Az Eurobike után sem lazsáltunk, hanem – mondhatni – a szokásos brnói kiruccanáson voltunk a hétvégén, hiszen már évek óta jelen vagyunk, hogy közvetíthessünk a cseh kerékpáripar és kerékpárpiac seregszemléjéről. Idén is végigjártuk a pavilonokat, standokat. Volt hiányérzetünk és éreztünk elégedettséget is egyszerre. A válság még nem múlt el, a kereslet igazi visszaesése még csak most történt meg, ami éreztette hatását a rendezvényen. Pár jelentős cég otthon maradt, illetve a szerencsétlen módon a kiállítással egy időben rendezett másik igen népszerű kerékpáros eseményen, az ország legnagyobb maratonversenyén jelent inkább meg. Azért így is volt látnivaló…
Kezdjük mindjárt egy újítással. A szervezők az Eurobike mintájára szeretnék meghonosítani a kerékpártesztelő napot, mint a kiállítás kiegészítő rendezvényét. A kezdeti érdeklődés a fentebb említett maratonverseny miatt esett alább, így végül csak 5 cég sátrait láthattuk a kijelölt helyen. Az egyik a cseh Pell’s volt, mely az F17-re keresztelt karbon maraton fullyját is bemutatta egyelőre a sejtelmesnek ható „prototype” felirattal.
Jelen volt a Specialized, és náluk azért voltak érdeklődők is. Készültek mind kerékpárral, mind pedig emberlétszámmal, ahogy az egy komoly cégtől elvárható. Az ő várakozásaik azért talán teljesülhettek, mivel 10-ből 9 tutira az ő gépüket akarta elvinni…
Egy csudajó fitneszgép a Pell’s-től a Demon Carbon XT. Karbon váz és villa, full XT cuccos, Mavic Aksium kerekek és V-fékek. Minden adott egy hatalmas aszfaltos száguldáshoz és a megálláshoz. Ezzel aztán lehet repeszteni, főleg mivel össztömege kerek 9 kg. Ára ezekhez mérve nem is olyan vészes: kb. 360.000 forintnak megfelelő korona. Idehaza ez a kategória annyira nem terjedt még el, pedig a könnyű, jól gyorsítható, tempós haladásra csábító, és egyben kényelmes jószágoknak több téren is látom létjogosultságát: munkába járás, hétvégi hobbitekerés, illetve kifejezetten fitnesz célzatú edzés.
Mint ahogy már tavaly is írtuk, a szlovák Dema komoly lépésekkel indult meg előre. Pár éve debütáltak karbon vázas modellel, most pedig már egész komoly merevfarú és össztelós szériát képesek felmutatni! A képen az egyik középkategóriás darab látható, de higgyétek el, fullos XTR-es változat is van! Amiért ezt a képet választottam, annak az oka az, hogy ezzel illusztráljam, a cégek most már bátrabban hozzá mernek nyúlni a korábban nem olyan szívesen alkalmazott színekhez is, így például a zöldhöz. Mivel a márkának van hazai forgalmazója, így itthon is találkozhatunk majd velük.
Ismét egy Pell’s, aminek oka csupán az, hogy a nagy cseh gyártók közül kevesen voltak jelen jelentős palettával, de a Pell’s a szokásos óriásstanddal jelent meg. Külön szeretjük, ha a csilli-villi patikatisztaságú gépek mellett prezentálják azt is, milyen amikor a gépüket használják is, és egy versenyző által nyúzott – akár egyedi építésű – gépet mutatnak be. Ez itt az egyik 4X versenyzőjük – a nálunk talán kevésbé jól csengő nevű Ramona Labowková – paripája, az elején pedig még ott virít a Mont Saint-Anne-i világkupa rajtszáma. A felszerelése ma már nem számít különlegesnek, érdemes viszont egy pillantást vetni a támvilla-nyeregvázcső-felsőcső csomópontra, mert ott brutális anyagmennyiséget találunk erősítések formájában, megizmosították ezt a részt szinte minden irányból.
