Idén már nagyjából az ötödik éve dolgozom a magazinnál, így teszteltem már legalább 40-50 bringát, meg temérdek alkatrészt, de be kell, hogy valljam, ennyit még egyetlen tesztgéppel sem mentem. Persze, eleve inkább a zúzós, nagy rugóutas gépeket kapom, ez a bicikli viszont egyszerűen kívánta, hogy állandóan hajtsam.
fotók: KGÁdám, Tóth Anita
Lelkesedésemnek több oka is van. Egyrészt a Cube-ok kinézetét már ezerszer dicsértük, de ez most talán túltett minden eddigin, annak ellenére, hogy utálom a mai fehér divatot. Olyannyira eltalálták az összhangot, hogy mindenki megbámulta a gépet, bármerre is jártam vele az országban. A másik ok, hogy személyes vonzalmat érzek a legklasszikusabb kinézetű geometria iránt, ahol vízszintes a felsőcső, arányos a fejcső, szögben törik a villa, és egyáltalán nincs semmiféle hajlítgatás, hydroforming, lapítgatás, és a csövek kör keresztmetszetűek.
Szerintem az Alfine-nal a Shimano is messze a legszebb termékét hozta létre, mert a letisztultság itt is fő jellemző. Mindig bántjuk is őket, hogy csak az öreges fekete-ezüst/szürke színkombinációt ismerik. Ebben az esetben viszont hihetetlenül eltalálták ezt a klasszikus formához járó csillogó fekete felületet: élőben egyszerűen szemet gyönyörködtető.
No, de elég az esztétikából. Nézzük a tényeket. Mint már említettem, a váz mellőz szinte minden divatos és fölösleges felhajtást: adott kilenc cső, amelyeket csinosan hegesztettek egymáshoz, bár a felsőcső a két végén kissé szögletes lesz, meg a támvilla is egy picit. Biztos, ami biztos, van egy merevítő lemezke az alsócső alatt, bár szerintem egy ilyen gépre fölösleges. A villa vaskos, egyenes és merev.
Az egyedüli feltűnő dolog az excenteres középrész, azaz a gép könnyedén egysebességessé alakítható. Ennek az apró trükknek hála befér az Alfine agyváltó, amire már nagyon kíváncsi voltam, főleg, hogy a Rohloff rendszeréhez már volt szerencsém. Érdekelt, hogy a japánok hogyan oldották meg a hengerbe zárt váltásrendszer bonyolult műveletét, ami kívülről ugye nem tűnik túl komplikáltnak, hiszen csak egy 20-as lánckerék látszik, meg egy kábel, ami eltűnik az agyban. Elöl még szimplább a helyzet az egy szem 45-ös nadrágszárvédős lánctányér miatt. Ez a két lánckerék a váltókarral meg az aggyal 8 fokozatot eredményez egy 12-38-as hátsó sornak megfelelően. A variációk a két lánckerék cserélgetésével elég tág határok között mozoghatnak.
A menettapasztalatok előtt még kitérnék a kiegészítőkre, köztük is a Syntace kormányra és stucnira, amelyek nem éppen hétköznapi darabok. A kormány nagyon kényelmes hajlítású, és az okos kis jelölések miatt könnyű beállítani. A stucni pedig igazi könnyített versenydarab, ami filigránságával sokat dob az összképen.
A kerekeken igazi ballonos városi külsők feszülnek, amelyek elég szélesek a száguldozáshoz, 3 bar nyomáson még kellően csillapítják a hazai utak egyenetlenségeit, ellenben 4 barnál számomra már túlzottan rázós érzést nyújtottak.
Amikor megkaptam a gépet, épp Ürömre kellett kimennem, így gondoltam az autó helyett felpattanok a bringára és megteszem az első tesztkört. Csillaghegyen át mentem, hogy az Ürömi utat útba ejthessem, tesztelendő az áttételeket. Aki nem járatos arrafelé, annak elmondanám, hogy ez az egyik legmeredekebb utca a fővárosban, amelyen én a montimmal a legkisebb áttételt használva szoktam feldöcögni.
