Ilyenkor gondolkozik el az ember azon, hogy miért nem ment el inkább úszónak, asztaliteniszezőnek, netán középtávfutónak – valójában mindegy, hogy minek, lényeg hogy a kerékpársport eszközigényes sportág, a pályasport meg különösképpen. A bicikli, kerék, keréktáska, áttétel, időfutam kormány halmok között idő kérdése, és az egyszerű halandó elveszik, beszippantja a káosz, azt vége is lesz neki. Legalábbis én így éreztem a vége felé.
Haladó korcsoportos ifjak kóstolgatják egymást egy sprintfutam erejéig
Sporteseményekről közvetíteni többféleképpen lehet. Megoldható úgy, hogy az ember ott sincsen, megoldható a lelátóról, a következő fokozat, hogy az ember elvegyül a depók forgatagában, a legfelső szint, meg amikor beépül egy csapatba, versenyzőnek álcázza magát, és egyes futamokról a mezőny belsejéből számol be. Éppen ezért aljas és előre megfontolt szándékkal tégla gyanánt beépültem a BVSC-Zugló csapatába, végignyomtam a felkészülési időszakot, végigversenyeztem az előszezont, majd célverseny gyanánt – feledhető eredménnyel – rajthoz álltam az ob-n.
Ami egyfelől átok, az másfelől áldás – a 200 méteres vonal a bírói emelvényről való láthatóságát jelentősen korlátozó gépészeti elem görgőzéshez nagyszerű árnyat ad
A továbbiakban tehát a megszokottnál kissé személyesebb és csapongóbb beszámoló jön, sok-sok kívülálló számára talán nem látható momentummal, népmesei fordulattal, és olykor kacagtató eseménnyel. Vigyázat, hosszú lesz, így aki nem szeret sokat (monitoron) olvasni, az pörgessen a végére, ott vannak a képgalériák és az eredménylista.
Egy bajnokság háttere
Ha az lett volna a feladatom, hogy helyezzem el olyan időpontra a pályabajnokságot, ami nézők szempontjából a lehető legelőnytelenebb, abban azt esetben pontosan erre az időpontra voksoltam volna. A hosszú hétvégén mindenki jól kipiheni magát, vasárnap esetleg kijön és néz egy kis pályasportot, de hétfő-kedden garantáltan azzal lesz elfoglalva, hogy bepótolja munka terén mindazt, amit az elmúlt hosszú hétvégén elmulasztott. Az okok egyszerűek: pénteken és szombaton egyaránt országúti verseny volt idehaza, amelyek sokakat érintettek a pályabajnokság indulói közül. Személyes véleményem, hogy évek – ha nem évtizedek – óta standard időpontja a pályabajnokságnak nemzeti ünnep közelébe eső hétvége, számomra érthetetlen tehát, hogy miért nem lehet ezt megjegyezni és alkalmazkodni hozzá. Szóval az időpontválasztást a kényszer szülte ilyen szerencsétlenre.
Idegen galaxisokból is érkeztek érdeklődők
Végigtekintve a Millenárison, egészen rendezett, átgondolt képet mutatott a versenyhelyszín, jutott a depók mellé árnyat adó sátorból bőven, görgőzésre, bemelegítésre ideális helyek kínálkoztak. A tavalyi jégpályaépítés következtében a népstadion kanyar felől kialakult egy új betonplacc – ahol a jég karbantartásáért felelős gépezet ki-be jár és megfordulhat – ez meglepően jól funkcionált, mint görgők felállítására és egyéb tevékenységekre alkalmas helyszín. Mondjuk ha egy kicsit összebeszéltek volna az építők a bringásokkal, akkor pár köbméter betonból megoldható lett volta, hogy egyúttal a központi, bemelegítésre használt betonpálya és a teknő között betonozott kapcsolat legyen, és ne kelljen a fűben bokázni, vállon a kerékpárral.
A versenyt egyébiránt a Kerékpáros Magyarország Szövetség és a BVSC szervezte, a versenybírói hátteret az MKSZSZ nyújtotta, a pályabiztosítási és egyéb feladatokban pedig önkéntesek segédkeztek.
Első nap – a rövidtáv-specialisták küzdelmei
A hagyományokhoz híven a sprint kvalifikációval, előfutamokkal és döntőkkel indult az első nap, majd a program az állórajtos rövid (500 m, 1000 m) időfutam számokkal zárult. A kezdő fiúk (U13) és a Master férfiak számára csak kvalifikációs futamot rendeztek, azaz mindenki repült időre 200 métert és az elért időeredmények alapján rangsoroltak. A dolog az ifjaknál Hajdú Máté Olivérnek (BVSC-Zugló) sikerült a legjobban, a kevésbé ifjaknál pedig Molnár Györgynek (Csepel SC), aki egy figyelemre méltó 12,64”-es időeredménnyel húzhatta magára a bajnoki trikót. A további korcsoportok időeredményeit böngészve is találunk érdekességeket. Az ifjúsági fiúknál a BSMC versenyzője, Mogyorósi Máté először indult pályabajnokságon, ennek ellenére a kvalifikációban 12,42”-vel debütált a harmadik helyen. Ekkor még nem lehetett sejteni, hogy később a futamokban nagyon kellemetlen perceket okoz jóval rutinosabb ellenfeleinek. Az idei ob-n egyébként láthattunk még jópár ígéretes bemutatkozást.
