Én viszont úgy gondolom, hogy Andris és én is tudunk majd megfelelően rugalmasak maradni – még a sokadik fárasztó nap végén is.
Az útvonalról – straight outta Copenhagen
By Andris
Koppenhága – Budapest
Akinek nincsen esze, legyen dzsípíesze!
By Szoki
Biztos sokatokat érdekel, hogyan is terveztük meg az útvonalat – így most elárulom a kulisszatitkokat. Azért ne lepődjetek meg – nem lesz benne egetverő újdonság, világmegváltó ötlet 🙂
Első körben természetesen megterveztettem Google Maps-szel az útvonalat – itt rögtön elő is bukkan pár turpisság. Először is ha a kerékpáros útvonaltervezést használom, Csehországot és Szlovákiát szép ívben elkerüli, mivel ezen két országban a Google-nek nincs megbízható adata a kerékpáros közlekedésről. Maradjunk még egy körre a Google-nél: próbálkozzunk a gyalogos tervezéssel. Ez már ránézésre egész szép útvonalat kínál, nagy kerülő nélkül, viszont itt felmerülhet a kérdés, hogy milyen utakra visz be. Lementettem GPX formátumban, majd kipróbáltam egyéb, kimondottan kerékpáros útvonaltervezőket, de mindegyik hosszabb útvonalat ajánlott, mint a Google Maps gyalogos verziója. Végül a Mapy.cz-n sikerült több manuális pont hozzáadásával ugyanazt az útvonalvezetést elérnem, mint az előbb elmentett gyalogos verzió. Ezeket aztán összehasonlítottam és ellenőriztem – akadt egy-két olyan rész, ahol az utcaképek alapján zúzott köves vagy földúton kellene haladni, ezeket az alfelünk és a technika kímélése céljából elkerültem. Javítani csak egy helyen kellett a tracken, ahol egy úton feltehetőleg csak látszólag volt összeköttetés, de a térbeli kapcsolat hiányzott, semmiképp sem tudott egyik tervező sem “áthajtani” rajta. Így állt össze a vállalható legrövidebb útvonal Koppenhága és Budapest között. Ezt a vonalat láthatjátok a követés térképén is, de ha nem követjük pontosan, akkor se ijedjetek meg, eltévedni remélhetőleg nem fogunk! (Nem tagadom – nem jön rosszul, hogy hosszú évek óta tájfutok és térinformatikusként dolgozok!)
Következhetett a felosztás, amelyet előre nagyjából úgy beszéltünk meg, hogy első nap (ami gyakorlatilag délután 3 körül kezdődik) megpróbálunk eljutni a kompig, akár úgy is, hogy csak éjszaka érünk oda, mivel még fél 2 körül is közlekedik egy járat Gedser és Rostock között. A következő etap Berlinig tart, ahol Andris egyik kollégájánál meg tudunk szállni, harmadik nap el szeretnénk jutni Csehországig, azon két nap alatt átkelünk, majd a maradékot már egyben megtesszük – utólag ezt módosítottuk úgy, hogy csak Esztergomig kerekezünk, onnan pedig az utolsó nap közös tekerést szervezünk.
Ezután újra átnéztem az útvonal mentén a térképet, immár szálláshelyeket keresve. Gedserben nagyon jónak tűnő, teljesen ingyenes kunyhó adódott, mely egy dán szálláskereső térképen volt feltüntetve (https://udinaturen.dk/map-page – Köszi, Harkányi Árpi!).
