Véget ért a Németországot átszelő TransGermany MTB megamaraton, ahol a Merida Maraton Team párosa – Mikula Gábor és Adorján Sándor – 30 óra 56’36,9″-es idővel összetettben a 77., míg kategóriájukban a 46. helyen zárt. Az utolsó szakasz beszámolója következik, valamint az elmúlt egy hét összefoglalója a számok tükrében: 10 kg banán és narancs, meg a többiek…
A már jól megszokott reggeli teendők befejeztével egy kicsit tanakodtunk azon, hogy hogyan fogunk az utolsó szakasz után a hazaútra összekészülni. Megegyeztünk abban, hogy amint lehet elindulunk haza, hogy a nyolcadik etapként végigmehessünk a nagykovácsi verseny hosszútávján. Na de ne siessünk ennyire előre…
Összepakoltunk hát, és legurultunk a rajthoz. A szokásos negyedórás várakozás – nézelődés a depóból – következett. Átléptem a felsőcsövön és vártuk, hogy utoljára megszólaljon az AC/DC jól ismert opusa a High way to hell, ugyanis mindennap erre indítottak minket pontban kilenc órakor.
Márti, a depón kívülről fotózott, mikor észrevettem, hogy a hátsó abroncsom körkörösen végig van repedve. Részemről most jött volna a kapkodás de Sanyi higgadt tekintete kicsit lehűtötte a kedélyemet. Gondoltuk majd Márti hozza a pótkereket meg a szerszámokat, de a kocsi aránylag messze állt. Tehát Márti kereke ki, be a bringámba, az én kerekem az övébe és mindenki boldog. Már csak azért kellett izgulni, hogy az aránylag új lánc ne ugorjon Mártus bringájának használt lánckeréksorán. Még jó, hogy Márti minden reggel a saját bringájával jött le minket elindítani. Ezzel a kis adrenalinbombával indultunk neki a mai hetvenkilenc km-nek.
Ezen a szakaszon volt minden, ami mountainbike-nak nevezhető: meredek emelkedő, gyökeres-köves lefelék, nyúlós murvás mászás, sár, por egyszóval igazi off-road. Az utolsó tíz km-t ismét olyan elannal sikerült megtenni, hogy amikor áthaladtunk a célvonalon, ha nincs útelzárás meg sem állunk. Olyan duókat sikerült megelőzni az utolsó hegyen, akikhez egész héten közünk sem volt (megfogadtunk TT tanácsát: Attack on the latest mountain)!
Ezen a részen egy kis esőt is kaptunk a nyakunkba ami a befutó után óriási zivatarban teljesedett ki, de ekkor mi már túl a kerékpártisztításon és a délutáni rutinon, már a tornateremben feldobott lábakkal pihentünk.
Nagyon vártuk ezt, amikor összegezhettük mi is történt az elmúlt egy hétben, lássuk csak:
– átlagosan napi egy „krízis”(ha jól emlékszem négy három az én javamra)
– reggelente droid mozgással zuhanyzó és mellékhelységek megközelítése (kb. Mounty Python Flying Circus: Hülye Járások Minisztériuma) – napi több alkalommal is egyébként…
– lett egy „törpe barátunk”, a neve: Morgó, őt a rendszeres fehérje és táplálék-kiegészítő fogyasztás idézte elő
– nulla defekt, nulla láncszakadás, nulla bármilyen menet közbeni technikai hiba
– 22 db final Born Final Energy
– 7 db New Speed8 koffeintertalmú itóka
– 20 db zselé, több mint 100 darab 0,7 kulacs frissítő (Gatorade és az itatóban kapott)
– 31 óra nyeregben töltött idő egy hét alatt 665 km 15500 m szintkülönbséggel
– 10 kg narancs és banán legalább két görögdinnye
– 60 db energiaszelet,
– 2-2 tubus bemelegítő és izomlazító krém
– 2-2 tubus popsikrém és neogranormon
– 1100 km odaút 700 km visszaút, a szakaszok közt 800 km autózással
– Sok elismerő pillantás…:-)
Köszönjük, hogy hozzászólásaitokkal és SMS-eitekkel motiváltatok minket:
Adorján Sándor és Mikula Gábor, Vajda Márta kíséretével…
További információk és fotók forrása: www.transgermany.com
Eredménylista letölthető innen.