Juhász Balázs és György István (Csepel SC) második futama a döntőben – a bajnok végül a BVSC-Zugló versenyzője lett
Az U23-asoknál Juhász Balázs 11,57”-el kvalifikált, időeredmények tekintetében folyamatos fejlődést mutatva ezzel az idei évben. Ebben a korcsoportban később érvényesült a papírforma, azaz a kvalifikáció első öt helyezettje a futamok után ugyanígy helyezkedett el a végső tabellán is. A bennfentesek korábban Solymosi-Juhász háziversenyre számítottak az U23-asok között, ebbe a képbe némileg bezavart, hogy a csepeli György István igen gyorsnak mutatkozott idén. Az eliteknél a mindössze 20 esztendős Szalontay Sándor magabiztosan hozta a legjobb kvalifikációs időt, és bár a 11,29” elmarad egyéni legjobbjától, hazai szinten még mindig kiváló eredmény. Lovassy Krisztián azzal a szándékkal nevezett a sprintbajnokságba, hogy megszorongatja kicsit a tavalyi magyar bajnokot, ebben azonban némileg hátráltatta, hogy előzőleg a hétfői pályaedzésen hatalmasat bukott, így fájdalmas horzsolások tömegével állt rajthoz az idei bajnokságon. Ennek ellenére 11,58”-at borított, ami még mindig lényegesen jobb, mint amit World Cycling Center ösztöndíjasként hozott össze 2007-ben. Az elit nőknél a bajnokság előtt bárki fogadni mert volna Kenyó Anita (BVSC-Zugló) megállíthatatlan diadalmenetére, a kvalifikáció azonban meglepő eredményt hozott. A 2010-es hosszútávú magyar bajnok, Fáy Krisztina (Pécsi Junior KE) először állt rajthoz pályán, és mindjárt borított elsőre egy remek 13,58”-at, amivel előrevetítette, hogy nem lesz könnyű dolga vele az ettől az időeredménytől majdnem fél másodperccel elmaradva (14,06”) a második helyen kvalifikáló Kenyónak.
Az idei nyár slágere a karbon pályaváz – pillanatkép Szalontay és Lovassy rövidre sikerült döntő párharcáról
Írtam nemrég egy rövid szöveget az ob nevezési listája mellé, amelyben kiemelve néhány várható momentumot, így fogalmaztam: „Izgalmasnak ígérkezik sprintben a Lovassy-Szalontay öszecsapás.” Egyik olvasó meg is kövezett ezért keményen, aztán bár morbid dolog ilyet említeni, de azt kell, hogy mondjam, végül mégis igazam lett. A Lovassy-Szalontay sprint összecsapás az ob elit számai szempontjából meghatározó jelentőségű lett, még ha nem is úgy, ahogyan azt előzetesen gondoltam…
Újra padlón, ezen a héten másodszor – ennek ellenére Lovassy ezután még két felnőtt bajnokságot nyert, nemsokára pedig az ukrán pályaválogatottal együtt készül majd a Junior Pálya Eb-re. Más kérdés, hogy a bukás miatt az idei bajnokságon jóval kevesebb számban indult, mint azt amúgy tervezte
Az elitek döntőjébe jutott két versenyző első közös futama volt az idei sprintfutamok egyik legizgalmasabbika, de sajnos meglehetősen szerencsétlenül ért véget. Bár Szalontay 3 tizeddel gyorsabbnak bizonyult a kvalifikáció során, Lovassy nagyobb sprinttapasztalattal rendelkezik, így taktikával akár verhette volna ellenfelét. A Technofilm–Betonexpressz 2000 versenyzője azonban már eleve sérülten állt rajthoz, még a nyeregből való kiállás is problémákat okozott neki, ennek ellenére jól tartotta magát Szalontayval szemben. Felszorította ellenfelét a korláthoz, és szinte fej-fej mellett haladtak közel másfél kört. Az utolsó körbe fordulva Szalontay a stadion kanyar után azonban erőből mégis kitört, leborított és megkezdte a hajrát. Lovassy némi hátránnyal vette üldözőbe, a célegyenes elején be is fogta, és megkezdte az előzést. Hogy ennek mi lett volna a vége, az már nem fog kiderülni, bár 50 méteren egy bringahosszt behozni nem könnyű feladat. A lényeg, hogy Szalontay hátsó kerekébe akadva Lovassy hatalmasat bukott – ezen a héten immár másodszor, úgy, hogy jó ismerői szerint korábban sohasem esett el pályán. Kettejük összecsapásának végül nem lett folytatása, mivel az immár kétszeresen sérült versenyző nem vállalta a további két futamot, így Szalontay ezzel 2010-es elit sprint magyar bajnok lett.
