Volt egy időszak az össztelós gépek törzsfejlődésében, amikor egészen sok cég gondolta úgy, hogy a Softail rugózási rendszer lesz a szent grál. Aztán mégsem így lett…
Forgáspont nélküli, vagy lehetőleg minél kevesebb forgásponttal, és közvetlen nyomású rugóstaggal megvalósított felfüggesztési rendszer, mely kb. 30-50 mm extra rugóutat biztosít a hátsó keréknek. Nagyjából így lehetne definiálni a Softail rugózást. Annak idején azért találták ki, mert egyszerű. Könnyű megépíteni, alig kell hozzá extra anyag, ebből kifolyólag a tömeg is egészen baráti. Nem nagyon van benne szinte semmi, ami elromolhatna. Magyarán: egyszerű, mint a sárga tányér. Persze vannak igen komoly cégek, akik próbálták kihozni belőle a maximumot. Elég csak a Moots Ybb-re, a Morati 1,2-re, vagy a Cannondale Scalpel-re gondolni.
Aztán valahogy mégsem aratott akkora átütő sikert, mint amit vártak tőle. Jöjjenek a hibái: A 30-50 mm-nyi rugóutat gyorsan „kinőtte” mindenki. Kicsivel tényleg nagyobb komfortot nyújtott, de talán nem annyival, mint amennyivel többe került egy normál merev vázhoz képest. Tömeg tekintetében nem volt rossz, de azért lehet nála jelentősen könnyebbeket létrehozni. Szintén nagy gond, hogy nem lehet Softail-ből teljes vázméret skálát létrehozni. Egyszerűen ez a forma, csak a nagyobb vázméretekben tud kulturáltan kinézni, a kisebb méretekben borzasztóan bután fest. Az is gáz, hogy speciális rugóstagot igényel, ami ritka, ezáltal drága, és melynek egyik fele többnyire fixen rögzítve van a vázhoz. A legnagyobb probléma, hogy a hátsó keréknél borzasztóan nehéz „beosztani” azt a pirinyó 30 mm-nyi rugóutat. Könnyen is induljon meg, de ne is legyen túl puha, de ne is koppanjon fel a végén…. Jó ha 15-20 mm marad a használható (érezhető) tartományon belül. Szóval nem annyira fenékig tejfel a Softail-esek élete sem.
Ennek ellenére a Gebla kitart. Pedig a gépeik továbbra sem szépek. Főleg ezekkel a szögben tört, majd ferdén összehegesztett csövekkel. Terhelés eloszlás szempontjából sem túl szerencsés ez a felállás. Az első háromszög alu, míg a gép hátulja Cro-Mo. Hajlítás semmi, csak szögben összehegesztett csövek. E megoldás bizony nem a hosszú élet záloga. Talán beláthatta ezt egy idő után a Gebla is, mivel az újabb vázaikon már az ehhez a géphez hasonló cső kapcsolódási felületek vannak, melyek sokkal inkább bizalom gerjesztők, mint a korábbi megoldások: http://www.gebla.de/Rahmen/020/index2Rahmen.html
Annak ellenére, hogy a gyártó internetes oldalát szerintem az első világháború környékén faraghatták, kőbaltával, mégis van rajta egy két szép gép, melyeket érdemes megszemlélni:
http://www.gebla.de/Rahmen/index1.html
Kiveszni nem fog ez a rugózási rendszer, de valószínűleg egy össztelós túra gépen – a megrázó aszfalt élmények csökkentésére- sokkal jobb helye van, és életképesebb elképzelés, mint a montikon, melyeken eredetileg megszületett.
Szerző és fotók: Ardó Tamás
Erről a témáról itt a bikepro.hu –n is olvashatsz: https://bikepro.hu/atom_blog/Gebla__A_Softail-ek_utolso_mohikanja
