A mountain bike szegmensben nagyjából világos, hogy vannak cross-country, maraton, trail, all-mountain, enduró, downhill és egyéb speciális, dirt, slope stb. kerékpárok. Az „országúti kerékpárokat” azonban még mindig hajlamosak vagyunk egyszerűen csak országútiként említeni, esetleg a cyclocross/gravel kategóriába sorolni.
Ugye mindenki érzi, hogy valami sántít? Hiszen a koskormányos bringák ugyanúgy szegmentálódtak az elmúlt évtized során, mint a hegyikerékpárok az ezredforduló óta…
Arra teszünk a közeljövőben kísérletet egy sorozat erejéig, hogy magyarul – még ha esetleg nemzetközi szavakat is használunk – világosan elkülönítsünk országúti – jobban mondva hajlított kormányos – kerékpár kategóriákat, hogy ha valaki vásárlás előtt áll, ne zavarodjon össze az első pillanatban, ha végignézi a kínálatot.
Jelen írás célja, hogy rendszerezzük a hajlított kormányos bringákat, amennyire lehetséges, nevezzük nevükön őket, a későbbiekben pedig egy-egy külön cikket is szánunk majd a különböző kategóriáknak. Gondoljunk csak bele, ha valaki ma bemegy Magyarországon egy kerékpárboltba és mountain bike-ot szeretne vásárolni, vagy ő, vagy az eladó jó eséllyel tisztában van vele, mire való egy XC/maraton gép vagy egy enduró bringa.
Országúton sajnos nem annyire tiszta a helyzet mint terepen, pedig manapság több drága országúti talál gazdára, mint hegyikerékpár. Nagyobbat lehet bukni anyagilag is egy rossz döntés következtében, és sajnos ki kell mondani, hogy amíg az a hobbibringás, akinek túra/maraton célra kell bringa, nagy valószínűséggel nem fog egy all-mountain mountain bike-kal távozni az üzletből, addig egy országúti hobbisportoló jó eséllyel vihet haza egy merev, alacsony építésű aero-versenygépet, miközben számára ideálisabb választás lenne mondjuk egy tárcsafékes komfort országúti.
Sok ember hajlamos megideologizálni, miért a saját eszköze a jó választás, még akkor is, ha esetleg soha életében nem is próbált jobbat, vagy mást. Montizni is lehet ugyanazon a terepen többféle bringával és a megszokott bringánkkal is nagyon jól elboldogulhatunk különböző terepeken. Ez igaz országúton is, Zdenek Stybar minden bizonnyal a cyclocross gépével is megnyerné mondjuk a magyar bajnokságot, közülünk pedig nyilván mindenki át tudna hajtani Telki felől Nagykovácsiba a dózerúton egy aero versenybringa nyergében is. De nem ezek a céljaink…
Már a vásárlásnál kell tudatosan választani hajlított kormányos bringát, hogy az minél jobban megfeleljen céljainknak, nem pedig később megszokni azt, ami esetleg nem is optimális számunkra. Ehhez az első lépés, hogy tisztában legyünk vele, milyen kategóriák közül választhatunk, és nincs jó hírünk: legalább ugyanannyi féle hajlított kormányos kerékpár létezik, mint mountain bike, csak éppen jóval kevesebb fórumon találkozunk rendszerezéssel.
Gyakorlatilag már az elnevezés kapcsán is merülnek fel kérdések, főleg magyarul… Eddig ugyebár az „országúti” elég egyértelműen jelölt egy szegmenst, a katalógusokban plusz két oldalon szerepeltek még a cyclocross gépek, melyek kimondva, kimondatlanul ide tartoztak. A cyclocross kerékpárok nem igazán jelentettek mindaddig problémát ebből a szempontból mindaddig, amíg meg nem jelent a gravel bike kategória, ahol már nem szó szerint „országúti” használatról beszélünk…
Pár éve mindkét irányból kezdtek elmosódni a határvonalak és a helyzet csak tovább bonyolódik (persze mi, vásárlók vagy éppen szaksajtó is hagyjuk, hogy bonyolódjon). A kényelmes geometriájú komfort országútikon megjelent a tárcsafék, adta magát a ballonosabb gumi, és akkor már a gumi felületét is lehet úgy alakítani, hogy el tudjunk közlekedni akár dózerúton. Persze a másik irányból, egy cyclocross gépből kiindulva is nyerhetünk univerzálisan használható országútit, még akkor is, ha egy klasszikus cyclocross versenybringa geometriája teljesen más, mint egy komfort országútié.
