James Startt bő két évtizedet töltött el a Tour de France világában, időközben több kerékpáros magazinnak és a Tour szervező bizottságának is dolgozott, cikkeit, riportjait sokan ismerhetik. A Two Johns Podcastban megjelent egy vele készült interjú, amelyben egykori csapattársa európai médiakarrierjéről mesélteti, kikérdezi a Tour de France működéséről, szerkezetéről és kulisszatitkairól.
Startt és Jalabert
Two Johns: Régen nem találkoztunk, mi van veled?
James Startt: Hát igen, szétváltak útjaink, de köszönöm, hogy gondoltatok rám, és meghívtatok erre a beszélgetésre.
Two Johns: Most éppen mi a titulusod, hogyan mutassalak be az olvasóknak?
James Startt: Több is van, de mondjuk a legfontosabb, hogy a Bicycling Magazin európai tudósítója vagyok, mind a nyomtatott sajtóban, mind az interneten publikálok.
Two Johns: Hogyan és mikor kezdtél el a kerékpáros médiában dolgozni?
James Startt: 1992-ben költöztem Európába, ahol helyi magazinoknak írtam cikkeket az otthoni dolgokról (USA), majd a Velonews felkért, hogy írjak a francia kerékpáros versenyzőkről, illetve magáról a Tour de France-ról. Utána több magazin is megkeresett hasonló megbízásokkal, így egyre több időt töltöttem ismét a kerékpáros berkekben – csak most nem az otthoniakban, hanem az öreg kontinensen. Részt vettem az első kerékpáros internetes portál munkájában is, ez ha jól emlékszem 1994-ben indult. Felfigyelt rám a Tour-t szervező ASO is, és 1998-tól, tehát pontosan a Festina botrány kirobbanásától két évig az ő angol nyelvű internetes sajtóanyagukat készítettem. Akkor még nem volt pontos elképzelésük arról, hogy milyen szerepe legyen az internetes Tour-kommunikációnak, így a Tour honlap döntő részt a statisztikai adatokat, útvonalakat és egyéb hasznos információt közölt: természetesen a lehető leggyorsabban, legnaprakészebben. Akkor még nem voltak a szakaszok után interjúk, elemzések, amelyek ma már elengedhetetlenek egy világméretű verseny sikeres PR-kommunikációjához. Kétségtelenül engem ez utóbbi jobban érdekelt, így 1999-től a Bicycling felkérésére profi kerékpárosokkal készítek riportokat Európában. Azóta dolgozok az amerikai magazinnak, tehát lassan 15 éve.
Munka közben Tom Boonennel
Two Johns: Gondolom, azért nem volt haszontalan a két eltöltött év az ASO-nál…
James Startt: Nem volt túl érdekes, de kétségtelenül hasznos, megkönnyítette később a sajtómunkát, egyszerűbb volt engedélyt kérni bizonyos feladatokhoz.
Two Johns: Manapság igen jelentős a Bicycling Tour de France beszámolója. Légyszíves meséj arról, hogyan épül fel, illetve mit csinálsz egy tipikus versenynapon!
James Startt: Három autóval és kilenc emberrel követjük a mezőnyt szakaszról szakaszra, munkatársam Frankie Andreu, egykori U.S. Postal Team kiválóság, többszörös amerikai bajnok, Lance fő segítője. Minden reggel korán csörög az óra, első dolgunk, hogy tájékozódjunk a médiában, mik történtek az előző estén, melyik orgánum mit írt az előző napi szakaszról, kit szólaltattak meg, az mit nyilatkozott. Folyamatosan a versenyzők körül vagyunk, van, hogy ugyanabban a szállodában szállunk meg, mint valamelyik csapat. Így innen is jönnek információk, van, hogy éppen a reggeliző asztalnál sikerül beszélni a csapat valamelyik emberével, vagy akár egy-két versenyzővel. Ezek fontos részletek, sokat adnak a beszámolók hangulatához, amit a nap során az olvasók is láthatnak a Bicycling weboldalán. Amikor a csapatok kezdenek szállingózni a rajtközpontba, akkor nekünk már bőven ott a helyünk, fotósunk folyamatosan dolgozik, én pedig megpróbálok minél több fontos versenyzőt, szakvezetőt, esetleg szervezőt megszólaltatni. Ezek az infók folyamatosan mennek a kollégámhoz, aki híranyagot szerkeszt belőlük. Ha mondjuk 11 órakor rajtol a mezőny, akkor az előtte lévő 45 perc a legfontosabb számunkra, akkor lehet a legtöbb embert elcsípni, megszólaltatni, lefényképezni. A rajt pillanatában nekünk már a sajtókocsiban a helyünk, amely a mezőny elején van, sajnos messze a csapatautóktól, amelyek hátul vannak, és információszerzés szempontjából fontosak lennének. Ez mindig egy nagy rohanás, a szervezők pedig ordibálnak, hogy mindenki foglalja el helyét, hogy végre el lehessen indítani a pelotont. Én minden egyes szakaszt az elejétől a végéig „élőben” követek, a legtöbb újságíró a rajt után elmegy pihenni, a tévéből, rádióból követi az eseményeket, közben egyszerűbb útvonalon eljut a befutó célállomáshoz. Szerintem érdekesebb dolgoknak lehetek szem- és fültanúja, ha a fotóssal együtt végig ott vagyok. A közvetítést természetesen egyik kollégám a célban követi, így arról sem maradunk le, illetve ha valami ott látszik, arról a mezőnyben én is értesülök. Szoktam segíteni a fotósnak, nálam is van kamera. Ez a felállás nekem teljesebb élmény, mint a szokásos újságírói módszer a Tour követésére.
