A RetroBlog jelen epizódja az olasz kerékpárgyártás legismertebb márkanevét, a Colnagót tűzi napirendre, Ernesto bácsi egyik legáhítottabb remekművével, az 1981-es Superissimo Saronnival folytatva eme varázslatos barangolást a 1975 és 1992 közötti „aranykorszak” patinás, acélvázas versenygépei közt. A még nem gépesített vázgyártás ebben az időszakban érte el csúcsát mind műszaki, mind esztétikai értelemben, a korszak végén beindult a robotizált tömegtermelés, az újabb és újabb vázalapanyagok és gyártástechnológiák utáni hajsza.
Enesto Colnago 1954-ben Milánó közelében, Cambiagóban alapította kerékpárváz-készítő üzemét. Versenyzőként beleszerelmesedett a kerékpártechnikába, majd egy végzetes bukást követően úgy döntött, hogy a családi hagyományokkal szembefordulva nem viszi tovább a Colnago mezőgazdasági vállalkozást. Üzeme hamar ismert és sikeres lett, köszönhetően annak, hogy olyan régi nagy vázgyártóktól tanulta el a mesterség fortélyait, mint Faliero Masi. A világhírnevet kétségtelenül akkor szerezte a cég, amikor a Molteni csapat szponzoraként egy fiatal belga kerékpárossal kezdett együttműködni, akit Eddy Merckx-nek hívtak…
A Superissimo alapja az akkortájt már bő egy évtizede gyártott, Merckx által is előszeretettel használt Colnago Mexico modell, amelyet 1981-től a világbajnok Saronni nevével is fémjelzett a gyártó. A Piemond tartományban született „Beppo” Saronni bombaként robban be a profi kerékpársportba a 80-as évek elején, 193 győzelme közül az 1982-es Greg LeMonddal szemben aratott világbajnoki a legismertebb, bár 1978-ban, már 20 évesen 3 szakaszt nyert a Giro d’Italián, a következő évben az összetett elsőség is az övé volt, majd ezt a bravúrt 1983-ban megismételte. 24 Giro szakaszgyőzelemmel az egyik legsikeresebb versenyző az „olasz körön”. Legendás csatákat vívott később Francesco Moserrel, kettejük párharca színesítette a 80-as évek olasz kerékpársportját.
Saronni már karrierje hajnalán közeli barátságba került Ernesto Colnagóval: nemcsak egyszerű szponzori megállapodás volt közöttük, a Colnago Mexico és Super modell ötvözetén kifejlesztett egy új vázdizájnt meggypiros festéssel, amely a nagy versenyző és jó barát nevét kapta keresztségben. Saronni természetesen ilyen Colnago vázat hajtott, 1981 és 1982-ben a krómozott muffos „Superissimo” volt alatta, amely most itt a képekről visszaköszön. A festésnek több változata létezett, itt a lakkozott, króm alapra felvitt variánst láthatjuk, illetve annak fő hátrányát, hogy egy idő után elkezd leperegni a felületről. A rákövetkező évben, 1983-ban jelent meg a Nuovo Mexico modell, amely először alkalmazta a később levédett bordázott „Gilco” csőprofilt.
A váz alapanyaga Columbus húzott acélcső, bár egyedileg készült a Colnago számára (akkoriban rengeteg váz hagyta el a gyárrá fejlődött milánói üzemet, így bármit kérhetett Ernesto a neves csőgyártótól), lényegében az SL modellcsalád egy változata, vékony 0,9-0,7 mm-es falvastagsággal, a láncvilla esetében egyedi profillal. A muffok természetesen Colnago „lóhereszimbólummal” díszítettek, a középcsapágyházban megtaláljuk a márkára jellemző díszes könnyítést. A villa már ejtett vállas, de még természetesen hajlított, amely csak az évtized végén változott egyenesre ezzel újabb könnyen felismerhető vonást kölcsönözve Ernesto bácsi váztípusainak.
Az alkatrész-szett az akkor csúcskategóriának számító Campagnolo Super Record, amely a 70-es évek legendás családjának, a Nuovo Recordnak titáncsavarokkal könnyített „tuningolt” változata, enyhén modernizált dizájnnal. A most bemutatott Colnago Superissimo Saronni gyöngyszem hátsó váltójába ütött „pat 80” a gyártási évet jelöli. Érdekes apró részlet, hogy Super Record féktestek titántengelyére kívülről alu kontracsavaranya került, értékes grammokat visszacsalva a váz extravagáns, és tudva levő, hogy nem éppen könnyű krómozott majd lakkozott fényezéséből!
Ebben az esetben nincs jele spórolásnak: minden alkatrész ebből az exkluzív szettből került felszerelésre, ráadásul a hajtómű speciális könnyítést, illetve „Colnago” gravírozást kapott. Bennfentesektől úgy tudni, hogy ezeket a változtatásokat nem a Campagnolo végezte, hanem a Colnago megrendelésére egy kisiparosé az érdem. Nem sok készült ebből a hajtóműváltozatból, a gyűjtök – főleg a Távol-Keletről – szabályosan ölni tudnak érte! A Super Record nyeregszár és a váltókarok ugyancsak Colnagóra gravírozott szépségek, a fékkar viszont csak egy szimpla ornamentumot kapott, bár a neten találni gazdagabban díszített „gyári” Super Record változatokat. (Talán a gravírozónak nem hagytak elég időt ennél a rendelésnél, hogy kibontakoztathassa művészi képességeit…) És mivel a korabeli Campa fékkargumik klimatizált vákuumdobozban is hajlamosak a szétporladásra, a felújításkor a gép a Modolo által utángyártott, az eredetinél lényegesen jobb minőségű és kényelmesebb fogású pótlást kapott.
A többi részlet is rendben van Colnago Superissimo Saronnin: a Cinelli kormány varrott „saronni-piros” bőrborítása sem túl gyakori jelenség, a nyereg is eredeti Selle San Marco Concor darab, a Super Record Strada pedál bőrszíja pedig már csak hab a tortán.
Szöveg: Németh Balázs
Képek: Németh Balázs
