A hazai utánpótlásnevelő egyesületek között ritka az igazi sikertörténet, többnyire minden egyesület évről-évre a túlélésért küzd, sajnos a biztos gazdasági háttér és a szakemberek hiánya problémát okoz. Sokáig Magyarországon nem láthattunk olyan utánpótlásnevelő egyesületet ami képes volt felépíteni egy fenntartható rendszert, így pár év tündöklés után mindenki elbukott. Viszont pár évvel ezelőtt gyakorlatilag a semmiből érkezett egy egyesület, ahol az elmúlt években felépült egy széles bázison alapuló, az elmúlt 30 évben nem látott gyerekmennyiséggel foglalkozó rendszer, ami ráadásul mára már önfenntartó lett. Ez az egyesület nem más, mint az Újbuda Superior MTB és Szabadidő SE. A titokra én is kíváncsi lettem és ellátogattam hozzájuk egy maratoni beszélgetésre, ahol Sós Sándor és Búr Zsolt elmesélték a teljes történetüket.
Személyesen a Superior MTB Teammel 2014-ben találkoztam, amikor még csak egy baráti társaságnak tűnt az akkor még be nem jegyzett egyesület, akik egy maréknyi gyerekkel is foglalkoztak. Bár némi szervezettség is látszott a csapatnál, mert már edzőjük is volt, de mivel komoly múltjuk nem igazán volt a tagoknak így nem igazán vettem én sem komolyan őket, nem hittem, hogy valaha ők lesznek hazánk legnagyobb kerékpáros egyesülete. Itt a cikk szempontjából fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kerékpáros egyesületeket és az azokkal kapcsolatos dolgokat mindig szakmai szemmel nézem, mert nem titok, én is egy egyesületet vezetek éppen és utánpótlás/felnőtt edzőként is dolgozom. Ezért mindig is érdekelt, hogy hogyan lehetne egy hosszabb távon is fenntartható, stabil lábakon álló utánpótlásnevelő egyesületet működtetni.
2014 után ugorjunk pár évet, 2017-2018 környékén már érezni lehetett, hogy potenciál van az Újbuda Superior MTB és Szabadidő SE-ben, mert komolyabb rendezvényeket is elkezdtek szervezni és olyan mennyiségű gyerek járt hozzájuk edzésre, amennyi évtizedek óta nem volt egy magyar egyesületben sem. Persze sokan nem értették (köztük én sem), hogy miért van ez a sok gyerek, főleg úgy, hogy nem túl sok eredményt tudnak felmutatni.
Lassan viszont elérkezünk a jelenbe, amikor már több szakágban verseny, versenysorozat fűződik a nevükhöz, a náluk versenyző gyerekek eredményeket is érnek el, és hihetetlen mennyiségű gyerek jár hozzájuk edzésre. Nem hagyott nyugodni, hogy ezt hogyan érték el, mi a sikerük titka, bár voltak sejtéseim, amik többnyire megerősítést nyertek.
Végül pár héttel ezelőtt találkoztam Sanyával (Sós Sándor) és Buzsóval (Búr Zsolt) a Budaörsi Repülőtéren, ahol a Superior Team klubépülete található és egy hosszas (4 órás) beszélgetés során elég részletesen kielemeztük az egyesület működését. Sanyát kérdeztem a gazdasági háttérről és annak megalapozásáról, míg Buzsó a szakmai kérdésekre válaszolt, mert mint tudjuk mindkettő szükséges ahhoz, hogy egy egyesület megfelelően tudjon működni.
Sanya már a kezdetek óta tudatosan elkezdte építeni az egyesületet, rengeteg munkát, időt, pénzt beletett abba, hogy mára ezen a szinten legyenek, sok évig a főállása mellett intézte a csapat ügyeit, szervezte a versenyeket, viszont mára eljutottak arra a szintre, hogy már főállásban dolgozik az egyesületnél. Ez itthon persze furcsán hangzik, de egy ekkora csapat vezetése már egy egész embert kíván. Ezenkívül egy másik elv is érvényesül a Superior Teamnél, mindenki fizetést kap a munkájáért, az edzők, a segítők, mindenki aki dolgozik. Nem lelkesedésből várják el, hogy valaki ellássa a feladatait, mert az egy idő után elfogy és utána, ahogy már Magyarországon nagyon sokszor, zuhanópályára kerül az adott egyesület.
