Egy szép napon megcsörrent a telefonom, majd a rövid, de tartalmas beszélgetés után fülig ért a szám. Megtudtam ugyanis, hogy érkezik hamarosan egy teszbicó, mégpedig a tavasszal nálam járt KTM Ratchet nagy tesója, az Aphex.
Pár nappal később meg is jött a vas. Összeraktam, majd nagyjából beállítottam. Örömmel vettem észre, hogy egy méretben nagyjából megfelelő, azaz L-es bringát kaptam. Alig vártam a hétvégét, hogy végre kipróbálhassam.
A Ratchet-tel megegyező vázzal rendelkezik az Aphex is (Hydroforming első és hátsó háromszög, 4 forgáspontos kivitelezés, Taper fejcső, 83mm-es középcsapágyház, 150mm-es átütő tengely), de mivel ez a csúcs modell, ezért rugóstagból Fox DHX RC4 (kis/nagy sebességű kompresszió állítás, Boostvalve, 240x76mm) csillapítja a hátsó traktust. A láncvilla hossz állítható három pozícióban. Mivel a Mátrában tudtam tesztelni a bringát, ezért a legrövidebb (440mm) állásba tettem. A rugóút is választható 200 illetve 230mm között.
Itthon szerintem bőven elég a 200mm, ezért ebben az állásban próbálgattam a kerékpárt. Mivel nem vagyok túl nehéz, ezért a 450-es rugó nekem kicsit keménynek bizonyult. A 70kg-hoz szerintem jobban passzolna egy 350/400-as rugó.
Az első telóban (Fox 40 RC2: kis/nagy sebességű kompresszió állítás, 200mm rugóút, 20mm-es átütő tengely) is keményebb titánrugó található gyárilag. Sajnos így a ~35%-os beülést nem tudtam beállítani, de megpróbáltam megközelíteni. A Fox 40 RC2-ben jól jött a rugó feszesség állító, amellyel a lehető legpuhábbra lőttem a bringa elejét. Hátul a tagon a rugó feszességel és a légkamra nyomásával játszottam, míg sikerült összhangba hozni a váz mozgását az elejével.
A rugózás beállítása és a finomhangolások után átadtam magam a gurulás nyújtotta élményeknek. Első utamnak a Kék +
jelzést választottam Kékestetőről Mátrafüredre, mivel a Ratchet-tel is itt ismerkedtem, így kíváncsi voltam a különbségre. Az első szembetűnő dolog az nyilván az volt, hogy az L-es váz jóval kényelmesebb, mint a Ratchet S-es verziója. A másik a telók mozgása volt, ami első osztályú! Hiába keményebb, mint a saját DH bicómon, a mozgás minősége tökéletes, nagy tempónál és a nagyobb leérkezésekkor pedig jól jött, hogy nem „csattan” össze gyorsan a bringa.
A Fox 40 villa irányíthatóságát nagyon szeretem, mert pontos és merev, a méretes becsúszók miatt. A kereszt köves ösvényén igen jó érzés mindig arra menni, amerre kormányzok. A hátsó telót dicsérendő, mivel minden állítható rajta, ezért be lehet lőni, hogy fékezés közben se keményedjen be annyira a rendszer. Ezt nagyjából meg is tudom erősíteni, hiszen alig észrevehetően rázta a lábamat a bringa erősebb fékezések közepette. Apropó fék! Újdonsággal van dolgunk, hiszen a 2013-as megújult Saint 4 dugattyús modelljei lassítják a vasat.
Januárban láthattam először az akkor még prototípus fékeket, amelyeket komolyan nem állt módomban kipróbálni ez idáig. A véleményem pozitív, bár megvallom, egy picit harapósabb fékre számítottam. Félreértés ne essék, tökéletesen működik a rendszer és az Ice Tech fékbetéteknek és tárcsáknak köszönhetően nem annyira melegszik, mint egy átlagos fék. A fékerő is elég, bárhol megfogja a bringát.
Amit hiányoltam, az a ServoWave érzés, amit az XT és SLX verzióknál éreztem. A fék ugyanis először több olajat nyom, így a fékbetét hamarabb ér a tárcsához. Ez gyakorlatban hatalmas modulációt eredményez. A Saint fék is ilyen technológiával készül, de valószínű a kerékpár tetemes súlya (közel 20kg) miatt érzem átlagosan jónak a fékeket. Feltételezem, hogy egy könnyebb bicón ugyanaz az érzés a Saint-tel fékezni, mint egy 12-14kg-s bringát SLX/XT-vel lassítani. Ha már Saint, akkor nem mehetek el szó nélkül a szintén új hátsóváltó és váltókar mellett sem. A váltókar hosszabb és kényelmesebb karokkal rendelkezik, mint a régebbi modell. Illetve pici bemarások segítik az ujjak csúszásmentes érintkezését a karokkal. Kényelmes, kézre álló darab.
