A mountain bike-ozás aranykorában, az 1990-es évek végén egyetlen márka sem volt képes úgy ötvözni a végletekig feszített mérnöki teljesítményt a letisztult esztétikával, mint a Gary Klein által alapított Klein Bicycles. Az 1998-as Klein Attitude Race ennek a korszaknak az egyik legizgalmasabb ikonja: egy olyan cross-country (CC) versenygép, amely egy kritikus átmeneti időszakban született – közvetlenül azután, hogy a Trek felvásárolta a céget, de még mielőtt a klasszikus Klein-DNS teljesen feloldódott volna a nagyüzemi gyártásban.
Ez a gép nem egy békés túrakerékpár. Ez egy ízig-vérig Velociraptor – egy agresszív, villámgyors ragadozó, amely kíméletlenül levadássza az emelkedőket, de ha nem figyelsz, a gazdájába is képes beleharapni.
A mérnöki remekmű
A Klein kerékpárok lelke mindig is a váz volt. A ’98-as Attitude Race a Gradient Klein Power Tubing elnevezésű, űrrepülőgép-ipari minőségű alumíniumötvözetből készült. Gary Klein úttörője volt a túlméretes (oversized) csőprofilok alkalmazásának, amellyel radikálisan növelte a váz merevségét, miközben a falvastagság minimálisra csökkentésével a súlyt hihetetlenül alacsonyan tartotta. A Gradient csőszett keresztmetszete kúpszerűen a falvastagsággal együtt, a teljes csőhosszon át változik, ezzel érték el a legmagasabb hatásfokot.
A lézerrel vágott vázcsövek találkozásánál a hegesztési varratokat kézzel csiszolták simára. A láthatatlan hegesztésekkel úgy nézett ki a váz, mintha az egész egy darabból készült volna.
A váz súlya 1,45 kg körül van. Egy gramm olyan anyag sincs a vázon, aminek ne lenne funkciója.
Az Attitude vázak 21 napon át készültek és több szabadalmaztatott megoldást találunk rajtuk, mint a legtöbb korabeli vázon.
Abban a korban, amikor a bovdenek szanaszét lobogtak a vázakon, a Klein a csövek belsejében vezette a váltó- és fékbovdeneket. Ez letisztult megjelenést biztosított és megvédte a rendszert a sártól. Ugyanakkor adódhatott olykor, hogy pont belekerült sár és eltömítette a rendszert. Ha szereléskor nem figyelünk, kicsúszik az egész és nehéz újra átfűzni a kábelt a vázon. Szerencsére erre is meg van a technikám, úgyhogy nem jelent gondot.
A Full-On™ geometriájú váz hátsó háromszöge túlméretes láncvillákból készült, ami brutális erőátvitelt garantált. Ha a versenyző rálépett a pedálra, a váz a legkisebb energiaveszteség nélkül lőtte ki a biciklit előre. Nem is csoda, hogy akkoriban ez volt a legdrágább láncvillagyártási eljárás.
A Klein többrétegű Durethane zománcfestései legendásak voltak. A ’98-as Attitude-ok olyan ikonikus, színváltós és színátmenetes (fade) színekben pompáztak, mint a Koi (Orange fade), Koi Blue (kék színátmenetes) vagy a kék-mélykék színátmenetes kombinációk, amelyek szinte ragyogtak a napsütésben.
Természetesen a Klein-ok kötelező kiegészítője, az Anti Chainsuck Device, láncfelkapásgátló is helyet kapott a vázon.
Gyári specifikáció
Az Attitude Race ($2.500) a Klein palettán a belépő szintű Comp ($1.600) és a csúcsot jelentő, Pro ($3.500) modell között helyezkedett el. Egy vérbeli, versenykész középutat jelentett. Inflációval számolva, mai ára kb. 1,48 millió Ft lenne.
Majdnem teljes, Shimano Deore XT szettel szerelték, de a hátsó váltó XTR volt, a kerekek pedig Cane Creek Crono-k voltak.
A teleszkóp egy felső kategóriás Manitou SX-R volt, aminek a színe tökéletesen passzol a vázéhoz. Manitou Spider is készült ugyanebben a színben.
Egyik kedvenc alkatrészem is a gépen van, ráadásul gyárilag. A WTB Momentum Stop Grease Guard kormánycsapágy, amin zsírzógombok vannak, így pisztollyal benyomható az új zsír, a régi meg kijön. Csodálatos megoldás.
