Angelo Zomegnan, akit legtöbben a Giro d’Italia korábbi főszervezőjeként ismerünk, A Central European Tour sajtótájékoztatójára érkezett hazánkba, azonban – ahogy az olasz szakemberrel készített interjúnkból is kiderül – sokkal többről lehet itt szó, mint egy nemzetközi kerékpárversenyhez nyújtott segítő tanácsokról…
Angelo Zomegnan sportújságíróként kezdte pályafutását, az olasz sportnapilaphoz, a Gazzetta dello Sporthoz 1979-ben került. 2004-től 2011-ig a Giro d’Italia főszervezője volt, a továbbiakban pedig nem csak kerékpározásban érdekelt sportmarketing tanácsadó céget vezet, a Girót szervező RCS-sel együttműködésben. Az idei firenzei országúti világbajnokság rendezését is ő irányítja. Emellett az egyik olasz ProTour csapat és kerékpárszponzora PR tevékenységét is nagyban segíti tanácsadói szinten.
Talán olvasóink közül is a legkevesebben tippelnének arra, hogy a fentiek közül a „sportmarketing tanácsadás” képezte beszélgetésünk legérdekesebb részét, pedig becsületesen rákérdeztem az aktuális doppingtémákra is. Az interjút azonban természetesen a Central European Tour-ral kapcsolatosan kezdtük:
Bikemag: Miben tud ön hozzájárulni a Central European Tour sikerességéhez, mi a célja Magyarországra látogatásának?
Angelo Zomegnan: Nos kezdjük az elején. Az egy dolog, hogy a versenyszervezői tapasztalatommal, tanácsaimmal tudom segíteni a szervezők munkáját, de hosszabb távra tekintve nem csak ez az egy verseny az érdekes, hanem általában a kerékpározásban hatalmas kiaknázatlan lehetőségek vannak Magyarországon.
Amit tudni kell rólam, hogy miután a Gazzetta dello Sportnál dolgoztam, a Giro d’Italia versenyigazgatója voltam, és ezalatt nagyon sokat tapasztaltam a kerékpározás minden vonatkozásában. 2011 óta sportmarketing vonalon tevékenykedem szerte a világon, Kínától Brazíliáig, cégünk komoly sikereket ért el a fiatalok sportolási lehetőségeinek biztosításában, a sport megszerettetésében a fiatalokkal, és természetesen most nem csak kerékpározásra gondolok.
Magyarországon is elsősorban egy átfogó projektben gondolkozom, és bár rövid ideje vagyok itt, azt látom, hogy hatalmas potenciál van itt a kerékpározás fejlesztésében, mind az egészséges életmód, mind a turizmus, a versenyzés, és persze a közlekedés fejlesztésében is. Most a kerékpáros szövetségük képviselőivel találkoztam, és kezdtünk folytatni egyeztetéseket, az ő feladatuk lehet, hogy felhívják kormányzati szinten a figyelmet ezekre a lehetőségekre és a kerékpározás pozitív hatásaira. Amennyiben a kormányzattal is sikerül láttatni a lehetőségeket a kerékpározás fejlesztésében, a mi cégünk megfelelő szakértelemmel, tapasztalattal, know how-val rendelkezik, hogy sikeres, hosszú távú együttműködés alakuljon ki.
Bikemag: Mi alapján tudta felmérni egy nap alatt, ezt a „hatalmas potenciált”?
Angelo Zomegnan: Az önök fővárosa egy kincs. Kettészeli egy folyó és hidak kötik össze. Nagyon szerethető hely, és ami nagyon fontos, megfelelő közlekedési kultúrával valódi élmény lehet a mindennapokban eljutni A-ból B-be. Amit viszont rövid idő alatt is tapasztaltam, hogy a közlekedés mégis borzalmas a belvárosban. Ezen mindenképpen változtatniuk kell, és ebben nagy szerepe lehet a kerékpáros közlekedésnek. Ez az önök érdeke, is, mert minél inkább élhetőbbé teszik a városukat saját maguk számára, annál vonzóbb lesz a turisták számára is, és a turizmus szempontjából szintén komoly lehetőségek előtt áll Magyarország.
