Az All Mountain akadémia mostani, harmadik kiadása a bringás egyensúly kunsztjairól fog szólni. Arról az egyensúlyozásról, amihez az embernek ösztönösen hihetetlen jó érzéke van, de kicsit zavarba hozza az a guruló izé, ami bringázáskor alatta van, és hirtelen fogódzkodónak kezdi használni ahelyett, hogy megtanulna egy dinamikus rendszerként mozogni vele együtt.
Ez a fejezet egy kis lazító kurzus lenne a kardot nyelt bringásoknak, és új dimenziókat nyithat meg mindenki számára – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. A következő bekezdésekben szó lesz a montis egyensúlyát befolyásoló tényezőkről, és hogy milyen módszerekkel tudod ezeket igen erőteljesen manipulálni. Megtudhatod, milyen szerepe van a súlypontod változásának-változtatásának bizonyos bringás helyzetekben és kapsz egy raklapnyi tanácsot, hogyan faraghatod, csiszolhatod finomíthatod az egyensúlyozási képességedet – méghozzá mind a három dimenzióban! Az elmélet mellett ezúttal Erdélyi Ádám gyakorlati tanácsait is beleszőttük a mondandónkba. Aki nem ismerné, Ádám ma az egyik legjobb triálos hazánkban, azaz tud egyet s mást az egyensúlyozásról.
A kezdetek – az egyensúly első tengelye
Biztosan emlékszel arra a varázslatos pillanatra a kerékpáros karriered kezdetén, amikor egyszer csak ráéreztél arra a bizonyos egyensúlyi helyzetre, amiben sem balra, sem pedig jobbra nem dőltél el, és peckesen, hatalmas vigyorral tepertél a vakvilágba, mint akinek épp szárnyai nőttek. Ehhez a manőverhez persze kellett némi bátorság, hisz – mint arról nemsokára szó lesz – a stabilitást nagyrészt a sebesség adja. Ez az egyensúlyozási képesség volt az, ami belépőt jelentett a kerékpározni tudók elit közösségébe, ekkor került le a mesterséges stabilitást adó partvisnyél/oldalkerék a bicajodról. Ez az oldalirányú egyensúly untig elég ahhoz, hogy ragyogóan tudjunk kerékpározni sima úton – sőt még a könnyebb terepeken is –, és nagyon sokan meg is maradnak ezen a szinten, pedig a ma ismert tér nem csak egy síkból áll, hanem legalább háromból. Komolyabb terepen viszont bele kell venni az egyensúlyozási repertoárba a maradék két síkot is: nem csak jobbra és balra van, hanem fel-le és előre-hátra is!
Az egyensúly három tengelye
Az egyensúly megtartásához – vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a borulás elkerüléséhez – leginkább a jobb-bal tengelynek van a legnagyobb szerepe, ugyanis ez a leginstabilabb a három sík közül. Ezt a síkot nézve csupán egyetlen ponton van a bringás megtámasztva: ahol a kerék a földet éri. Gyakorlatilag egy kötéltáncról van szó.
Az előre-hátra tengely már egész stabil az előzőhöz képest, hiszen itt már két, egymástól viszonylag távol lévő ponton (a két kerék) vagy megtámasztva, de a hegyibringázás közben azért gazdagon akadhat olyan helyzet, ami kibillenthet ebből az egyensúlyból. Gondolj a sörpadra, ami felcsapódik, amikor mindenki feláll, leszámítva azt a szélét, ahol az alátámasztáson túl valaki ülve marad. Bicónál ez ugye úgy néz ki, hogy ha az egyik tengelyen túlra kerül a súlypontod, akkor csak a magad és a tengely másik oldalán lévő tömeg arányán múlik, hogy borulás lesz-e belőle – kormányon átrepülés avagy hátraesés – vagy sem. Egy meredek lejtőn vagy emelkedőn tehát már nem nyújt stabilitást a két alátámasztási pont, ezért meg kell változtatnod a súlypontodat…
Hogy pontosan hogyan, arról a Bikemag nemsokára megjelenő 2009. november-decemberi 100. számában olvashattok Farkas Dániel jóvoltából.
Fotók: Farkas László
