Hamarosan legördül Liege városában a prológ rámpájáról a holland Tom Veelers, s ezzel kezdetét veszi a 99. Tour de France, melyre kiegyenlített mezőny jött össze, és remek, izgalmas versenyre van kilátás az összetett szempontjából.
Bár napjaink legjobb GT-menője, a spanyol Alberto Contador hiányzik, és az utóbbi években legfőbb kihívója, Andy Schleck is távol maradt, a nemzetközi kerékpársport teljes élvonala felsorakozik, a legtöbb csapat a legjobb összeállításában indul. Nehéz jósolni, mégis néhány gondolat, mire számíthatunk a következő három hétben az összetett szempontjából:
Sokan hiányolják az idei Tour de France-ról az „extrém” hegyi szakaszokat, pedig ha megnézzük , hogyan alakult az elmúlt években a verseny a Giro d’Italia-n, ahol sokkal szívesebben iktatnak be a szervezők brutálisan meredek kaptatókat, láthatjuk, hogy a modern kerékpársportban már nem az tesz nehézzé és izgalmassá egy versenyt, ha folyamatosan 10-20%-os emelkedőket kell leküzdeni. A kerékpársport már régóta csapatsport, a profi mezőny egyre kiegyenlítettebb, az egyre szigorúbb doppingellenes küzdelem miatt egyre kevesebb kiugró teljesítményt láthatunk, a versenyt a csapatok tartják kontroll alatt. El kell felejteni azt a szurkolói hozzáállást, amikor azt várjuk, hogy magányos hősünk majd belószol az utolsó előtti meredek hegyen, és eltángálja az ellenfeleit három perc előnnyel célba érve. Amit most látunk, az már (azon lehet vitatkozni, hogy sajnos, vagy szerencsére) nem a Landis- vagy Ricco -féle ámokfutásokról szól, olyan nevet pedig nem írhatok ide, akit nem írhatok ide.
Visszatérve az itinerre, egy jól átgondolt útvonallal van dolgunk, ami óriási kihívás elé állítja a mezőnyt. (És nem a balesetveszély – amit amúgy is nehéz elkerülni az első napokban – vagy az embertelen körülmények miatt.) Talán sokaknak nem tűnik fel első ránézésre, pedig kiböki a szemünk: „198, 207, 197, 214, 196, 207, 199”. Az első blokkban hét kétszázas etap egymás után, ami profi mezőny ide vagy oda, brutális sorozatterhelés, a végén egy kemény hegyi befutóval, ahol hatványozottan kiütközik majd a felgyülemlett fáradtság. Ilyenkor szintén megnő a csapat szerepe, hogyan tudják minél jobban kímélni a kapitányt, vagyis taktikailag mindenképpen érdekes versenynek nézünk elébe. Az első időfutamon pedig szétszóródnak majd kicsit egymáshoz képest a favoritok, tehát a következő blokkban, az Alpokban támadni kell majd azoknak, akik hátrányba kerültek a kronón. Az újabb pihenőnap után pedig nincs mese, a jól felépített sorozatterhelés tetőfokára hág a Pireneusokban, ahol a különleges klíma miatt eleve nehezebb versenyezni. Simán előfordulhat, hogy aki a Pireneusokig az élen tartotta magát, hirtelen elszáll, tehát van esély óriási fordulatokra is a versenyen. Tovább haladva Párizs felé ugyanez igaz a hosszú időfutamra is, ahol akár két-három perces különbségek is behozhatók vagy kioszthatók, vagyis a végére hág majd tetőfokára az izgalom (kivéve ha nem tudják különösebb zavarba hozni Wigginst a hegyekben).
Bradley Wiggins és Michael Rogers
Az esélyek a csapatok szempontjából is izgalmasak. Wiggins gárdája, a Team Sky egyértelműen megmutatta idén, hogy az egykori Armstrong-féle U.S. Postal-hoz hasonló erőt képviselnek, a Dauphine-en nyújtott teljesítményük önmagáért beszélt, a mezőnynek köze nem volt hozzájuk. Sokan felteszik a kérdést, nem volt-e korai a csúcsforma, nos, a csapat szempontjából biztosan nem, hiszen pont arról szól a dolog, hogyan tudnak együtt dolgozni, ki, mennyire ismeri pontosan a másik határait, hogy minél egységesebben tudjanak haladni. Ezt pedig csak versenykörülmények között lehet csiszolni.
