A július 19-ei XCO Országos bajnokság és a Természetbarát Sportok Hétvégéje után újra Salgótarjánban adódik versenylehetőség augusztus 9-én vasárnap. A házigazda Salgótarjáni HKE azonban ezúttal sem egy napra vár titeket, szombaton ugyanis laza tempójú, beszélgetős túrázásra invitálnak mindenkit.
A kétnapos „Syncros Bringás Hétvége Salgótarjánban” tehát szombat délután kezdődik, melynek indíttatása a Negyven Hegyben Egyben hegyikerékpáros teljesítménytúra népszerűségéből fakad. Az ob alatt többen jelezték, hogy szívesen végigjárták volna a gyönyörű Karancs-Medves vidékén kanyargó 37,5 kilométert, azonban ez a versenyen való indulás miatt nem volt megoldható számukra. Nos, itt a lehetőség, találkozó 14 órakor a belvárosban található Velosport kerékpárüzlet előtt!
Akik szeretik a családias versenyeket, gulyáslevessel, jó hangulattal, azokat vasárnap is várják az egyesület vezetői. A verseny az idén 15. szezonját taposó salgótarjáni Hegyikerékpáros Városi Bajnokság idei második fordulója lesz. A minden évben négy futamból álló sorozat keretei között ez lesz a sorrendben 58. megmérettetés. Ennyi verseny után nehéz fenntartani az érdeklődést, erre remek módot találtak a tarjániak, mindig próbálnak valami újítást hozni a futamok közé. Volt már például egyenkénti indításos monti verseny 12 kilométeres körpályán, volt egy útvonalat oda-vissza bejáró verseny – „oda” irányban tömegrajttal, „vissza” irányban pedig hendikep rendszerű indítással. Egy hasonló ötlet fogalmazódott meg 2007-ben, a hajdani Bakony Királya versenyek mintájára alapuló, a város legmagasabb csúcsára adaptált Karancs Királya. A formula egyenkénti indítás, összesen 12 kategóriába lehet nevezni. Az első évben még „csak” a szokásos indulók jelentek meg, a házigazda Salgótarjáni HKE, a Vitalitás SE és a megye hegyikerékpárosai, összesen 71-en. A második évben már egy igazi XCO középtávos dobogó volt az abszolút verseny végeredménye, Szécsi Tomi (Bringabanda) mögött Dr. Bakos Gergő (Salgótarjáni HKE) és Ibrányi Attila (Vitalitás) végeztek, majd Reitinger Gábor, Fenyvesi Péter és Bene Zoltán – rangos névsor egy kis versenyen. Az idei évben a szervezők úgy gondolták, megpróbálják elindítani rendezvényüket az országos ismertség és nívó útján, felkelteni a versenyzők érdeklődését a maga nemében hazánkban (hossz és szintkülönbség tekintetében) egyedülálló III. Karancs Királya Syncros Kupára – melyre szeretettel várnak mindenkit!
A pálya:
A rajt utáni szakaszon, a vasúti átjárón áthaladva az első, pirossal jelölt rész tempós felfelé, mely egy igen rossz minőségű aszfaltúton, pontosabban annak maradványain és köves ágyazatán halad. Az 1,0 és 1,9 kilométer közötti szakasz ezen aszfaltút jobbik szakasza, itt még autóval is viszonylag gond nélkül lehet közlekedni, emelkedése szinte nulla. A Kercseg-lapos bejárata (itt van egy parkoló is a fák között, árnyékban) utáni szakasz már teljes egészében csak az említett ágyazaton, köves úton halad felfelé a kőbánya irányába. A kőbányától megkezdődik a pálya nehezebbik fele, melynek első száz méterébe a rövid táv is belekóstolhat, ők az Elemér-forrásnál célba érnek. Innen tovább még szinte mindenki számára tekerhető szakasz következik erdei, részben apróköves talajon, majd elérkezünk a legmeredekebb részhez, melyen biztosan csak maximum néhány versenyző tud majd feltekerni (az előző két év tapasztalatai alapján) – ebben döntő szerepe lesz az időjárásnak is. Ezen legvörösebb résszel jelölt szakasz után ismét tekerhetővé válik az emelkedő, majd az esőbeálló utáni elágazótól kicsit enyhül is. A citromsárgával jelölt résznél elérjük az első, húszméternyi gurulást, majd újra meredekebben indulunk neki a csúcsnak, apróbb köves terepen a Karancs-nyeregtől kezdődően. A szakasz legvégének teljesítése „presztízs-kérdés”, az átbukás után nagyjából ötven méter lejtőn vehetünk lendületet, hogy elérjük a rádióállomást. Itt újabb harminc méter lejtő a jutalom és jöhetnek az utolsó erőtartalékok, hogy felérjünk a kilátó lábához, 4,7 kilométer és 440 méter szint leküzdése után.
Letölthető dokumentumok:
– versenykiírás
– szintgörbe
Szöveg: Kéri István
Fotó: Babka Szabolcs