Dósa Eszter legfrissebb blogja alapján betekintést nyerhetünk, hogyan zajlottak a szövetségi támogatások a korábbi vezetés alatt az elmúlt két szezonban, mi volt a látszat és mi a valóság. Az írás megjelenésével egyidőben régóta várt változás következett be tegnap a szövetségi struktúrában, így reméljük, hogy legjobb női XCM versenyzőnk írása már csak a múltat jelképezi, s ahogy Eszter is elköszön: “az új vezetéssel az új szemlélet is ki tud alakulni”. A legözelebbi beszámolót már a versenypályáról várjuk!
Dósa Eszter
Már megint eltelt egy csomó idő az utolsó hosszabb irományom óta, s a mostani egy tőlem nem megszokott jellegű beszámoló lesz (aminek már a tavalyi szezon végeztével illett volna elkészülnie). Talán még unalmas is, mert bölcsész-agyam megcsalva egy kis matekozásra invitállak titeket.
A következő sorok apropója kettős. 1.: Lemondtam az XCO (kvótafutó) válogatottságról. 2.: Szeretném nyilvánosságra hozni, milyen szövetségi (MMTBSZSZ/MKSZ) támogatásban részesültem az elmúlt időszakban.
Ideje már, hogy végre pont kerüljön a nyíltan ugyan nem, csak a hátam mögött keringetett rosszindulatú pletykáknak és vádaskodásoknak, amely a maraton versenyzésemmel, illetve annak finanszírozásával kapcsolatos.
De mielőtt belevágnék, két mondat a jelenlegi egészségügyi állapotomról: a salgótarjáni C2-es XCO-n célba tudtam érni, pár pontot azért még hozzátéve a riói kvótához, azonban egyértelműen éreztem: korai még versenyterhelésnek kitenni magam. Szépen javulok, azonban nem szabad félvállról venni egy darabos kulcscsonttörést! Így tart még a pihi egy ideig, a hétvégi OB-n nem indulok. A “vasak” sajna ebben a szezonban bennem maradnak, de szerencsére komolyabb kellemetlenséget nem okoznak. A gyógytesi pedig fantasztikus eredményeket produkál!
Akik személyesen ismernek, és/vagy rendszeresen követik (az olykor igencsak rendszertelenül megjelenő) irományaim, tudják, hogy alapvetően egy pozitív szemléletű emberke vagyok, aki tudása és képességi legjavát igyekszik beleadni a dolgaiba – legyen az munka, sport vagy az élet más területei. Azt is lehet rólam tudni, hogy van bennem egy szép adag küzdőszellem, ami segít a nehézségeken átlendülni, s ha arra van szükség, az árral szemben úszni (bár most a “széllel szembeni …” hasonlat találóbb lenne).
Talán a fentiek miatt is történt meg mindaz, hogy éveken át igyekeztem a valóságról tudomást nem véve(?), többször gerilla-akciós versenyzés árán is erősíteni az XCO női válogatottat, s küzdeni az olimpiai kvóta megszerzéséért, de leginkább azért, hogy vegye már észre a magyar kerékpársport, ill. annak vezetése, hogy nekünk lányoknak, nemhogy létjogosultságunk van aktív szerepet vállalni bármely szakágban, hanem igenis tudunk eredményesen szerepelni, világszínvonalon teljesíteni, s az a minimum, hogy a fiúkkal egyenlő elbírálást és bánásmódot érdemlünk! Vagy tessenek kinyilvánítani, hogy a kerékpársportban egy férfi olimpiai kvóta sokkal értékesebb, mint egy női.
Habár még most is van bennem egy adag harag és csalódottság, s igen, egy pár esemény “kiverte nálam a biztosítékot”, nem érzelmi alapon hoztam meg a döntést. Csupán egyetlen dolgot bánok: hogy nem a londoni olimpia után tettem meg mindezt. Most pár ősz hajszállal kevesebb lenne a buksimon…
Hogy ne legyen a szokásosnál is hosszabb az iromány, lemondásom okának rövid összefoglalásaként ide linkelem azt a hivatalos levelet, amely az április 22-én tett szóbeli szándéknyilatkozatomat követte, s amely levelet az MKSZ-nek illetve a MOB-nak juttattam el (ugyanis velük kötöttem a szerződést 2013-ban). Ugyan sokkal több érvet is fel tudtam volna sorakoztatni, úgy gondoltam, önmagukban azok is alátámasztják döntésem helyességét.