Ez viszont már egy különlegesebb darab az „ékszerésztől”. A stand felett a Svorada Cycle Shop felirat virított, akit talán az országúti versenysport világából ismerhetünk, és aki csak és kizárólag minőségi kerékpárokkal foglalkozik: Cannondale, Pinarello, Maverick, GT és hasonlók. Jelen Jekyllünk is egy csúcskategóriás darab SRAM XX-szel, Crank Bros gurigákkal, Thomsonnal, és a nagy kedvencemmel a Hollogram SL hajtókarral, mely a nyers CNC kinézetével és drabális merevségével nálam mindent visz. Furcsálltam viszont, hogy semmilyen feliratot nem tettek a rugóstagra, melyről közelebbi vizsgálat után megállapítást nyert, hogy csak egy dummy, azaz műanyagból forgácsolt utánzat. Vajon miért?
Egy másik szereplő a felsőházból, a Yeti. Egész konkrétan az ASR 575. Ebből a típusból sem akármelyik, hanem a cég 25. születésnapjára készült jubileumi modell. A típusnévben az 575 a rugóutat takarja, mely 5,75 inch, azaz kb. 150 mm. Az enduro gépnél hasznos alacsony átlépési magasságért piros pont jár. A cég ajánlása szerint, ha csak egyetlen montid lehet, amit szinte mindenre használnál, akkor az 575 a megoldás. Érdemes egyébként megtekinteni a cég honlapját, mert ritka az ilyen szinten feelinges megjelenés. Tükrözi a cég stílusát…
Igazi különlegesség volt ez a Santacruz Blur XC Carbon, hiszen teljesen egyedi összeállítás. A cél egyértelműen a tömegcsökkentés volt. A végeredmény 7,9 kg, ami össztelós gépnél azért nem mindennapi. Milyen alkatrészekkel érték ezt el? DT XRC100 villa, ZTR Race felnik, Schwalbe Furious Fred külsők, Hope Race X2 fékek hátul 140-es tárcsával, SramXX szett Red hátsóváltóval, fi:zi’k Antares nyereg, mindenfelé az Extralight cég kiegészítői, köztük a kéttányéros hajtómű, de még a csavarok is titánra lettek cserélve. Nem írták mennyire jött ez ki pénzben, de sejthető, hogy ennél a pontnál inkább az autóknál megszokott összeg szerepelne…
A Merida elképesztően kiszínezi az UMF gépeit jövőre. Mivel róluk részletesen beszámoltunk az Eurobike kapcsán, most csak ezt a Hardy Steel 2 fejcsövet villantanám fel. No comment…
Az XC trendekről részletesen írtam már az Eurobike-os beszámolók közt, viszont még akad pár említésre méltó megfigyelés: néhány éve a cégek nagyon belekezdtek az integrált nyeregcsöves sztoriba, viszont a megoldás hátulütője is kiderült, történetesen a nehézkes szállítás. Máris egyértelműen lecsengeni látszik a dolog, de a cégek egy része azért próbálja megtartani az „egybe nyeregcső” jelentette optikai egységet. Erre jó példa ez a Scott Scale részlet. A nyeregcső egyszerűen továbbviszi a váz mintáját, és az ultrapici „nyeregcsőbilincs” sem zavar a képbe. Messziről még akár integrált nyeregcsőnek is nézhetnénk.
Egy nagyon-nagyon okos megoldás, amit már azóta keresek, mióta elkezdték a vázakon is a direkt PM fékkonzolokat: a rögzítő csavarok nem közvetlenül a vázba csatlakoznak a menettel, hanem abba egy-egy acél stiftet tesznek, és utóbbiba mennek a csavarok. Így nem gáz, ha túlhúzod, vagy ha sokat állítgatod a fékedet. Ezt az egyszerűen nagyszerű megoldást a svájci BMC mutatta be, akik jó drága gépekkel prezentálták az alpesi ország kerékpáriparát.
