Mint arról az eredmények kapcsán röviden beszámoltunk, a Magyar Köztársaság 2011 évi időfutam és hosszú távú országúti bajnokságát Horvátországban rendezte meg az ottani nemzeti szakszövetséggel karöltve a Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség (MKSZSZ). Hogy hogyan nézett ki a bajnokság belülről, arról Kusztor Sándor – Kusztor Péter (azaz Kuszti) olimpikon országúti kerékpárosunk édesapja – juttatott el hozzánk egy beszámolót, amelyet ezennel változtatás nélkül adunk közre. Az írás szerzője Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség Versenybíró Bizottságának tagja. (a szerk.)
A Magyar Köztársaság Országúti Bajnoksága testközelből
Hetek óta gondolkodom róla, hogy leírom, ami a bajnoksággal kapcsolatban foglalkoztat. A cikk megírásához a lökést végül a helyszínen tapasztalt események adták meg. De kezdjük a sort a legelején, kanyarodjunk vissza, hogyan is kezdődött…
Hónapokkal ezelőtt az MKSZSZ vezetőinek agyából kipattant az isteni szikra: rendezzük meg a bajnokságot külföldön. Ez két kérdés vethet fel az olvasóban: vagy Magyarországon nincs megfelelő hely és személy, aki meg tudja rendezni, vagy lustaság áll a dolog mögöt… Egy OB megrendezése több százezer, esetleg millió forint, ha kiadjuk bérbe, ugyanannyi, de nincs vele gond: szervezés, utánajárás, stb. Sokaknak nem tetszett, de senki se tudott vagy akart ellene tenni.
Néhány héttel az esemény előtt végre megjelent a kiírás az OB-ról, a végén megemlítve hol és mennyiért (13,5 euró) lehet szállást foglalni. Nosza, hívtam a szervezőket szükségem volna három helyre. Közölték, már elfogyott. Kissé mellbe vágott a dolog, hogy a kiírás megjelenésének időpontjában már nincs szállás. Elkezdtem telefonálgatni, de nyelvi nehézségekbe ütköztem, mert nem beszéltek sehol se magyarul. Végül Kusztinak sikerült találni (ő szerencsére beszél németül) szállást, egy éjszaka hármunknak 110 euróba került. A szállásfoglalásnál azt kellett mérlegelni, hogy vagy Magyarországon szállok meg, ami messzebb van és így nagyon korán kell indulni (mivel a rajt reggel kilenc órakor volt) vagy többet fizetek.
Szombat reggel elindultunk tehát. A táv 300 km és egy határátkelő, ahol másfél órát álltunk. Megérkezés után elfoglaltuk a szállásunkat majd irány Varasd, ahol a nevezés volt – legalábbis a kiírás szerint. A megadott helyre – Varazdin (Horvátország) – ulica Jalkovecka 36. – egérkeztünk, de ott bizony nem volt nevezés…
Elkezdődött a bolyongás, amibe más magyar csapatok is beszálltak. Végre találkoztunk olyanokkal, akiknek sikerült szerezni egy szórólapot (horvát és angol nyelvűt), így megtaláltuk a nevezés helyszínét. Itt ért a következő meglepetés, mivel senki sem beszélt magyarul. Azért a rajtszámot megszereztük.
Másnap reggel irány a rajt helyszíne, technikai értekezlet: itt már volt magyar tolmács Törzsök Zsolt MKSZSZ elnök személyében.
Végre elrajtoltunk, azt hittük már minden rendben, de csalódnunk kellett. A versenyrádió kizárólag horvát és angol nyelven szólt, többször próbáltuk jelezni, hogy nem értünk semmit az adásból – balga magyarok azt hittük, hogy a magyar bajnokságon magyarul beszélnek és senki nem vitt tolmácsot.
Tehát hallgattuk a rádiót és megpróbáltuk megfejteni az elhangzottakat. Egy idő után az tűnt fel, hogy míg a horvátok többször frissítettek, addig egyetlen magyar sem, pedig már túl voltunk a táv felénél. Hátra volt még két kör (40 km). A mezőny több részre szakadt, ekkor én, oktondi magyar, előre szerettem volna menni a kocsival, mivel Kuszti elöl volt, de a bíró nem engedett el. Közben a horvátok kísérői gond nélkül előre mehettek.
Ekkor elszakadt bennem az a bizonyos „cérna”, aminek hangot is adtam és közöltem a rádióban. Többszöri keresés, azaz tíz perc folyamatos hívás után végre megszólalt az ÚR hangja és közölte velem: „legyek nyugalommal”… Ekkor még idegesebb lettem, és lehet, hogy emlegettem bizonyos felmenőket. Ezért elnézést kérek utólag is.
A bíró sajnos csak horvátul beszélt én meg magyarul, tehát jól megértettük egymást. Végre előre engedett. Tíz kilométert száguldottam, mire felértem a sorra. Itt jegyezném meg, hogy vajon mi történik akkor, ha ebben az időben kap defektet Kuszti, vagy netán frissíteni akar? Ez volt az utolsó lehetőség a frissítőre, mert utána belépünk az utolsó húsz kilométerbe, ahol a szabályok szerint megszűnik a frissítés. Sajnos a verseny folyamán többször észrevettem: minket magyarokat állandóan háttérbe szorító, horvátul beszélő ember befolyásolja a Magyar Bajnokságot.
Aztán befutó 13:30-kor, majd többórás várakozás, mert a program szerint eredményhirdetés 18 órakor kezdődött Teljesen logikusan…
Hat órakor mindenki megjelent és elkezdődött a várakozás. Az idő lassan haladt és nem történt semmi. A versenyzők és a kísérők elkezdtek zúgolódni, mert már mindenki unta. Senki sem mondott semmit, mivel magyarul beszélő illetékes nem volt a helyszínen. Végre negyed nyolckor elkezdték. Itt jegyezném meg, hogy az U19 korosztály nem tudott elmenni dopping ellenőrzésre, mert meg kellett várniuk az eredményhirdetést és csak utána mentek a kontrollra. Jött a következő arculcsapás: a versenyzőket horvátul hívták, és volt, akinek a nevét sem tudták kimondani, egymást kérdezgették, hogy kit hívnak, a végén már nevettünk kínunkban, pedig leginkább sírni tudtunk volna.
Mi végül este nyolc körül indultunk el, bele se merek gondolni, hogy a KSI-sek mikor tudták elhagyni a helyszínt, mivel rájuk még várt a doppigvizsgálat, ami nagyjából emberenként közel egyórás procedúra.
A verseny rendezése egyébként jó volt, a körítés szintén, csak hát…
A jövő évi magyar bajnokság helyszínének tudok javasolni több országot, de szerintem a tengerentúli megrendezés lenne a legmegfelelőbb. Írásommal senkit sem szeretnék megbántani (kivéve, akinek szól), mindössze a tényeket írtam le.
Tisztelettel: Kusztor Sándor
Kommentelni a Bikemag Fórum megfelelő fórumtopikjában lehet.
Szöveg: Kusztor Sándor
Fotó: HBalage (a fotó csupán illusztráció)