Kenyó Anita és Fáy Krisztina kemény csatát vívtak a női elit sprint magyar bajnoki címért
A többi korcsoport bajnokainak nem volt ennyire „könnyű” dolguk. A BVSC-s ifiknek például igencsak meggyűlt a bajuk az újoncként erősnek és taktikusnak bizonyuló Mogyorósi Mátéval, aki végül a második helyen zárt Hartmann József és Dani Jonatán között. György István az U23-as elődöntőkben némi meglepetés gyanánt ejtette ki Solymosit, így végül Juhász Balázzsal meccselt, majd utóbbi lett végül a szám magyar bajnoka. Fáy Krisztina a döntő első sprintfutamában magabiztos győzelmet aratott a pályán rutinosnak számító Kenyó Anita felett, további két nem éppen papírformának mondható futamgyőzelem kellett utóbbinak ahhoz, hogy végül magára húzhassa a bajnoki mezt. Az elit nőknél innentől kezdve kettejük csatájáról szóltak az egyes versenyszámok, és elmondható, hogy amelyikük éppen nyert, az kemény küzdelemben, megérdemelten tette.
Utolsó simítások a rajt előtt – Hajdú Máté Olivér az U13-asok között 100%-os teljesítménnyel három bajnoki címet gyűjtött
Az első nap délutánjának hátralévő részében az 500- és 1000 méteres állórajtos időfutamokra került sor. A rövidebbik állórajtos versenyszámot a kezdő- (U13), haladó-(U15), serdülő (U17) fiúk és az elit nők futották. A szám bajnokai korosztály szerinti sorrendben Hajdú Máté Olivér (BVSC-Zugló – aki a másnap rendezett U13-as 1000 méteres állórajtos időfutamot is nyerte, ezzel a korcsoport számára kiírt három bajnokság mindegyikét begyűjtötte), Móricz Dániel (KSI SE), Scherk Krisztián (BVSC-Zugló) és Hazai Boglárka (BVSC-Zugló) lettek.
Megfelelő tevékenységhez megfelelő fejfedőt! – Scherk Krisztián az 500 méteres állórajtos időfutam idei serdülő bajnoka
Az 1000 méteres állórajtos időfutam számot ezen a délutánon az ifi-, U23-as, élit és Master férfiak futották. Ugyanebben a korcsoportos sorrendben a bajnokok a következők lettek: Hartmann József (BVSC-Zugló), Veres Ádám (KSI SE), Lovassy Krisztián (Tecnofilm-Betonexpressz 2000) és Szilágyi Sándor (BVSC-Zugló).
Hazai Boglárka címet védett a női elitek között 500 méteren – azt hiszem az ilyen jellegű kompozíciókra mondják, hogy dinamikája van…
Ami pedig az eredmények mögött van: Veres Ádám esélyesként indulhatott volna a délelőtti sprintfutamokban, de inkább az 1000 méterre koncentrált – sikerrel, hiszen a bajnokság összes korosztálya között legjobb időeredménnyel (1’09,83”) lett bajnok. Lovassy Krisztián egész pontosan két és fél órával szerencsétlen bukása után ismét rajthoz állt, és nem is túl rossz időeredménnyel magabiztosan nyerte az 1000 méteres futamot. Aztán az eredményhirdetés után orvosi javaslatra elszállították röntgenre, de szerencsére törést nem találtak nála. Az 1000 méteres Master bajnok Szilágyi Sándor alig egy hónappal ezelőtt Manchesterben állt rajthoz a Master Eb-n, ahol az 50-54 évesek korcsoportjának 500 méteres állórajtos időfutamában a 13. helyen végzett.
Lovassy Krisztián nem sokkal az újabb szerencsétlen bukása után magyar bajnok lett 1000 méteren
Második nap – sprint csapat, keirin meg némi pontgyűjtés
A bajnokság hétköznapra eső versenynapjai családias hangulatban teltek, különösen igaz volt ez a délelőtti futamokra. A lelátók csak a délutáni mezőnyszámok idejére népesültek be némileg, szándékosan nem használtam a „teltek meg” kifejezést. Pedig nem is sejtik, micsoda küzdelmeket hagytak ki a sportrajongók…
Tihanyi Gyula bácsi vajon hány bajnokságot láthatott eddig?
A sprint csapatversenyekkel kezdődött a program. Első licences pályaszezonom célja a tapasztalatgyűjtés lett volna, így olyan számokban is elindultam, amelyekről sejtem, hogy nem fekszenek, hátha kiderül, hogy mégis. A sprint csapat pontosan ilyen volt. Kezdődik állandó parámmal, az állórajttal, ami az egyetlen dolog pályán, amivel meg lehet félemlíteni. A következő izgalom, hogy vajon össze tudunk-e állni a rajt után. Ami ez után jön, az már talán megy robotpilótával, de hogy jól éppenséggel nem esik, az is biztos.
