A Merida Maraton Team párosa – Mikula Gábor és Adorján Sándor – túl vannak már az 5. és a 6. etapon is a Németországot átszelő TransGermany MTB versenyen. 2008. június 7-én már „csak” 78,8 kimométert és 1590 m szintet kell teljesíteni ahhoz, hogy megérkezzenek a seiffeni célba. Ezúttal azonban az elmúlt kép nap élményei következnek…
5. versenynap (97,9 km, 2232 m szint)
Összesen 98 km várt ma minket és megint kétezernél több szint. Ami az elején még nem látszott, hogy a dombok mellé kapunk egy kis pofaszelet folyamatosan, és emellett tűző napon kell részben aszfaltos és murvás gazdasági utakon nyomatni a tempót. Körülbelül 35 km-ig szó nélkül ment a dolog majd egy – számomra – nehezebb 25 kili jött. Ezeken a kríziseken megpróbáljuk egymást átsegíteni, hiszen ez a feladatunk. Eddig szerencsére rendszerint „jókor” értünk utol vagy értek utol minket, mert tudunk bolyozni kicsit és ez is átsegít a holtpontokon.
A táv utolsó hat kilométerét megint cross country-s versenytempóban sikerült megtenni, kicsit elkapott minket az ideg, hogy az utolsó itatóban nem állt meg egy nagyobb boly és így összeszedtünk egy kis hátrányt, de szerencsére ledolgoztuk. Dicséretként a célban kaptunk néhány elismerő pillantást a mögöttünk közvetlenül beérkezőktől. Összetettben közben megint előrébb csúsztunk három helyet, így a 81. vagyunk, kategóriánkban pedig a 47. lettünk.
A mai nap „civil” érdekessége, hogy a pasta-party és a díjátadó helyszínét a schönecki sífelvonóval lehetett megközelíteni, így maradandó élményként lifteztünk is egy kicsit, gyönyörködve abban a tájban, amit verseny közben nem igazán tudunk figyelni. Amúgy ma volt az első olyan este, amikor nem találtunk a fedett tornacsarnokban laticeleket és kénytelenek voltunk csak a derékaljakon átélni egy nem kényelmes éjszakát.
6. versenynap (82,5 km, 2017 m szint)
A cél Oberwiesenthal, amely ugyancsak egy síközpont a cseh határ közelében. A mai nap utolsó megpróbáltatásaként becsúszott egy 1200 m magas hegyecske, amire közel 12 km-es emelkedő vezetett fel. Sajnos a rosszabb fajtából… Egyenes, aztán derékszögű kanyar, megint egyenes, megint derékszögű kanyar, kis lefelé, derékszögű kanyar, majd végeláthatatlan egyenes. Lélekölő, főleg azután, hogy sikerült elcsípni egy „vonatot” és a hegy lábáig húzattuk magunkat és jó tempót hajtottunk. Innentől zötykölődés, meredek, semmi haladás.
A szakaszt majdnem négy órán belül meg tudtuk tenni, így elégedettek lehetünk. A mai nap negatívuma, hogy megtévesztő napsütés volt fent a hegyen végig, de mivel az átlagmagasság 600 m közelében mozgott, így igen hűvösek voltak a lefelék. Sanyi térde kicsit fázósabb, mint az enyém, így a felfeléken megérezte a térdmelegítő hiányát.
Sajnos ma visszacsúsztunk a 48.helyre, az összetett viszont javult 81.-re. Összesen eddig 27 óra 36 percet mentünk és ezt a szakaszt kategóriánkban a 48.-ként zártuk.
Szöveg: Mikula Gábor
További információk és fotók forrása: www.transgermany.com