A Trek-eknél szokott módon, a Klein-okat is saját, háztáji „kiegészítő” alkatrészekkel szerelték. Icon, Bontrager, de elrejtettek egy kakukktojást a gépen, ami eléggé szembetűnő. A Cane Creek Thud Buster rugós nyeregcsőrettenet.
Felújítás
Majdnem 6 év telt el a vásárlás és felújítás közt.
Miért?
Mert pár nappal az Attitude Race megtalálása után, rám talált egy Mantra Race ’98, ugyanebben a Koi színben. A hátsó része fekete, javíttatni akartam a festést, mert pár karc van rajta. Együtt akartam a két vázat és gépet feltámasztani. 2026 márciusában fogyott el a türelmem…
Minden alkatrész megvolt a géphez. Külsők, markolat kivételével természetesen, mint általában a legtöbb bicajomnál.
Az évek során meg lettek a könnyű, kevláros Bontrager Revolt külsők is. Először ezeket szereltem fel, de nem tetszett az összhatás.
Ráadásul a Mantra-hoz nem volt külső. Több szempontot figyelembe véve (WTB VelociRaptor a kedvenc külsőm, Mantra-val hasonló építést akartam, szeretem a dinoszauruszokat és szépen sütött a nap és nőtt a fű, stb.) rövid mérlegelés után a RacingRaptorokat választottam, amikkel kb. 20grammot még nyertem is a kopottabb, szürke-kék oldalfalas Revoltokhoz képest. Ezek egy sárga Pulse Pro-ra kerültek, amin nagyon jól mutatnak. Mantra-ra pedig a durvább Velociraptorok.
Az amúgy is egy vadabb gép. Az Attitude elegáns, kifinomult megjelenéséhez sokkal jobban passzolnak a RacingRaptorok.
A Cane Cree Crono kerékszettet nehéz beszerezni, így egy valahonnan megmaradt Mavic 220-XT kerékszettet választottam.
Markolatnál ismét gondban voltam, de találtam nagyon jó áron Odi markolatokat, így az Attitude-ra, Mantra-ra és a 99-es Adroit-ra is ilyen ment.
A felújítás legnehezebb része a Manitou SX-R összerelése lett volna, ha nem szereltem volna össze előtte már vagy 25 Manitou-t. Ugyanis a Manitou-k a legjobban dokumentált teleszkópok abból a korszakból és sokkal kifinomultabbak, tartósabbak, mint a Rock Shox-ok. Talán a SID-et kivéve persze.
Korabeli tesztek
A korabeli amerikai és európai szaklapok (mint a Mountain Bike Action vagy a Bicycling) tesztjei, valamint a tulajdonosok tapasztalatai alapján a Klein Attitude Race egy rendkívül karakteres, kompromisszummentes gép. Nem követi a prédát – lerohanja. Úgy mászik, mint egy éhes Velociraptor. A korabeli tesztelők elájultak a kerékpár emelkedőkön nyújtott teljesítményétől. Az MTBR felhasználói tesztjei szerint a váz oldalirányú merevsége miatt zéró energia veszett kárba.
Tesztkör
Nem csak a tesztek és a katalógus marketingfogásai miatt vártam az első utat. Van ugyan 2 másik Attitude-om is, de azok nem ilyen jól felszereltek és nem ilyen ütős a kinézetük. Kíváncsi voltam, ez mennyivel tud többet.
A jól bevált mini túrát csináltam meg. Bemelegítés aszfalton, majd kb. 3,5km után földút-aszfalt-maradék-homok keverék, mindez gödrökkel és emelkedővel tarkítva.
Igazából az ide vezető szakaszon a nyeregcsőre koncentráltam. Ez valami borzalom. Nem is értem, minek, kinek tették bele??? 519 gramm. 278 gramm az Icon nyeregcső…
A pedálozási energia jelentős részét a nyeregcső mozgása nyeli el. Ezenkívül nagyon idegesítő a nyeklő-nyakló mozgás. A mechanika elég egyszerű. Egy tengely van betolva az elemek közé és seeger-gyűrűvel van rögzítve. Mintha egy Nasa űrhajón Szputnyik technológia lenne.
Ennek ellenére az emelkedőig az út nagyon gyorsan eltelt. Nem értettem, hogy.