Rajt előtt ki kell zárni egy kis időre a külvilágot
Aki nem ismerné a számot: a világbajnokságok és olimpiák pályaprogramjának a keirin mellett az egyik legfiatalabb versenyszáma, olimpiai sprint néven is fut, közvetlen elődjének pedig az olasz rendszerű csapat üldözőverseny tekinthető. Lényeg, hogy három versenyzőből álló csapatok rajtolnak a pálya felezővonalától (nőknél kétfős csapatok futnak összesen két kört), minden csapattag egy kört vezet, majd távozik a pályáról. Az utolsó ember végül szépen befut, és beállítja a végső időeredményt.
Rajtol az elit férfi csapatspint bajnokcsapat…
Harmadik ember szerettem volna lenni a csapatban, végül második lettem, ami bölcs döntés volt edzői részről. A rajtunk szépen sikerült, szép sebességet is értünk el, bár szélárnyékban nehezen képzeltem el, hogy ezt a tempót majd akkor is fogom bírni, ha az előttem haladó már távozott. Ez így is lett: életem leghosszabb és leggyötrelmesebb egy köre volt, amit vezetnem kellett, gyakorlatilag alig láttam és hallottam, emellett pedig minden testnyílásomon keresztül vettem a levegőt annak érdekében, hogy ne forduljak le a bicajról nyomban. Azt hiszem, ezt hívják szuperintenzív igénybevételnek, semmi máshoz nem fogható, amit eddig kerékpársport terén műveltem.
…és vált az elit női csapatsprint bajnokcsapat
Persze vannak, akik ezt sokkal jobban csinálják, például az elit győztes hármas, Tóth Barnabás-Szalontay Sándor-Veres Ádám (Bringabanda-KSI SE) összeállítású csapat. Ádám és Sanyi tavaly is ugyanezt a taktikát követték: meginduló embernek egy ismeretlen, ámde erős újoncot választanak (tavaly Máté Krisztián személyében), majd a végén szépen lenyomják az időeredményt 1’25”-1’26” környékére. Ez idén ismét az elit bajnoki címet hozta nekik, 1’25,06”-os időeredménnyel, Tóth Barnabás számára pedig élete első pályabajnokságán egyből egy aranyat. Nem rossz biznisz Sanyiékkal társulni…
Bajnokok reggelije
Az ifiknél a BVSC-Zugló csapata nyert Dani Antal Jonatán-Hartmann József-Scherk Krisztián összeállításban, míg az elit nőknél megvédte tavalyi címét a Bálint Katalin-Hazai Boglárka kettős.
Az U23-as keirin döntőt Veres Ádám magabiztosan nyerte
A keirin Európában szintén fiatal pályaszám, japánban ellenben kevésbé. A Millenárison valamivel több, mint 1,6 kilométeren át tart egy futam, ebből két és fél körön át motor mögött gyorsul a 4-9 fős mezőny, majd a motor kiállása után a maradék 1,5 körön sprintfutam jelleggel döntik el egymás között a helyezéseket. Ez nemzetközi versenyeken úgy megy, hogy amikor kiáll a motor, akkor a versenyzők magasabb sebességi fokozatba kapcsolva gyilkolják egymást a célig, Magyarországon viszont mindez gyakran úgy történik, hogy olyankor a mezőny felborít, és 30-40-es tempóban nézegetik egymást egy ideig, majd az utolsó kétszázon sprintelnek egyet. Ezt nevezem én „magyar keirinnek”, ami ugyanúgy nem elegáns, mint az idehaza korábban szintén gyakorta látható „parasztsprint” amikor is a hosszútávon esélyesebb versenyző a sprintfutamból egy kétkörös időfutamot csinál, ezzel megviccelve rövidtávra kihegyezett izomkolosszus ellenfelét. Szerencsére ezek a legális, ámde mosolyra fakasztó trükkök mai hazai pályasportunkban már kevésbé jellemzők.
Szalontay Sándor itt még meglehetősen előnytelen helyzetből szemlélődik, de nemsokára nyeri a keirin döntőt
Az U23-as Veres Ádám sem lassított a motor kiállása után, sőt, úgy bekezdett, hogy ellenfeleit szinte állva hagyta a célig. Szalontay Sándor visszafogásával a döntőben próbálkozott egy kicsit a mezőny, de Sándorunk ismét bebizonyította, hogy U23-asként annyira felette áll elit felnőtt ellenfeleinek, hogy ha taktikával szeretnék megverni, erőből teszi őket úgy félre az útból, hogy nincs kegyelem. Ahogyan a döntőben az egyik legelőnytelenebb felső/hátsó pozícióból egy hírtelen robbantással megrajzolta, lekerülte, és kapásból 10-20 méteres hátrányba taszította a mezőnyt, az mintaszerű volt. Innentől kezdve már csak a 2. helyért mehetett a sprint. Az ifiknél eközben Dani Antal Jonatán lett a bajnok, míg a nőknél Kenyó Anita megvédte 2009-es bajnoki címét.
