Ritkán találkozhatunk Ofmega szettel szerelt országúti kerékpárral, hiszen kevesen választanának ismeretlenül csengő, olasz harmadvonalbeli alkatrészt egy patinás kerékpár restaurálásához. Viszont abban talán sokan egyetértenénk, hogy a legoptimálisabb az lenne, ha minden említésre érdemes gyártóval foglalkoznánk egy-egy szett erejéig, stílusosan egy régi acélvázra szerelve, így megismerve annak erényeit és hibáit.
A technikai részletekről a Bianchi Record 843 esetében csak széljegyzetként beszélhetünk. Nem túlzó a megállapítás, hogy a hetvenes években érezhette magát a kerékpáros, aki ezt a felszereltséget választotta Bianchijára. A legendás gyártó a saját névvel jegyzett Columbus Formula Two csövekből készült vázát már jó néhány „Rekord” változaton használta, nálam a 905, 915 és 920 típusok fordultak meg, és mindössze a geometria és a villa jelentette a különbséget.
A cikkben szereplő Rekord 843-as meredek villaszöggel került forrasztásra, és talán a felszereltség is a kényelmes, de legfőképpen olcsó végtermék elérése miatt lett kissé kőkorszaki, mégis jó minőségű, megbízható… és legfőképpen olasz. A feltűnő kék fényezés gyárilag is így mutatott, sajnos a múltban valaki az eredetitől nagyon elütő javítószínt használt a kisebb-nagyobb karcok eltüntetésére, ezért döntöttem a teljes felújítás mellett. A mai technikai feltételek mellett nem nehéz reprodukálni a gyári színt, ugyanez a helyzet a matricákkal is, szerencsére a profi szakemberek itthon is adottak, így ezekért sem „kell a szomszédba menni…”.
Sokan tartanak a homokszórástól a vékony falvastagságok miatt, nekik alternatív megoldásként a gyönggyel való festékeltávolítás lehet szimpatikus. Véleményem szerint csak szemcsemérettől, illetve a kivitelező hozzáértésétől függ az eredmény, ezt tehát meghagyom a szakembereknek, a most látható munka nekem bőven megfelel. Ezt a műveletet egy rozsdagátló alapozás, vékony szórógitt használata, majd a metálkék szín felvitele, végül a lakkozás követte, amely kellő száradás után keményebb, ellenállóbb felületet eredményezett, mint a színterezés, ennek megfelelően nagyobb anyagvastagság mellett jobb minőségű hatást kelt.
Az előző tulaj határozottan állította, hogy a városi kormány a német kerékpárboltban került felszerelésre, ami nehezen hihető a Modolo Corsa versenyfékkarok láttán, de végül az eredeti Bianchi gravírozású stucni meggyőzött az eladó igazáról: a megszokott 26,0 mm-es kormány átmérő helyett ez a városiakra jellemző 25.4 mm volt a gépen. Ezeket pótolandó, egy hetvenes évek végéről származó Campione de Mondo CX-ből bontott 3t Record stucni/3t Mod. Grand Prix kormány kombinációra esett a választás, így az eredetiség alig csorbult. A szürkés bevonatú Ofmega komponensek és a repedezett fékkargumik színéből indultam ki, a felújítás során konzekvensen ezeket követtem végig, utóbbiakból sikerült újakat szereznem a tengeren túlról, az Ofmega Master szett pedig eredetileg is hiánytalanul megtalálható volt a bringán.
Az első kerék a múltban cserélve lett, így bontott agyak után kellett néznem, s mivel esélytelennek tűnt párt találni a Campagnolo Omega Strada Hardox hátsó felnihez passzolót, a nulláról kezdhettem a kerékszett megépítését. Így viszont lehetőség nyílt a sötét színek szélesebb körű használatára, folytatva a fentebb megkezdett irányt a küllőkkel, illetve a nehéz, de cserébe erős Gipiemme 28 mm profilmagasságú felnikkel, így törekedve az olasz vérvonal megtartására. A harmóniát a Continental köpenyek garantálják, összhangban a fekete Ambrosio Ribbon kormánybetekerő szalaggal és a patinásan kopott San Marco nyereggel. A fékekkel kapcsolatban módosításra kényszerültem, eredetileg Modolo Start féktestek teljesítettek szolgálatot a bringán, ezeket inkább egy kicsit idősebb, de színben és színvonalban inkább passzoló Modolo Race-re cseréltem, és a színterezett pofák tanulsága szerint egyenesen az 1983-as világbajnok produktumot tisztelhetjük bennük.
Az Ofmega „Master” fantázianevű családja nem lett volna teljes a pedálok nélkül, így ezt is a legnagyobb aukciós oldal segítségével kellett beszereznem, majd némi felújítás és karbantartás után beállhatott a 36 furatos agyszett, az olasz menetes középrész, a Bianchi felirattal fémjelzett hajtómű, a váltószett – végül, de nem utolsósorban – a csodaszép acél kormánycsapágy. A klipsz és klipszíj terén is a szín volt a legfontosabb szempont: az előbbi egy kényelmes, „montis” Christophe, utóbbi egy ma is kapható klasszikus bőr darab ugyanezen gyártótól.
A számtalan profi olasz és japán alkatrészcsalád után egy Ofmega szett akár felüdülés is lehet, és aki egy ilyen jellegű felújításra adja a fejét, garantáltan nem fog csalódni: annyit nyújt, amennyit a maga korában elvártak tőle, és bár komoly történelmet nem tudhat magáénak, létjogosultságát nehéz lenne vitatni. És amit biztosan elmondható: a tartós használat után a megmutatta, hogy pontosan olyan szinten működik, amilyen a megjelenése…
Szöveg: Zatykó Péter
Fotó: Rovó István Photography