Gyorsinterjú a Movistar csapatbuszon
Two Johns: Közben pedig hallgatjátok a versenyrádió adását? Van tévé az autóban?
James Startt: Idén a Garminnal együttműködve egy teljesen új rendszert próbálhattunk ki, sokkal több mindent láthatunk bent az autóban, mint a szélvédőn keresztül, és ez nem a szokásos tévéközvetítés. Érdekes élmény volt. Van, hogy autónk előremegy a szökevényeket követni, akkor a mi autónk által felvett képeket látják mások, akik a Garmin rendszerében vannak, illetve mi is látjuk, hogy mi történik hátul a mezőnyben. A befutó előtt általában előre megyünk, hogy már ott várjuk a szakaszgyőztest, de ehhez elég az utolsó néhány kilométert „kihagyni”. Közben persze látjuk mind a mezőnyt, mind az esetleges szökevényeket, még akkor is, ha az autóból kiszállunk.
Ezt a jól ismert képet Startt jegyzi
Frankie Andreu és James Startt, a két jó barát, ma pedig munkatársak…
Two Johns: A befutó után mi a feladat?
James Startt: Képeket, videókat készítünk a versenyzőkről, interjúlehetőséget kérünk a csapatok PR-embereitől, azokat megcsináljuk, közben már egyes anyagokat, például a szakasz összefoglalóját megírja egyik kollégám, feltölti, majd amikor az interjúk is készen vannak, azokat is megszerkeszti, feltölti. Emellett Frankie Andreu-val készítünk egy videóbeszélgetést a szakasz legizgalmasabb pillanatairól, a címe Tour Talk, ezt is felvesszük, majd a vágónk megszerkeszti. Idestova három éve írok egy Jens Voigt esti beszámoló sorozatot, amelyben a közkedvelt „öreg róka” megosztja az aznapi tapasztalatait, érzéseit. Ez marad a legvégére, késő este szoktam elbeszélgetni „Jenszivel”. Tehát folyamatos a munka egész nap. A szakasz előtti sajtóböngészés során reggelizünk, egész nap egyet-egyet harapunk, sznekkelünk, majd lefekvés előtt, amikor már mindennel megvagyunk, jöhet egy rendes meleg étkezés. Ilyen ez a munka, legalábbis abban az egy hónapban…
Two Johns: A Frankie-vel készült anyagot minden nap megnézem, szeretem a hangulatát, lazaságát…
James Startt: Te is ismered Frankie-t, mi hárman sokat versenyeztünk együtt a pályán, hú de régen is volt… Én azóta folyamatosan tartom vele a kapcsolatot, akkor is, amikor Lance-nek dolgozott, majd később is, amikor kissé eltávolodott a kerékpársporttól. Nagyon kedvelem, ritka jó fej. A műsor is azért olyan, amilyen. Két fickó, aki jól ismeri a profi mezőnyt, imádja a versenyzést, leül, és elbeszélget az aznapi dolgokról. Rengeteg sztorink van a múltból, és annak tükrében idézzük fel a Tour aznapi fejleményeit. Semmi megkötés nincs, úgy beszélünk egymással, mint két haver.
Two Johns: Nekem ez többet jelent, mint bármelyik médiában elhangzott szakaszösszefoglaló…
James Startt: Annyiban más, mint a többi összefoglaló, hogy 3-4 órával a befutó után készül, megvoltak már az interjúk, beszéltünk sok versenyzővel, szakvezetővel, emésztettük egy kicsit az élményt, és mindezek után ülünk le a Tour Talk beszélgetésre. Ennek kétségtelenül megvannak az előnyei.
8 kollégával együtt követi a Tour eseményeit..
Two Johns: Idén már Ipad-on lehetett követni a Tour-t: ez hogyan működik?
James Startt: Az ötlet a főszerkesztőnktől származik, megkért, hogy az elmúlt 20 év fotói és riportanyagai birtokában szerkesszek egy olyan változatot, amely inkább a képi megjelenésre hangolt, mivel az Ipad ebben sokkal erősebb, mint a hagyományos internetes megjelenés. Megrendeltünk egy speciális alkalmazást, amely ezt a koncepciót látványosan képes prezentálni, ezt töltheti le az előfizető, és azon böngészheti a napi eseményeket a múlt képanyagának és rövid sztorijainak, idézeteinek tükrében. 23 korábbi Tour de France teljes fotóanyaga rendelkezésre áll, ezt előzőleg átválogattam, katalogizáltam, egészen az első fekete-fehér filmes anyagtól a tavaly elkapott pillanatokig.