Gyűjtik a pontokat a haladó fiúk
Ezután következtek a pontverseny futamai, melyek a leglátványosabb és leginkább nézőbarát számai a pályasportnak. Sok szép és izgalmas futamot láthattunk. A serdülő fiúknál Kenyeres Ábel nem csekély önbizalommal előre bocsátotta, hogy körelőnnyel fog nyerni. Végül betartotta a szavát, és körelőnnyel nyert. Az U23-asoknál a mezőny nagyvonalúan elengedte az addig csak egyetlen pontot begyűjtő Bernárd Bendegúzt (FTC), aki így egy hosszú szökéssel leszedte a soron következő három hajrágyőzelmet, és végül szerzett egy körelőnyt, ezzel együtt pedig övé lett a győzelem is.
A tavalyi elit női pontverseny győztese gondterheltnek tűnik…
A hölgyeknél Kenyó Anita fölényesen nyerte az első két hajrát, míg legkomolyabb ellenfele Fáy Krisztina rendre a negyediknek járó 1 pontokhoz jutott hozzá csupán. A második hajrá után a pécsi versenyző azonban megindult, és senki sem tudta tartani vele a lépést – még Kenyó sem. Innentől kezdve a női futam egy üldözéses egyéni időfutamra kezdett hasonlítani, ahol az 5 pontok rendre Fáynak, a 3 pontok meg Kenyónak jutottak. Végül győzött a matek: Ha Fáy egy hajrával előbb indul el, akkor ő a bajnok, így azonban 2 pont különbséggel Kenyó Anita húzhatta magára a trikót.
Az elitek között Ivanics, Szeghalmi és Árvai voltak a legaktívabbak
A férfi elitek pontversenyének mezőnyében egy régi pályamenőt üdvözölhettünk: a 2008-ban visszavonult, többszörös magyar bajnok, „B” világbajnok, jelenleg a KSI-ben (is) edzősködő Árvai Attilát. Ata nem is vallott szégyent, ahol elindult ott érmet is szerzett, a pontversenyben éppenséggel egy bronzot. A küzdelem végig az Árvai-Szeghalmi-Ivanics trió csatájáról szólt, a hajrák első első három helyezésének mindegyikét többnyire ők osztották le maguk között, csak néha-néha jutott előkelőbb mennyiségű pont másoknak. Végül Ivanics gyűjtögetett legjobban, így Szeghalmi és Árvai előtt ő lett a bajnok.
Véres küzdelmektől sem mentes a pályasport - eredményhirdetésre gyűlik a nép a versenynap végén
2010-es további pontverseny bajnokok: haladó fiuk: Móricz Dániel (KSI SE), serdülő nők: Kerekes Lilian (Csepel SC), ifjúsági fiúk: Hartmann József (BVSC-Zugló).
Harmadik nap: időfutamok minden mennyiségben, desszertnek pedig egy kis könnyed scratch
Nézőként annak idején az egyéni- és csapat időfutamokkal megtűzdelt mindenkori utolsó napot tartottam a legunalmasabbnak mind közül, idén azonban számomra mindenképpen ez volt a legmozgalmasabb. Délelőtt 4000 méter egyéni üldöző futamban indultam, délután pedig csapatban és scratch-ben – már ha ez bárki számára is érdekes. Talán mégis, mert aki még nem látott ilyet, vagy nem indult még ilyen számban, az talán képet kaphat arról, hogyan is néz ki az ilyesmi belülről.
Mester és tanítványa: Hazai György edző és Bedike Marcell (KSI)
Az egyéni üldözőre való felkészülés hosszas bringaszereléssel kezdődik. Kormánycsere, áttételcsere, szükség esetén nyeregállítás és kerékcsere. Utóbbi esetében ha nincsen szerencsénk, akkor futamunk előtt nem sokkal még valaki versenyez a leendő kerékszettünkkel, így komoly logisztika szükséges ahhoz, hogy a rajtnál a felszerelés egyben legyen. Ahhoz, hogy mi magunk egyben legyünk, alapos bemelegítés szükséges, hogy verseny közben egyben is maradjunk, ahhoz pedig megfelelő áttételválasztás. A jó áttétel az, amellyel aránylag könnyedén elindul az ember, a kitűzött tempót tartani tudja, de mégsem annyira kemény, hogy a végén megálljon vele a lába. Esetemben szerintem ilyen áttétel nem létezik, mindenesetre feltettünk valamit, ami előzetesen jó választásnak tűnt. A férfi elit számban a visszalépő (DNS – did not start) versenyzők száma megközelítette az 50%-ot, ami szomorú, de a végén lesz ennek egy komikus folyománya majd. Mivel idő előtt konstatáltam, hogy a pálya ellenoldaláról induló ellenfelem tutira nem lesz itt, így átkértem magamat egy másik futamba.
