Az országúti kerékpár tekintetében technikai szempontból 2015-ben inkább különböző trendek erősödéséről érdemes beszélni, mint konkrét formabontó találmányokról, persze azért akadnak technikai csemegék is.
Szerencsére az országúti kerékpár szegmenst egyelőre nem tarolták le a különböző tengelyszabványok, a mountain bike vonalon bizony már szakembernek kell lenni, ha valaki követni szeretné a Boost rendszer, SRAM XD és társai, különböző átmérőjű és szélességű tengelyek – mondjuk ki – zűrzavarát. A tárcsafékek megjelenése azonban országúton is hozott új tengelyszabványt (elöl valószínűleg általános lesz a 15 mm-es átmenőtengely), az ehhez kapcsolódó gyorszáras rendszerre azonban még nincs egyöntetű megoldás. Ha ez utóbbi kikristályosodik, minden bizonnyal a hátsó keréknél is lekövetik a gyártók.
A tárcsafékek megjelenése nagyban befolyásolja a kerekek fejlesztését is, hiszen a felnifékes bringákhoz képest eltérő terhelést kapnak a felnik, küllők, agyak. Mivel eltűnik a felniről a fékezőfelület, sokkal egyszerűbb dolguk van a gyártóknak, ha karbonfelniben gondolkoznak. A főleg esőben gyenge fékhatás mindmáig megoldatlan probléma a felnifék+karbonfelni kombinációnál, a tárcsafékkel ezt kipipálják. Nyilván nem kell ellenálljon a felni a patkófék „összeroppantó” hatásának és nem is kopik a felület. Összességében ez könnyebb felnik gyártását teszi lehetővé, még akkor is, ha a küllőfuratoknál éppen hogy eddig nem számolt erőhatások jelentkeznek a tárcsás fékezés miatt, hiszen a fékezés során keletkező erőket a küllők közvetítik az agy felől a felnire.
Nem csak a tárcsafékes országúti kerekeknél figyelhető meg 2015-ben, hanem sok gyártó (Zipp, DT stb.) felnifékes használathoz tervezett kerekénél is, hogy a korábbiakhoz képest extrém – akár 25 mm – szélességű felnikkel építik a kerekeket, természetesen ezekre minimum 25 mm-es vagy 28 mm-es, komfort bringáknál akár 32 mm-es gumik kerülnek. Vannak konzervatív kerékpárosok, akik vitatják ezek előnyeit, de a legtöbb gyártóhoz hasonlóan a mi tapasztalatunk is az, hogy általános körülmények között – nyilván nem a 32 kilométeres sík időfutamra gondolunk tüköraszfalton – a ballonosabb gumik hatékonyabbak országúton a 10 barra fújt 20 mm-esekkel szemben.
Szintén meghatározó trend – bár ez nem 2015-ös újdonság – az integráció minden téren. Ez óhatatlanul negatívan befolyásolja különböző részegységek csereszabatosságát és a szerelők dolgát sem könnyíti meg. Ellenben a végeredmény a kész bringát tekintve egyesek számára szemet gyönyörködtető és menő, s ez igenis fontos a fogyasztói társadalomban. Sok integrált megoldás az aerodinamikus formákra való törekvéssel van összefüggésben, és egyre többször elgurul a gyógyszer a tervezőknél. Nehéz megmagyarázni, miért jó, ha a kerékpár testreszabásához nem tudjuk elforgatni a stucniban a kormányt ahogy nekünk jó. Azt meg aztán még nehezebb, miért kell még a stucni alatti hézagolókat is egyedire tervezni, főleg ha ezek igénytelen „műanyag” benyomást keltenek egy top kerékpáron. Mindenestre ilyen megoldások irányába haladunk…
A váltó és fékrendszerek piacán nem volt 2015-ben akkora durranás, mint amikor elterjedt az elektronikus váltás, vagy a hidraulikus országúti tárcsafék. Az alkatrészgyártók elvannak most az országúti tárcsafék és a kapcsolódó alkatrészek tökéletesítésével. Megjelent két országúti szett, ami hordoz magában újdonságot, a vezeték nélküli elektromos váltórendszer, a SRAM Red eTap, valamint a hidraulikus Rotor rendszer. Utóbbi nem valószínű, hogy nagy teret hódít majd, de még a nagy gyártók képviselői is elismerően gratuláltak az Eurobike-on spanyol cég tervezőinek a mérnöki bravúrhoz. A vezeték nélküli eTap mindenképpen előremutató, persze itt már felvetődik olyan kérdés is, hogy innentől az is befolyásolhatja egy váltó működését, ha „zavar keletkezik az éterben”. Persze úgyis lehet nézni, hogy annyira fejlett kódolások léteznek már, hogy egy ilyen üzemzavar esélye kisebb, mint hogy elszakad a bowden… Váltórendszereknél említhetjük még a SRAM 1×11-es országúti szettjét, ami átfogásban lehet kiad egy 2×11-es kompaktot de a fokozatok közötti átmenetek finomsága tekintetében biztos nem.
Talán még a kütyük terén is megfigyelhető integrációról érdemes szólni, egyre inkább hozzá tartozik majd a bringázáshoz egy olyan központi egység (ami akár a telefonunk is lehet), ami a bringával és a testünkkel kapcsolatos történéseket is monitorozza, adatot tárol, valamint összeveti ezeket a GPS pontossággal rögzített útvonalunkkal, edzésünkkel, melyet természetesen előre is tervezhetünk minden mérhető paraméter figyelembe vételével. Jelenleg úgy tűnik, hogy a köznép számára egyre kézenfekvőbb alternatíva, hogy applikációk segítségével okostelefonunkkal is működtethetjük a legtöbb teljesítménymérő eszközt, de megjelentek már kimondottan kerékpáros okosórák is a piacon. Talán idő kérdése, hogy a GPS-alapon és Watt-alapon tervezett edzőkörünkben akár még azt is előre beállíthatjuk, milyen sebességi fokozatot szeretnénk használni adott terhelésnél adott résztáv közben, az elektromos váltó meg majd teszi a dolgát, amikor visszaesik a fordulatunk a Fenyőgyöngye után. De biztos van, akinek ez már sci-fi, várjuk meg egyelőre, mit hoz 2016, újdonságokban gazdag új évet kívánunk!