Ha csak a kerékpáros turizmust nézzük, Nyugat-Európában óriási robbanásnak lehettünk tanúi. 2012-ben például Németországban 4 millióan sportoltak vagy túráztak kerékpárral, és olyan évet írtak, amikor több kerékpárt adtak el, mint autót. Ki kell aknázniuk ezt a lehetőséget, nem csak Budapestre gondolok. Itt a Duna, és több szempontból is alkalmas Magyarország a kerékpáros turizmus fejlesztésére. Ami munkahelyeket, pénzkereseti lehetőségeket teremt, stb.
Bikemag: Mivel kezdené a változtatásokat, mi lenne ön szerint az első lépés?
Angelo Zomegnan: Az első lépés megtörtént, hiszen felvettük a kapcsolatot, és a verseny, a Central European Tour kapcsán szóba került egy közös munka lehetősége. A kerékpározás kultúráját kellene elsősorban erősíteni, egyszerű példa, ahogy nézelődtem a városban, a kerékpárosok többsége nem hord például fejvédőt, és megjelenésükben egyébként sem sugárzik róluk, hogy ők kerékpárosok és élvezik, hogy így közlekednek. Hasonló helyzet, mint amikor Kínában dolgoztam.
Bikemag: Ez alatt esetleg azt is érti, hogy a közlekedési hierarchia a státuszszimbólumok szerint tagozódik? Mert – engedjen meg egy személyes véleményt – ez talán a legnagyobb gond Magyarországon, és nehezen hihető, hogy ezen belátható időn belül változtatni lehetne…
Angelo Zomegnan: Pedig higgye el, hogy lehet változtatni egy társadalom mentalitásán, és ebben tudunk önöknek elsősorban segítséget nyújtani. A második lépés az lenne, hogy az önök kerékpáros szövetsége, akikkel mi felvettük a kapcsolatot, megtalálja az ajtót a kormányzathoz, és olyan döntés szülessen, ami után megkezdődhet egy életképes program.
A legmagasabb szinten is példát lehet mutatni, a médiának ebben nagy szerepe van, meg lehet változtatni az emberek értékrendjét, és ha valaki kipróbálja például a kerékpározást, az önök gyönyörű városában egy idő után meg is fogja szeretni. És nem csak jobban fogja érezni magát, hanem megspórolja az 5- 10 kilométeres utak költségét, amire a legalkalmasabb a kerékpár. Napi egy liter benzin is egy euró, és az egyéb költségeket összeadva kiszámolható, mennyit jelent ez havi szinten.
Nem beszélve a fiatalok neveléséről, hiszen láthatóan sokan elhízottak, az egészséges életmódra nevelés hosszú távon is nagyon fontos, a betegségek megelőzése, amivel egy kormányzat nagyon sok pénzt megspórolhat, amit nem az egészségügyre kell költenie. Brazíliában és Kínában is bebizonyítottuk, hogy megfelelő programokkal előre lehet lépni, eredményeket lehet elérni.
Bikemag: Szívből kívánom, hogy megkezdődjön egy gyümölcsöző együttműködés, amiben önök segíteni tudnák a kerékpáros kultúra fejlesztését is Magyarországon, remélem hamarosan beszélhetünk a fejleményekről…
Azonban egy másik témával kapcsolatban is kérdezném az ön véleményét, hiszen a Giro egykori főszervezőjeként, most pedig a világbajnokság koordinátoraként van rálátása, hogy milyen érdekek feszülnek egymásnak a profi versenyszervezők és a nemzetközi szövetség (UCI) között. Vajon napjainkban miért nem képes a kerékpározás profi sportágként definiálni magát, miért hallunk sokszor az ellentétekről, esetleg a sok doppingbotrány okát is itt kell keresgélni?
Angelo Zomegnan: A dopping-kérdésbe most ne merüljünk bele a kerékpár is olyan sport, ami arról szól, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban kell menni, ezért mindig is szembe kell nézni ezzel a dologgal. A másik kérdéssel kapcsolatban 2 fontos probléma van:
Az első, hogy a nagy kerékpárversenyeket tulajdonos versenyszervező cégek szervezik, a versenyrendszer struktúrájáért viszont a nemzetközi szövetég felelős. Ha úgy tetszik, az UCI dönthet a versenyszervezők üzletéről.