De most lépjünk is tovább, hisz matekot ígértem!
Több fronton is az a vád ért, természetesen a hátam mögött – hisz itthon komoly és kezeletlen gerincproblémákkal bír az emberek egy része -, hogy a 2014-es esztendőben, Katona Kálmán elnöksége alatt 3 000 000, azaz hárommillió Forint támogatásban részesültem, melyet célzottan a maraton versenyzésemre fordíthattam. Magyarul: ebből a támogatásból sikerült a világranglista élére kerülnöm, majd a 2013/2014-es szezont összetett győztesként zárnom.
Előzetesként csak annyit mondanék, hogy az elmúlt évek(!) során egyetlen olyan nemzetközi maraton versenyen sem vettem részt, ahol a Szövetség teljes körű támogatásában részesültem volna. Abban a néhány esetben, amikor költségeim egy részét támogatták, utófinanszírozás útján, hónapok, olykor fél év elteltével, teljesen hivatalosan úton, a Vitalitás SE-nek átutalva kaphattam meg. Mivel egyesületem közhasznú státusszal bír, úgy gondolom, nem sértek törvényt azzal, hogy mindezt közzéteszem.
A 2014-es UCI versenyeimről (úgymint Marathon Series futamok, valamint EB és VB) részben a szigorú elszámolási követelmények miatt szakmai beszámolók is készültek, ezeket összefűzve erre a linkre kattintva olvashatjátok.
A tavalyi esztendő során a Szövetség a következő kifizetéseket tette:
1. Utalva a Vitalitás SE-nek, külföldi kiküldetési rendelvény alapján:
- 2014.04.17.: 187877 Ft – 2013. évi számla (Roc d’Azur Marathon Series verseny utófinanszírozása)
- 2014.06.04.: 220344 Ft – technikai edzőtábor 2014.05.01.-12. (a februári XCO válogatott edzőtábor helyett, elnökségi határozattal jóváhagyva)
- 2014.10.14.: 210979 Ft – Roc Laissagais 2014.04.13. (utófinanszírozással, 6 hónappal később)
2. Közvetlenül utalva az utazási irodának (tehát nem a Vitalitás SE-n keresztül utófinanszírozva):
- 2014.06.02.: 184800 Ft – XCM Európa-bajnokság 2014.06.15.
- 2014.06.06.: 394500 Ft – XCM Világbajnokság 2014.06.29.
3. Közvetlenül nekem kifizetve
- 2014.06.11.: 80000 Ft – Sportpszichológiai felkészítés (számla ellenében, februári XCO válogatott edzőtábori keret rám eső részéből)
Megjegyzések a fentiekhez – legjobb tudásomat és a birtokomban lévő ismereteimet és dokumentumaimat felhasználva:
1. Az első megnevezett tétel a 2013-as költségvetést terhelte, “csupán” a visszatérítés késett mintegy 6 hónapot. Ezt az összeget terveztem beleforgatni a Roc Laissagais UCI versenyembe. Nem sikerült. A versenyre szponzori és egyesületi “gyors-segítséggel” jutottam végül ki.
Elköltött összeg az elméleti 3 millió forintomból: 0 Ft.
