Londoni mountain bike olimpikonunk, Benkó Barbara női válogatottunk színeiben az országúti kerékpársportban tett kirándulást, s lányaink közül a legjobb eredménnyel zárta a csehországi Gracia Orlova UCI-kategóriás versenyt.
Benkó Barbara
Ahogy az első napot követően beszámoltunk róla, az április 30. és május 3. között zajló, 29. alkalommal megrendezett Gracia Orlova viadalon Al Saidi Leila, Benkó Barbara, Király Mónika, Kormos Veronika, Mester Dóra és Szurominé Pulsfort Diána indultak. A zárónapon Szurominé Pulsfort Diána érte el a legjobb magyar helyezést, a győztes Elize Delzenne és szökevénytársa, Lara Vieceli mögött érkező 37 fő csoportban jött be a 22. helyen, 16 mp hátránnyal. Mögöttük Benkó Barbara a következő 35 fős csoport élén futott be a 40. helyen 27 mp hátránnyal, míg Király Mónika a 78. lett 43 mp különbséggel. Összetettben a fehérorosz Alena Amialiusik nyert (Velocio-SRAM) csapattársa, a német Trixi Worrack előtt, a magyarok közül Barbi az 56. helyen végzett 15:30 perc hátránnyal, Király Mónika a 69. lett (17:42 p. h.), Dia 77. (19:40 p. h.), a többiek nem fejezték be a versenyt. Barbit az ötnapos viadalról és egyéb aktualitásokról kérdeztük:
Bikemag: Hogyan jött a képbe az országúti többnapos?
Benkó Barbara: Király Móni keresett meg, hogy sikerült meghívót szerezni erre a versenyre a magyar válogatottnak és lenne-e kedvem menni. Kedvem volt, mindig is szerettem volna kipróbálni magam országúton, az időpont tökéletes volt, üres versenyhétvége és a Világkupa-felkészülés finise, kiváló edzés lehetőség, de ez nem csak az én döntésem. Még aznap beszéltem edzőimmel, nekik is tetszett az ötlet, sőt, erősen támogatták. Tudtam, hogy a nehezebb eset a csapat lesz, de ott is átment, úgyhogy másnap igent is mondtam.
Bikemag: Mennyire vagy elégedett az eredményekkel és mennyire a formával?
Benkó Barbara: Az eredménnyel nem annyira, a formával igen. Számszakilag semmi maradandót nem alkottam, sokszor ott voltam a spiccen, megvolt az erő, de talán tapasztalatlanságomnak is köszönhetően valahogy sosem jött össze a jó eredmény. Rengeteget kell még tanulnom, fejlődnöm országúton, megismerni a szakágat, de annak örülök, hogy az kiderült, hogy a formám jó. Jó úton haladunk és nem vagyok nagyon lemaradva az országúti élmezőnytől, és ha kell, igenis oda tudom tenni magam.
Bikemag: Hogy érezted magad a mezőnyben, terveztek-e még komolyabb országúti versenyeket?
Benkó Barbara: Kimondottan jól éreztem magam és jól is esett, hogy mondták a lányok, hogy mennyire jól helyezkedek, megyek a mezőny elején, hogyan csinálom és milyen erős vagyok… Azt azért láttam, hogy nem vagyok még elég agresszív, sokszor azért maradtam le a hajrákról, mert kiraktak, fellöktek és bizony követtem el helyezkedési hibákat, de szerintem némi rutinnal ez is tanulható. A záró szakaszt nagyon sajnálom, top 10-ben jöttem volna, ha elég agresszív vagyok és nem hagyom magam kirakni az utolsó kanyarban. Persze nincs olyan, hogy mi lett volna ha. Sokat tanultam, legközelebb már engem sem érdekel, bár így egy bukást kerültem el, annyit meg nem ért nekem, hogy összetörjem magam.
Olaszokkal voltunk egy szálláson és a csapatfőnök meghívta a válogatottat szeptemberben a toszkán női körre. Pont a monti vb utáni héten. Nagyon mennék, de ezt még a csapattal egyeztetni kell, meg nem tudom addig hogy alakul a válogatott, ez még csak egy felvetés, semmi konkrét. Ezen kívül nem tervezek semmi komoly UCI-versenyt, de ez tetszett nagyon, szívesen mennék máskor is!
Bikemag: Elgondolkoztál azon, hogy mire vihetnéd országúton?
Benkó Barbara: Érdekes, de igen. Nekem mindig is tetszett ez a szakág, szívesen indulnék többször is hasonló versenyeken egy évben, de a monti azért mindig nr. 1 marad, meg hát a csapatom is nyilván ezt várja és én is jobban szeretem. Az meg szerintem tényleg csak a világ elejének megoldható, hogy itt is-ott is induljon egy évben és azt magas szinten űzze, de ki tudja, egyszer talán én is közéjük fogok tartozni… A cél mindenképpen ez! Mindenesetre, ha lenne lehetőségem többször is tennék kirándulásokat ebbe a szakágba és szívesen kipróbálnám magam más versenyeken is.
Bikemag: Mik voltak a legfőbb tanulságok a versenyen?
Benkó Barbara: Rengeteget tanultam. Minden nap beszéltem az edzőmmel és megbeszéltük mit rontottam el, mi volt jó, hogy éreztem magam. Úgy érzem, sok versennyel lehet még több tapasztalatot szerezni, ez a rutin nyilván hiányzik nekem. Második szakaszon teljesen elfagytam lefelé a nagy hegyről, pedig felértem az első csoporttal. Rosszul is öltöztem, nem tekertem lefelé, pedig az egyik leggyorsabb lejtőző voltam, arra kicsit büszke is voltam. 3 fok, szitáló eső-hó volt 1200 méteren. A hegy aljában megálltak a lábaim, önmagamról is leszakadtam, majd egy olyan csoporttal fejeztem be a szakaszt, ahol az egyik legerősebb voltam és senki nem akart menni, így akkora hátrányt szedtünk össze, hogy rossz volt megnézni az eredmény listát, főleg annak tudatában, hogy ennél sokkal több volt bennem. Időfutamon ennyit tudok, nem az én számom, ráadásul most ültem először a kölcsön bringán, gyakorlatilag sosem mentem még ilyen versenyt. A többi szakasszal nem vagyok annyira elégedetlen, a zárószakasszal, mint már mondtam, de sokkal-sokkal agresszívebbnek kell lennem és meg kell tanulnom helyezkedni. Egyébként félelmetes mennyi bukás volt és milyen kamikaze módon közlekedik néhány lány, eszméletlen… Örülök. hogy ép bőrrel megúsztam, sokszor csak egy hajszálon múlott.
Bikemag: Hogy állsz most a legfontosabb idei célok fényében? Lassan kezdődnek a világkupák és a legnagyobb versenyek…
Benkó Barbara: Nem is lassan, hanem gyorsan, Nové Mesto már az ajtóban. Eddig szerintem remekül haladtam az edzésekkel, biztosan sokat dobott rajtam ez a verseny is, főleg gyorsaságban, nagyon remélem, hogy ki fog jönni a sok munka amit a télen és idáig elvégeztem és minden a terv szerint alakul. Már nagyon várom a cseh világkupa-nyitányt. Addig is folytatom az edzéseket és amennyire csak lehet az egyetemi dolgaim elé helyezni a felkészülést.
Bikemag: Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk Nové Mesto-ban!
.