S hogy ne legyen egyszerűbb, néhány gyártó maga próbált kategóriát teremteni, emlékezzünk a Specialized célirányosan gravel bike-nak tervezett gravel bike-jára, idén pedig a Cannondale rukkolt elő például a Slate-tel, amire – ha nem hajlított kormánya lenne – előbb mondanám első ránézésre (és a menetpróba után is), hogy mountain bike, minthogy országúti kerékpár. És ezzel elérkeztünk a cikknek ahhoz a pontjához, hogy megerősítsük, a téma egyelőre fórum jellegű, azaz szívesen vesszük bárki véleményét, hogy jó irányba haladjunk tovább, nem akarjuk önkényesen kitalálni magyarul az elnevezéseket.
Amikor menürendszert kell kialakítani például egy kerékpáros oldalon, vagy kerékpáros webáruházban, a mountain bike/MTB elnevezésnél egyszerűbb a helyzet. Az országútinál kevésbé… A nyelveket megerőszakolva mondhatnánk, hogy a „road bike” gyűjtőnév alá még elmenne a gravel is, hiszen a gravel road, azaz a dózerút is út. Viszont sokakat irritálna, ha elkezdenénk mellőzni az országúti megnevezést, az „úti kerékpár” pedig elég ostobán hangoznék, ahogy az is bután mutatna, ha egy kerékpáros oldal menüjében azt olvasnánk, hogy „hajlított kormányos kerékpárok” vagy „koskormányos kerékpárok”…
Nálunk a kiindulási alap a következő lesz:
Meghagyjuk az „országúti” kategóriát a ténylegesen aszfaltszaggatóknak, azaz a hajlított kormánnyal, sport/szabadidősport céljára készült bringáknak, melyeket szilárd útburkolaton tekerünk. Itt azonban egymástól markánsan eltérő alkategóriákat kell megkülönböztetni felhasználás szempontjából. Persze lehetne csoportosítani vázanyag szerint, léteznek külön női kerékpárok, de mi most a bringás stílusa szerint kategorizálunk, lássuk a különböző műfajokat!
Országúti versenykerékpárok, melyeket profi vagy amatőr versenyzők, versenyzésre, edzésre használhatnak megelégedéssel. Ezeknek két fő csoportja van: az univerzális országúti versenykerékpárok, melyek az időfutam kivételével minden országúti versenyformában megállják a helyüket, valamint az aero versenykerékpárok, melyek általában merevebbek és minden esetben kicsit aerodinamikusabbak és aerodinamikusabb pozíciót tesznek lehetővé az univerzális versenykerékpároknál. Utóbbiak adott versenyszituációban hozzájárulhatnak egy versenyző jobb teljesítményéhez. Későbbi cikkben majd kibontjuk bővebben a kategóriát, egy megjegyzést azonban tennék, nyilván nem kell versenyzőnek lenni ahhoz, hogy valaki versenykerékpárt válasszon saját sporteszközéül, „sport kerékpárnak” vannak emellett érvek és ellenérvek is.
Szintén versenyszerű használatra készülnek az országúti időfutam- és a triatlon kerékpárok, melyek geometriájukat, a vázformát és a kiegészítőket – időfutamkormány, kerék, nyereg – tekintve jelentősen eltérhetnek a hagyományos „versenybringáktól”. Triatlonban az olimpiai távon az UCI-szabályokhoz hasonlóan szigorúbb megkötések vannak a kerékpárra vonatkozóan, de a hosszútávú vagy Ironman versenyeken jóval szabadabbak a szabályok, gyakorlatilag űrhajóra emlékeztet néhány bringa. Utóbbiakat az országúti időfutamkerékpároktól elsősorban az UCI-szabályok különböztetik meg, valamint az, hogy az országúti időfutamkerékpároknál általában alacsonyabb kormánypozíciót alkalmaznak.
Az országúti komfort kerékpárok kategóriába azokat a hajlított kormányos aszfaltra tervezett bringákat soroljuk, melyek nem feltételezik a versenyszerű használatot, sokkal inkább a szabadidő-sportolás támasztotta követelményeknek felelnek meg. Több jellemző tulajdonsága is használója kényelmét szolgálja, hogy minél tovább maradhasson fájdalom nélkül nyeregben, minél biztonságosabb legyen számára a kerékpározás. Bár egyes profi csapatok versenyekre is használják a kerékpár beszállítójuk komfort országúti csúcsmodelljét, de ezeket mégsem sorolnám a fenti versenykerékpár kategóriába, mert a kockaköves kaptatók világa annyira szűk terület a kerékpársportban, hogy nem bonyolítanám ezzel a rendszerezést.