2. Technikai edzőtábor. A Cyclocross OB előtt történt balesetem műtéttel zárult, szerencsére csonttörés és izomszakadás nélkül. A Szövetségi Kapitány nyomatékosított rábeszélésére (miszerint veszélyes a friss varratszedést követően kinn kerékpározni, ill. X.Y. (aki nem XCO válogatott tag) már befizette az úti- és szállásköltséget, s nincs annyi szabad hely…) lemondtam a kanári edzőtáborról, azzal a feltétellel, hogy a cirka 1000 EUR (kb. 300 000 Ff) összeget, amely 1 főre jutó költsége volt a 2 hetes tábornak, egy másik alkalommal felhasználhatom edzőtáborozási célra. Erről hivatalos elnökségi határozat is született. Így a két Marathon Series verseny között a houffalize-i és az albstadti XCO világkupa pályákon csiszoltam technikai tudásom. Emlékszem, utána csak mosolyogtam a hazai XCO pályákon… (lábjegyzet: irgalmatlan sokat tud segíteni, fejben is, ha komoly technikai edzésmunkát végzel). Az 1000 EUR összeg “maradék” részét szintén felkészülésre költöttem: Balassa Levente sportpszichológus segítette a mentális felkészülésemet 80 000 Ft értékben. Ez utóbbi szintén megállapodás tárgyát képezte, melynek teljesítését készpénzfizetéses számlával igazoltam. (A számomra történő kifizetés dátuma pár nappal eltérhet, de ez lényegi változást nem eredményez.)
Elköltött összeg az elméleti 3 millió forintomból: 0 Ft.
3. Roc Laissagais: a fenti összeg nem tartalmazza a nevezési, (1 nap kivételével a) szállási és az étkezési költségeket. Tudjátok, XCM versenyzők nem esznek, csak az XCO-sok.
Elköltött összeg az elméleti 3 millió forintomból: 210979 Ft.
4. Maraton EB: a versenyen szövetségi jóváhagyással, de nem válogatottként vettem részt (azon egyszerű oknál fogva, hogy nem voltak válogató versenyek). A nemzetközi ranglistát (UCI Marathon Series) akkor már toronymagasan vezettem, több nemzetközi dobogós eredménnyel a hátam mögött, így méltónak érezhettem magam a rajthoz állásra, úgy gondolom. Jómagam és segítőm kijutását segítette anyagilag a szövetség, a “kinti” költségeket szponzori segítséggel tudtam megoldani.
Elköltött összeg az elméleti 3 millió forintomból: 184800 Ft.
5. Maraton VB: a 2013/2014-es UCI Marathon Series összetett győzteseként, immár válogatott színekben (megjegyzem, továbbra is válogató versenyek hiányában) szövetségi jóváhagyással, illetve utazási költségem megtérítésével jutottam ki. Kísérőm sajnos nem volt. A szállás és a transzfer a Dél-Afrikában élő Erdélyi Eszter meghívásának köszönhetően valósulhatott meg.
Elköltött összeg az elméleti 3 millió forintomból: 394500 Ft.
Tehát, ha jól számolok, akkor az állítólagos, célzottan a maraton versenyzésemre szánt 3 millió forint támogatás a valóságban így néz ki:
210979+184800+394500=790279 Ft.
Azért számoljátok át, biztos, ami biztos!
De mehetünk még tovább! A 2013/2014-es UCI Marathon Series összetett győzelem eléréséhez 8 kvalifikációs versenyen vettem részt:
- Ucka Maraton, Lovran (CRO), 2013-07-28, Elit női 2. hely
- SMScredit.lv Marupe MTB Marathon, Jaunmarupe (LAT), 2013-08-25, Elit női 2. hely
- Val di Fassa Bike MTB Marathon, Moena (ITA), 2013-09-08, Elit női 5. hely
- Langkawi International MTB Race, Langkawi (MAS), 2013-09-28, Elit női 3. hely
- Roc d?Azur Mondovélo MTB Marathon, Frejus (FRA), 2013-10-11, Elit női 6. hely
- Roc Laissagais, Laissac (FRO), 2014-04-13, Elit női 5. hely
- Roc d?Ardenne, Houffalize (BEL), 2014-05-14, Elit női 2. hely
- Hegau Bike Marathon, Singen (GER), 2014-05-11, Elit női 4. hely
Saccoljátok, ez mekkora költségvetés! Ehhez képest a célzott szövetségi hozzájárulás:
187877+210979=398856Ft
Szóval így volt az én maraton versenyzésem támogatva a 2013/2014-es UCI Marathon Series versenyeimben.