Aztán az emelkedőt szintén hamar letudtam. A RacingRaptorok nevükhöz méltóan dolgoztak. Ezek a gumik a korabeli teszteken agresszív, karmoló mintázatukról váltak ismertté: úgy kapaszkodnak a laza talajba és a sárba, mint a ragadozó karmai a zsákmányba. Persze pár kavics azért kipörgésre késztette a hátsó kereket a mászáskor, de összességében nagyon gyorsak és hatásosak. Ezen felbuzdulva fokoztam a tempót, kerestem a külsők határait, így jött, hogy szinte rekordidő alatt értem fel.
A napfelkeltében ez a gép még jobban mutatott, mint a többi monti. Valahogy az egész mountain bike azt az érzetet kelti, hogy ez egy igazi verseny monti.
A nyeregcső persze továbbra is borzalom. Ellensúlyozzák ezt a borzalmat a külsők, amiknek a színes feliratai szerintem a legszebb gumifeliratok közt vannak.
A váltás nagyon jól működik. Pontos, megbízható, gyors. De mi más lehetne egy XTR M950-es hátsó váltó? A 739-es XT fékváltókarok, hajtókar és első váltó helyett, ha 950-esek lennének ezek is, nem is tudom, hova lehetne fokozni a hatást.
A 4 karos XT hajtókar a korszak egyik legszebbje. Akár a Jurassic Park laboratóriumának egyik gépéről is mintázhatták volna a formáját. A Shimano feliratos, alumínium lánctányér csavarok is emelnek a design-on. A Time ATAC pedál is nagyon modern benyomást kelt.
A Manitou SX-R az Answer Products akkori csúcskategóriás cross-country teleszkópja volt (SX-R ára 79.000 Ft volt 1998-ban). Posti-Link fékhíd, duplán húzott, 7005 alu belső szár, Nor-Glide szárpeselyek, olajos, TPC (Twin Piston Chamber) csillapítás, titánrugó-elasztomer párosítás, mindent belezsúfoltak. Ez a villa a korabeli mércével mérve rendkívül tág határok között volt állítható, külső és belső finomhangolással egyaránt. Kívülről állítható a rugó előfeszítés és a visszaút csillapítás. De a kompressziót és a rugóutat (63/70 mm) is változtathatjuk. Nyaka cr-mo és alu is lehetett. Az Attitude-ban természetesen az alu nyakas van.
Teszi a dolgát csendben, feltűnés mentesen. A 70mm rugóút bőven elég a verseny geometriához még mai viszonyoknál is.
Persze a kerekek is hozzájárulnak az irányíthatósághoz is. A vastag, túlméretes dizájnú, Parallax XT agyak igazi zsenialitása a többrétegű tömítési rendszer. Eddig akármilyen állapotú XT agyat is szedtem szét, belül a zsír ha tiszta nem is, de sosem volt elég koszos ahhoz, hogy azt gondoljam, megérte szétszedni.
Irány a dzsungel
Miután kigyönyörködtem magam a napfelkelte-váz-alkatrészek keltette látványban, indultam tovább a DH-s részre. Természetesen, ha már arra vezetett az utam, megnéztem, vannak-e raptorok a „magas fűben”. Voltak.
Sikerült lekapni egyet, ahogy a helyi mezei nyulakra vadászott.
Én viszont döntött kanyarokra és letörésekkel nehezített trail-re vadászok, úgyhogy double speed up és jöjjön a DH. Gondoltam, ha máshol nem sikerült, itt majd elérek a külsők határához. De nem. Úgy gondoskodnak tapadásról és a kanyarívekről a legendás WTB Racing Raptor külsők, mint egy raptor a zsákmányáról. Kíméletlenül. Belemarnak a talajba, gyökérbe és nem kegyelmeznek. Egy rövid, de meredek, szűk és technikás bukkanóra felkaptatva pont akkor tört el egy gally a külsők alatt, mikor a raptor felirat odaért. Ez, a máig beégett kép is fokozta a fílinget, amit az Attitude Race okozott. A meredek fejcsőszög, a rövid tengelytáv, a mangó Manitou és a harapós gumik miatt a mountain bike milliméteres pontossággal, villámgyorsan reagál a kormánymozdulatokra. Kigyorsításkor a gép szó szerint kilő, mintha egy lesből támadó fenevad lenne. Nem érdekli, mi van előtte, mindenen átgázol.
