Apfelland Stubenbenrgsee – május 21-22.: Aki egy kicsit is sajátjának érzi a mountain bike és az országúti szakágat egyaránt, annak „kötelező” programként merem ajánlani ezt a kétnapos osztrák versenyhétvégét.
A magyar határtól mindössze 60 km-re fekvő Stubengergsee adott otthont ennek a különleges rendezvénynek. Az évek során kialakult bennem egy mondás – „Ausztriában nagyon nehéz csalódni” – amire szerencsére most sem sikerült rácáfolni. Stubenbergsee egy alacsonyabb hegyekkel határolt szabadidő tó, amelynek a partján található az idei évben átadott JUFA Hotel Stubenbergsee, ami a versenyközpont helyszínéül szolgált a hétvége során.
Pénteki érkezésünkkor a rendezvény főszervezője Gerhard Schönbacher egy Latte Macchiato társaságában fogadott minket. Kedvünket nem tudta szegni a délutáni zivatar sem, mert a szálloda bárjából csodálva a minket körülvevő panorámát, tudtuk, hogy egy szuper hétvége áll előttünk. A kávé elfogyasztása közben váltottunk pár szót Gerharddal a versenyről.
Elmondtam neki, hogy remélem, minél több versenyző érkezik majd az eseményre. Meglepő válasz érkezett: nem szeretné, ha túl nagy tömegek érkeznének. Az első alkalommal szeretne mindent kipróbálni, hogy jól működik-e és minden jelenlévőnek egy tökéletes szolgáltatást, élményt nyújtani, ami a jövőben is arra ösztönzi majd őket, hogy visszatérjenek az eseményre. Az eső elvonulta után, még egy órás átmozgatás, környék felfedezése is belefért a programba. Felvettem a rajtcsomagot és felkészítettem a bringát a másnapi megmérettetésre.
Szombaton gyönyörű napsütéses időre ébredtünk, alig vártam, hogy elinduljak a bemelegítéssel egybekötött pályabejárásra. Elsőként a monti verseny várt ránk, a nyomvonalat nagyon jó ötlet volt keresztül vinni a helyi állatkerten, így a szurkolói biztatások mellet, különleges állathangok bíztattak minket arra, hogy keményebben nyomjuk a pedált. A pályavezetés egy XCO versenyre hajazott, egy hosszabb meredek emelkedőből és egy lejtőzésből állt, amit a sár tett egy kicsit technikássá, kis szusszanásra pedig a tóparton volt lehetőség, ahol a célterületet alakították ki. 8 kör volt a penzum, 32 km, 1050 m szinttel tarkítva.
A rajtnál gondolom Gerhard szeretett volna nekem egy kicsit kedveskedni, így beszólítottak az első sorba. Eldördült a rajtpisztoly, kezdődött a nyélmenés. Az első emelkedő végére látszódott, hogy két fiatal srác más dimenzióban közlekedik, így az ő kereküket elengedtem. A kör végére mindössze 3-an maradtunk az üldöző bolyban és az első négy kört így együtt teljesítettük. A negyedik emelkedő elején, a többiek arcán láttam nekik mintha rosszabbul esne, így támadtam egy keményet, amit szerencsére nem sikerült átvennie senkinek. A következő kört megnyomtam, hogy látótávolságon kívülre kerüljek. Itt úgy éreztem meg is lehet a dobogó, de sajnos az utolsó előtti kör lejtőjén felért egy srác, mert a gyorsmintás gumi bizonytalan volt a nagy sárban.
Nem jöttem zavarba, az emelkedőn egyből támadtam is, ahogy azt tanítják, úgy nézett ki sikeresen, de valahogy visszaküzdötte magát és még arra is volt ereje, hogy visszakínáljon. Fogcsikorgatva próbáltam rakni a kereket, de már nem úgy haladt, ahogy kellett volna. Sajnos a csúszós lejtőn gyorsabb volt, így a 4. helyet sikerült megszerezni. Egyáltalán nem voltam csalódott, mert kerékpár verseny volt a javából, kőkemény támadásokkal tarkítva. A célban az átlag pulzusomra rápillantva egyből eszembe jutott, hogy a következő napi országúti viadal nem lesz egy leányálom.