Egyik üzleti partnerünk kedvenc szófordulata a „hitelesség”. Többnyire akkor alkalmazza, amikor az szerinte csorbul. Pályakontextusban hitelesebb talán nem is lehetnék. Továbbá ha az ember nem gyors, legalább öltözzön fel szépen…
Vesztemre a későbbi bajnokkal párosítottak össze. Az üldözőverseny lényege ugyebár, hogy az emberben ott van a motiváció, hogy ellenfelét megközelítse, vagy megelőzze. Ilyen körülmények között sokkal jobb eredmény érhető el, mint egyedül hajtva. Ez a dolog azonban Fejes Gábornak kedvezett és nem nekem, viszont örömmel tölt el, hogy az 5’01,92”-es időeredményében kicsit benne vagyok én is, hiszen ha nem vagyok nyúlként előtte, nagy valószínűséggel pont az 2 és fél másodperc hiányzott volna, amivel az egyedül hajtó második helyezett csapattársát verte. Legalábbis Lovassy Krisztián így vélekedett, és minden bizonnyal igaza is van. Mert igen, a poraiból feltámadó Lovassy a mai napra is összedrótozta magát, és 5’04,45”-el megszerezte az ezüstérmet.
A 4000 méteres egyéni üldöző bajnok Fejes Gábor (Tecnofilm-Betonexpressz 2000) lett
A résztvevők létszámát figyelve Sipos János, a népszerű sportriporter megjegyezte, hogy az ő idejében selejtező futamokat kellett lebonyolítani 4000 méteres egyéni üldöző időfutamban. Az elitek siralmas létszámú, hatfős mezőnyéből viszont az is következik, hogy mind a hat versenyző bekerül a 2010-es eredményeket felvonultató sportévkönyvbe, ahol azt már nem írják mellé, hogy hányan indultak. Ebből következik, hogy hatodikként zárva ezennel beírtam magam abba a bizonyos könyvbe, és azt csak én tudom, hogy immár nemcsak a Magyar Köztársaság leglassabb elit időfutam versenyzője, hanem a leglassabb elit négyezrese címének birtokosa is vagyok… Ha további vidám címekre vagyunk kíváncsiak, akkor például van olyan is, hogy a „magyar kerékpársport történetének leglassabb sprintere”, hogy ő pontosan kicsoda, erről majd egyszer máskor talán mesélek.
Fáy Krisztina (Pécsi Junior KE)
Az U23-asoknál mindössze négy fő küzdött ugyanezen a távon, ahol meglepő módon nem indult Veres Ádám, aki pedig az edzőversenyek folyamán mintegy próbaképpen futott egy 5’18,54”-et, amivel itt vastagon bajnok lehetett volna (Úgy tűnik, ma a scratch-re tartalékolt, amit meg is nyert.). Végül Bozó Lajos lett a bajnok Schipp Olivér és Pangl Ádám előtt.
Újabb újonc, egyből két bajnoki éremmel – Kerekes Lilian (Csepel SC) a serdülő lányok között 2000 méteren és pontversenyben egyaránt bajnok lett
Az elit hölgyek aránylag népes mezőnyében rajthoz állt Papp Enikő a 3000 méteres időfutam szám tavalyi bajnoka, aki viszont ezúttal közel 3 másodperccel kapott ki Fáy Krisztinától. Fáy ezzel megszerezve idei első pályabajnoki címét – de nem az utolsót.
A Master férfiak 3000 méteres egyéni üldőzőversenyét Kolb Tamás nyerte – meg ha lett volna különdíj a legharmonikusabb kerékpár/kerékpáros kombónak, akkor azt is
Aztán további korcsoportok 2- és 3000 méteres üldözőversenyében is bajnokokat avattak, hogyaszondja: haladó fiúk 2000 métere: Móricz Dániel (KSI SE), serdülő fiúk 2000 métere: Kenyeres Ábel (KSI SE), serdülő lányok 2000 métere: Kerekes Lilian, ifjúsági fiúk 3000 métere: Hartmann József (BVSC-Zugló), Master 3000 méter: Kolb Tamás (BSMC).
Az üldöző futamok lecsengése után a tanítványai szereplését figyelemmel kísérő Stubán Ferenc az égre emelte tekintetét, és nem kevesebbet állapított meg, mint hogy nemsokára esni fog, és itt ma már verseny bizony nem lesz. Szerencsére jobb kerékpáros szakember, mint meteorológus, így végül nem lett igaza. Összességében elmondható, hogy az időjárás idén kegyes volt a bajnokság mezőnyéhez, esőszünetre és esőnapra nem volt szükség. A keddi nap stábja ezután pár órára szétszéledt, majd 15 órától folytatódott tovább a bajnokság.
