Trail bike-kal a hazai hegyekben: Cube Stereo ONE22 HPC EX 29 teszt
“Felfelé gyakorlatilag még mindenhol feljutsz vele miközben lefelé extra élményt nyújt és nem kell aggódnod a sziklák, gyökerek miatt” általában ezzel szoktak érvelni a trail bike-ok mellett. Annyi biztos, hogy ez jól hangzik, de tényleg igaz? Legutóbb ennek a kiderítésére vállalkoztam, amihez segítséget a Cube hazai forgalmazójától kaptam egy Stereo ONE22 HPC EX 29 személyében, és ebben a cikkben megosztom veletek, hogy mire jutottam.
Mountain bike kategóriából már közel egy tucat van, gyakorlatilag mindenféle terepre és felhasználásra fejlesztenek a gyártók, a fully trail bike-ok a skálán a teljesítményorientált cross-country (XC) bringák után következnek kicsit hosszabb rugóúttal, laposabb szögekkel, plusz tömeggel és némileg erősebb alkatrészekkel, legegyszerűbben talán így lehetne összefoglalni. Ezeket a kerékpárokat már nem versenyzésre ajánlják, hanem élménybringázásra, ennek megfelelően nincsenek annyira kihegyezve mászásra, hanem a kényelmet és a lejtőket helyezik középpontba, ennek ellenére jól tekerhetőek és nagyobb távokat is meg lehet velük tenni minden probléma nélkül. De az elmélet után nézzük a bringát!
Egy Cube Stereo ONE22 HPC EX 29-et kaptam tesztelésre, aminek már a neve is beszédes a Cube márkát jól ismerők számára, a Stereo az extrémebb össztelós kategóriát jelöli a német gyártónál, a ONE22 a rugóutat (122 mm), a HPC a karbon vázanyagot, az EX a felszereltséget, míg a 29 a kerékméretet (imádom a logikus név alapján a németeket, bár nem túl kreatív). Szóval elöl 130, hátul 122 mm rugóutat, karbon vázat és Shimano XT szettet kapunk ennél a modellnél, melyből már sejthető, hogy elég jó bringáról van szó, viszont az árcímkétől sem kapunk sokkot az 1 579 990 ft-os árának köszönhetően.
Személyesen mentem el érte és az autóba berakáskor már fülig ért a szám, könnyen tudtam forgatni, felemelni és betenni hátra a csomagtartóba (lehajtott ülések mellett), nem kellett megszakadnom, mint egy ebike esetén, meg aztán a lépcsőn is simán felcipeltem itthon. A gyári adat 13,3 kg, ami kb igaz lehet. A lakásban szépen átnéztem a bringát, beállítottam mindent, meghúztam a csavarokat hiszen ez egy dobozból kivett kerékpár volt üzembe helyezés nélkül. Annyiban ez mindenképp jó volt, hogy kénytelen voltam babrálni a fékekkel és a teleszkópokkal is és mindegyiket pontosan beállítani saját magamhoz. A fékeket shimanosan egy perc alatt sikerült beállítani, de a teleszkópon/rugóstagon a nyomáson kívül van jó pár állítási lehetőség, ami több próbát igényelt. Én egyébként nem szeretem a nagyon érzékeny, aktív mozgást ezért kicsit lelassítottam őket.
A Cube honlapján megnézhetjük, hogy milyen fantázianevű technológiákkal ruházták fel a vázat, röviden annyi a lényeg, hogy karbon az első háromszög, alu a hátsó, trail geometriát kapott a váz és BOOST 148 szabványú a hátsó kerék. Teleszkópnál sem igazán spóroltak, egy Fox 34 Float Factory FIT GRIP2 került a bringa elejébe, levegő rugózású, állítható rajta az alacsony és a magas sebességű kompressziócsillapítás egyaránt és természetesen a visszaút is, ezenfelül pedig Kashima bevonatosak a becsúszók. A 4 forgáspontos vázba egy túlfolyós Fox Float X Factory rugóstagot tettek, ami jól működik együtt az első teleszkóppal, szintén levegős és állítható rajta a visszaút- és az alacsony sebességű kompresszió csillapítás, és bekeményíthető. Ezenfelül a hajtóművet kivéve egy komplett XT szett került a bringára elöl 4 dugattyús, hátul 2 dugattyús fékekkel és kb mindenhova is felmászó lánckerekekkel. A dropper szintén FOX, a többi kiegészítő és a kerék pedig mind Newmen termék, garantáltan megbízható darabok. A gumikon kicsit mosolyogtam egyet, mert anno a Maxxis Minion egy DH gumi volt (most is az, benne van a nevében) és jelenleg meg már egy trail bringára is ezt teszik.
