Olvasóink bringái rovatunkban újabb gyöngyszemet áll módunkban bemutatni, amelyet az ifjú apuka Salamon „Sala” András épített fel magának és adott oda nekünk egy rövid teszt erejéig. Mi a különös a bringában azon kívül, hogy hétköznapi családapák nem gyakran szoktak milliós gépekkel kerekezni? Többek között az, hogy ezzel a váztípussal már több világbajnoki címet nyertek, hogy Sala házilag alakította levegőssé a Travisét, és hogy már a jövő évi Hayes Ace fékek virítanak a vason, bár sajnos mi a tesztre még ezek nélkül kaptuk.
Bár a vázból kb. négy példány van csak idehaza, külföldön pont fordított a helyzet. A schladmingi világkupán már két éve is ez volt a legtöbbet látott váz. Hogy mitől ennyire népszerű az átszámítva 700.000 Ft körüli ár ellenére? Tulajdonképpen csak Sam Hill és a DW-link miatt, aki hosszú évek óta megy már ezzel a vázzal. Azt kevesen tudják, hogy az Ironhorse már a nyolcvanas évek vége óta gyárt vázakat, de csak az évezredforduló után a MadCatz csapattal – Sam Hillel, Nathan Rennie-vel, Bryn Atkinsonnal – váltak igazán híressé. Igaz, ’92-ben Dave Cullinan már világbajnoki címet szerzett nekik.
A Sunday váz hivatalosan 2005-ben vált elérhetővé, és azóta túl sokat nem is változtattak rajta. Tulajdonképpen csak a tömegén faragtak könnyebb csövekkel. A gép lelke az e.13 guru Dave Weagle DW-linkje, amely egy apró kis közdarab a rugóstag alatt. (Weagle bringás ténykedése előtt egyébként az amerikai védelmi osztály számára fejlesztett taktikai robotokat.) A link Newton harmadik törvényéből, az erő-ellenerő törvényből eredő kellemetlenségeket egyenlíti ki. Gyorsításkor (erő) ugyanis minden tömeg hátrafelé mozdul el (ellenerő), így a testsúlyunk lenyomja a gép hátulját, amit pogózásnak nevezünk. Az Ironhorse terminológiában „Anti-squat”-nak (beülés mentesség) nevezett elv a link segítségével kiegyenlíti ezt a benyomódást, ráadásul mindezt mindenféle trükkös kompressziós tag nélkül, maga a váz tudja. Ugyanakkor az alulról érkező erőknek nem áll ellen, azaz ugyanolyan érzékeny marad. Tulajdonképpen nem nyújtja meg a láncvonalat és fékezéskor is érzékeny marad. Ez látszólag hasonló a VPP rendszerhez, itt viszont nem kell nagy beülés, elegendő a pontosan megválasztott keménységű rugó.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a versenyvideókon látszólag alig mozgó váz hihetetlen érzékenységgel nyel el mindenféle méretű puklit, miközben akár folyamatosan is tudunk tekerni. Épp ezen tulajdonságok miatt hihetetlen népszerű ez a váz külföldön és a versenyzők körében.
Az igazi menettapasztalatokról pedig nyilatkozzon két tulajdonos:
Kiss Dalma véleménye:
Az okos felfüggesztés miatt kisebb mértékben érezhető a downhill gépeknél megszokott hintázás. Azt tapasztaltam, hogy nehezebb fokozatban is lehet vele tekerni. A kanyarodási képességét tartott a legtovább megszoknom. Kicsit idegesnek tűnt az első körökben, de nagyon stabil érzés azután, hogy megtanultam kezelni. Miután megszoktam a szögeit, nagy sebességnél is teljes mértékben stabilnak érzem. További segítség, hogy a felfüggesztési rendszer miatt nem ráz fékezéskor.
A geometriával kapcsolatban azt mondhatom, hogy számomra nagyon megfelelő ez a váz. Mivel pici vagyok, fontos, hogy alacsony építésű, rövid bringát használjak. Féltem attól, hogy sokszor fogom leérinteni a lánctányért – főleg Mariborban -, de ez mégsem fordult elő többször, mint az előző bringáimnál. A kormány-nyereg távolság már az első próbakor nagyon kényelmes volt, pedig az abszolút nem az én bringám volt, hanem Ben Reid-é.
Mivel a súlypontja lent, középen helyezkedik el, stabilan lehet vele ugrani. Könnyen ki tudom emelni a rövid hátsó rész miatt, és a hátulja jön utánam az ugráskor. Összességében tehát nagyon elégedett vagyok, hiszen a méret, illetve a geometria nagyon jól illik hozzám. A komplett súly ugyan felette van az elképzeltnek, de az ideális súlypont miatt ez sem érződik annyira. A DW Link rendszer előnyeit pedig nagyon jól tudom hasznosítani.
Sala véleménye:
Nagy várakozással indultunk neki a semmeringi tesztnek, ahol először mentem a géppel. A váz hozta a tőle elvártakat, sőt, messze túlteljesített. Frenetikus élmény pályán menni vele, egy másik dimenzió nyílik meg az ember előtt.
