fbpx

Alison Dunlap visszatér

Úgy tűnik, 2009 a visszatérések éve. Az országúti mezőnyben Lance Armstrong, illetve számos eltiltott szupersztár, az MTB CC-ben pedig a klasszis női versenyző, az amerikai Alison Dunlap jelentette be minap, hogy négy éves pihenés után ismét a rajvonalra áll…

Az egykori világbajnok tíz éves profi karriert maga mögött tudva 2005-ben versenyzett utoljára. A coloradói Dunlap akkoriban kiégettségre, motivációhiányra panaszkodott, és úgy érezte, hogy nincs már benne meg a fejlődés lehetősége. Ideje volt életének új fejezetébe lépni: edzőként segíteni az ifjú amerikai hölgyversenyzőket. Ennek ellenére most bejelentette, hogy a terv megváltozott: visszatér még egy ciklokrossz szezon erejéig. A 39 éves versenyző reméli, hogy 6 amerikai bajnoki és egy világbajnoki cím mellé képes újabb sikereket letenni! A Velonews riportere, Fred Dreier megkérdezte Dunlapot a döntés hátteréről…

Alison Dunlap világbajnokként...

VN: Hogyan tervezed a 2009 versenyszezont?

AD: Rész szeretnék venni a teljes ciklokrossz versenysorozaton, az USGP és a NACT versenyeken, majd jön a nemzeti bajnokság, a legvégén pedig a Breck Epic maratonon is indulok párban férjemmel, Greg Frozley-vel. Arrafele edzünk nap mint nap, így óriási élmény lesz a Breckenridge pályán versenyezni. Sok barát is szurkolni fog nekünk, így nem hagyhatjuk ki!

VN: Mi vitt rá, hogy visszatérj a versenysportba?

AD: Lassan bontakozott ki a dolog. Évről évre egyre inkább éreztem az igényt arra, hogy ismét átérezzem a versenyzés izgalmait. Két éve részt vettem a Cross Vegas gálán, és rájöttem, hogy valójában hiányzik a versenyek hangulata. Persze utna elég volt egy kemény edzés ahhoz, hogy elhesegessem magamtól ezt a gondolatot. A testem nem kívánta a nagy erőfeszítést. Idén télen számos barátom úgy döntött, hogy jövőre indulni szeretne a ciklokrossz versenysorozaton, így most én is elkezdtem készülni rá. Először csak a őszi versenyeken gondoltam indulni, azokon is kellemes tempóban, de a Luna csapat megkeresett, hogy szükségük van egy erős krosszversenyzőre. Így összeállt a kép.

VN: Milyen elvárásaid vannak magaddal szemben?

AD: Nem tudom. Biztos, hogy nem a mezőny közepén szeretnék hajtani a többi átlagos felkészültségű versenyzővel. Nemcsak a versenyzők számát szeretném gyarapítani, hanem maradandót kellene alkotni, tehát egyértelműen nyerni is akarok. De hát elég sokat hagytam ki, így nem lehetek biztos abban, hogy sikeres lesz-e az újrakezdés. Most már túl vagyok az alapozáson, és már kemény terheléses tréningeket is beiktatok, de látom, hogy még sok, fájdalmasan nehéz munka vár rám, ha tényleg győzni akarok.

VN: Három évvel ezelőtti beszélgetésünk során a visszavonulásodat előrelépésnek tartottad. Akkor ez most nem jelent visszalépést?

AD: Nem, ez egy újabb előrelépés! Nem hasonlítom magam Lance Armstronhoz, más motivál, másért teszem. Aki húsz évet töltött a versenysportban, annak is a legmagassabb szintjén, tudja magáról, hogy rendkívüli képességekkel bír. Imádja a kihívásokat, a kemény hajtást és az izgalmakat. Amikor a visszavonulás mellett döntöttem, egyszerűen úgy éreztem, hogy elfáradtam a sok edzéstől és a folyamatos utazástól. Mostanra ez az érzés teljesen elmúlt. A ciklokrossz pedig jó lehetőség, hogy versenyezzek, de ne merítsem ki magam annyira, mint amikor CC-ben versenyeztem.

VN: Van arra lehetőség, hogy ha sikerül a terv, utána CC-ben is újra rajthoz állsz?

AD: Nem, ez kizárt! Sokat montizok saját magam örömére, de a versenyzés abban a szakágban már nem vonz. Elvégre 40 éves leszek a nyáron, és már a vakmerőségem sem a régi… A CC nem olyan hangulatú dolog, mint a krossz vagy a maraton. Más beállítottság, még több motiváció és áldozatkészség kell hozzá.

VN: Esetleg szóba jöhet a ciklokrossz nemzetközi szinten is?

AD: Nem, nem akarok Európába versenyzni. Az is már megvolt, az is rettentően kimerítő. Kell hozzá egy teljes CC-s szezon alapozás gyanánt, mint ahogy azt Hanka Kupfernagel teszi évről évre. Ő a felkészülést még országúti versenyzéssel is kiegészíti, még a pekingi olimpián is indult országúton a ciklokrossz világbajnoki siker reményében. Ez rettentően sok munka, amire most biztos nem vagyok képes. Még az ifjú amerikai ciklokorssz tehetségek legyőzése is komoly kihívás számomra annyira jól mennek manapság az amerikai lányok!

VN: Hogyan fogadták barátaid, ismerőseid és családod a döntést?

AD: Mindenki izgatott és lelkes. Egyedül párom volt valamelyest kritikus a tervvel szemben. Szerinte már most is túlterhelt vagyok a munkámmal, egyéb feladataimmal. Honnan lesz időm a többlet munkához, a kemény edzésekhez? – kérdezte. De elhatározásom igen komoly, így el kell kezdenem az életemet újraszervezni, a kerékpáros táborokat, tanácsadói munkát másképp beosztani, hogy maradjon idő a kemény felkészülésre is. Én a túlvállalós típus vagyok, mindig is 100%-on pörögtem, és ez most sem lesz másképp. Valahogy biztos megoldom, hogy a versenyzés is beleférjen az életembe. Remélem a startvonalon sem fogom megbánni ezt a döntést!

Forrás: Velonews
Képek: Wikimedia

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.