Movistar legények
Csapategység szempontjából mindenképpen ki kell emelni a Movistart, akik a legerősebb összeállítással érkeznek a Tourra. A sportigazgató, Eusebio Unzue, Johan Bruyneel távollétében egyértelműen a legnagyobb név, Pedro Delgado, Miguel Indurain és Alejandro Valverde sikereinek kovácsa, minden a kisujjában van a kerékpársportról. Utóbbi két tényező a Sky szintjére emeli a Movistart, nehéz eldönteni, melyik az erősebb csapat, ráadásul Unzue nem köt le energiákat a sprintekre, maximum Rojas fog a zavarosban halászni. A kapitányok, Valverde és Cobo formájáról azonban semmit nem tudunk, Unzue mester bárhogy keverheti a kártyákat. Az sem lenne meglepő, ha Valverde élete csúcsformáját hozná és megnyerné a Tourt, az sem, ha az első 10-be sem tudna beférni a kihagyás után. Sanszos az is, hogy a csendben készülő „Bölény”, Cobo, a korábbi nyilatkozatokkal ellentétben nem a Vueltára időzítene, hanem a Tour de France-ra, ami azért is sanszos lehet, mert Contador és Andy Schleck ellen nehéz lesz spanyol körversenyt nyerni. Ráadásul Cobo jól tud teljesíteni az időfutamokon is, amiből 100 kilométernyi lesz az idei Touron.
Evans olyan csapattársakra bízhatja magát, mint George Hincapie, a Tour-rekorder részvétel szempontjából
A címvédő, Cadel Evans csapata erősödött, ahogy ő is mondja, az amerikai Tejay Van Garderen nagy segítség lesz a hegyekben, a többiek többsége pedig kiváló iparos, maximum Gilbert kap kapitányi szerepet az első napokban, hogy brillírozhasson belga földön és a klasszikus pályákra emlékeztető etapokon. Ha Evans nyerő formában van, a BMC megfelelő támogatást adhat neki, nem járhat úgy, mint a korábbi években, amikor a Lotto színeiben egyedül kellett raknia a kereket a favoritok között.
Peter Sagan, Ivan Basso és Vincenzo Nibali
Az összetett szempontjából a Rabobank, az Omega Pharma Quick Step, Asztana és a Garmin is erősnek tűnik, a Liquigas és a Lotto inkább megosztottnak. Ez akár dönthet is a kapitányok közötti sorrendben. Robert Gesink, Levi Leipheimer (szívem szerint inkább Peter Velits nevét írnám ide az Quick Step-ből), Janez Brajkovic és Ryder Hesjedal (itt is inkább Chritian Vandevelede, esetleg Tom Danielson lehet majd a befutó, mint a Girót nyerő Hesjedal) mögött tipikus GT-sor állt össze, míg a Liquigasban Vincenzo Nibali mellett Peter Sagant, a Lottóban Van Den Broeck mellett Andre Greipelt is segítik a sprinteken.
Frank Schleck, Andreas Klöden és Fabian Cancellara
Egységesnek tűnik még az Euskaltel is Samuel Sanchez mögött, aki a Dauphine-en elszenvedett sérülése után nyilatkozata szerint felépült, és dobogóra szeretne állni. S persze nem szabad megfeledkezni az orosz Gyenyisz Mencsovról, aki képes „sunyiban” csúcsra járatni magát és szintén dobogóra érhet a Touron, bár csapata, a Katyusa nem olyan erős, mint Purito mögött a Girón. Nehéz hová tenni Andy Schleck és Johan Bruyneel nélkül a Radio Shack-Nissan gárdáját, a „nagy öregeket”, akik 5-10 éve még a DreamTeam címre pályázhattak volna. Zavaros a kép, még az sem látszik a Tour előtt, hogy Frank Schleck képes lehet-e nyerő ember lenni, vagy a veterán Horner, esetleg Klöden kerül reflektorfénybe az összetett szempontjából?
Samuel Sanchez
Nézzük ezek után a sárga trikóra esélyesek névsorát (aki közé mindig beékelődik meglepetésember, idén is így lesz ez, de így van ez rendjén):
A két topfavoritnak a címvédő Cadel Evans-t és az idén három egyhetes körversenyt (Párizs-Nizza, Romandiai Körverseny, Criterium Dauphine) nyerő Bradley Wigginst tarja a szakma. Evans mellett szól a rutin, több háromhetes van a lábában, kiváló a harmadik héten, s talán jobban tud improvizálni a hegyekben. Wiggins mellett szól a brutálerős csapata, és az, hogy ha még hátrányba is kerül az emelkedőkön, akár perceket is képes visszahozni a kronón. Lássuk, hogyan vélekednek erről az érintettek:
Cadel Evans
Evans: Címvédőként könnyebb a dolgom, hiszen nincs kétségem afelől, hogy meg tudjuk nyerni a Tourt, tudom, hogy meg tudjuk nyerni. A csapat erős, sőt, Tejay Van Garderen beállásával még jobbak leszünk a hegyekben. Idén kicsit többet készültem az időfutamra, mert ezúttal fontosabb szerepet kapnak majd a kronók, eldönthetik a győzelem sorsát. Hegy ezúttal kevesebb van, mint tavaly, de ez azt jelenti, hogy a könnyebb hegyek is fontosabbak lesznek, hiszen ott kell versenyezni, és a tempó határozza majd meg, mennyire lesznek nehezek. Az ellenfelek szempontjából úgy gondolom, több „sötét ló” van, mint tavaly, így a szerencse is nagyobb szerepet játszik majd. A Team Sky és Brad Wiggins eredményei önmagukért beszélnek. Az egyhetes versenyeken ők voltak a legjobb csapat és Brad a legjobb versenyző. Lényegi fejlődést mutattak, lenyűgöző volt a Dauphine-en, amikor a Joux Plane-ra a kilencfős élbolyból négyen értek fel a Sky-ból elöl. Ilyet régen láthattunk a kerékpársportban. Sosem küzdöttem még igazán Wiggins ellen egy háromhetesen, várom a csatát. A többiek közül Van den Broeck, Cobo, Valverde, Mencsov érhet oda azok közül, akik már bizonyítottak, de lehet az új generáció éve is az idei, gondolok például Gesinkre.