Fékezhetőség: A DW-link, az FSR rendszerhez hasonlóan fékezéskor a felkeményedés semmilyen jelét nem mutatja, szépen az íven marad, kirugózva mindent.
Tekerhetőség: Hát ez egyértelműen a váz erőssége. Kitekert propedállal sem pogózik – még nyeregből kiállva sem, ellentétben egy normál DH vázzal, ahol, ugye minél erősebben terheljük a pedált, annál inkább ringatózik, így a pedál túl alacsonyra kerülhet és beleakadhat a terepakadályokba. A DW-linknél pont fordítva van, ha növeljük a pedálerőt – például sprintelünk – akkor olyan, mintha felkeményedne a hátulja, így olyan helyeken is tudunk tekerni, ahol azelőtt soha.
Kanyar: A nagy kanyarsebesség kulcsszava az alacsony súlypont. Mivel a középcsapágy 35,5 cm alacsony, a rugóstag pedig a hajtómű közvetlen közelében van, így elméletileg hihetetlen kanyarsebességet lehet elérni vele. Stabilitásban erre még rátesz egy lapáttal a 83 mm-es középrész. Gyakorlatban nálam ez egy közepes erősségű, döntött kanyarokkal tűzdelt DH pályán kemény 20% gyorsulást eredményezett. Hozzátenném, hogy nálam a tudást a technikai háttér pótolja. Probléma volt, hogy a szűk kanyarokat az én beállításom sajnos nem szereti. A másfeles fejcső vastagsága és a Travisem szűk becsúszószár-távolsága nem kedvez az éles fordulóknak. Sajnos kb. 35-40 fokot fordul csak a villa, még úgy is, hogy a gyári ütköző gumibakokat sokkal kisebb ajtóütközőre cseréltem.
Ugrás: Mivel nem vagyok egy légiakrobata, csak szűken tudtam tesztelni, bőven hagyva a bicajban tartalékot. A relatív rövid tengelytáv (1155 mm M-es méretben) miatt ugrásoknál úgy éreztem, hogy gépészkedni kell az egyenesben tartáskor, viszont trükközésnél pont jól jön a rövid méret, mert sokkal könnyebb csavarni a bicajt. Az érkezés észrevétlen, köszönhető a vajpuha rugózásnak.
Nagy tempó: Nem ez az erőssége. Igazából a kanyargós, technikás pályákon érzi otthon magát, a rövidebb tengelytáv és a meredekebb villaszög miatt az egyenesfutása kicsit ideges, de a kanyarokban bőven behozza az ezen a téren lévő lemaradását.
Negatívumok:
– Nehéz rugóstag beállítás. A felső befogót ki kell csavarni, hogy így az előredöntött tagot állítani lehessen.
– A hátsó váltó bowdene a láncvilla felső részén fut, így a lánc viszonylag rövid idő alatt (két nap elegendő hozzá) kikezdi a bowdenházat, illetve elnyírja a rögzítő kötegelőt. Érdemes utólag egy gumislag darabbal megtuningolni.
– Az összes sarat, dzsuvát a rugóstagra szórja, bár nyitottsága miatt elég könnyű tisztítani. Sárvédő kötelező!
– A korábban említett korlátolt fordulás. Sunday + Travis nem túl nyerő kombó.
– Alacsony építése miatt rockring használata nélkülözhetetlen!
Pozitívumok:
+ Tekerhetőség
+ Hihetetlen finom megindulás és kellő progresszivitás. Picit puhább rugóval (300-400 lbs/inch) használható, mint a konkurensek, illetve kíméletesebb a taghoz.
+ Kanyarban verhetetlen
+ 1,5”-os fejcső
Mielőtt valaki azt hinné, hogy a boltban ugyanazt a vázat veheti meg, mint amivel Sam Hill is versenyez, el kell, hogy mondjuk, tulajdonképpen csak az elv azonos, mert Hill gépe könnyebb csövekből, apró plusz könnyítésekkel készül. Legalább két fokkal laposabb a fejcsőszöge és sokkal hosszabb maga az egész váz. (S-es magassága ellenére M és L közti méretet használ.) Természetesen az alkatrészlistáján is szinte csak nem létező motyókat találunk, így az egyébként nem túl könnyűnek számító vázra épült gépe kicsivel van 17 kiló alatt.
[poll id=”92″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. szeptember-októberi lapszámában.
Alapanyag: 6069 alu
Tag: DHX 5.0; 240 mm szemtávolság
Fejcsőszög: 65,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 64,5 fok
Középcsapágy-magasság: 355 mm
Középcsapágyház szélessége: 83 mm
Tengelytáv: 1155 mm
Nyeregvázcső-hossz: 430 mm
Láncvillahossz: 438 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 596 mm (katalógusadat)
Kormánycsapágy: 1,5”
150 × 12 mm-es átütőtengelyhez való papucsok
Tömeg: kb. 4040 g (tag nélkül); taggal kb. 5000 g
