A downhill – és egyáltalán a kerékpársport – technikai sport, és mint ilyen drága. Kezdő, kispénzű versenyzők számára eddig itthon nem túl sok cég kínálta portékáját. Az egyedüli olcsóbb „nagyvasat”, a Vegát is szép lassan kivéreztették, így hiánypótló lehet tesztünk alanya, amely ráadásul szintén kelet-európai termék, hiszen Lengyelországban készül – pontosabban ott tervezik.
Hogy a történelmi magyar-lengyel barátságot, és ennek jegyében a magyarországi szereplést mennyire komolyan gondolják a legnagyobb lengyel bringagyártó cégnél, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy egy képviselőjük maga hozta el a márciusi Bringaexpóra a legfrissebb példányokat. Sikerült is beszélnünk vele, így most következzen egy kis cégbemutató.
Pár lelkes lengyel downhilles 1999-ben alapította meg a DunCon vállalkozást. Kezdetben csak alkatrészek forgalmazásával foglalkoztak, majd 2003-ban elkészítették az első saját fejlesztésű vázukat, a máig a palettán lévő Pitbullt. Az első sikerek után újabb és újabb vázak következtek, amelyek Európa számos országa után az idei évtől már nálunk is megvásárolhatóak.
A cég fő célkitűzése, hogy minden vevőnek megbízható, tökéletesen működő, ugyanakkor lehetőleg olcsó vázat tudjanak biztosítani. Emiatt csak a tervezés és a tesztelés zajlik Lengyelországban, míg a gyártást Tajvanban végzik. A tesztelés alatt versenyzőket kell érteni, akik megkapják fél évre az első modellek különböző, apróbb változtatásokkal legyártott fajtáit, majd a visszajelzéseik alapján csak az arra érdemes típusokat fejlesztik tovább. Ezek a másodszériás prototípusok ismét megkapják a magukét a lengyel hegyekben, hogy csak a természetes kiválasztódás győztese szaporodhasson tovább Tajvanon nagy példányszámban.
Tesztelésre a paletta csúcsát jelentő Cane Corso vázat kaptuk. A gépet nem mi szereltük fel, hanem így érkezett hozzánk a Bemp főhadiszállásáról. A hátteréről annyit érdemes tudni, hogy a cég versenyzőjének, Zöllei Patriknak Morewood gépe nem lett kész a bükkszentlászlói DH kupára, így ezt a vázat szerelték neki sebtében össze. A kisméretű váz tag nélkül érkezett az országba, így mi egy a cégnél épp kéznél lévő levegős DHX taggal használtuk, ezáltal a tömege csak picivel haladta meg a négy és fél kilót, amely ebben a kategóriában nagyon jó adatnak számít.
A tervezésnél két fő szempontot tartottak szem előtt: a merevséget és a tekerhetőséget. Az előbbit hivatottak szolgálni a felülhegesztések, a nagy és szögletes csövek, a középrész körül látható hatalmas CNC-zett közdarab és a hátsó háromszög aszimmetrikus merevítői. Ezek mind-mind átgondolt tervezésről tanúskodnak. A tekerhetőségről a DDLS – azaz a kettős link rendszer – gondoskodik, amely elméletben hasonlít a VPP rendszerekhez. Lényege, hogy a kerék egy parabolaíven, a tekerés és fékezés hatásaitól nagyjából függetlenül mozog. A forgáspontok természetesen egytől egyig tömítettek és hatalmas csapágyakon nyugszanak.
A száraz tények után viszont lássuk, mit is mutatott a gép a terepen. Kedvenc tesztterepem – azaz az Ördögorom – felé vettem az irányt, hiszen odafelé menet van pár döntött kanyar, majdnem vízszintes tekerős szakasz, az ormon pedig sok szűk kanyar és rengeteg szikla, így tudásából mindent bemutathat itt a gép.
A tekerős részeken utoljára a Socom nyergében éreztem hasonló könnyedséget, bár a Cane Corso azért nem volt éppen könnyű felszereltségű. Szóval a két linkből adódó nagyjából pogózásmentes tekerhetőség marketingszövege ezúttal nem humbug. Terepen tényleg nagyon érezhető, hogy ténylegesen a meghajtásra fordítódik a pedálozás energiájának jelentős része. Ha már emlegetem a Socomot, akkor egy újabb párhuzamot is vonhatok, hiszen a DunCon-nak is elég meredek, azaz 67 fokos a villaszöge, amely a hazai szűk kanyarokban nagyon agilissá teszi. Ennek persze az a hátránya, hogy meredek, nagy sebességű lejtőkön hamar ideges lesz. A kanyarodási képességét ezen kívül tovább növeli a nagyon rövid tengelytáv is.
A sziklás részeken jóval hátrébb kellett terhelnem a meredek eleje miatt, mint azt a nagy gépeken megszoktam, hogy ne billenjek át a kormányon, de a harmadik-negyedik körben már ezzel sem volt problémám, és egyre gyorsabban tudtam átvágni az íveket. A gép rövidsége miatt sokszor elég volt egy csuklómozdulat is, hogy egy kisebb gyökéren vagy kövön át tudjam húzni az egész bringát. Tetszett még, hogy fékezéskor is érezhető a két link működése, így a kerék egyszer sem akart elpattogni, ha egy kifékezett kanyar előtt lassítottam.
Arra, hogy éles bevetésen mit lehet kihozni a gépből, álljon itt Zöllei Patrik története, aki – mint azt már korábban is említettem – ezzel a vázzal, és a tag kivételével, ezzel a felszereltséggel indult az idei első hazai DH kupafutamon. A bringát csak a versenyen tudta kipróbálni, ráadásul a döntőben a cél előtti keskeny falról leesett a patakba, ahonnan már csak futva tudott bejutni a célba, de így is csak pár tizeddel maradt el az Elit kategória második helyezettjétől.
Összegezve: a hazai laposabb, szűk kanyarokkal tűzdelt ösvényekre, ár-teljesítmény arányát tekintve ez biztos, hogy az egyik legjobb váz.
Pozitívumok:
– viszonylag jó tömeg
– ár
– jó tekerhetőség
– szuper kanyarodás
– színválaszték
– jól vezetett kábelek
Negatívumok:
– nagy sebességnél ideges
– viszonylag magas középrész
[poll id=”68″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. júniusi lapszámában.
Forgalmazó: Bemp Kft., www.bemp.hu
Származási hely: Lengyelország / Tajvan
Vázméretek: 15,5” (tesztelt); 17,5”
Vázgarancia: 1 év
Színek: zöld, fehér, fekete
Ajánlott fogyasztói ár: 229.000 Ft (tag nélkül); 264.900 Ft Manitou Swinger X6 taggal
Az ár tartalmazza a 150 x 12 mm-s DC hátsó agyat is.
Vázadatok:
Vázanyag: 7005 T6 alu
Rugóút: 209 mm
Szemtávolság: 240 mm
Fejcsőszög: 67,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 72,0 fok
Felsőcsőhossz: 548 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 566 mm
Középcsapágy-magasság: 385 mm
Nyeregvázcső-hossz: 390 mm
Tengelytáv: 1137 mm
Láncvillahossz: 448 mm
Nyeregcső átmérője: 31,4 mm
Középcsapágyház szélessége: 73 mm
Fejcső mérete: 1 1/8”
Tömeg: 4100 g (tag nélkül, gyári adat)
