Ötödször vehettünk részt a hazai forgalmazó által szervezett Merida teszttáborban, a már ismert helyszínen, a Visegrádi-hegységben próbára téve az új bringákat, ezúttal elsősorban a 29-es merev és a 29-es összteleszkópos alumínium mountain bike-okat.
A hazánkban még mindig kevés forgalmazó által kínált lehetőség, a végfelhasználók számára is elérhető kerékpár-tesztelés továbbra is komoly szerepet játszik a Merida marketing stratégiájában. Fontosnak tartották, hogy a kiemelt kiskereskedők, akiknél jövőre megtalálhatjuk a „testbike”-okat, elsőként próbálhassák ki a legnagyobb érdeklődésre számot tartó bringákat, hogy vásárlóiknak első kézből mesélhessék el a 2013-as Meridákkal kapcsolatos tapasztalataikat, melyek már hétfőtől kaphatók!
A nagyközönség részére már a sajtó és a kereskedők részére tartott teszttábort követően, Csillebércen nyílt meg a lehetőség az új 29-es mountain bike-ok kipróbálására, és további teszttáborok szerveződnek majd a Mátrában, a Kétkerék Vendégházban is.
A tesztprogram keretében pedig bárki elviheti majd szezon közben is a Merida testbike-okat a kiemelt üzletekből, 5 budapesti (Kerékvár, Bringaland, Moab, Big Bike, Speed-Way) és 9 vidéki bringaboltból (Gyöngyös: Pedál, Miskolc: Excelsior, Páty: Pátyi Kerékpár, Győr: Peppe, Pécs: Imperátor, Salgótarján: Velosport, Székesfehérvár: Alba, Veszprém: BikeLand, Veszprém: Kuszi).
A tesztkerékpárok szempontjából – ahogy már említettük – a Merida forgalmazója 2013-ra a 29-es méretet tolja előtérbe, hogy akik még nem próbálták, ne csak a szaksajtóban olvassanak róla, hanem maguk is megtapasztalhassák a nagykerekűek előnyeit. Sőt idén kiegészítették a palettát a nagykerekű összteleszkópos kerékpárokkal.
A merev 29-esek legfőbb előnyei ugyebár a könnyedebb gördülés egyenetlenebb talajon, mind a folyamatosan rázós terepen, mind a nagyobb terepakadályokon. Emellett kevésbé hajlamosak megcsúszásra (lefelé, fölfelé, kanyarban egyaránt), lévén a nagyobb kerék nagyobb felületen tapad a talajhoz.
Továbbá magasabb fickók kevésbé érzik azt, hogy úgy ülnek a bringán, mint majom a köszörűkövön, s azzal, hogy az ember inkább „benne ül” a kerékpárban és elöl nagyobb kerék forog, kisebb az esélye, hogy átbukfencezzünk a kormányon, ha benézünk valamilyen tereptárgyat. Éppen ezért kezdőknek is ajánlott olyan szempontból, hogy a kerékpár segít kivédeni a baleseteket.
2013-ra széles 29-es palettát kínál majd a Merida, 11 merevfarú modellel – 5 TFS, 2 Lite, 4 karbon (2 comp) – 200 ezer Forinttól 1 650 000 Ft-ig, és öt fullyt – 599 000 Ft-tól 1 199 000 Ft-ig (három karbon-alu és két alumínium modellt). Ezek közül a tesztprogramban a következő mountain bike lesznek hozzáférhetőek:
Összteleszkóposok: Big Ninety-Nine XT-M, Big Ninety-Nine 1000, One-Twenty XT Edition (26)
29-es merevfarúak: Big Nine Lite Team Issue, Big Nine Lite 1500
Valamint országúti kerékpárok: Road Race Lite 904, Road Ride Lite 93-30, Speeder T3-D
Talán többeknek feltűnik, hogy a 29-es mountain bike-ok között nincsen magyar szemmel nézve olcsó kerékpár, ezzel kapcsolatban azt válaszolta a forgalmazó, hogy a 200 ezer Forint alatti árszinten az olcsóbb alkatrészekkel szerelve már zavaróan nehéz lenne egy bringa (15 kiló vagy fölötte), ami sokszor megmutatkozna a mindennapi használatban.