A másik fontos elem a Superior Teamnél, hogy nem az önkormányzat, az állam vagy a szövetség pénzéből akarják működtetni az egyesületet, hanem egy valós önfenntartó rendszert építettek fel, aminek a bevételi oldalán az edzésdíjak és a társadalmi felelősségvállalás jegyében támogató szponzorok állnak. Logikusan végiggondolva azért érthető, hogy a sok gyerek fenn tudja tartani ezt a rendszert, tehát ha eleget dolgozunk akkor megfelelő bevételi oldalt is kialakítható.
Már többször említettem, hogy Magyarország legnagyobb utánpótlásnevelő egyesületéről beszélünk, de számokat még nem írtam. Kb 200 gyerek jár rendszeresen edzésekre, melyek közül 120 igazolt van, az edzések jelenleg 7 helyen folynak és 13 (7 végzett, 6 jelenleg képzésre jár) szakember foglalkozik a gyerekekkel. Más sportban ezek lehet nem nagy számok, de a magyar kerékpársportban nagyon magasak, és nem csak a gyerekek száma, hanem a szakembereké is, itthon többnyire mindenki 1 maximum 2 edzővel dolgozik.
[message_box title=” color=”blue”]Kiegészítésként érkezett az információ a Magyar Kerékpáros Szövetségtől, hogy az MKSZ is értékeli a klub vezetésének munkáját, amit jól mutat, hogy az elmúlt három és fél évben több, mint 11 millió Forint versenyrendezési, szervezői és edzői támogatást nyújtott az egyesület részére, ami a hazai utánpótlásnevelő egyesületek között a legnagyobb volumenű összeg nem csak összességében, de az egyes részegységeket tekintve, külön-külön is. [/message_box]
A szakmai oldalról megközelítve a kérdést is érdekes dolgokat lehet tanulni ettől az egyesülettől. A legkisebb gyerekeket is szívesen várják, nem véletlenül látni az edzéseken készített képek között tényleg pici gyerekeket. Nagyon fiatalon már elkezdenek velük foglalkozni és megtanítják nekik kezelni a kerékpárt, ami a képzés alapja is, sokáig gyakorlatilag csak az a fontos, hogy a gyerekek kellően ügyesek legyenek, amit később, idősebb korban szakágtól függetlenül tudnak majd kamatoztatni. Saját kifejezetten gyerekeknek szóló eseménysorozata is van az egyesületnek ELEMInátor néven, ahol az alapvető ügyességi feladatokban tudják kipróbálni magukat a fiatal bringások.
A sok gyereknek megvan az az előnye is, hogy nagyobb a merítés és a tehetségeseket egy csoportba lehet rakni (ahol külön edző foglalkozik velük), itt húzzák egymást, és motiválják egymást arra, hogy kihozzák magukból a maximumot. Tehát a Superior Teamnél megvalósul egyszerre a tömegsport és az elitista képzés is. Itt gyorsan megjegyezném, hogy itthon olimpia-centrikus országként az elitizmus süt a legtöbb sportból, köztük a kerékpársportból is, pedig a tömegsportnak a gyerekek szintjén is óriási szerepe van és láthatjuk, egy egyesületen belül megoldható mindkettő.
A koronavírus-járvány és az ahhoz kapcsolódó kijárási korlátozás sem rendítette meg az egyesületet, továbbra is stabil lábakon állnak a szülőknek és a támogatóknak köszönhetően, sőt a nevükhöz fűződik a Sportolj Otthon Challenge! kampány, jövő héten pedig megrendezik a járvány utáni első kerékpárversenyt, ami megfelel minden törvényi előírásnak.