A 4000 méteres üldöző csapatbajnok a Betonexpressz 2000-Technofilm-BVSC-Zugló vegyes csapata lett. Jutalmuk a bajnoki cím mellé a Schillerwein István emlékére alapított vándordíj
A 4000 méteres csapat üldöző versenyben minden létező hibalehetőséget bemutattak a csapatok, amivel el lehet tolni egy-egy ilyen szám futamát. Mindjárt az első történetesen az én nevemhez fűződik, aki – nem feltételezve, hogy ma Magyarországon serdülő és ifi korcsoportból nem lehet összeállítani üldöző csapatokat – azt gondolván, hogy az előzetes program szerint még két korcsoport futamai lemennek az elit előtt, igencsak kicentizve az időt érkeztem meg a helyszínre. Elméletben ez annyit jelentett, hogy tulajdonképpen lekéstem a rajtot, a gyakorlatban pedig annyit, hogy az országúti gépet ledobva átültem a pályabringára és már indultunk is.
Ivanicsnak scratch-ben ezúttal egy ezüstérem jutott – egy arany, három ezüst és egy bronz volt a pécsi versenyző idei mérlege
Sokkszerű érzés volt fél perc után ötvenes tempóban haladni, végig az járt az eszemben, hogy én leszek az, aki kiszáll majd a versenyből (hiszen csak három embernek kell a négyből ebben a számban befutnia), tekintve, hogy a csapatból egyedül én mentem délelőtt négyezer egyénit. Ez a gondolatsor a harmadik-negyedik körig tartott, amikor is elbúcsúzott az egyik emberünk, és innentől kezdve nem volt mese, végig kellett menni. Ennél azonban sokkal vidámabb volt, amikor az egyik csapat immár három főre sorvadt legénységéből az első megszökött a saját csapatától, és ezt csak fél kör után vette észre. Vagy amikor a vége felé egy másik három főre apadt különítmény elveszette a leghátsó emberét, és ez is későn esett le az élen haladóknak. Az esélykiegyenlítés jegyében végül a BVSC alapból háromfős csapata ellen kiálló KSI négyesfogatából a negyedik ember úgy beragadt a rajtnál, hogy már nem is ért fel a saját csapatára. Ettől eltekintve utóbbi küzdelem jelentette amúgy a bajnokság legszínvonalasabb 4000 méteres csatáját, amelyből végül a BVSC hármasa került ki győztesen egy figyelemreméltó 4’47”-es időeredménnyel. Ilyen időt 4000-es csapat nem mostanában ment a Millenárison, pláne nem 3 fővel. Ami ehhez közelít, az a Cornix 2006-os 4 fővel futott 4’49,28”-as ideje. Sajnos a fennálló felnőtt magyar csúcstól mindkettő igen messze van.
Szeghalmi befut, a többieknek még egy kör vissza – a Tusnad kerekese körelőnnyel nyerte az elit scratch futamot. No de miért nem jelenlegi csapata mezében versenyez?
Ezután fújtak egyet a versenyzők, majd jöttek a bajnokságot lezáró scratch (véghajrás mezőnyverseny) futamok. Az ifiknél a BVSC két kerekese osztozott magabiztosan az első két helyen, az U23-asoknál Veres Ádám pedig ezúttal (is) megállíthatatlan volt. A hölgyeknél Fáy Krisztina öntudatos versenyzéssel győzött: a vége előtt nem sokkal meglépett a mezőnytől, a tempót egyedül Kenyó Anita bírta tartani vele. Mindenki már előre borítékolta, hogy a rutinos Kenyó „leutazza” majd a pécsi versenyzőt a célegyenesig, ott pedig szélárnyékból előbújva egyszerűen lekerüli. A dolog a szélárnyékból előbújásig működött is, ekkor azonban bizonyságot nyert, hogy a rutin meg a taktika olykor a nyers erőfölénnyel szemben teljesen hatástalan…
Ezután jött az elitek futama. Aki hozzám hasonlóképpen furcsállja, hogy egy 15 körös mezőnyszámot miért ad fel a mezőny fele, annak csupán azt mondhatom, egy UCI szabály magyaros értelmezése következtében látszik ez így. Az UCI szabály szerint ha valakit utolér a mezőny, annak ki kell állnia. A hangsúly a „mezőnyön” lenne. Az elit scratch futam esetében azonban Szeghalmi Bálint egyfős elmenése érte utol a mezőny felét, az utolsó előtti körben ezért kapta meg a mezőny ezen része az egyébiránt roppant megalázó (főleg ha nem jogos) „DNF” (did not finish) minősítést. A versenybíróság álláspontja szerint scratchban csak az első 6 helyezett érdekes, a többivel nem foglalkoznak. Ennek igencsak ellentmond, hogy az idei pálya vb-n egy háromfős elmenés verte hátba a mezőnyt, és külön jelölik a körhátrányt szenvedett- és a versenyt feladó versenyzőket. A dologról a ’90-es évek versenybírói gyakorlata jut az eszembe, amikor akár egy bajnokságon is képesek voltak azt meglépni, hogy megállapították az első három helyezettet, majd az utána következőket csapatonként összerendezve „a mezőnnyel érkezett” jelzővel beszórták az első három után – egyszerűnek egyszerű módszer, de ezzel egyben minden előnye ki is merült. A világ azóta szerintem nem errefelé halad, hanem olyan irányba, hogy a legszerényebb sportteljesítményt is megtisztelik azzal – ha már a versenyző, pénzt, időt és energiát nem sajnálva felkészült -, hogy normálisan regisztrálják az eredményt. Tavaly ugyanezt a 17 fős mezőnyből 12 versenyzővel tették meg, nem is értettem, hogyan lehet, hogy egy 22 körös versenyt a mezőny 70%-a feladja. Mindenesetre az utókor csodálkozva nézi majd ezeket az eredménylistákat, és ezek alapján fogalma sem lesz majd arról, hogy mi is történt egy-egy ilyen futamban. Pedig egy eredménylista fő erénye, hogy egyértelmű… Arról nem is beszélve, hogy ezzel a mentalitással nem fognak híveket toborozni a pályasportnak – hiszen egy versenyzővel jobban kitolni nem lehet, mint amikor nem regisztrálják rendesen az eredményét.