Az össztelósok esetében pedig azt vehetjük észre, hogy nincsenek nagyobb rugóutas gépek, amire a következő a magyarázat: a Merida főmérnöke szerint nagy rugóút esetén nem lehet egyszerre megvalósítani egy jól működő felfüggesztést ideális geometriával, megfelelő sárférőhellyel, stb. Így a 29-es szegmensben marad a 106 mm, 2014-től jönnek a nagyobb rugóutas 27,5-esek, 160 mm-től pedig továbbra is 26-os kerékméretben gondolkoznak.
Így a 29-es bringák fejlesztését az all-mountain XC, maraton kategóriáig tervezik a jövőben is, 106 milliméteres rugóúttal. Extrémebb felhasználásra 2013-ban a 26-os 140-, 160- és 180 mm-es rugóúttal rendelkező 26-osokat ajánlják, valamint a Big Ninety-Nine „versenytársaként” – főleg alacsonyabb árszinten – továbbra is elérhető a 120 mm-t mozgó One-Twenty.
Ennyit az elméletről és a jövőre itthon is elérhető palettáról, térjünk át a menettapasztalatokra, ugyanis a kétnapos tábor alatt október elejéhez képest csodálatos idő fogadott minket, és mindkét túra alkalmával eredményes volt a tesztelés. Két bringát próbáltam, egy merev és egy összteleszkópos alumínium Meridát, a Big Nine Lite Team Issue-t, és a Big Ninety-Nine XT-M-et.
Az első napon elkéstem a táborból így lecsúszva a közös túrát egyedül vittem ki a merevfarú alu twentyninert, ami messziről megszólalásig hasonlít a magam által is nyúzott csúcs karbon team-bringára. Fekete-zöld design, a kedvezőbb árú, de ugyanúgy Merida színekben pompázó DT villa, Sram X9 szett, Magura MT4 fékek, erős felnikbe fűzött, strapabíró Shimano SLX agyak.
A teszt szempontjából jól is jött a különcködés, hiszen hazánkban azok vásárolnak ilyen gépet, akik már komolyabban is maratonoznak, de mindenképpen használják úgy a mountain bike-ot, hogy kimondottan gyorsan akarnak menni, akár a flow-élményt keresve. Nos, a rövid együttlét alatt a legfontosabb, amit sikerült leszűrni, hogy ez a bringa abszolút alkalmas minőségi sportolásra, pláne ilyen gyönyörű őszi időben.
Teljesen elragadott, egyre gyorsuló kört nyomtam vele a visegrádi hegyek nyergein áthaladva, a végén a fellegvártól a Duna Maratonról ismert élvezetes lejtmenettel, s tulajdonképpen ugyanolyan élmény volt, mint ha a team bringával mentem volna. Úgy tudnám megfogalmazni, ha nem ültem volna már a karbon Big Nine-on, eszembe sem jutna, hogy ennél jobb mountain bike kellene, még az sem tűnt fel, hogy nehezebb, és az sem zavart, hogy kevésbé komfortos, min a karbon.
A 2012-es alumínium Big Nine Lite-hoz képest egyébként úgy éreztem, veszített valamit a váz a rossz értelemben vett ridegségéből, jobban hozzá tud nőni az emberhez. A katalógus szerint öt milliméterrel rövidebb lett a láncvilla is. Sikerült tesztelni most a sárférőhelyet is, ráadásul a legragadósabb, már majdnem száraz, de még éppen nem típusú talajon, és egyáltalán nem gyűltek össze a levelek, egyéb hordalék a kritikus pontokon.
A felszereltség már olyan szintű, hogy minden tökéletesen működik, precízen vált, erős, jól adagolható a fék, jól dolgozik a villa. Egy ponton fedeztem fel gyengeséget, ami fura, mert egyben pozitívum is: a stucnin. Történt ugyanis, hogy a 2013-as Meridákat végre nem hatemeletes hézagolótoronnyal szállítják gyárilag, hanem sikerült rájönni, hogy a 29-es bringák és a 26-os bringák között alapból van körülbelül 4 cm különbség a nagyobb villa beépítési magassága miatt…
A különbséget áthidalandó kimaradt a sok spacer és változtatható szögű kormányszárat kaptak a Merida twentyninerei, hogy a sportosabb pozíciót kereső bringásokat és a turistákat is kiszolgálják. A szöget egy adapter átfordításával variálhatjuk (8/12/16 fokosra). Maga a kivitelezés viszont nem az igazi (legalábbis erre gyanakszom), ugyanis a kormányt erőszakosan terhelve komoly kilengést produkál, egyszóval csavarodik.