Gyors interjú és az ellenfeleknek való gratuláció után elcsemegéztünk a frissítőasztalnál. Iso, kóla, redbull, narancs, alma, banán, dinnye, kuglóf, a teljesség igénye nélkül csak egy pár a felhoztalból. Pattantam is át az országúti bringára, mert már alig volt fél órám az eredményhirdetésig, hogy megcsináljam a levezetést a másnapi országúti körön. Ahogy visszaértem már kezdődött is a ceremónia, amit egy napágyban egy óriási jegeskávé társaságában tapsoltunk végig Diával.
A délutáni regenerációt a tóban való fürdéssel kezdtem, a víz kellemes hőmérsékletét a hegyi patakok biztosították 😉 Egy kis napozás után, el is indultunk felfedezni a helyi állatkertet, mert a rajtszámom ingyenes belépésre jogosított fel, illetve minden rajtcsomag tartalmazott egy extra vouchert (felnőtt belépő ára: 15 EUR). Kiváló verseny utáni családi programlehetőséget biztosítottak ezzel a szervezők az indulók számára. Óriási területen volt kialakítva maga a park, ezzel hatalmas életteret biztosítva az állatok számára. A végén már azon könyörögtem, hogy a lehető legrövidebb úton próbáljuk meg bejárni a területet.
Ahogy visszaértünk a hotelbe a kirándulásunkról, már kezdetét is vette a Pasta Party, ami szintén a nevezés részét képezte. Négy sajtos tortellini, lasagna, bolognai spagetti kombót akár egy kis ráksalátával is kiegészíthettük, így a „pastaparty” fogalmat nálam sikerült egy újabb szintre emelni. Ezek után már csak az ágyat tudtam megcélozni, mert a fejemben már ott motoszkált a másnapi országúti verseny.
Vasárnap a napsütés rátett még egy lapáttal, az országúti pálya megkerülte a tavat, majd két meredekebb emelkedőt tartogatott, amiből 10 kört kellett teljesíteni, így jött ki a 70 km, 1000 m szinttel. Láttam már a bemelegítés során, hogy a wattok nem úgy pörögnek, mint ahogy szoktak. A zsűri autó stílszerűen elektromos meghajtással rendelkezett, egy tóparti felvezetéssel mutattuk meg magunkat a strandoló szurkolóknak. Az éles rajtot követően folyamatosak voltak a támadások, legyen szó emelkedőről, lejtőről vagy a síkról. Egy 10-es élboly alakult ki, folyamtosan mentem az összes támadásra, mert tudtam, hogy csak egy szökéssel tudom ledolgozni a montiban szerzett hátrányomat. Sajnos jelentős előnyre egyik akcióval sem tudtunk szert tenni és hosszútávon ennek az lett az eredménye, hogy két körrel a vége előtt, mint akit elvágtak, úgy hagyott el az összes erőm. Így a végét egyedül teljesítve, tizedikként érkeztem a célba.
Hihetetlen élményt biztosított számunkra ez az osztrák hosszúhétvége, a versenyzés mellett a család többi tagja számára is számtalan programlehetőség vár, így mindenki számára biztosított a teljes kikapcsolódás. Ezúton is szeretnék gratulálni Gerhardnak a kiváló szervezésért, próbáltam keresni a hibákat, de túl jól éreztem magam hozzá.
Ha valaki hiányolta volna a tejszínhab tetejéről a cseresznyét, ráadásként az eredményhirdetés során kihúzott tombolán nyertem egy Alpentour Trophy nevezést! #perfect
(Záray László)