Az országúti túrakerékpárok családjába a túrafelszereléssel – sárvédők, csomagtartó, világítás stb. – ellátott hajlított kormányos kerékpárok tartoznak, melyeket túrázásra vagy akár városi közlekedésre is használhatunk, a briteknél divatos például az utóbbi alkalmazás. A franciásan randonneur bike-nak hívják, vagy a GT, azaz grand touring elnevezés is használatos. Az ilyen kerékpároknál már nagyon elmosódnak a kategóriák határai, hiszen ha felcsattintunk egy megfelelő mintázatú gumit, akkor rögtön gravel túrakerékpár lesz belőle, főleg ha tárcsafékes kivitelről beszélünk.
Fontos szólni néhány szót a tárcsafékes országútikról, nyilván valaki ezt hiányolja a kategóriák közül, azonban onnantól kezdve, hogy a tárcsafékes bringák már az UCI-versenyeken is megjelentek, csak idő kérdése, hogy a tárcsafék nem kategóriákat különít majd el, hanem csak a kerékpárok specifikációja szerint képez majd különbséget. Persze nyilván olyan irányba tartunk, hogy egy árszint felett az országúti komfort kerékpárok többségét tárcsafékkel szerelik majd, később pedig – hasonlóan, mint ahogy lezajlott a mountain bike-oknál is a folyamat – alacsonyabb árszinten is elterjednek. Jó esély van továbbá arra is, hogy a versenykerékpárok világában is hódítani fog a tárcsafék, természetesen az egyes kategóriákról szóló cikkeknél majd bővebben értekezünk erről is.
A hajlított kormányos kerékpárok között manapság be kell látnunk, hogy lassan teljes jogú, önálló kategóriává érett a „gravel bike” kerékpár kategória, így különböztessük meg mi is, egyelőre nem jutott eszünkbe jobb név, hogy magyarosítsunk, a terep-, dózer- és egyéb próbálkozások nem annyira egyértelműek, talán ha elterjed a gravel elnevezés, egy idő után pont az lesz a haszna, hogy jól körülhatárolja majd ezt a kategóriát. Röviden azokról a hajlított kormányos bringákról van szó, melyekkel rendszeresen letérünk a szilárd útburkolatról, vagyis nem jönnek zavarba a dózerutakon, esetleg nem túl rázós terepeken. Természetesen itt is megkülönböztethetünk alkategóriákat.
Az egyszerűség kedvéért soroljuk a gravel bike-ok közé cyclocross kerékpárokat, a világ egyes országaiban a cyclocross nagyon népszerű, de a nemzetközi sportéletben azért nem hasít ki akkora szeletet magának a szakág, hogy külön foglalkozzunk velük. A cyclocross élsport-szerű versenyszám, helyezzük mégis az egyre népszerűbb gravel bike kategóriába. Ez most elsőre talán szentségtörően hangzik, hiszen cyclocross már akkor is volt, amikor a gravel bike elnevezés még gondolatban sem létezett, de ha kicsit hosszabb távon gondolkozunk, be kell látnunk, hogy eladások szempontjából a gravel bike válhat majd hamarosan világméretű üzletté és szabadidős tevékenységgé.
A gravel sport kerékpárok körébe azokat a bringákat soroljuk majd, melyek nyergében a bringázás, mint mozgásforma élményét kereső sporttevékenységet végzünk. Gravel bike-ot érdemes vennünk, ha szeretünk gyorsan haladni, alapvetően aszfalton, de vegyesen terepen is, testedzés céljából, akár hosszabb távon. Nyilván egy gravel bike geometriája sokkal komfortosabb egy cyclocross bringáénál, és innentől kezdve ha a gumit nem nézzük, könnyen összemoshatóak például a tárcsafékes komfort országútikkal. Az Egyesült Államokban egyre népszerűbbek a gravel versenyek is, és könnyen lehet, hogy kinövi a jövőben magát egy gravel szakág, ami kicsit a cyclocross „maraton” változata lesz majd, hobbiszerűen sportolóknak.
A következő kategória a gravel túrakerékpárok, melyekről nemrég írtunk is. Itt olyan hajlított kormányos túrakerékpárokról van szó, melyeket alkalmassá tettek különböző kiegészítő túrafelszerelések felerősítésére is. A választott gumi függvényében dózerúton, könnyed terepen is teljes értékű kerékpár, „a túrázók Jolly Jokere”.
Csak a miheztartás végett, ha folytatnánk a sort, hogy mit nem sorolunk ebbe a kategóriába, a képzeletbeli katalógusban a fittness, trekking, cross bringák következnének, de ezeket és alváltozataikat jól megkülönbözteti az előbbiektől az egyenes kormány. Ezekkel azonban most nem foglalkozunk, de hamarosan jelentkezünk a hajlított kormányos kategóriás kibontásával, vásárlási tanácsokkal, kinek, milyen országúti kerékpár vagy gravel bike mellett érdemes letenni a voksot…
Folytatjuk…