Bradley Wiggins
Wiggins: Amiben igazán jó voltam idén, hogy sikerült jól összeraknom a jó teljesítményeket, és nem hinném, hogy ez másképp lesz majd, amikor szombaton legördülök a rámpáról. Ezen dolgoztunk, ezért edzettünk, vettünk részt más versenyeken. Hiába mondják, hogy „nem kerültem túl korán csúcsformába?”, ezt hallom március óta, és most a Tour rajtja előtt még mindig favorit vagyok, tehát szerintem elég jó munkát végeztünk. Én csak előre tekintek és most szeretnék egy kiváló prológot teljesíteni. Kiváló formában vagyok és ami nagyon fontos, a csapat is ugyanilyen erős.
Alejandro Valverde
A két topfavorit után sűrű a dobogóra, sőt akár a végső győzelemre is esélyesek névsora:
A Movistar kettősével kapcsolatban – ahogy már említettem – nehéz jósolni, Alejandro Valverde és Juan Jose Cobo nevét elsősorban erős csapatuk miatt helyezném előtérbe.
A Liquigasban kinyilvánítottan a korábbi Giro-dobogós és Vuelta-győztes Vincenzo Nibali a kapitány, de valószínúleg senki nem lenne meglepve, ha Ivan Basso kerülne végül előtérbe. Basso szezonja ugyanis a tervekkel ellentétesen alakult, a szezon elején elszenvedett sok sérülés miatt a Giróra nem tudott csúcsformába kerülni. Elképzelhető tehát, hogy egy gyengébb Giro-szereplés után mégis a Tourra járatja csúcsra magát. Persze ez csak egy feltevés, de nem szabad elfeledkezni róla, hogy nyerő emberről beszélünk. A másik oldalon Nibali a 100 kilométernyi időfutam miatt lehet esélyes nagyon szép eredményre, ugyanis a hegyi menők között ő kiváló kronóra képes.
A Rabobank reménységét, Robert Gesinket már évek óta mindig megemlítem a lehetséges meglepetésemberek között, akik akár nyerhetnek is. Miért ne tegyük meg ezt most is… Rajta kívül talán még a belga Jurgen Van Den Broeck az, aki odaérhet és az orosz Gyenyisz Mencsovot megszokásból nem merném leírni.
Christian Vandevelde
Az előbbi nevek után az alábbi versenyzőket már inkább csak „dobogóra esélyesnek” titulálnám, mint favoritnak:
Peter Velits számára áttörés lehet az idei Tour de France, kőkemény csapattal a háta mögött. Persze ez is csak egy feltevés, a rajtszámok szerint Levi Leipheimer az első számú ember a Quick Step gárdájában, aki elsősorban a sok időfutam miatt reménykedhet dobogóban, ha nem lesz nagy tűzijáték a hegyeken, akár oda is érhet suttyomban. A Garminból inkább Christian Vande Velde vagy Tom Danielson tűnik első számú embernek, mint Hesjedal, de a Giro-győzelem után magától értetődik, hogy a kanadainak kell viselni az 1-es végű rajtszámot. Az öccsét helyettesítő luxemburgi Frank Schleck nyerni nem fog, már csak a sok időfutam miatt sem, de jó formában dobogóra állhat. A Radio Shack-ból esetleg Andreas Klöden vagy Chris Horner is elöl lehetnek a végelszámolásnál. Az ír Nicholas Roche az Ag2R-ből több éve nagy ígéret, talán, ha, idén… A fiatalok közül a franciák még Pierre Rolland-tól várnak sokat, több mint valószínű, hogy idén ő végezhet előrébb az Europcar csapatából, mint Thomas Voeckler.
A Tour de France szakaszok, szintrajzok, információk
A Tour de France rajtlistája, rajtszámokkal
