Retroblog sorozatunk ismét egy legendás tengerentúli gyártó nem kevésbé áhított modelljével jelentkezik. A korszak még mindig a montizás őskora, a múlt század utolsó évtizedének első fele!
A Cannondale a kerékpárgyártás egyik legszínesebb szereplője. Történetét hangos sikerek és hasonlóan jelentős bukások kísérik időről-időre. A céget 1971-ben Joe Montgomery alapítja a Connecticut állam beli Wilton-ban, de az első tíz évben közük sincs a kerékpárgyártáshoz: ellenben ők kínálják az első igazán tartós és túrahasználatra is alkalmas kerékpár-utánfutót. Ez a legendás modell neve “Bugger”, amely megalapozza a Cannondale exponenciális fejlődését erre az évtizedre.
Komplett kerékpáros szállító-eszköz paletta növi ki magát: eleinte csak hátizsákok, oldaltáskák, majd egyéb túracuccok kerülnek egyre nagyobb darabszámban a piacra. Tíz évvel az alapítás után, 1982-ben, a Bugger a már harmadik generációnál tart; mind az eladott darabszámot, mind népszerűségét tekintve minden idők legjobb kerékpár-utánfutója. A Cannondale műhelyében ekkor már elkészül az első, nagy sorozatban gyártandó alumínium vázas kerékpár, az 1983-ban debütáló ST500.
Az első fecske egy „öszvér” túra-trekking modell, egy évre rá jön a kifejezetten montis SM500, majd az országúti SR900. Időközben természetesen a kerékpáros ruházat sem válik „mostohagyerekké”: a Cannondale nevéhez fűződik az első varrásmentes kerékpáros nadrág is.
Kereken húsz évvel megalakulásuk után pedig újabb, forradalmi dologgal rukkolnak elő az alapítók, nevezetesen a Cannondale E.S.T. hátsó rugózással ellátott aluvázas hegyigéppel. Igazából ezek az évek a gyár fejlődésének legdinamikusabb évei. Egyben ezek bizonyulnak a lassú, de biztos eladósodás éveinek is, amelybe újabb évtized elteltével majdnem belerokkant a vállalat. Eszeveszett, sokszor csak a villongásra alkalmas prototípusig jutó projektek tucatjai mellett azért ne feledkezzünk meg arról a néhány „apróságról”, amely mindenki számára egyértelművé tette: a Cannondale valóban a leginnovatívabb nagy szériában működő kerékpárgyártó (a fő versenytárs a később szintén „stabil oldalfekvésbe”” kerülő GT)! A HeadShok villákról, a Lefty-kről, a Super V, Raven és Jekyll koncepciókról, a Coda Magic alkatrészekről lenne szó, meg ugyebár a CAAD váztervezésről – hogy csak a leghíresebbeket említsem. Másrészt a kilencvenes évek első felében kétségtelenül a Cannondale volt a legsikeresebb mountain bike versenycsapat, amelyben óriási szerep jut a fő szponzornak, a Volvónak!
Több legendás modelljük mellett máig az egyik legnépszerűbb a “Beast of East”. A modellszám szerint eleinte SM800 névre hallgató kerékpár legelőször 1987-ben kerül piacra, elsősorban Suntour felszereléssel (a Shimano ekkor még a felzárkózás időszakában volt), Tange Cro-Mo merev villával. A váz és annak kidolgozása etalonnak számít; máig csodaszép hegesztéseket találunk rajta, a csöveket pedig a Cannondale által szabadalommal védett lézeres eljárással vágják méretre. A képeken látható “Kelet Szörnye” nem első generációs modell: pontosan az SM/M800-as széria ötödik generációjának tagja, ám a “Beast of East” névvel illetett változatnak második generációjából származik, 1992-ből, M800 modellként. A kerékpár, mint előző Retro-cikkeink esetében, Berecz Attila gyűjteményét gyarapítja.
A “blue perl” színű váz és villa a márka legjobb éveinek legelejéről származik. A vázak ekkor még kézzel megmunkálva és összeállítva, kivétel nélkül az amerikai kontinensen készülnek. Ennek megfelelően „Handbuilt in the USA” vázmatricát találunk rajta – áruk a hasonló modellekhez mérten is magasnak számított. Ennek ellenére nehéz volt a cégnek lépést tartani az ugrásszerűen megnövekedett igényekkel. Az Amerikában készült cuccokra hihetetlen vehemenciával harapó és korlátlanul vevő Németországban szintén ekkor indul a monti dinamikus karrierje; illetve ekkor jelenik meg a mára már hatalmassá nőtt német Bike Magazin is.
A Kelet Szörnyén bámulatos a hátsó papucs, valamint a váltótartó fül összesen 4 csavaros megoldása és nagyon masszív a hátsófék bovdentartó támasztéka is. A villa a már rég nem gyártott Cannondale Pepperoni merev alu modell, komoly falvastagsággal, szép kidolgozással, igen tartós darabnak számítottak, illetve máig sokan vadásznak ezekre a villákra. Kormánycsapágyként akkoriban az “industry standard” a Tange Seiki ahead-es modellje szolgált, természetesen fekete színben.
A Suntour csillaga ekkorra már leáldozott (rajongók kedvéért lehet finomabban is: “leáldozóban volt”…), a szett ezen a gépen már elsősorban Shimano komponensekből áll. Alapvetően Deore LX van a kerékpáron. Egy mai szemmel kicsit szokatlan, 24-36-46-os hajtóműve volt eredetileg, ezt egy korabeli, 1992-es első generációs XTR-rel pótolta a tulajdonos. Nem eredetiek a komplett kerekek; a kitartó kutatásnak és csereberélésnek köszönhetően Attilának egy 1987-es SM800-as Cannondale Suntour XC9000 agyait sikerült beújítania és ugyan ebből a szettből való kantifékek teszik még csinosabbá a masinát.
Visszatérve a korhű cuccokhoz érdemes réveteg tekintettel visszagondolnunk a Deore DX hüvelykujjas váltókarokra és korukra. Ezek, illetve a SIS-váltásrendszer az akkori abszolút csúcsot jelentették, az off-road kerékpárosok leginkább vágyott felszerelésének számított. Robusztus és megbízható. A kötelezően előforduló bovdencserék pedig nagyon gyorsan és egyszerűen megoldhatóak voltak. Egyszerűen szép!
Az eredeti felszereléstől eltér a stucni is; na, nem mintha egy tíz éves klasszikus Syncros kormányszár olyan csúnyán mutatna masinán. Továbbá a markolatok, a szarvak és az Avocet nyereg is utólagos “ásatások” eredményeként kerültek a Cannondale-re. A geometria már egyértelműen “montis”; az ejtett felsőcső és a közel azonos homlokcső- és nyeregcső-szögek ha évszám szerint annyira nem is, ám technológiájában már inkább közelebb vannak napjaink kerékpárjaihoz. Tökéletesen alkalmasak mindarra, amire a jelenkor merevfarú, könnyű versenymontijai. A mountain bike történet pedig még igencsak az elején tartott…
Szöveg és képek: Tóth Zoltán
Szerk: Németh Balázs
