fbpx

Corratec gyárlátogatás

Egy hűvös tavaszi héten Dél-Bajorországba utaztunk, ahol volt szerencsénk megtekinteni, hogyan lehet magas fokú precizitással, napi több száz gyönyörű, egyedi külsővel rendelkező kerékpárt előállítani. A Rosenheim melletti Corratec birodalom mindenképpen megért egy kis fagyoskodást…

Történet: múlt és jelen

Mivel a Corratec márkanév még csak egy szűk éve van jelen a magyar kerékpárpiacon, azt gondolhatnánk, hogy egy új gyártóval állunk szemben. Én magam is nagyon meglepődtem, amikor a marketing menedzser a 80-as évekről kezdett el mesélni. A történet úgy kezdődött, hogy volt egy bringamániás – bizonyos Konrad Irlbacher nevezetű – úriember, akinek tekintélyes méretű kerékpárüzlete volt Rosenheim-ben. A bajor városka a hegyek lábánál, festői környezetben fekszik: nem véletlen, hogy a kerékpározás arrafelé igencsak népszerű tevékenység.

Konrad Irlbacher

Az állandóan új technikai megoldásokon töprengő Konrad szép lassan rájött, hogyan lehet a viszonylag egysíkú, és nem túl gazdag, 80-as évek kerékpáralkatrész-piacát kicsit felpezsdíteni. A világ számos részéről – főleg olasz, amerikai és az akkor induló tajvani gyártóktól – szerezte be nyálcsorgatásra alkalmas kuriózumait. Például 1986-ban (!!!) be lehetett sétálni belvárosi üzletébe, és hazafele már egy pár országúti karbon telikerékkel, illetve karbon villával lehettünk gazdagabbak. Akkoriban ilyen típusú alkatrészek nem minden kerékpárboltban voltak…

A Transalp győzelem emlékére – Jan Ostergaard és Jörgen Bo Petersen

A Transalp győzelem emlékére – Jan Ostergaard és Jörgen Bo Petersen

Országúti versenyeket is szervezett Rosenheim környékén, amin olyan óriási nevek vettek részt, mint Toni Romminger, Jan Ulrich, Claudio Ciapucci, Urs Freuler, Bruno Risi, Kurt Betschart, Gianni Bugno, Steven Roche és Jan Osterdaard. A leghíresebb rendezvény neve Erste IKO-Radgala volt. Talán már itt érdemes megjegyezni, hogy régen majdnem minden alkatrész IKO néven futott. Ugye ez az alapító nevének kezdőbetűből jött ki. Később – mint majd látni fogjátok -, az IKO név háttérbe szorult, és más fantázianevek vitték tovább a Konrad-féle tervezésfilozófiát.

1990-től kezdett bele a montik forgalmazásába. Természetesen megint csak a kuriózumok, specialitások domináltak: volt egyenes karbon kormány, karbon kerekek (amikkel John Tomac is versenyzett), karbon szarv és egy meglepően modern külsejű karbon hajtómű. Ha már egy bolt ilyen igényes termékeket árult, felmerülhetett az ötlet, hogy felső kategóriás saját, komplett kerékpárokkal jelentkezzen a piacon.

Corratec_03

Akkoriban még csak nagy neves gyártók léteztek. Európában mindent a tekintélyelvű, konzervatív kerékpáripar határozott meg. Ebben a környezetben döntött úgy Konrad, hogy Rosenheim mellett épít egy 18,000 m2-es összeszerelő üzemet, ahol az ő filozófiája szerinti kerékpárok készülnek. Már régen megvoltak a Bowdesign tervei (a kettős, lefelé ívelő felsőcső, mely azóta a Corratec szimbólumává vált), a Bullbar montis kormány is már papíron volt, és szerveződött az a csapat, melynek olyan prominens tagjai voltak, mint Bruno Risi, Kurt Betschart, Jan Ostergaard.