A hátsó váltó is átalakult, szélesebb csukló mechanikája van, ami még merevebbé teszi, de ez még nem minden! Ha már unod a lánc csapkodását a láncvillán és semmilyen eddigi hátsóváltó és láncvillavédő nem segített, akkor itt a megoldás: egy kis karral szabályozható a hátsó váltó kanalának rugóereje. Van a normál és a nagyon feszes verzió. Ez utóbbiban használva a bringát, kellemesen csöndesen suhant a bringa lefelé. A feszesebb rugóerősség szerintem nagyon jó ötlet erre a felhasználási területre és váltani szinte ugyanolyan erővel kell, mint a normál verzióban. Amúgy 10 sebességes, ami szerintem bőven sok egy DH bringára, de manapság ez az elterjedt, így ez van.Amit még kiemelnék, mert mindenképp szóra érdemes, az a minőségi kerékszett és gumik. Nem kell senkinek bemutatni a DT termékeit, de egy pár szót ejtenék róluk. A recept a következő: DT 350-es agyak, DT 2-1,8 küllők és DT FR 600 felnik. Az eredmény, egy könnyű és erős versenyhasználatra való kerék szett! A gumik pedig az „új kedvenceim”, mégpedig azért, mert jól eltalált nagy kockákból álló mintája van, amely jól kanyarodik, jól fékezhető és extrém puha. Frankón tapad, bár a vizes avaron ez sem szeret kanyarodni:). Annyi belekötni valóm van, hogy szerintem elég lenne egy 2,3-as verzió is a Schwalbe Muddy Mary-kból, hiszen a 2,5-ös verzió hatalmas ballonossággal bír.
A bringával mesés érzés a lejtőzés. Elindul az ember a hegyen és csak irányítani kell a gépet, hogy merre menjen. A
merev első telónak és a masszív váznak köszönhetően mindenen átmegy, így a kicsit gyakorlatlanabb bringások ideális
társa is lehet, hiszen a bringa tolerálja, ha hibázik vele az ember. Egy igazi nagy össztelós „vas”, lapos, hosszú és
nehéz, de élmény vele a gurulás. Ez a bicó is azt erősítette bennem, hogy eltűnt a Mátrából az összes kő, hiszen mint
már említettem, mindenen átmegy és hihetetlen pontos az irányítása. Ellenben ne legyen túl lapos és csiki-csukis a
pálya, mert ugyan jól tekerhető a gép, de a súlya miatt kissé lomha, ezáltal nehezebb begyorsítani. A csiki-csukit két
okból nem szereti: az egyik a hosszú tengelytáv és a lapos villaszög, a másik meg az, hogy a váz felsőcsöve kiszélesedik
pont azon a részen, ahol a duplavállas villa hozzáér, és mivel a Fox 40 sem egy filigrán villa, nagyon nagy a
„fordulóköre” a bringának.
Összességében ez tényleg egy csúcs modell, maximum a hajtóművet lehetne jobbra cserélni, ezen kívül minden részlete
tökéletes. A gép, romboló stílusa és merevsége jól jöhet a testesebb nehezebb bringásoknak, hiszen bátran nyúzható
kiegészítői és váza van a KTM-nek. A különböző terepviszonyokhoz könnyen alakítható, csak a fejcsőszög állítása
macerásabb, de azt úgysem állítgatjuk minden nap. Amit még feltétlen megemlítenék, az az, hogy gyönyörű a bringa. Akárki is látta, nem tudott szó nélkül elmenni mellette. A fekete narancssárga „döggel” nehéz észrevétlennek maradni.
Ajánlom mindenkinek, aki meg tudja fizetni. Ellenben ezért az árért egy gyönyörű, kompromisszum mentes, menetrekész
bringát kap az ember. Bárhol is gurulj a világon, a KTM Aphex-ben nem fogsz csalódni, legyen az lankásabb hazai DH
pálya, vagy az Alpok meredek lejtői. Nehezebb, agresszívebb stílusban közlekedő DH-soknak is ajánlom eme KTM remeket!
Ízelítő videó:
A kerékpár ajánlott fogyasztói ára: 1.350.000 HUF
A kerékpár gyártójának honlapja IDE kattintva érhető el
A bringa hazai forgalmazójának oldala IDE kattintva érhető el
A tesztkerékpár 999.000 Ft-os áron megvásárolható ITT!
Műszaki adatok:
Váz: DHILL Alloy M: 1258 (Aphex)
Rugóstag: Fox DHX Rc4
Első teleszkóp: Fox 40 Rc2 200 mm
Váltókar: Shimano Saint M820 10sp
Hátsó váltó: Shimano Saint M820 Shadow Plus
Fogaskoszorú: Shimano Ultegra CS6700 11-28
Hajtómű: Truvativ Hussefelt DH 1.1 38T
Középrész: Truvativ Howitzer Team
Pedál: Shimano Saint PD-MX80
Féktárcsák: Shimano RT 86 Ice Tech 203mm
Fékek: Shimano Saint
Első agy: DT 350 20/110mm 6 csavaros
Hátsó agy: DT 350 12/150mm 6 csavaros Ratchet system
Felni: DT FR 600
Külső gumi: Schwalbe Muddy Mary DH 2,5
Kormánycsapágy: FSA Orbit, NO 65/ANG 1.0
Kormányszár: Truvativ Holzfeller DM
Kormány: Truvativ Boobar
Markolat: Velo KTM mintás peremes
Nyereg: KTM VL 2148
Nyeregszár: Truvativ Hussefelt
Súly: 18,5kg (mérve az L-es teszt kerékpár 19,5kg)