Arra az esetre, ha inkább alvás nélkül kelnénk át a nagy vízen, nézelődtem Rostock környékén is. Először minél közelebb, egy erdőfoltot találtam, ami talán elég távol van a város zajától, majd egy újabb körben felfedeztem egy esőbeállót is – ez ám a pompás szállás! Erről utcakép nincs a Google-ön, de a mapillary.com-on annál inkább! Következő szállásunk adott volt – Berlin és Andris kollégája. Utána már cseh területen bunkerekre lettem figyelmes a térképen – remélhetőleg ide is behúzódhatunk és nem rondították teljesen össze a helyi ifjak. Csehország közepén nagy szerencsével újabb esőbeállót fedeztem fel, közvetlenül az út mentén, mégis kissé rejtve, így nem kell kitérőt tennünk egy újabb fedett zugért. Egyedül az utolsónak vélt, Szlovákiában kinézett alvóhelyünkről nem találtam semmilyen vizuális információt – ez pedig a Holics északi sarkában található Valsa nevű tó melletti pihenő. A pontokat természetesen bejelöltem a térképen, azaz létrehoztam POI-kat, ezeket magunkkal is viszünk a navigációs eszközökön. Amint azt élesebb eszű olvasóink rögtön gondolhatták, úgy tervezzük, hogy amikor nem muszáj, nem akarunk sátorállítással időt húzni, abban bízunk, hogy az összes említett helyen tudunk fedél alatt aludni, akár a kerékpárokkal együtt. Ennek ellenére úgy tervezzük, hogy viszünk sátrat, illetve egy ponyvát is – ez utóbbi arra is igen hasznos lesz, hogy a bringán megvédje a felszerelésünket az esőtől, sártól.
Mivel nem szeretnénk az egész heti élelmünket végig magunkkal cipelnünk, illetve a külföldi árak már vetekednek az itthoniakkal, ezért fontos, hogy be tudjuk szerezni útközben is az ennivalót. Ilyen szempontból is ránéztem az útvonalra, de szerencsére a nagyobb városok eloszlása pont megfelelő ahhoz, hogy minden nap beugorhassunk egy-egy boltba.
Amin még sokszor elgondolkodom ennek az útnak kapcsán az az, hogy majdnem 100 ével ezelőtt hogyan zajlott egy ilyen út, például 1932-ben… Én akkor még gondolat sem voltam, sőt, még Apukám sem élt, de voltak már akkor is nagy kalandok. Szeretettel ajánlom a kedvenc könyvemet: Regőczi Istvántól Az Isten vándorát. Azoknak is érdemes elolvasni legalább egy fejezetet, akik nem vallásosak: hihetetlen kerékpáros kalandot ismerhettek meg, GPS, Google Maps és egyéb űrtechnikák nélkül. (Szerencsére a könyv teljesen ingyen elérhető online: http://www.ppek.hu/konyvek/Regoczi_Istvan_Az_Isten_vandora_1.pdf – keressétek az 56. oldalon induló fejezetet, vagy méginkább olvassátok el az egészet!)
Jótékonyság
A túra során kb. 1300 kilométert tesznek meg, szeretnének ennek az ezerszeresét, kb 1 300 000 forintot összegyűjteni az Elfogadlak Alapítvány számára. Az adományok teljes összege az alapítványt támogatja, Szoki és Andris saját költségükön utaznak és tekernek, legfeljebb szállást, ételt-italt fogadnak el útjuk során.
Az adományokat közvetlenül az Elfogadlak Alapítvány számlájára várják: K&H Bank 10201006-50213269
IBAN HU19 10201006 50213269 00000000
BIC OKHBHUHB
Kérjük, a közleményben tüntessék fel a “Cargo for Arló” projektet!
Arló nagyközség Borsod megyében, Ózdtól 3 kilométerre délre fekszik, népessége kb. 3500 fő. Lakosságának jelentős része roma származású, a környék iparának leállása óta fontos probléma a munkanélküliség, sokan mélyszegénységben élnek. A faluban kevés a munkalehetőség, a helyiek kénytelenek távolabbi településeken munkát keresni. Arlót észak felé Ózddal már most is kerékpárút köti össze, és készül dél felé, Eger felé is a kerékpáros összeköttetés. Ahhoz, hogy ezt a helyi szegények ki tudják használni, kerékpárokra és szereléssel, karbantartással kapcsolatos tudásra van szükségük. Az Elfogadlak Alapítvány támogatásával Szent Ferenc Kisnővérei jelenleg is foglalkoznak a kerékpározás népszerűsítésével Arlón: biciklitúrákat szerveznek a fiataloknak. Kevesen tudják, hogy a Bubi előző generációs kerékpárjai Arlón és környékén vannak, ahol a helyiek használják őket, de ezek a biciklik már jellemzően rossz állapotúak, kevés használható közülük. A túra során gyűjtött adományokból bicikliket tudnak beszerezni, illetve felszerelhetnek egy tanműhelyt, ahol a helyiek megismerhetik a
A projekt honlapja: https://cargo4arlo.turakalapacs.hu