Corratec_04

Az utóbbit az őskori montis rajongók biztos ismerik: a langaléta norvég fiú több Grundig világkupa futamot nyert és a világbajnokságokon is számos jó helyezése volt. Aki pedig az elmúlt évtized pályaversenyeit is figyelemmel követte, annak jól cseng a svájci Bruno Risi neve. Pontversenyben rengetegszer bizonyult legyőzhetetlennek, de igazi nagy eredményei a 6 napos versenyeken voltak, ahol – mint az elnevezésben szerepel – hat napon keresztül kell számos versenyszámban jól szerepelni. Tehát mindkét ász a kezdetektől a Corratec csapatban pörgette a pedált: és rövid időn belül minden kerékpárrajongó számára ismertté tették a márkanevet.

A gyár felépítésével és a termelés beindításával az alkatrészek fejlesztése sem állt meg. 1993-ban megszülettek a világ első kerámia csapágyas agyai, új köpenyekkel bővült a kínálat, illetve a komfortkategória fogalma is kezdett formát ölteni. Kényelmes trekking kerékpárok előállítása volt az elsődleges cél, ami olyan jól sikerült, hogy a Corratec manapság már leginkább az ilyenfajta kerékpárjairól híres: 2002-ban forgalmuk közel 60%-át ez a piaci szegmens adta.

1994-ban össztelós kerékpárt dobtak piacra – ráadásul karbon lengőkarral, amin Ostergaard is versenyzett. Speciel emlékszem, hogy a Csillebérci Grundig futamon egy ilyenen száguldozott: és nem is sokkal maradt le a győztestől. Abban az évben két világkupa futamot is nyert: az archívumban való turkálás viszont azt mutatja, hogy mindkét alkalommal a merevvázas Teambow gépe nyergében. Ez egyben Bruno Risinek is nagy éve volt: majdnem mindent megnyert azokban a pályaverseny számokban, amiben indult.

Az össztelós géphez jól passzolt a világ első karbon-kerámia tárcsaféke, ami ugyan nem terjedt el – a tárcsafék-technológia más irányban fejlődött tovább –, de jól mutatja, hogy Konrad nem egy konzervatív gondolkodású tervezőmérnök. És ha még hozzáadjuk, hogy 1996-ban országúti kerékpárra is kifejlesztett egy hidraulikus tárcsafék-rendszert, egyértelműen kezd kirajzolódni örült professzor képe…

Corratec_05

A 90-es évek közepén jöttek ki a világ legkönnyebb pedáljával, a 230 grammos, titán tengelyes, szabadalmaztatott Easy Click modellel. Ezt követte a Rockbow DH gép, majd a világ első 9-fokozatú hajtóműve, ami néhány hónappal megelőzte az XTR bemutatását. 99-től létezik a Zzyzx USA márkanevünk. Lényegében a 80-as évektől futó hi-tech alkatrész-forgalmazás kapott ezzel egy végső márkanevet. Itt minden könnyű, és technikai szinten a lehető legtökéletesebb. A szájékszerrel lefényképezett, hajatlan dundi csecsemő képét minden kerékpáros újságot lapozó ismeri.

Az évezred végén a Corratec még gyorsan begyűjtött egy Transalp győzelmet Jan Ostergaard és Jörgen Bo Petersen révén. (Ezt láthatjátok az egyik képen.) Az ezredforduló számos fontos technikai újítást hozott: ilyen a Rocklight váz, mely közvetlenül az általunk is tesztelt, és igencsak megszeretett Airtech közvetlen elődje volt, illetve megjelentek a szuperkönnyű köpenyek, amivel simán lehetett versenyeket nyerni. Hogy minden technológia elnyerje megfelelő elnevezését, szabadalmazási kampányba kezdett a Corratec: a vázakon megjelent a Full Control System, a Space Tech Top Tube, illetve a Biometric Triangle System elnevezés, a boltokban pedig a CSS.

