Ahogy érdemes megtalálni a lábra legjobban illő cipőt, a legkényelmesebb szabású farmert, a zavartalan alvást biztosító ágymatracot, nem felesleges azzal sem kísérletezni, hogy milyen kerékpáron kerekezhetünk a legboldogabban! Természetesen a kérdés nem ilyen egyszerű, mert más-más terepre eltérő bringa az ideális, de ha valamiért csak egy lehet, az milyen legyen?
Az ideális bicaj kérdésköre nem egyszerű – és nagyban függ attól, hogy a kerékpározás milyen szerepet játszik életünkben. Ha úgymond szenvedélybetegek vagyunk ezen a téren, akkor a határ a csillagos ég – mind a kerékpár értéke, mind számának tekintetében. Ha leginkább közlekedésre használjuk a drótszamarat, akkor általában a pragmatikus szemlélet dominál – azaz megbízható legyen, és ne kerüljön sokba a fenntartása. A hétvégi bringás pedig a pénztárca vastagsága alapján szokott választani – ideális esetben a felhasználás stimmel, persze bele kell kalkulálni, hogy a kerékpározási szokások még rugalmasak, így idővel, igény szerint a kerékpározás válfaja is változhat.
Ő minden bizonnyal megtalálta az ideális kerépárt!
Eme igencsak leegyszerűsített modell tükrében már látható, hogy a címben szereplő cél csakis kellő tapasztalattal, hosszas elmélkedéssel közelíthető meg. És az sem biztos, hogy valaha el is érhető, mivel mi magunk is folyamatosan változunk, és egyes kerékpárosokat pont ez a fejlődési ív motivál, ez tüzeli a kerékpár iránti szeretetét. Így inkább nézzük azt, hogy az adott életszakaszunkban milyen gép lenne az, amit szívesen használnánk nap mint nap, egész éven át!
A kép alapján ő is!
Ha mindenképpen ragaszkodunk ahhoz, hogy változatos terepviszonyok közt kerekezhessünk, akkor egy MTB- vagy trekking-, esetleg ciklokrossz-jellegű gép lesz a befutó: bármelyikkel lehet mind terepen, mind aszfalton hatékonyan haladni, legfeljebb a gumit (kereket) érdemes az úti cél szerint cserélni. Ha majdnem kizárólag szilárd burkolaton vezet utunk, akkor egy országúti vagy fitnesz/városi/túra gép lesz a befutó. A dózerút-kompatibilitást a gumi megfelelő megválasztásával biztosíthatjuk, de a vadregényes terepviszonyokról sajnos le kell mondanunk. Ellenben aszfalton gyorsan, hatékonyan, kényelmesen tekerhetünk.
Ha a géptípus már valamelyest kirajzolódott, a gumiválasztás fontosságát is megértettük (ezek szerintem a legfontosabb feltételei az ideális bicaj megtalálásának), akkor jöhetnek a részletkérdések, melyben könnyű elveszni. Ilyen például a kormánytípus, az áttételezés, a felfüggesztés vagy akár a fékrendszer dilemmája. Egy montis számára a vízválasztó az össztelós, merevfarú, esetleg merevvillás felállás közti vacilálás, vagy a tárcsafék vs. abroncsfék döntés. Az áttételezés terepen nem annyira kabinetkérdés, mivel annak egyértelműen szélesnek kell lenni (kivételt képeznek ez alól az egysebikhez ragaszkodók), ellenben az aszfaltot előnybe részesítők számára ez leginkább erőnléti/kényelmi kérdés. A kormány ugyancsak az aszfaltosok dilemmája: egyesek az országúti, esetleg az időfutamokon használt típusokra esküsznek, mások az egyenes kormányban látnak több fantáziát… és mindkét tábor nyomós érveket tud felvonultatni döntése mellett.
A nagy túrákhoz valóban személyre szabott gépre van szükség!
A versenyzők nem szoktak megelgedni a félmegoldásokkal...
A technikai részletekbe most nem megyünk bele (ezt majd a Tech rovatba előbb vagy utóbb úgyis megtesszük), de a sok variáció közül biztos van egy, amelyik több előnyt nyújt, mint amennyi hátránnyal jár,kényelmesebb, sokoldalúbb, fürgébb vagy éppen strapabíróbb. Ha megvan az a gép, amely tényleg nekünk való, akkor jöhet a pontos beállítás, és már semmi nem ment meg attól, hogy beleszeressünk, amikor csak mód van rá, nyergébe pattanjunk!
Szöveg: BikeMag
Képek: BikeMag
