A kerékpározásban az az igazán jó, hogy kortól, nemtől függetlenül bárki elkezdheti és űzheti, mint szabadidős tevékenységet, sőt, sportként sem utolsó, hiszen számtalan egészségre gyakorolt előnye ismert.
Bár biciklizni az esetek többségében gyerekként tanulunk meg, meglepődnénk, hogy milyen sokan vannak az ismeretségi körünkben azok, akik vagy később, kiskamaszként vagy felnőtt fejjel pattantak először nyeregbe, sőt, szinte biztos, hogy olyanok is akadnak, akik a mai napig nem tudnak kerékpározni.
A mondás úgy tartja, …olyan ez, mint a kerékpározás, vagyis ha megtanultad, soha nem felejted el, de mi a helyzet akkor, ha valamilyen oknál fogva ez kimaradt az életünkből? Mi történik akkor, ha nem tanulunk meg fiatalon kerékpározni? Semmi. Hiszen bármikor megtanulhatunk tekerni. Abszolút kortól független, és soha nem lehetünk túl idősek hozzá.
Hogyan kezdjünk neki idősebb korban?
Nagyjából ugyanúgy, mint fiatalon. Bátran kérdezzünk rá gyakorló apukáknál, hogy ők hogyan csinálták vagy csinálják. Miket tanítanak meg először? Milyen tempóban haladnak a gyerekkel? Biztosan bezsebelünk majd pár, hasznosítható jó tanácsot, de ha nem akarjuk beavatni az ismerőseinket abba, hogy éppen bringázni tanulunk, informálódhatunk a netről is, megnézhetünk oktatóvideókat. Ha úgy érezzük, az elmélet már jól megy, tovább léphetünk a gyakorlat felé.
Ha bizonytalannak éreznénk magunkat, hogy azonnal biciklire üljünk, jó alternatíva lehet, egy szobakerékpár vásárlása, így eleinte ezen lehet gyakorolni, hogy kicsit szokjuk az egészet. Sokkal nagyobb biztonságérzetet ad egy felnőttnek, ha eleinte szobabiciklivel próbálkozik, majd csak aztán vág neki “élesbe” a dolognak.
És innen hogyan tovább?
Ha továbbra se szegte kedvünket semmi, kimehetünk végre a szabadba is. Keressünk egy megfelelő helyszínt a gyakorlásra, lehetőleg valamilyen füves talajt, mert ott kevésbé fognak fájni az esések, viszont érdemes gyorsan betonra váltani, mert ott jóval könnyebben lehet majd irányítani a cangát!
Az út, amin nekiindulnánk lehetőleg ne legyen forgalmas, inkább autóktól és gyalogosoktól mentes. Soha ne induljunk el védőfelszerelés nélkül, legalábbis eleinte: legyen nálunk mindig sisak, könyök- és térdvédő is! Innen pedig már csak az a dolgunk, hogy megtanuljuk magunkat kellően egyensúlyban tartani, és próbáljunk minél magabiztosabban ülni a biciklin. A magabiztosság már fél siker, hiszen ez azt jelenti, nem félünk ráülni, elindulni, tekerni, és idővel persze, akár száguldani sem. A kanyarodás még igazán lényeges momentuma a biciklizés elsajátításának. Fontos, hogy első sorban ne a kormánnyal forduljunk hanem a súlypontunk megváltoztatásával irányítsuk a biciklit.
Hogyan jövünk rá az egyensúlyozásra?
A legegyszerűbb eleinte, ha levesszük a pedálokat és úgy próbálkozunk az egyensúlyunk megtartásával. Nem véletlenül tanulnak a kicsik eleinte pedál nélkül futóbiciklin. Felnőttként mi is próbálkozhatunk. A pedálok levétele a megfelelő szerszám birtokában nem igényel túl sok időt, energiát, így érdemes ezzel próbálkozni.