Az év fennmaradó 11 hónapjában…
Two Johns: 23 év tapasztalattal magad mögött mit gondolsz az utóbbi évek Tour-jairól? Főleg a két Sky-győzelemre gondolok…
James Startt: A Tour hangulatához mindenképpen hozzátartozik az izgalom, azt a Sky taktikája valamelyest visszafogja, úgymond fékezett habzású a versenyzés, amit a szervezők azzal próbálnak orvosolni, hogy több szakaszba építenek izgalmas epizódokat. Ilyen versenytaktika mellett öngyilkosság lenne olyan útvonalat kijelölni, amelyben az első 10 szakaszt sprintbefutó zár le – a 90-es években, de még úgy 10 évvel ezelőtt is ez volt a megszokott forgatókönyv. Ma már az elején kellenek az izgalmas, eseménydús szakaszok, emelkedős befutóval, hogy az összetett állása bonyolultabb legyen, a favoritoknak egész végig küzdeni kelljen egymással, ne csak a második tíz napban, a magas hegyekben. Ezzel persze átalakul a Tour hangulata: nincs már az a laza első hét, amikor élvezni lehet a táj szépségét, a hamisítatlan francia hangulatot és kultúrát, mivel a fókusz már eleve is a végső célon, a Champs Elyséen van. Nekem hiányzik ez a fajta „bemelegítés”, az élmény felépítése, fokozása.
Two Johns: Sokan mondják, hogy a szigorú doppingellenőrzés miatt veszélyesebb a versenyzés, mint régen. Hogyan látod ezt a kérdést?
James Startt: A Tour soha nem a biztonságos kerékpározásról vagy az egészségről szólt. Kétségtelenül a teljesítményekben nincs ma akkora szórás, mint régebben, továbbá nincsenek olyan nagy respektet élvező, karizmatikus személyiségek a versenyzők között, mint Laurent Jalabert, Marco Pantani vagy Lance Armstrong, azaz nincs ki kontrollálja a mezőnyben történteket. Mivel mindenki többé-kevésbé ugyanolyan teljesítményekre képes, van egyfajta „szabad a gazda” hangulat, vannak eszeveszett próbálkozások, támadások, amely régebben rosszallást váltott volna ki a mezőnyből, a renitenst pedig az aktuális „főnök” figyelmeztette volna meggondolatlanságára. Nehéz ezt pozitív vagy negatív fejleménynek feltüntetni, szerintem egyszerűen a megváltozott körülmények velejárója. Mindemellett szerintem nem lett veszélyesebb a Tour, erre vonatkozóan statisztikai adatok is vannak. Beszéltem erről a kérdésről számos szakvezetővel, versenyzővel, és legtöbbjük véleménye, hogy a mai kerékpárosok lényegesen technikásabbak, ez bőven kompenzálja azt, hogy több a váratlan mozdulat, akció. Alkalmazkodniuk kellett az infrastruktúrához, a körforgalmakhoz, amelyeket kétségtelenül nem 200 kerékpáros egyszeri áthajtására terveztek a közlekedés-szakemberek. Általában jobban felkészült a Tour mezőnye, mind fizikailag, mind technikailag, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. A vízhordók erősebbek, több mindenre képesek, mint régen, amikor valójában a versenyben pusztán statisztaszerepet kaptak. Többen is képesek a végső győzelemre, manapság akár egy nem első számú versenyző is okozhat nagy meglepetést.
Hogy is volt régen?
Two Johns: Az egységes erőnlét szerinted előnyös. Tényleg rosszabb a mezőnynek, ha csak egyes versenyzők doppingolnak?
James Startt: A mi korszakunkban – Te is jól tudod -, voltak ám igazán hajmeresztőek versenyek! Valaki váratlanul megrántotta a mezőnyt, amikor nem is lett volna rá képes, 98%-os pulzussal méntél utána, nehogy leszakadj, már nem is láttál rendesen, annyira a nyélen hajtottál… ugye emlékszel ezekre? Szerintem a teljesítményben kiegyenlítettebb mezőny jobb a versenyzésnek, és jobb a mai változat, amikor a legtöbben tisztán versenyeznek. Jobb, mint amikor mindenki egységesen kokszolt. Szerintem még olyan tényezők is előnyösek a verseny szempontjából, mint a wattmérő, amely figyelmezteti a srácokat, hogy meddig érdemes nyomni a pedált, nem borul el az agy, jobban tud mindenki figyelni magára és a többi versenyzőre. Hasonlóképpen ilyen tényező a modern felkészülés, a formaidőzítés, amely kiszámíthatóbbá teszi az erőnlétet, továbbá a táplálkozás, így nincsenek olyan megzuhanások, mint korábban.
Two Johns: Szerintem ebben a pozitív hangulatban búcsúzzunk, köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást!
James Startt: Jó volt ismét beszélgetni, a következőre ne 20 év múlva kerüljön sor.
Forrás: Two Johns Podcast, szerk: Németh Balázs