Összegezve
A bajnokság folyamán összesen 134 érem került kiosztásra, ebből 20 aranyat a BVSC-Zugló csapata szerzett meg, ezüstökkel és bronzokkal együtt pedig összesen 41 érmet vihettek haza. Utánuk következik 13 arannyal a KSI SE gárdája, akik összességében a legtöbb érmet – 45 darabot – szerezték. A legeredményesebb versenyző a BVSC ifije, Hartmann József lett, aki 5 bajnoki aranyat nyert (sprint, sprint csapat, 1000 m, 3000 m, pontverseny), utána következik Veres Ádám 4 bajnoki címmel (sprint csapat, 1000 m, Keirin scratch), majd a következő versenyzők egyenként három bajnoksággal: Hajdú Máté Olivér, Móricz Dániel, Scherk Krisztián és Szalontay Sándor. A legeredményesebb női versenyző Kenyó Anita lett 3 bajnoki győzelemmel. A legjobb debütálásért járó virtuális díjat Fáy Krisztina vihetné haza.
…és a végén megint mindenki összeáll egy képpé
Amit 2010. Augusztus 22-24. között a Millenárison láthattunk, sajnos pillanatnyilag az jelenti a magyar pályasportot. Van összehasonlítási alapom, miután 1997 óta járogatok ki ilyen-olyan rendszerességgel bajnokságokra, illetve 2005 óta a tavalyi kivételével az összeset végignéztem. Sajnos ki kell mondani, az erőfeszítések ellenére bizakodásra sok okunk nincsen, ha azt mondom, hogy a mostani állapot egy mélypont, ahonnan már csak fejlődés következhet, akkor lehetséges, hogy túl optimista vagyok. Viszont ha innen még van lefelé, az bizony akár végzetes is lehet a szakágra nézve. Nem az a gond, hogy összességében kevés a versenyző, hanem az, hogy éppen az utánpótlás korcsoportokban vannak bántóan kevesen, márpedig ha nem lesz honnan felnőni az U23-as és elit mezőnybe, akkor egy idő után ki fog kopni a teljes felnőtt versenyzői gárda. Komplett utánpótlás neveléssel foglalkozó klubok maradtak távol idén a bajnokságtól (Tamási, Szekszárd, Mosonmagyaróvár), ami a jövőre nézve nem jó jel. Továbbá sok volt a benevezett, ámde mégis távolmaradó versenyző is – ki igazoltan, ki igazolatlanul. A licences versenyzők mellett megrendezésre kerülő amatőr futamok mezőnye sem volt túl népes idén (Az amatőr futamok versenyeredményeinek hiányával kapcsolatosan ne engem tessék gyalázni ismét, én sem kaptam még meg, pedig kértem.). Persze pozitívumok is akadnak. Pár éve, 2007-ben nem írtak ki bajnoki futamokat az elit nők részére, miután nem volt elég nevező, ezzel szemben idén akadtak elit nők szép számmal. Szélesedik emellett a Master férfiak mezőnye is, és általánosságban született egy-két bizakodásra okot adó időeredmény.
Remélem, hogy nemsokára felemelkedésről tudok beszámolni, illetve, hogy a Junior Pálya Eb-ről szép eredményekkel tér haza a magyar csapat (Juhász Balázs, Lovassy Krisztián, Solymosi Márton, Szalontay Sándor és Veres Ádám). Pályasportot legközelebb szeptember 4-én a Vasló Kupa jóvoltából, illetve szeptember 12-én a McDonald’s Bringamánia keretein belül láthat a nagyérdemű a Millenárison.
Letölthető dokumentumok:
– éremtáblával kiegészített teljes eredménylista
A Duna Tv interjúja az ob-ról: http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=654169
További fotók a versenyről:
– 1. nap (HBalage)
– 2. nap (Jári Róbert, Farkas János)
– 3. nap (Balogh Miklós, Jári Róbert, HBalage)
Szöveg: HBalage
Fotó: Balogh Miklós, Farkas János, HBalage, Jári Róbert