Menet közben
Elsőre meglepett, hogy annak ellenére, hogy milyen kis agresszív bringának néz ki a Cube Stereo ONE22 nagyon jól tekerhető és mozgékony, pedig elég nagy és súlyos gumik vannak rajta, de még aszfalton sem volt annyira rossz, simán lehetett vele haladni. Trail bringa lévén nem a szokásos montis útvonalamra mentem ki vele, hanem nehezebb, köves sziklás terepet választottam, a Vértes déli részén van pár trail, ahol főleg sziklák, fenyőtobozok, gyökerek alkotják a talajt és ilyenkor száraz időben durván porosak, lehet tesztelgetni rajtuk a bringák határait. Az emelkedőktől kicsit tartottam, de ha nem teljesítményorientált bringázásról, versenyzésről van szó akkor teljesen vállalható teljesítményt nyújt, felmásztam vele kb bárhova, persze kiállva nincs túl sok értelme felrugdosni magunkat a hegyre, de ülve pörgetve abszolút hatékonyan lehet vele haladni és a bringa szépen kimozogja az akadályokat. Az irányítása kissé lomha, ami szintén mászás közben alacsony sebesség mellett érzékelhető, bár ebből már sejthető, hogy a másik irányban, azaz lefelé pont az ellenkezője lesz.
Lejtőn egy álom, a köves, gyökeres lejtőn mosolyogva megy le vele az ember, pici bringa létére nagyon sok hibát korrigál, amikor rossz ívet választottam akkor sem kellett azért imádkoznom, hogy nehogy leessek a szakadékba, hanem zokszó nélkül átment a sziklákon, vízmosásokon, kb azt éreztem, hogy nem is kell tudnom bringázni, levisz magától a hegyről. A gumik nagyon jól tapadtak a poros, morzsalékos, száraz talajon, a brutál XT fékekkel párosítva minden gond nélkül vissza tudtam lassítani velük szinte bárhol, bár inkább a sebesség növelése volt a célom, mert kezdett kicsit unalmas lenni a lejtő 🙂 . Ami még nagyon megfogott a Stereo ONE22-ben az a mozgékonysága, a rengeteg sziklás, gyökeres kanyarban könnyű volt mozgatni, amiben a geometria mellett az alacsony tömege játszott kulcsszerepet ( halkan megjegyezném, hogy ilyenkor nem értem azokat, akik azt kérdezik, hogy miért jobb egy normál bringa, mint egy ebike… pont ezért jobb, a kerékpár veled utazik, nem te rajta, és ha nehéz akkor plusz meló mozgatni).
Összefoglalva
A teszt közben fogalmazódott meg bennem, hogyha lenne elég időm montizni is (ha egy hét 14 napból állna :p ), akkor egy könnyű merevfarú XC bringa mellett egy ilyen trail bringát vennék játszós kerékpárnak, mint a Cube Stereo ONE22. Nekem egy merevfarú kb mindenhova elég ha klasszikus montizásról van szó, viszont keményebb terepre pont jól jönne egy olyan bringa, amivel fel tudok tekerni bárhova és egy élmény vele lejönni, vagy akár elvihetem bikeparkba is. A hosszabb rugóutas bringákat nem igazán használnám ki és azok még több kompromisszumot jelentenének felfelé. Szóval a trail számomra a nyerő. Egyébként pont ezután beszélgettem az egyik márka hazai képviselőjével, aki pont ugyanezt mondta, mint én, egy trail bringa élményfaktora egy XC montihoz képest jelentős, de még bőven fel lehet vele jutni a hegyre.
További információkért keresd a Cube honlapját.