Corratec_06

Az utóbbi talán a legérdekesebb. Konrad mindent meg akar reformálni a kerékpáriparban: mindent máshogyan, jobban akar csinálni. A kerékpárok méretezése a vásárlás egyik legbizonytalanabb pontja. Minden gyártó össze-vissza méretez: az egyik 20”-os vázmérete kisebb, mint a másik 18”-asa. Ráadásul a nyeregvázcső nem is ad egyértelmű választ arra, hogy mekkora valójában a váz. (Ezt leginkább a felsőcső határozza meg.) Egyetlen kiút ebből a kaotikus állapotból, ha rendszert viszünk bele. A CSS egy ilyen rendszer, ahol a kerékpárok 1-7-es méretre vannak felosztva. Nekem, a 186 cm-es magasságommal vagy 6-os vagy 7-est kellene választanom: karjaim hossza miatt inkább a nagyobbat. Ezt egy egyszerű szerkezeten ellenőrizhetem, amit számos Corratec kereskedő is alkalmaz. Két perc alatt kész a teszt és elég jól számol.

A többi technikai szlogen általában a Bowdesign előnyeire vonatkozik: kisebbek a háromszögek és ez által merevebb a váz, illetve a két felsőcső elég jól ellenáll a csavaró (torzionális) erőhatásoknak. Erősebb a homlokcső-illesztés és vitathatatlanul alacsony az vázátlépési magasság. Sok ilyen felirat szerepel a vázakon: de valójában ezektől jók a Corratec-ek – egyszerűen tényleg szakemberek tervezték őket.

Corratec_07

Manapság két nagy adu ásza van a Corratec-nek. Az egyik kétségtelenül a komfortkategória, amiről nem könnyű írni: legfeljebb számadatokat. Amikor valamilyen kerékpárfajtából eladnak 28,000 darabot, ami az éves termelés közel 60%-át jelenti, talán érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkozni a siker láttán. Ez nem abból áll, hogy a Corratec tudta a legolcsóbban kihozni a mindennapokban leghasznosabb kerékpárokat, hanem sokkal inkább annak tudható be, hogy sok, jól átgondolt modellel gazdagította a kínálatot. Nemcsak a nyereg párnás és kényelmes, de az egész testhelyzetet a valós igények szerint tervezték. Idősebbek, bevásárolni járókat, rövid útvonalakon közlekedőket nem a kerékpár tömegével, az elérhető maximális sebességgel, vagy a sebességfokozatok számával lehet meggyőzni, hanem főként a kényelemmel és a biztonsággal. Az előzőhöz olyan nem mellékes tulajdonságok tartoznak, mint az alacsony vázátlépési magasság, míg az utóbbi a megbízható és karbantartás-mentes görgős agyfékeket, illetve az állandóan rendelkezésre álló agydinamót jelenti.

Az Airtech ominózus rugóstag rögzítése

Az Airtech ominózus rugóstag rögzítése

Azért a Corratec nem ment el teljesen a komfort irányába. 2001-ben jött ki az Airtech, könnyű, össztelós kerékpár, mellyel mi is tökéletesen elégedettek voltunk téli tesztelésünk során. A rugóstag rögzítését szabadalmaztatták, bár azóta már számos gyártó rámozdult a rendszer nyújtotta előnyökre. Sok esetben perben fog eldőlni, hogy ki mit koppintott ezen a téren. A lényeg, hogy a rugóstag testének rögzítése a nyeregvázcsőhöz könnyebb, merevebb szerkezetet eredményez, amit a német Bike magazin is tesztgyőztesnek hozott ki.

Az IKO filozófia és a gyakorlat

Konrad Irlbacher számos kijelentését úgy kezelik a gyárban, mintha egyenesen bibliai kinyilatkoztatások lennének. Ilyen például: „a nyugalom visszalépés, az innováció előrelépés”, avagy az „először az emberekre gondolunk, csak utána a piaci adottságokra.” A sort lehetne még folytatni olyan gyöngyszemekkel, mint a „minőség a mennyiség felett”, a „pontosság a gyorsaság felett” vagy a „vihar ellen úszni és új kikötőket felfedezni” kinyilatkoztatások. Az egyetlen dolog, ami jó ebben a diktatórikus személyi kultuszt idéző hangulatban, hogy Konrad Irlbacher tényleg jó ötletekkel áll elő, és mindig jó irányba tereli cégét.