A német Focus jókora standdal és palettával vonult fel. Kapkodtuk is a fejünket a fullos AM gépek, Milramos országúti csodák közt. Most mégis inkább ezt a relatíve egyszerűbb modellt választottam ki szépsége folytán, nem valamelyik hightech karbon csodát. Culebro Tria 1.0 a neve, vagyis triatlon kerékpár. Ez a speciálisan e célra kialakított geometriát, illetve az erre specializált felszerelést jelenti. Erről árulkodik az előretolt nyereg, az 53-42 fogszámú időfutam-tányéros hajtómű, a hosszútávon is kényelmes triatlon nyereg, valamint a hosszú távú versenyeken fontossá váló kényelmet némileg az aerodinamika elé is helyező könyöklő.
A cseh Remerx cég nálunk jobbára az olcsó felniiről ismert, pedig évek óta nyomulnak már felsőbb kategóriás – vagy annak szánt – komplett kerekek terén is, és bár sok megmosolyogtató terméket láttunk náluk az évek során, néha sikerül összedobniuk egész használható darabokat is. Végre kijöttek a full karbon felnire épített országúti kerekükkel, mely peremes és szingós (cseh nyelven galuska) kivitelben is elérhető. A 38 mm-es profilmagasságú szingós kivitel tömege 1415 g/pár egyenes fejű aero kialakítású, alu ötvözetből készült küllőkkel.
A fixi/single-speed őrület alól nem vonhatja ki magát senki! Még az olyan nagy múltú cégek sem, mint a Sturmey-Archer. Piacra is dobtak egy rakás egytányéros hajtókart többféle színben és tányérral. Részletes infót nem kaptunk róluk, de az áruk (11-16 ezer Ft között) alapján piacképesek lehetnek akár nálunk is.
Azt is megértük, hogy az újdonságok és finomságok már nem feltétlen a nagyhírű amerikai és európai cégek standjain rejtőznek, hanem a kis kínaiak piciny, néha csak pár négyzetméteres standjain. Itt találtam rá az Agogo márkanevet viselő lánckeréksorra, melyet egy darab alutömbből forgácsoltak ki. Tömege önmagáért beszél: 11-32-es kiosztásban 124 g! Szép színes, többféle színre eloxált változata volt kiállítva, de félek a tartósságától, és ha az egyik fokozatnál elkopnak a fogak, akkor bizony kuka az egész. Az Eurobike-on a Ceradure cégnél csodáltunk meg hasonló kialakítású sort, de ott kerámia bevonattal növelték a futásteljesítményt, és persze az árat is.
Egy másik burzsuj alkatrész: a titánlánc, kiviteltől függően akár szerény 50.000 Ft körüli áron. A tömege elég jónak tűnik: a 10 sebességes 106 szemes verzió 210 g! Ezzel a világ legkönnyebb láncaként hirdetik. A gyártó 6000-8000 km-es futásteljesítményt ad meg hozzá, ami átlagos használat mellett közepesen jónak mondható, emellett pedig kiemelik még a csendes futását. Ezt viszont így ránézésre elég nehéz ellenőrizni.
Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem kezd herótom lenni a felfújt divatőrületektől. Kezdetben voltak Swarovsky kristályok az ékszerekben, aztán a ruhákon, nem sokkal később pedig már az autó enteriőrökben is megjelentek, hogy aztán minden lehetséges elképzelhető és nem elképzelhető helyen megjelenve meghódítsák az olcsó csillogásra vágyók pénztárcáját. A Swarovsky kristályokkal kirakott tehénszobron még valahogy csak-csak túltettem magam, az ilyennel díszített kerékpárnál már feltettem a kérdést, hogy van-e értelme, de a Swarovsky kristály berakású szelepsapkánál már tényleg elszakadt a cérna! Kicsit olyan, mint a Suzukikra szerelt műstricis forgó shurikencsillagos dísztárcsa…
Valódibb értéket képvisel a kétszeres Giro győztes Gilberto Simoni, aki a Wilier standon osztogatott autógrammot a végül elég szép hosszú sorban várakozóknak. A kiállítás vendége volt egyébként – bár vele nem sikerült összefutnunk – a nemrég világbajnokságot nyert meridás José Antonio Hermida is.