Az első meglepetés már a ház előtt ért, ugyanis fordított irányba kell váltogatni. Ezt nem nagyon sikerült megszoknom, annyira természetellenesnek érzem 15 év beidegződése után. A második pedig már az emelkedő alsó lankásabb részén, ahol pikk-pakk elfogytak a fokozataim. Nagyjából a hegy feléig jutottam, amikor le kellett szállnom, hogy szégyenszemre toljam. Ekkor tudatosult bennem a felhasználási célterület, ami semmiképpen sem a versenyzés világa, vagy extrém (meredekségű) terep, hanem a gyors és hatékony városi közlekedés. Onnantól, hogy ezt szem előtt tartottam, tökéletes összhangba kerültem a géppel.
Az Alfine rendszer ugyanis a tesztgépen lévő 45/20-as lánckerekekkel lankásabb emelkedők legyőzését teszi csak lehetővé. Az áttételrendszer elég tág, azt viszont a nyolc fokozat miatt csak viszonylag nagy ugrásokkal tudták átfogni, azaz az egyik fokozatban túlságosan pörgetni kell, míg a következő már túl nehéz, de ez rövidebb, városon belüli távolságokon azért nem túl zavaró.
Cserébe viszont bármikor válthatunk: előre és hátra tekeréskor is, és persze álló helyzetben is. Ennek hallatlan előnye szintén a városban mutatkozik meg, amikor a lámpánál éppen a zebrán áthaladó miniszoknyás lábakat bámuljuk, eközben pedig megfeledkezhetünk a visszaváltásról, így a zöldnél nehéz elindulni. Az Alfine viszont álló helyzetben is bármennyit tud váltani, tehát ráérünk fékezés után is rajtfokozatot keresni. Ha már előbb a Rohloffot emlegettem, akkor elmondanám, hogy nagyon hasonló érzés, csak ott ugye 14 fokozat van, ami kisebb lépéseket tesz lehetővé, így alkalmasabb a versenysportra. Ugyanakkor az Alfine-nál is éreztem néha ugyanazt a pontatlanságot, azaz néha „gondolkozott”, míg megtalálta a fokozatot. Talán épp ezért hívjuk őket agyváltónak…
Túlzásnak tűnhet a tárcsafék, de ha valahol, akkor a városban adódhat sok váratlan helyzet, amikor nagyon jól jön a hatalmas fékerő, így szerintem ez cseppet sem fölösleges plusz súly.
Összességében tehát azt mondhatom, hogy nagyon is van létjogosultsága ennek a bringának, mert egyszerű, mint a faék, a zárt váltás jóvoltából igénytelen, és ezzel kicsi a meghibásodási lehetősége is. Nagyon tempósan lehet vele haladni, de a gumiknak hála nem ráz annyira, mint egy sima országúti. Nincsenek felesleges, kihasználatlan fokozatai. Az egyetlen hátránya, hogy észbontóan jól néz ki, és látszik rajta, hogy drága bringa, így nem érdemes kint hagyni sehol.
Megjelent a Bikemag 2009. októberi lapszámában.
[poll id=”163″]
Forgalmazó: Velobike Kft.
Származási hely: Németország / Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: 50, 54 (tesztelt), 58 cm
Ajánlott fogyasztói ár: 324.990 Ft
Váz: HPA 7005 alu; triple butted
Villa: alu
Hajtómű: Shimano Alfine; 170 mm / 45 fog
Középcsapágy: Shimano Alfine
Lánc: Shimano HG53
Lánckerék: Shimano Alfine; 20 fog
Hátsó váltó: Shimano Alfine
Váltókar: Shimano Alfine; 8 seb.
Fékszett: Shimano Alfine tárcsafék; 160 mm tárcsák
Első agy: Shimano Deore Disc; 32 furat
Hátsó agy: Shimano Alfine; 32 furat
Küllők: rozsdamentes; 1,8 mm
Felnik: Alexrims EN24; 32 furat
Gumik: Schwalbe Marathon Supreme Kevlar
Kormánycsapágy: FSA Orbit Z
Stucni: Syntace F99 alu; A-head; 100 mm / 25,4 mm
Kormány: Syntace Duraflite 2014 alu; 590 mm / 25,4 mm
Nyereg: RFR Natural Shape
Nyeregcső: RFR Prolite; 380 mm / 31,6 mm
Pedál: Fasten alu
Geometriai adatok:
Fejcsőszög: 71,0 fok
Nyeregvázcső-szög: 73,0 fok
Nyeregvázcső-hossz: 540 mm
Felsőcsőhossz: 585 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 601 mm
Tengelytáv: 1096 mm
Láncvillahossz: 435 mm
Középcsapágy-magasság: 295 mm
Tömeg: 11,9 kg (pedállal)