Ez a jelenség egyébként a fullyn még érezhetőbb volt, ugyanis ott a kerék és a villa oldalirányú merevsége is gyengébb volt. A gyengeségek összeadódnak, és agresszívebb kanyarvételkor (pláne első féket használva közben) komolyan csavarodott a bringa eleje. Hátul egyébként a legtöbb Merida 29-esen 12/142-es átmenőtengely van, elöl nem – nos, én nem vagyok átütő tengely mániás de így furcsa a párosítás.
Ha már áttértünk a fullyra, folytassuk is a beszámolót a Big Ninety Nine XT M-mel, amit másnap sikerült nyúzni. Alumínium össztelós váz a 26-os Ninety Nine alapjain, amit prototípus állapotában, más felszereléssel már februárban, Mallorcán is megismerhettünk. A tesztelt modellen Shimano XT váltórendszer dolgozik SLX fékekkel – kis megnyugvás hogy az SLX fék is méltó testvére az XTR-nek és az XT-nek.
A negatívumot már említettem az előbb, viszont a hátsó traktus pont az ellenkezőjét adja, mint a bringa orra, ugyanis a 29-es méret és maraton bringa létére kitűnően merev, stabil, és a felfüggesztés karakterisztikája is ideális mind a mászáshoz, mind a lejtőzéshez. Az első meredek, igazán köves emelkedőn szinte meglepődtem, milyen agresszívan rombolt fel a gép, pedig addig szinte meg is feledkeztem róla, hogy fullyn ülök.
Egyébként elsőre feltűnik, hogy a 26-os Ninety Nine-hoz képest mindenhol híztak a csövek, aminek természetesen ára van grammok képében, de egy túra keretében igazából egyáltalán nem zavart a 13 kilós súly. A váz amúgy rugóstag nélkül 2,6 kilogramm, és bármilyen szintű felszerelést megérdemel, amennyiben elöl is kellően merevre építjük, álomszerű mindenes mountain bike-ot kaphatunk végeredményül (az alu Big Ninety-Nine vázak 299 000 Ft-ba kerülnek majd). Természetesen gyári verzióban is létezik könnyebb Big Ninety-Nine, hibrid karbon-alu vázzal, Sram X0 szettel.
Felejtsük azonban most el a tömeget, hiszen a gyakorlatban olyan tulajdonságát mutatta meg a Big Ninety Nine, ami sokkal fontosabb, mint a számszerű adatok a mérlegen. Ez a dömörkapui erdőgazdasági útról a vörös jelzésen Dömös felé vezető izgalmas trailen derült ki, ahol nagy, nagyobb és hatalmas kövekkel is meg kellett küzdeni.
A Big Ninety Nine megállíthatatlan buldózer módjára kezelte az akadályokat, ismeretlen szakaszokon is magabiztosan lehetett haladni vele. Olyat tud, amit lejtőzősebb geometriával, szögekkel rendelkező mountain bike-ok nem: kevésbé meredek lejtőn, amikor kezd elfogyni a lendület, vagy akár rövid mászások során is izomból megtekerve úgy abszolválja a nagyon köves szakaszokat, mint a kés a vajban.
Összességében azt mondhatom, két teljesen különböző, de a maga nemében ugyanúgy szerethető bringát sikerült megismerni, hozzám a Big Nine Lite Team Issue áll közelebb, ami egy akár versenyzői igényeket is kielégítő, a legtöbb terepen gyors sportgép. A Big Ninety-Nine XT-M pedig számomra egy bárhol bevethető élménybringa, amivel bármilyen tájára a Földnek szívesen mennék mountain bike túrára, nem lassítana le az ismeretlen terep sem. De mit is beszélek, ajánlgatok, hiszen ezeket a gépeket bárki kipróbálhatja a Merida partnerkereskedőknél, és maga dönthet, kell-e vagy sem…
Bővebb információk a tesztcenterekről a forgalmazó honlapján.