Corratec_09

És a minőség valóban évről évre nő. A TQM minőségellenőrző rendszer mellett szigorúak a követelmények, de ez napi 300 legyártott kerékpár mellett is tartható. Gyárlátogatásunk során végigkövethettük a szerelés alatt álló kerékpárok útját a futószalagon. A Távol-Keletről importált vázak 50-es csomagolásban érkeznek a csarnokba, ahol először is kibontják őket, és minőségellenőrzést végeznek rajtuk. Felaggatják őket a szalagra, ahol szép lassan, munkafázisról-munkafázisra felkerülnek rájuk az alkatrészek.

Corratec_10

Ezzel párhuzamosan kezdik el gyártani a kerekeket. A Corratec rendelkezik a világ egyik legfejlettebb fűzőgépével, mely nemcsak tökéletesen centríroz, de az előfeszítés és végső finombeállítás között a meghajtott kereket virtuális hepehupás úton végigküldi, ami gyakorlatilag megfelel az első megtett 40 kilométernek. Két perc alatt beágyazódnak a niplik, majd jöhet a végső – ugyancsak számítógép által vezérelt -, villámgyors de tökéletes beállítás. Az egyetlen fázis, amit kézzel végeznek: az a küllők agyba, illetve felnibe történő fűzése. „Ha nekem ilyen gyorsan menne, mint a képen látható hölgynek…” – gondoltam magamban, de már mentünk is tovább a futószalag következő részére.

Corratec_11

Kétségtelenül a legérdekesebb, hogy mindent tökéletesen belőnek a bicajokon. Az egyik elkészült bicajt ki is próbáltam, és tényleg nem kellett még 1/4 fordulatot sem állítani a váltókon és a fékek is tökéletesen középpontosan fogtak.

Corratec_12

A csomagolás is másképpen zajlik, mint a távol-keleti gyártóknál. Nagyobb dobozokat alkalmaznak, de lényegében a stucnin kívül semmit sem kell elállítani, így a bicaj olyan pontos beállításokkal érkezik a boltba vagy a vásárlóhoz, mint ahogy azt a futószalagon tapasztaltuk. Mivel a legtöbb gépet hazai és EU piacokon értékesítik, nem számít annyira a nagyobb szállítási terjedelem.

Corratec_13

A gyártósorokon szerzett élmények után megtekintettük a Corratec gyár bemutatótermét, mely kiskereskedelmi tevékenységet is folytat. 4000 kerékpár áll egymás mellett, hegyén hátán – egy-egy kerékpártípus (pl. CC össztelósok) nagyobb helyet foglalnak, mint sok magyar kerékpárbolt össz. területe – a szervizt is beleértve. Semmi gond nem lehet abból, ha egyszerre akarsz magadnak és kedvesedned egy-egy 5-ös méretű titán Bowdesignt venni XTR-el, V-fékkel. De akkor sincs gáz, ha nem látod a kiszemelt, megálmodott gépet: a raktár ott van 50 méterre…

Corratec_14

Le voltunk nyűgözve a méretektől, és a csarnokméretű bemutatóteremben még arra is van lehetőség, hogy kipróbáld a kiválasztott járgányt. Így esett meg, hogy Tom ott tesztelte a Manitou új Minute telóját és hátsó rugóstagját. 50 méter sprint, satufék, fordulás majd vissza. Itt még eltöltöttünk volna egy kis időt, mivel lett volna még mit próbálgatni, de vendéglátóink is azt mondták, hogy hagyjuk a linóleumpályát: itthon majd folytathatjuk tesztpéldányokkal. Az év során számos modellről derül majd ki, hogy a Konrad Irlbacher-féle filozófia tényleg ütőképesebb modelleket eredményez, mint a távol-keleti konkurencia termékei.

Corratec_15

Megjelent a Bikemag 2003. júniusi számában.

Szöveg: Németh Balázs és Ardó Tamás

Fotó: Németh Balázs és Ardó Tamás

Hol vannak már azok a daliás idők, amikor Tom még nem őszült :)

Hol vannak már azok a daliás idők, amikor Tom még nem őszült 🙂

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.