A régi Bikemag olvasóknak a cím ismerős lehet, hiszen a magazin 2005. augusztusi számában hasonló címmel jelent meg egy összehasonlító írás, az akkor a piacon fellelhető országúti alkatrészcsaládokról, és a mögöttük lévő tervezési koncepciókról. Akkoriban roppant egyszerű dolgom volt: mindössze az volt a kérdés, hogy Campagnolo avagy Shimano. Ezzel szemben a választás manapság már négyesélyes, nemsokára pedig már akár öt is lehet…
Öt variáció fékváltókarra, balról: Microshift (SunRace), Egropower (Campagnolo), DualControl (Shimano), Di2 (Shimano), DoubleTap (Sram)
Persze valójában ez a normális, hiszen a pozícionált váltás elterjedését megelőzően a márkaválasztás még szélesebb palettán mozgott: tucatnyi kisebb-nagyobb olasz, francia, német, spanyol vagy japán cég kínált komplett alkatrészcsaládokat, esetleg csupán váltórendszereket az országúti bringásoknak. Aztán a pozícionált rendszerek megjelenésével elhullottak azok, akik képtelenek voltak túllépni a frikcióson, majd második körben azok, akik nem tudtak megfelelő fékváltókarral előrukkolni. A csatából végül ketten kerültek ki győztesen: az olasz Campagnolo és a japán Shimano. A kettejük uralta piacra lépett be 2006-ban a Sram, majd 2008-ban a MicroShift. Az ötödik szereplőről egyelőre még csak kiszivárogtatott információk keringenek, de úgy tűnik, pár éven belül újabb márka kér majd szeletet a tortából: az FSA. Nagyjából ebben a sorrendben venném őket most végig, a cikk célja pedig az lenne, hogy az olvasó kicsit pontosabban lássa, mire is számíthat, ha egyik vagy másik márka mellett teszi le a voksát.
Miguel Indurain a Campagnolo Super Record sajtóbemutatóján az olaszok csúcs szettjét teszteli
Két lényeges változás történt a 2005-ös cikk megírása óta. Egyrészt a Campagnolo egyeduralkodó szerepe megszűnt a rejtett módon vezetett váltóbowden terén. Másrészt akkor még aszerint is rangsoroltam a márkák között, hogy melyiknek milyen hazai beszerzési forrásai vannak, mennyire biztosított az alkatrész-utánpótlás. Mára az webshopok és az internetes kereskedelem térhódításával ez a szempont veszített a jelentőségéből. Szinte bármikor, bármi beszerezhető, külföldi online áruházakon keresztül nem ritkán kedvezőbb áron, mint a hazai kereskedőktől. Tehát nemcsak az országúti rendszerek száma nőtt meg, hanem a beszerzési-, és ezzel párhuzamosan a tényleges választási lehetőségeké is.
Szabadalmi rajz az FSA országúti hátsó váltójáról
Minderről részletesen a Bikemag 2009. november-decemberi 100. lapszámában olvashattok. Kiderül például, hogy a 11-es Campa rendszerek lánckerekein a fogak valójában nem is vékonyabbak, vagy hogy a Rapidfire-elv elforgatásával is lehet országúti fékváltókart összehozni. Addig is némi előzmény:
https://bikemag.hu/tech/orszaguti-alkatresz-kompatibilitas-es-mukodesi-sajatossagok
https://bikemag.hu/tech/campagnolo-vagy-shimano-ki-az-orszagut-kiralya
Szöveg: HBalage
Fotó: Campagnolo, Sram, FSA, Shimano, SunRace