Teszi mindezt a nehéz és borzalmas rugós nyeregcső ellenére. Persze valamennyire meg lehetett érteni a tervezőket, hiszen az ultramerev, vastag alumínium csövek semmilyen függőleges rugalmasságot nem engedtek meg. Hogy ne érezze magát az ember úgy, mintha a T-Rex szájában lenne, ezt a csontrázó merevséget kompenzálni kellett valamivel. A rugós nyeregcsővel próbálták megszelídíteni a fenevadat. Igazából lehet, hogy direkt szerelték ezzel, jelezve a vásárlóknak és konkurenciának, hogy olyan merev a váz, hogy még egy rugós borzadájjal is jóval gyorsabb lesz, mint bármi mással.
A tesztek és a hosszú távú tapasztalatok alapján azonban ez a legrosszabb dolog, ami egy Kleinnel történhet. Teljesen megöli a gép karakterét. A nyereg folyamatosan, kiszámíthatatlanul billeg és rugózik, nincs közvetlen kapcsolat a vázzal, a hajtási hatékonyság csökken.
Ahogy a hepe-hupás trail-en zúztam lefelé, beugrott a korabeli MBAH matrica: „Dingó vagyok”. Azóta is azon gondolkozok, ez mit jelenthetett, de mivel egy teleszkóp van a felirat alatt, feltételezem valami rugózó szerkezet, ami nem sikerült túl jól és csak ugrálunk vele, mint egy kenguru.
Mindenesetre a hullámvasút trail hatása még jobban érvényesült. Köszönöm Cane Creek…
Egy igazi csúcsragadozót nem lehet kényelmes nyeregbe kényszeríteni. Ha nem figyelsz és ülve maradsz egy nagyobb bukkanónál, a merev váz és a pontatlanul visszarúgó nyeregcső kombinációja azonnal megbüntet.
Trek-éra hatása
A gyűjtők körében a mai napig komoly vita tárgya az 1996 utáni modellek megítélése. 1995-ben a Trek megvásárolta a márkát. A kezdeti években jelentős költségcsökkentések voltak, amiket a külső bowdenvezetés és a lepergő, festések, a bénább alkatrészek is bizonyítanak. Bár akkoriban sok Treknél is ugyanez volt a gond, az eddig csúcsminőségű Klein-oknál még szembetűnőbb volt.
Az 1998-as Attitude Race esetében a vázcsöveket még a Klein washingtoni, chehalisi gyárában készítették és hegesztették, így a minőség és a festés még hozta a klasszikus Gary Klein-féle színvonalat. A Trek kivezetett néhány szabványosítást is. Megszüntette a korábbi, speciális, préselt Klein középcsapágyakat és a Mission Control (MC) integrált kormány-kormányszár rendszereket is felváltották a hagyományos, 1-1/8”-os A-head kormányok
Ezeket a módosításokat sokan visszalépésnek tartották, a Klein-ok egyedisége csökkent, viszont könnyebben szervizelhetővé váltak és nem igényeltek drága, egyedi célszerszámokat.
Örökség
Az 1998-as Klein Attitude Race egy korszak lenyomata. Egy olyan időszaké, amikor a mountain bike-ok még nem a bonyolult összteleszkópos rendszerekről, hanem a tiszta formákról, a vázgeometriáról és a nyers, ragadozó erőstílusról szóltak. Ha lehámozod róla a karakteridegen, imbolygó rugós nyeregcsövet, visszateszel rá egy merev, korabeli alu vagy karbon nyeregcsövet, és hagyod, hogy a WTB Racing Raptorok tegyék a dolgukat a porban, újra életre kelted a ’98-as év legveszélyesebb XC-ragadozóját.
Összegzés
Nem ez a legcsillogóbb gép a gyűjteményemben, de működik és teszi a dolgát, akár egy harci sérülésekkel teli kommandós. Megélt már mindent, de bármikor készen áll egy újabb bevetésre a sárban. A mountain bike-ok Rambo-ja.
„Rambo”-val és még jó pár „feláldozható”, kommandós társával találkozhatsz a 2026.05.27-31 közt megrendezett pilisi kiállításon, a „Moutain&Bike Kiállítás Pilis”-en (ejtsd: Montendbájk)!
Bővebb infó:
https://www.facebook.com/events/1434570305047212/
Early Bird jegyek még kaphatók:
https://www.jegy.hu/program/mountainbike-kiallitas-pilis-188596
 versenygép, amely egy kritikus átmeneti időszakban született – közvetlenül azután, hogy a Trek felvásárolta a céget, de még mielőtt a klasszikus Klein-DNS teljesen feloldódott volna a nagyüzemi gyártásban.){kind=link}