Valamiért a sógorok szeretnek a Millenárison versenyezni, annak ellenére, hogy nekik van szebb, jobb és kevésbé huzatos pályájuk. Ez egyáltalán nem baj, legalább emelik a verseny színvonalát, avagy kihívást jelentenek a hazaiak számára. Az edzőverseny-sorozat második állomásán mutatott dominanciájukat azonban ezúttal nem sikerült megtartaniuk, minden számban magyar győzelem született.
Sosem bírom kihagyni, hogy a versenynap délelőttjén, pontosan tíz órakor ki ne álljak a Millenáris üres állóhelyes lelátójára, nyújtózkodjak egyet, körülnézzek, majd a kabinban elejtsem azt az ócska poént, miszerint a közönség már türelmetlen, küzdelmet, vért követelnek és tombol a lelátó. Vagy ahogyan Szepesi György fogalmazna: „százezer néző zúgása, moraja tölti meg a hatalmas arénát”. Persze tudjuk, a Millin ilyen csak a harmincas-negyvenes években volt, amikor a lovas rendőrök kínjukban a kinnrekedt tömeget kardlapozták. Lovas rendőr meg kardlap még csak akadna manapság is, tömeg azonban kevésbé, de reméljük nem lesz ez mindig így.
A versenyprogram megint egy kicsit más, mint az eddigiek, ezúttal egy bejelentett időmérés, két repülőrajtos időfutam, valamint két mezőnyszám képezi részét a napirendnek. Az időmérés 4000 méteres állórajtos időfutam lesz, aki pedig próbálkozik, az Veres Ádám a KSI-ből, akinek nem ez a fő száma ugyan, de majd elválik. A vége 5’18,54” lett, ami nem rossz, de nem is különösképpen jó, az U23-as korcsoportban, ahol Ádám jelenleg versenyez egy ob bronzra elegendő lehet a tavalyi eredmények alapján.Szalontay Sándor 200 méteren 11,28 másodpercet repült
A repülőrajtos 1000 méter már sokkal jobban fekszik a KSI versenyzőjének, ott ugyanis egy igen jónak számító, 1’05,35”-ös eredménnyel magabiztosan nyeri a futamot négy (!!!) másodperccel az FTC-s Török Zoltán előtt. A KSI sprintere Szalontay Sándor ebben a számban ezúttal a negyedik helyre szorult, igaz betudható ez akár annak is, hogy előzőleg a repülőrajtos 200 métert viszont egy figyelemreméltó 11,28”-as időeredménnyel nyerte, a 4000 méteres időfutam fáradtságával a lábában elinduló csapattársának közel egy másodpercet adva.
Közben benépesül szép lassan a lelátó, néhány ritkán látott nagyság is előkerül. Furmen Imre történetei hatodszor hallgatva is nagyon jók, mi több egyre jobbak, jóval plasztikusabban jelenik meg például a gőzmozdonyként fujtató francia világbajnok figurája, aki bizony igen rosszul járt volna, ha nem olyan hosszú a Liege-i velodrom célegyenese. Az egykori 13-szoros magyar bajnok még mindig a grammok – illetve elnézést, dekák – megszállottja, elégedetlenül csóválja a fejét, amikor kiderül, hogy a szingóm bizony 26 deka (pedig még le is füllentettem belőle pár parizernyit). Igen, az ő idejében nyolcdekással is mentek sprintben, igaz legfeljebb két-három kört, mert a végére elfogyott a futófelület. Gyula bácsi hallgatásában benne vagy az egyetértés, róla azt illik tudni, hogy immár túl a nyolcvanon sem sajnálja az energiát, és minden egyes alkalommal Csepelről érkezik a Millenárisra, hogy egy kis kerékpársportot lásson élőben. Persze nem ő jött a legmesszebbről, hanem Szekeres II. Béla (az 1952-es olimpia 6. helyezett sprintere), aki Németországból látogatott haza egy kis nyaralás erejéig, és ha már eközben verseny van a pályán, nem hagyhatta ki.
Kár is lett volna kihagyni, hiszen további izgalmas küzdelmeket vívtak a két-két mezőnyfutamban az összesen hat korcsoport versenyzői. A tempóverseny az elit-U23-U19-es mezőny számára igencsak felfokozott tempót hozott, 48 km/h alatti értéket nem nagyon láttam a sebességmérőmön, amikor éppen volt energiám rátekinteni. A tempó- avagy iramverseny a pontversenynél általában rövidebb körszámmal bír, viszont kell is a könnyebbség, hiszen itt minden egyes körben sprint van, és az első két helyezettet pontozzák. A versenysorozaton első alkalommal résztvevő többszörös pályabajnok, Berkesi András (Merida HCT) itt rutinos győzelmet aratott, a mezőnyben végigpihenve az elejét az utolsó négy körre aktivizálta magát, meglehetősen hatékonyan. Magabiztosan nyerte az előzőleg magukat jól kifárasztó versenytársai előtt mind a négy hajrát, melyek közül az utolsó győzelme már öt pontot ért, így meglett a végső győzelem is. Az átlagsebesség közben holtkörrel együtt 45 km/h feletti lett, ami bizony igen fájdalmas tud lenni.
A pontversenyben beérni látszott a szorgalmas edzésmunka, amit az FTC versenyzői Hóbor Lajos vezetésével végeznek. A hazai pályasport világában már régóta mozgó, ámde mindeddig nyeretlen Bozó Lajos három zsinórban aratott hajrágyőzelemmel elhozta az elsőséget az osztrák Alex Plantonov elől, megszerezve ezzel első pályagyőzelmét. Teltház esetén ezen a ponton akár egy emberként őrjönghetett volna a lelátó, hiszen ez egyben azt is jelentette, hogy az osztrák versenyzők bár nagyon igyekeztek, a mai napon nem tudtak győzedelmeskedni.
A pálya edzőverseny-sorozat végén összesítésben (is) hirdetnek győzteseket, így nem közömbös az összetett tabella aktuális állása. A legutóbbi, esőszünettel végleg megszakított forduló eredményei a versenybíróság döntése alapján végül nem számítanak bele az összetettbe, így a végén öt forduló eredményei alapján hirdetnek majd győzteseket. Hogy kik lesznek azok, arra július 17-ig kell várni (ekkor kerül megrendezésre az 5. forduló), jelenleg azonban a következők állnak az élen: U13: Hajdú Máté Olivér (BVSC-Zugló), U15: Peringer Balázs (KSI), U19-U23-elit: Solymosi Márton (BVSC-Zugló).
Találkozzunk hát ismét, 2010. július 17-én 11 órakor a Millenáris Sporttelepen a pálya edzőverseny-sorozat 5., egyben utolsó állomásán! Most pedig újra a stúdióé a szó…
Köszönöm Balázs, üdvözlöm a nézőket! Közvetítést láthattunk a Millenáris Velodromból, most pedig Károlytól megtudhatjuk, hogyan készítsünk fogasfilét mustáros tarkabors mártással…
További fotók a pályamítingről ide kattintva érhetők el.
Letölthető dokumentumok:
– A 4. forduló eredménylistája, és az összetett állása négy forduló után
Szöveg: HBalage
Fotó: Jári Róbert