Beteljesült dán álom, sík országból érkezett a hegyek királya – ilyen volt a 109. Tour de France
A világ legnagyobb hagyományokkal rendelkező, és méltán leghíresebb kerékpárversenye újfent Dániából indult el háromhetes útjára július elsején. Ezzel a Tour de France tökéletesen illeszkedett a Grand Tourok sorába, a budapesti Giro-, és az utrechti Vuelta-rajt közé ékelődve. És hogy is végződhetett volna szebben ez a három hét, ha nem úgy, hogy a sárga trikó egy szőke dán srác vállain pihen meg örökre?
Az idei Tour megannyi feledhetetlen, sporttörténelmi pillanatot, emléket tartogatott számunkra, talán többet is, mint vártuk. A Grand Départ visszatérő vendég volt a skandináv államban, 2012-ben ugyanis már egyszer otthont adtak a dánok a Francia Körverseny nyitányának. A nagyközönségnek ezúttal sem kellett csalódnia, százezrek várták az utak mellett kedvenceiket, akik között 9 hazai versenyző is akadt. Köztük az a Jonas Vingegaard, akinek ez a három hét örökre megváltoztatta karrierjét.
Dániában megőrülnek a kerékpárért: ismét tömegek várták a Tour mezőnyét az utak mellett. Fotó: A.S.O.
A 25 éves srácról a verseny közben derült ki, hogy egészen 2018-ig Hanstholmban, egy halfeldolgozóban tengette mindennapjait – legalábbis azoknak volt ez újdonság, akik nem követték karrierjét, de ez nem is csoda, hiszen nem tartozott a legismertebb kerekesek közé. (Az idei versenyre sem kapitányként, hanem segítőként hozták, Primoz Roglicsot kellett támogatnia. Egészen addig, amíg a szlovén ki nem szállt a versenyből.) A kést azonban idővel felváltotta a kerékpár, miután 2019-ben leigazolta a Jumbo-Visma, ezzel pedig Vingegaard megérkezett a World Tour világába. A sokévi munkának már a Tour előtt is voltak eredményei (szakaszgyőzelem a Lengyel Körön, vagy a Dauphinén), igazán azonban most térült meg a sok befektetett energia. Mondjuk ki: Vingegaard személyében igazi nagy halra akadtak a hollandok!
Mindenki más pedig ellenfélre. Leginkább az a Tadej Pogačar, aki azért (is) hagyta ki az idei Girót, hogy jobban rá tudjon fókuszálni fő versenyére, a Tourra. Az elmúlt két kiírás győztese mögött parádés idény és csapat van, így jogosan ébredhetett minden nap egy harmadik Tour-elsőség képével a szlovén csodagyerek. A fogadóirodák is Pogačarra tették tippjeiket, ahogy a szakértők is, sokan kételkedtek benne, ki az, aki egyáltalán odaférhet a csillag közelébe? Az biztos, hogy nem sokan. És tényleg nem: mindössze egy kerékpáros volt erre képes, ő azonban nem csak megközelítette az UAE kapitányát, hanem bukása után illedelmesen megvárta, lepacsizott vele, majd kilépett az árnyékából, és elvette tőle a sárga trikót. Örökre.
Az a bizonyos kézfogó – Vingegaard sportemberi nagysága teljesítményével vetekszik. Fotó: Eurosport
Az idei verseny természetesen nem csak Vingegaard és Pogačar vetélkedéséről marad örökre emlékezetes. Idén is akadtak sajnos csúnya bukások (akár egy belógó néző, egy szabadon engedett kutya, vagy egy figyelmetlen közvetítő-motoros miatt), a covid pedig minden szakasz előtt a kaszás rémképében jelent meg a versenyzők napi tesztelése során, nem kevés áldozatot szedve, emellett a rekkenő hőség is rendesen nyirbálta a mezőnyt. Mint emlékezetes, egy ponton az is szóba került, hogy törölnek, vagy lerövidítenek egyes szakaszokat, ezzel is segítve a kerékpárosokat.
Erre végül nem került sor (hála Istennek), de tény, hogy el kell gondolkozni a verseny jövőjét illetően. Franciaországban nyáron egyre melegebb lesz, a versenyzők pedig nem gépek, és nagy kérdés, hol helyezkedik el teljesítményüknek, tűrőképességüknek a határa. Merthogy a teljesítményhez megfelelő körülmények, emberek kellenek, amelyek most úgy-ahogy rendelkezésre álltak. Ahogy az a hivatalos statisztikákból is kiderül: az idei volt a körverseny történelmének a leggyorsabb három hete, több, mint 42 kilométer per órás átlaggal repesztettek végig a versenyzők a 3300 kilométeren, a győztes idő pedig bőven 80 óra alatt volt! Lehet-e ezt még fokozni?
A várva várt kép a napraforgótáblával – a hőség egyre nagyobb problémát fog jelenteni a későbbiekben. Fotó. A.S.O.
Az idei Tourt korábban elképzelhetetlen Jumbo-dominancia jellemezte. A holland istálló brutálerős sorral – amelynek Valter Ati személyében sajtóhírek szerint újabb tagja lehet, de ebbe egyelőre bele se merünk gondolni – érkezett a versenyre, és a négyből a legfontosabb három trikóval térhet haza. A negyediket, a legjobb fiatalnak járó fehéret is csak azért nem vehette fel Vingegaard, mert épphogy kicsúszott a 25 év alattiak kategóriájából. A pontversenyt az a Wout van Aert nyerte, akinek idénről csak jó eredményei vannak, a zöld trikó pedig mindennek a betetőzését jelentheti. A belga versenyző nyert két szakaszt és egy időfutamot, felvehette a sárga trikót is, ráadásul Vingegaard sikerében is tetemes részt vállalt.
Segítőként érkezett, de emellett saját imidzsét is építette – Wout van Aert megmutatta, miért szeretik őt annyian. Fotó: A.S.O.
A Jumbo sokéves munkája beérett. Verseny közben is többször esett szó a magaslati edzőtáborokról, saját szakácsokról és étrendről, a szélcsatornáról, az aerodinamika tökélyre fejlesztéséről, nemhiába: a munka nagyon is megérte, és bár a gyümölcsöt végül nem Roglič szedte le, hanem Dánia üdvöskéje, ez legyen a hollandok legkisebb problémája. Amiatt már inkább főhet a fejük, hogy milyen állapotban lesz Roglič a Vuelta rajtára, mert könnyen meglehet, hogy a szlovén uralomnak nem csak a francia, de a spanyol körverseny is búcsút int egy időre. Hogy mi lesz Pogačarral és az UAE-vel, az majd kiderül, de az ebből a Tourból is látszott: minél magasabbra jut valaki, annál többen akarják a vesztét. Merthogy a legtöbb csapat burkolt szándéka nem is feltétlenül a sárga trikó, hanem a szlovén kerekes legyőzése volt, ami lassan ugyanakkora dolognak számít. Az más kérdés, hogy a kettő most együtt járt.
Roglič nélkül, Vingegaard-ral az élen- a Jumbo megcsinálta! Fotó: A.S.O.