A jókora Specialized standon biztosítottak helyet a BodyGeometry Fit program bemutatójának is. Ez ugye a kerékpárok professzionális ergonómiai beállítását jelenti. Nem tudni, vajon maga a bemutató, vagy az annak alanyául választott hölgy vonzotta-e ennyire a nagyérdeműt, de nem kellett kötéllel fogni az érdeklődőket. A programot egyébként a cég meghívásából volt szerencsénk kipróbálni, és azt kell mondjam, nem hülyeség. A versenyzést, edzést komolyan gondolóknak igen hasznos lehet. Nem csak Speciseknek!
Az Owleye villogók és lámpák napelemmel üzemelnek, többféle kivitelben és számos színben kínálják őket. A képen felül sorakozó kis villogók az alul látható, a kormányra külön felrögzíthető napelemmel tölthetők. Praktikus megoldás, bár a fenti modellek nekem a 70-es évekbeli csehszlovák designt idézik.
Bandi boldogan virít a Yakkay fejvédőben, mely a látszat ellenére egy teljes értékű bukó, csak hétköznapi fejfedővel álcázták azok számára, akiknek a normál sisakot túlzottan sportosnak találják.
Itt látható a kínálat. Csíkos, pöttyös, egyszínű, fekete, szürke, vagy színes, a Yakkay sokféle kalapot kínál a nyugis tempóban tekerőknek, mert a kialakításukból eredően szellőzőnyílás elég kevés akad. Tetszik viszont a cég szlogenje: „Brainwear for smart people”.
A kiállítás egyik fő attrakciója idén is az elektromos bringák tesztelése volt. Egy tesztpályát építettek, mely a pavilonban és azon kívül is húzódott, még egy kis emelkedőt is tettek bele, hogy a tesztelők figyelmét biztosan ne kerülje el semmilyen hasznos tulajdonsága sem e gépeknek. Úgy látszik, nagyon bíznak ebben a piacban a gyártók, mert sorra jelennek meg a cégek az elektromos rásegítésű típusaikkal. Köztük volt idén a magyar Gepida is, melyet a Yamaha nyomatékérzékelős rendszerével szereltek fel. Jó pár típus kipróbálása után úgy éreztük, hogy ez sokkal jobb, mint a legtöbb cég által alkalmazott pedálfordulatszám érzékelős rendszer. Előbbi sokkal egyenletesebben adja rá a hajtóerőt, míg utóbbi a beállított fordulatszámnál ránt egy nagyot. Most már dizájnban is rákapcsolnak a cégek, sok bringát e rendszer köré terveznek, így a gépre ránézve nincs olyan „ezt is, azt is ráaggatták” érzésünk. A stand személyzete készségesen segít eligazodni a vezérlőkonzol és a használat nem túl mély rejtelmeiben.
Ki mondta, hogy egy pedelec nem lehet stílusos? Ez itt a Gepida Nedao Cruiser „bedrótozott” verziója. Ennél a megoldásnál a rendszer mindegyik elemét a középrésznél helyezték el.
Általában jellemző, hogy ha már egy bringa úgyis kellően drága az elektromos komponensek miatt, akkor a kiegészítőkön sem spórolnak. Általában nagyon igényes világítással voltak felszerelve. Az integráció jegyében íme egy tetszetősebb villa-lámpa-macskaszem kombináció, mely egy Gazelle gépen figyelt. A gépek egyetlen hátulütője az áruk, hiszen egy minőségi e-bike általában egyelőre 500-600 ezer forintnál kezdődik. Reméljük, lejjebb megy ez idővel, és újabb lendületet adnak a városi közlekedés két kerékre történő terelésében! Az erőnlét már nem kifogás többé!
Szöveg és fotó: gg