Összemosódik a profi versenyrendszer egy nemzetközi sportszövetség versenyrendszerének felépítésével, az UCI korosztályos versenynaptárakban, olimpiai, világbajnoki kvalifikációs rendszerekben gondolkozik, a versenyzők nem lehetnek valódi profik fiatalon, az UCI dönt arról, kit hívhat meg egy versenyszervező a versenyére, ami aláássa sokszor a szponzori szerződéseket.
Az érthetőség kedvéért egy hasonlat a fociból: mondjuk az UniCredit támogatja a labdarúgó Eb-t, akkor tiszta sor, hogy Európában mindenki egy átlátható rendszerben készül a labdarúgó Eb-re, és az Eb-idején minden országban nézik a meccseket. Gondoljon bele, hogy lehetséges ez a kerékpársportban?
Sorolom: Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta a Espana, Milano-San Remo, Flandriai Körverseny, Paris-Roubaix, Liege-Bastogne-Liege, Giro di Lombardia, világbajnokság. A kerékpársportban ez a labdarúgó Eb. Érti? Ezek különálló üzleti vállalkozások, melyeknek sosem lesz a közös főtámogatója az UniCredit Bank, mint a labdarúgó Eb-nek.
A jelenlegi versenyrendszerben viszont a szervezők nem tervezhetik biztosan a beruházásaikat, nem dönthetik el szabadon, milyen csapatokat hívhatnak el a versenyeikre, pedig üzleti szempontból egy Giro d’Italia elsősorban nemzeti sportesemény, nem globális esemény, mint az előző példánál maradva, az Európa-bajnokság. Hiába beszélünk profi kerékpársportról, az UCI döntéseinek értelmében úgy tűnik, mintha a kerékpársport kifelé menne a piacról. És ennek következtében a nagy tradíciókkal rendelkező országokban a versenyszervezők és a profi csapatok is sorra veszítik el a szponzoraikat, mert nem garantálhatják a megjelenést például a Giro d’Italia-n.
És itt következik a második fő probléma, az UCI nem akar megoldást találni, pedig lassan 30 éve ugyanazok a problémák. A Hein Verbruggen érában kitalált rendszerről bebizonyosodott, hogy nem jó irány, de mégsem akarnak ezen változtatni. Ellenben láthatóan továbbra is globalizálni akarják a kerékpársportot, ami az elmaradottabb régiók szempontjából fontos, de ahogyan ez történik, az sokszor a nagy versenyszervezők és a profi kerékpársport érdekeit nem veszi figyelembe. Ez így biztosan nem jó irány, mégis errefelé halad a nemzetközi kerékpársport. Ott a példa a másik oldalon, ahogyan Bernie Ecclestone marketing alapon felépítette a Forma 1-et.
Bikemag: Lát arra lehetőséget, hogy belátható időn belül mégis jó irányba forduljanak a dolgok a kerékpársport szempontjából? Egyáltalán mi lenne a jó irány?
Angelo Zomegnan: – Zomegnan úr itt ingatja a fejét, láthatóan olyan típus, aki egy ilyen kérdésre nem szívesen válaszol úgy, hogy „nem” vagy „nem tudom”. De gyorsan vált: Mondok inkább egy érdekeset, a kerékpársport globalizációja például az önök szempontjából akár komoly lehetőségeket tartogathat… Például ismét életképes lehet egy olyan esemény, mint a régi Béke Verseny, Közép-Európa Tour de France-ja. A szomszédos országokkal együttműködve ez egy nagyon komoly versennyé nőhetné ki magát, olyan marketing értékkel bíró eseménnyé, ami fellendíthetné a teljes régió kerékpársportját.
Bikemag: Talán a legjobb, ha ennél a pozitív jövőképnél fejezzük be az interjút, köszönjük, hogy rendelkezésre állt, és találkozunk a júliusi Central European Tour-on!
Angelo Zomegnan: Mindenféleképpen, viszontlátásra!
Fotók: Vanik Zoltán