Ennyi defektet, mint amióta itt kint vagyok egész szezonban nem kaptam, beleértve az edzéseket is. Remélem a légtér elhagyásával majd ezeket is el fogom hagyni! Panaszra azért nem lehet okom, mert így is bejöttem a 3. helyre a SoCalCross Prestige Series, San Marcos-i (CA, USA) futamán, ráadásul jó erőben is éreztem magam.
Szerencsére ez elvileg látszik is, mivel verseny után odajött a Felt főnöke és csak ennyit mondott: „Hey Barbara, impressive race, great job how you closed the gap. Sad, that you are not american, i would take you to my team, but if you will come one time to the states you’ll have a team!” (vagyis nagyon szívesen látnák Barbit bármikor a Felt csapatában – aszerk.) Annyira meg voltam lepve, hogy csak egy „Thanks a lot!”-ot tudtam kinyögni, még életemben nem beszéltem az emberrel, nem is ismerem. Sokat nem beszélgettünk, mert mennie kellett, pont beérkezett az elit férfi győztes embere, minden esetre jól esett.
Benkó Barbara
Ma kicsit szerencsétlenebb voltam a defekttel, mert pont a technikai zóna után kaptam, így egy komplett kört kellett felnin mennem és futnom, ráadásul most meg rövidebb volt a verseny, ha még egy körünk van szerintem a 2. hely meglett volna. Mindegy, edzésnek ez is tökéletes volt és kaptam egy visszaigazolást, hogy nem járok rossz úton, a leggyorsabb kör a lányok között így is az enyém lett.
A pálya tetszett nekem, volt benne pár montis rész, bár tény, hogy sok volt a sík is és relatíve hosszúnak is számított a cyclocross pályákhoz képest. Egy egyetemi sportpálya és környéke adott otthont a rendezvénynek; csak így kívülről nézve az épületet és a létesítményeket kicsit más, mint otthon, de azt hiszem, bármelyik európai intézmény megirigyelhetné. És ez csak egy a sok közül…
Most nem volt az a több száz fős versenyzői létszám, mint szokott, mivel ugye itt is, mint Magyarországon kívül mindenhol, most rendezték a Nemzeti Bajnokságot, bár közel 300 induló azért most is összejött. Igaz, sokan nem mentek innen, mivel északon Wisconsin államban, Madison-ban tartották és az ide egyrészt nagyon messze van, nagyok a költségek, ráadásul rendkívül hideg és sár van, amihez az itteniek nincsenek szokva, így sokan kihagyták az esélytelenség miatt. Hát igen, itt kicsit mások a távolságok és a költségek egy-egy nemzeti versenyre, sokszor csak repülős a túra, mondjuk, ahol csak 7 órát országon belül repül az ember ott az autó fel sem merül. A kemény mag tehát maradt itt és nem hagyta veszni a pontjait a sorozatban.
Nekem is úgy volt, hogy már hét közepén hazamegyek, hogy indulhassak a Bajnokságon, de szerencsére rákérdeztem a Szövetségnél mielőtt kijöttünk, hogy biztos január 8. lesz-e a Bajnokság, ahogy az UCI szerint kéne, de már akkor szóltak, hogy bár nem biztos, de valószínűleg nálunk már decemberben meg lesz tartva. Ami így is lett, úgyhogy nem bíztam a véletlenre és inkább nem is számoltam a januári Bajnoksággal, bár kicsit sajnálom, hogy küzdés nélkül került le rólam a bajnoki mez, de azt hiszem meg lesz ennek az előnye is! Az időjárással eddig nagy szerencsénk volt, a héten mondjuk rendkívüli idő volt és melegrekordok dőltek meg, de ezt mi nem sajnáljuk.:)
Jövő héttől elvileg ide is visszatér a „tél.” Még egy versenyt tervezek, de jövő hétre egy kritérium a terv, a cyclocrosst most hagyom, bár lenne az is, de így legalább Krisztián is tud versenyezni. Aztán kis pihenő és hamarosan meg is kezdődik számomra a MTB szezon, de az már Európában. Úgyhogy jövő vasárnap lehet szurkolni, remélem országúton is tudok haladni majd az itteniekkel!
Barbi naplója: http://benko.blogger.hu/