Viszont ha már a 2013-as maraton versenyeket is megemlítettem, essen két mondat az akkori, ausztriai XCM VB-ről is (amelyen végre “rendes” válogatottal rukkolt elő hazánk)! Ha emlékezetem nem csal (és bizony nem csal, mert kristálytisztán emlékszem, ahogy Dunai Imre a verseny előtti vacsora kezdetekor szót kért s elmondta mindezt), a versenyzők és kísérőik a Csepel és a Herz támogatásával jutottak ki arra a versenyre. Tehát szövetségi támogatás: 0 Ft.
Egy utolsó lábjegyzet azok számára, akik nem (voltak) járatosak a Marathon Series összetett értékelésében: mindig a két Maraton Világbajnokság között számítanak az UCI Marathon Series státusszal bíró versenyek, tehát nem januártól decemberig, hanem év közepei “vágással” történik a rangsorolás.
Bízom abban, hogy sikerült egy összeszedett és átlátható kimutatást készíteni a maraton versenyzésemről, s ezzel elejét venni a további vádaskodásoknak.
S habár nem szoktam kommentekre reagálni, csak a saját oldalamra írottakra, most mégis megtenném, mert nem csak rólam van szó. Kedves nevedet vállalni nem merő “bikemag-olvasó”. Ha egy picit is ismernél engem vagy Szász Viktort, meg sem fordult volna a fejedben az a vád, amit anno írtál: ti. Viktor egyetlen célja elnökségi tagként, hogy számomra pénzt szerezzen. (Bocs, ha nem szó szerint idézlek, nem friss a kommented, s nem fogom keresni).
Viktor már a londoni olimpiai kvóta megszerzésére is hatalmas energiákat mozgósított, utakat szervezett kvalifikációs versenyekre (pl. Raid Jura VTT UCI S2, Buruczki Szilárdot is magunkkal víve, a malajziai többnpos, ahová szintén elvittük Szilárdot, vagy Andalúcia Bike Race S2, ahol Módos Gabriellával voltam párban). Az elmúlt évek során azért küzdött, hogy újra önálló szakágvezetőt kaphasson a maraton szakág, mert a kinevezett közös Szövetségi Kapitánynak nincs erre energiája (mint ahogy szerény meglátásom szerint az XCO női vonalra sem…). De Szilárd mellett Blazsó Marcinak, Szalay Petinek és Vigh Zolinak is segítettünk az Ucka Maraton költséghatékonyabbá tételében az elmúlt évek során. Már így is irgalmatlan hosszú lett az iromány, úgyhogy nem sorolom, de ha valaha is beszélgettél volna szakmáról Viktorral, s van olyan agyi kapacitásod, amely lehetővé teszi szavainak megértését, akkor nem írtad volna mindezt. De ez igazából téged minősít, nem Őt.
Milyen jó is volna, ha minden szövetségi költést ilyen szépen le lehetne vezetni, s meg lehetne mutatni, hogy melyik versenyzőre mennyit áldozott a szövetség (állam), s ki milyen eredményt tudott elérni ebből az összegből. Más országokban ill. sportágakban szerintem ez se nem titkos, se nem átláthatatlan.
Félreértés ne essék, nem azzal van a problémám, hogy a Szövetség nem nyújtott teljes körű anyagi támogatást a fenti versenyekhez – még akkor sem, amikor már igencsak “letettem valamit az asztalra” egy olyan szakágban, amit az UCI is elismer -, hanem hogy olyan szinten mellőzötté vált az XCM, hogy világranglista vezetőként majd későbbi győztesként sem volt a Szövetség felé evidencia, hogy az EB-n és VB-n egyáltalán részt vehessek. Persze ha nincsenek válogató versenyek, ha nincs XCM válogatott üzemeltetve, sőt, ha tenni akaró gazda (értsd szövetség kapitány) sincs, akkor nem is értem, miért lepődök meg mindezeken… Csak meddig mehet ez még így?
Szóval, mint ahogy az én példám is illusztrálja, nagyon sok sebből vérzik ez az egész sport. Talán egy új vezetéssel új szemlélet is ki tud alakulni. Meglátjuk. Mert mindenekelőtt erre lenne szükség, de sürgősen.
